Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-04 / 133. szám

VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN Talán már a lélektan té­makörébe tartozik, hogy amikor a munkavédelmi felügyelőségre indulok, rendszerint ugyanaz a régi emlék jut eszembe lassan már egy évtizede. Egy al­kalommal Benkei László­val, a megyei munkavédel­mi felügyelőség vezetőjé­vel beszélgettünk, amikor megszólalt a telefon. Alig­ha tagadhatta volna le, hogy felment a vérnyomá­sa attól, amit hallott. Mun­katársa volt vonalban, s ar­ról referált, mi is történt valójában nem sokkal ko­rábban egy balesetnél. Tréfának indult a dolog: a sűrített levegőt adó vezeték végét „játékból” esztergá­lyos kollegájuk ülepéhez dugták a jókedvű munka­társak. Fogalmuk sem volt a veszélyről, a végered­ményről is csak a kórházi telefonüzenet után értesül­tek : társuk emésztőrend­szere gyakorlatilag szét­robbant a túlnyomástól. Huszonkét évesen került sírba. Lehet az ilyesmit szabá­lyokkal megelőzni? Hiszen játék, vicc, ugratás fiatal­emberek között mindig elő­fordul. Hol van végül is a határ? Mondhatnánk: határ a józan ész. De ami minden­kinél más, az lehet-e ha­tár? ★ Tallózunk az 1987-es ada­tokban. Négy és fél ezer olyan baleset történt Szabolcs- Szatmárban, amely a mun­kavédelmi felügyelőség ha­táskörébe tartozik. Ezekből három és fél ezer volt üze­mi baleset, csaknem 900 történt az utakon, 56 volt az „egyéb” kategóriába tar­tozó. (Ez utóbbi persze ko­rántsem tekinthető mellé­kesnek, mert olyasmi húzó­dik meg mögötte, mint hogy kizárólag a sérült ittassága játszott közre a balesetben, illetve engedély nélkül vég­zett munka, munkahelyi rendbontás. Az ilyenek fe­lett sem volna szerencsés dolog elsiklani.) De nézzünk egy másik megoszlást. Huszonegy ha­lálos baleset volt, ebből üzemben történt 12, mun­kába menet vagy jövet, úton 7, egyéb kategóriába tartozó 2. Csonkulásos bal­eset 38 volt. A külső szemlélő számá­ra riasztó számok. A szakember szerint át­lagos év volt, a balesetek számát és gyakoriságát te­kintve az ország többi me­gyéje közt elfoglalt helyünk a Szabolcs-Szatmárban fog­lalkoztatottak számával arányos. A balesetek sú­lyosságát kifejező veszé­lyességi mutatót tekintve viszont az országos átlag­nál rosszabb a megyei hely­zet. Üjra nézem a számokat: 4574 baleset, ebből 3624 üzemi, 21 halálos. Egy év mérlege, amire azt mond­hatjuk, hogy „átlagos” ... ’ ★ De fordítsunk egyet a szemlélődés értékelő len­cséjén. Két és fél milliónál jóval több volt a táppénzes napok száma, ezen belül százezerhez közelít az üze­mi balesetek miatt igénybe vetteké. Ha a mezőgazda- sági szövetkezetek adatait is nézzük: 130—140 ezer között húzhatjuk meg a ha­tárt. Amit úgy is megfo­galmazhatunk, hogy ezer dolgozóra 575 üzemi táp­pénzes nap jut — ez keve­sebb, mint a 605 napos országos átlag. De úgy is szemléltethetjük ennek je­lentőségét, mintha egy kö­zepes nagyságú üzem áll­na a megyében egész év­ben — ilyen-olyan balese­tek, táppénzes állomány miatt. ★ Hazánkban az 1893. évi XXXVIII. t. c. foglalkozott először az ipari munkavé­delemmel, mely az ipari és gyári alkalmazottak bal­eseti védelmét tartalmazza. A komolyabb balesetelhá­rítási ténykedések 1926— 27-ben kezdődtek, amikor a dolgozók szorgalmazására kezdett elterjedni a „biz­tonsági mérnöki rendszer”. A biztonsági mérnök fel­adata volt a külső ellenőr­zés (iparfelügyelőség, bá­nyarendészet) alkalmával talált hiányok kiküszöbö­lése és az üzem állandó balesetelhárítási ellenőrzé­se. Majd az Országos Tár­sadalombiztosító Intézet kezdeményezésére baleset- elhárítási általános óvó­rendszabály is kötelezte az üzemeket biztonsági mér­nök kijelölésére és bizton­sági mérnöki értekezlet tar­tására. kalmazó nagy gyár műsza­ki vezetője. — A gyakorla­tok kivételével talán még soha sem jutott eszembe, hogy ezt vagy azt az in­tézkedést én kifejezetten munkavédelmi szempontok miatt hoztam, vagy hagy­tam jóvá. A gyakorlatban ez sokkal egyszerűbb, mint az elméletben, vagy netán egy balesetet követően az utólagos elemzésnél. A na­pi munka, a termelésszer­vezés — ha akarom — ma­ga a munkavédelem, bár szakszempontból termelési kérdésről van szó. — Szimpatikus lehetne, hogy ebben a körben azt mondjam, munkavédelmi szempontok miatt váltot­tunk technológiát akkor, amikor benzol helyett me­tanolt, toluolt kezdtünk használni. Olyan anyago­kat, amelyeknek az ember által elviselhető koncentrá­ciója akár ötvenszer na­gyobb is lehet, mint az elő­zőleg alkalmazott anyago­ké. Vagy a zárt rendszerű gépek meghonosítása eseté­Beszélgetésünk alatt pe­reg a video, katasztrófafil­met nézünk, bár vendéglá­tóink azt mondják: „Ha­vana gyakorlat”. A 85-ös súlyos baleset után elhatá­rozták : ilyen gyakorlatot tartanak az üzemben, amelyből megtudható, mi lenne, ha . .. S az ember elámul, ami­kor a képernyőn azt látja: a terjedelmes védőfelszere­lésben szaladó karbantartó nem fér hozzá a szerel­vényekhez, amelyek „hibá­ja” miatt életveszélyes ve­gyi anyag lövell a levegő­be ... Megdöbbenésemre mosoly a válasz: százszor átgon­dolták maguk is, egyébként a gyakorlaton már találtak megoldást, de a dolog ak­kor nekik is meglepő volt. Sokaknak így jutott példá­ul eszébe, hogy nem hiába­való, nem felesleges dolog a megelőzésre gondolni. Mert ha bekövetkezik a baj, a kapkodás, a megle­petés nem a legjobb ta­nácsadó. cenkénti 3—500 fordulattal — pillanatok alatt előidéz­heti a tragédiát. Solcz Mihály munkavé­delmi felügyelő: — Amikor a nagykáliói Nyírség Tisz-be indultam, tudtam, hogy igénylik a munkavédelmi vizsgálatot, mert az új vezetés ráirá­nyította a figyelmet a le­hetséges bajok forrására. Rézről kézre adtak, pedig érezték: lesz, akinek kelle­metlen perceket okoz az el­lenőrzés ... — Nem is az egyszeri hi­bákat néztem — magyaráz­za a szakember. — Inkább azokat, amelyek egy egész problémasorra hívták fel a figyelmet. Csak egy példa: az egyik karbantartó mű­helyben fedeztem fel egy házi készítésű villamos fű­tőtestet, ami bármikor ha­lálos áramütést okozhatott volna. Ez adta az ötletet, hogy ilyen szempontból sok mindent megnézzek. Mert az a karbantartó, aki saját 'munkahelyén eltűri az ilyen veszedelmes szalbálytalan­Marik Sándor: Halálos baleset Ma a Munka Törvény- könyvében az 51. §. így hangzik: „Az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása a munkáltató feladata. Ennek keretében köteles a mun­kavégzés körülményeit tervszerűen javítani és ha szükséges, a munkaviszony­ra vonatkozó szabályok megtartásán túlmenően is minden rendelkezésre álló ' intézkedést megtenni a dol­gozók egészségét és biz­tonságát fenyegető veszé­lyek elhárítására.” ★ De nézzünk meg egy konkrét munkahelyet, amely adott esetben az át­lagosnál nehezebb Jelada­tok elé állítja a munkavé­delem szervezetét. Veszé­lyes üzem, ahol halálos balesetek is előfordultak az utóbbi években, mégis úgy vezetik be a helyszíni be­szélgetéseket a szakembe­rek, hogy itt a nehéz hely­zet ellenére egy jól szerve­zett munkahelyről szerez­hetünk tapasztalatokat. Dr. Pauvolik Lászlóval, a munkavédelmi felügyelőség csoportvezetőjével és Haj- zer Menyhért felügyelővel a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárba indu­lunk. Hagyó-Kováts László mű­szaki igazgatóhelyettes: — Mi nem titkoljuk, hogy az Alkaloida veszélyes ve- p'rl üzem, itt potenciális veszt ,y a tájékozatlanság. Aki az Alkaloidába belép, annak egyik első informá­ciója a munkavédelemmel függ össze. A vegyszer és a gép a két lehetséges fő el­lenfél — egyiket sem lehet komolytalanul venni, bár az ember hajlamos arra, hogy megszokja a veszélyt. Ele­inte mindenki vigyáz, az­tán — mert nem látott bal­esetet, nem csapta 'meg a veszély szele — hajlamos lazítani a szigorú szabályo­kon, mondván: vele már nem történhet baj. Pedig a legjobb munkással is tör­ténhet, akkor is, ha már négy-öt éve, vagy régebben dolgozik ugyanazon a mun­kahelyen. Nekünk ezt is tu­datosítani kell. — Mennyit foglalkozunk a munkavédelemmel? — kérdez vissza a 3,6 milliárd forint értéket termelő, több mint kétezer dolgozót ál­ben, amikor a munkás lé­nyegében nem is érintkezik a veszélyes anyagokkal, azok gázaival, gőzeivel. Ta­lán kissé jelszószerűen hangzik, mégis az az igaz­ság, hogy amikor korsze­rűbb technológiák kidolgo­zására törekszünk, ebbe eleve — vagy csúnya, de leginkább jellemző szóval: szervesen — beletartozik az is, amit más szempontból munkavédelemnek nevez­nek ... ★ Szóba kerülnek az Alka­loida „fekete napjai” is. Évekig nem volt súlyos bal­eset, statisztikai adataik messze jobbak voltak az országos átlagnál. Aztán 1985-ben a savgyártásnál bekövetkezett robbanás ha­lálos áldozatot is követelt. A felelősségrevonás során hárman börtönbüntetést kaptak, két dolgozót elbo­csátottak — a fegyelmiken, pénzbírságokon kívül. Nem sokkal később, 1986- ban egy szárítószekrény robbanása (egy halott és több súlyos sérült) hívta fel a figyelmet: itt mulaszta­ni nem lehet. Pethe László, a munka- védelmi csoport vezetője: — Nálunk a megszokás a legveszélyesebb, tehát tu­datosítani, oktatni kell, be­mutatni: mi is történhet. Kértem, hogy beszélget­hessek a két-három évvel korábbi balesetek szemta­núival, érintettjeivel. Az egyik áldozat özvegye sírva fakadt, mert ma is fájó se­beket vélt felszakítani; egy szemtanú megborzongott már a gondolattól is. A szakember azt mondta: van, aki még most, évek múltán is táppénzen vár gyógyu­lásra. Ezek az ügyek csak el­méletben simák, netán erő­szakkal előráncigált régi dolgok. A valóságban ma is családi tragédiák, valódi könnyekkel. Elborzadok a fénykép láttán. Egy összecsavart ember, gerincét megtörték a lóerők. Nehezen bírtak vele, az MTZ lefújtad t... — Több ilyen fényképünk van, de ezt sokszorosítottuk jó néhány példányiban — mondja Benkei László. — Ott volt minden felügye­lőnknél, amikor kimentek a tée&zekbe. Ahol burkolat nélküli kardán tengelyt ta­láltak, elővették a fényké­pet. Sokan egy szó nélkül fizettek... A helyzet egyébként tel­jesen egyszerű. Szivattyút, vagy más munkagépet az erőgép kardáratengelyéről hajtanak meg. Ha a kötés nem szabályos, nincs bur­kolat, akkor elég egy rossz lépés, egy laza munkaruha, ami — kombinálva a per­ságot, másutt is megenged­het olyasmit, ami tragédiát okozhat. „Patkóit” biztosí­tékoktól kezdve tucatnyi súlyosabb veszélyforrás .megszüntetésére intézked­tem. Feltételezem, sok helyen meg kellene nézni, vajon nyomon követhető-e, hogy valamely gépen vagy be­rendezésen ki, mikor, mi­lyen javítást, ellenőrzést végzett. A konkrét felelős­ség — amely névre szóló és megcáfolhatatlan — nagyon fontos. ★ Csik László, a 18 telephe­lyen működő évi félmilli- árd forint értéket termelő nagykáliói Nyírség Terme­lőszövetkezet elnöke. — Vannak alapkérdések — mondja. — Életveszély nem lehet, az előállított ter­mék veszélyes nem lehet, az élő vizet nem szennyez­heti. A vezető számára mindeközben az is fontos, hogy e veszélyeket milyen szinten hárítsa el, s az mi­be kerül. Ez még nagyjából nyilvánvaló is, de az már gondot okoz, hogy milyen alapról indulunk. Kell egy alap, amire építkezhetünk. Sajnos, a vezetői munka megítélésénél ez nem min­dig egyértelmű, az elhanya­goltság a legváratlanabb időpontokban okozhat meg­lepetéseket. — Nálunk egy fix pontot találtunk: az anyagi érde­keltséget. Minden vezető prémiumának 20 százaléka attól függ, hogy a munka- védelmii, környezetvédelmi, vízvédelmi követelménye­ket miként tartja meg. Rendkívül nehéz dolog el­fogadtatni, hogy ezeket nem külön-külön önmagu­kért kell vizsgálni, hanem a munka egészében, mintegy munka közben fél szemmel oda-odapillantva. Ez a ^pil­lantás” azonban nagyon komoly hozzáértést igényel. Remek példáink vannak, miként mozgatható meg az emberek agya, ha odafigye­lünk: milliós bírságokat változtattunk például tete­mes gazdasági előnnyé a sertéstelep híg trágyájának okosabb hasznosításával — de ehhez egy kiváltó szikra kellett... Ez a szikra lenne a lényeg, ami adott eset­ben egy — úgymond — munkavédelmi követelmény .is lehet... ★ Számítógépeket, zölden villogó képernyőket mutat a felügyelőség központjában Bankéi László. — Rendeletek, határoza­tok tömegeit, munkahelyek, balesetek garmadáit a ha­gyományos eszközökkel már nem lehet nyilvántartani — magyarázza. — És főleg az elemzésből szeretnénk mi­nél többet profitálni. (Il­lusztrációként néhány adat: tavaly a 12 felügyelő 1.113 .ellenőrzést végzett, s ennek nyomán 1261 államigazga­tási, valamint 117 szabály­sértési határozatot hozott. Ezekbe 3681 intézkedő pon­tot foglaltak. Fegyelmi, büntető eljárást 29 esetben kezdeményeztek. 215 dolgo­zót tiltottak el a munkától, s 413 termelőberendezés működését függesztették fel a veszélyhelyzet meg­szüntetéséig. Természetesen minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle — ezért is fordíta­nak nagy gondot az utóla­gos ellenőrzésre is — elkel tehát a korszerű, gyors adatfeldolgozás.) Felkészült emberek kis csapata dolgozik együtt, amely 1984-től állami munkavédelmi felügyelet­ként tevékenykedik. Nem­csak nagy gyakorlati ta­pasztalatuk van, elméletileg is képzettek. Jakab Miklós munkavé­delmi és munkaügyi fel­ügyelő diplomamunkáját forgatom, A szerző vegyi gépészmérnök, gazdasági mérnök és éppen a diplo­mamunka eredményekép­pen — vörös diplomás mun­kavédelmi szakmérnök is. Az egy esztendeje készült elemzés nyitott kapukat döngethetett, hiszen azóta már bevezették a munka- védelmi felügyelők tevé­kenységének számítógépes figyelemmel kísérését, amelyre Jakab Miklós az el­sők között tett ajánlásokat. S beszélgetünk a jövőről is, amelyet dr. Pauwlik íjászló csoportvezető fel­ügyelő diplomamunkában szintén megfogalmazott. — Az eddiginél is többet kel­lene bízni az érdekeltség­re a munkavédelmi terüle­ten is, mert e téren sok minden pénzt, kiadást igé­nyel, gondot jelent. A biz­tosítási rendszer módosítá­sát is meg kellene fontolni, illetve új biztosítási módo­zatok bevezetését is ajánla­ni lehetne. Tudatosabban használhatnák fel q szakma érdekében az adó- és pénz­ügyi rendszer elemeit, s a dolgozók érdekeltségét Is le­hetne erősíteni a megelő­zésben — főleg az anyagi ösztönzők szélesítésével. ★ Az összevont szemöldökű felügyelő képe egyre-másra módosul. Igaz, „Határozat”- ot most is minden esetben bozni kell, s ennek gyak­ran „forintkihatása” is van. Ám a szőrszálhiasogatás ma már messze nem jellemző. Mint Benkei László mond­ja: az adott gazdasági kör­nyezethez, a jövedelmi vi­szonyokhoz nekik is alkal­mazkodni kell. Am az alap- elv ma sem változott, bár annyiszor hallottuk, hogy néha már formálisnak hat: a legfőbb érték a dolgozó ember. Aki a közelképben ugyan­csak bonyolult. V- X I 1988. június 4. RM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents