Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-29 / 154. szám
1988. június 29. Kelet-Maffyaroraif S Már nem magánügy Miért tehetetlen a műsoriroda? ELMARADT EGY SZÍNHÁZI ELŐADÁS a nyíregyházi Váci Mihály művelődési házban. Lapunkban jelentetett meg egy közleményt a megyei műsoriroda azzal, hogy egy „profi” előadás, a Móricz Zsigmond Színház Pillanatnyi pénzzavar című, „géemkás” produkciója helyett amatőrökből álló együttesünk Nászutazás című előadásának megtekintését ajánlják. Bővebb tájékoztatásért megkerestük telefonon a műsorirodát. Az alkalmazott, aki információt adhat, közli: azért nem tűzik mégsem műsorra a színházi darabot, mert már játszották a színházban (Nyíregyházán nem mutatták be, hanem Nagykállóban volt nagyon szép premierje) és nincs is rá érdeklődés. (Honnan lenne, ha a nagyközönség körében még meg sem hirdették.) Ezek után Tóth Lászlóhoz, a műsoriroda vezetőjéhez fordultunk, akitől a következő tájékoztatást kaptuk: — Olykor tehetetlenek vagyunk, például most ennél a produkciónál a nyomdával szemben — nem készültek el időre a plakátok, ezért a jogi szempontból az utolsó pillanatban szerződést kellett bontanom, ha nem akarok ráfjiét^f.Tehetetlenek vagyunk a színházi szervezőirodával szemben is — mi vállalkoztunk a kisebb műsorok „terítésére” a megyében, az önálló estjeikről, kamaraprodukciókról sokszorosított ismertetőt küldtünk szét, de az igénylés a művelődési házaktól nem hozzánk fut be, hanem hozzájuk — ők ugyanis 10 százalék szervezői jutalékot kaptak, mi semmit sem kaphatunk. Nekik anyagi érdekük a műsor előadásáén mi ugyanezt a fizetésün- kért ‘csináljuk. — Félveti ez a gondunk a szervezeti változtatást, amire én már több fórumon javaslatot tettem: egy olyan központi szervező-műsorirodát kellene létrehozni, amely ösz- szefogja a kulturális, szabadidős stb. műsort kínáló nyíregyházi intézményeket, és akár a megye határain kívüli produkciókra is árusítanának jegyet. Jelenleg az a helyzet, hogy egymás ellen dolgozunk, mindenki külön akarja megnyerni a közönséget. Ez mindenkinek rossz, de a változtatáshoz a színházra is szükség van ... HALLGATTASSÉK MEG a másik fél is, Horváth István, a színház ügyvezető igazgatója: — Előbb a központi jegyirodáról szóló javaslathoz: van ilyen a fővárosban is, szükség van rá, de amellett a színházak folytatják a bérletek szervezését. Nekünk évente 120 ezer látogatónk van, és abból 100 ezer a bérletes néző. Nagyon fontosnak tartjuk a bérletes közönséget, és külön színházi szervező- iroda működése nélkül nem tudnám elképzelni a színházunkat. — A műsorirodával való együttműködésről: valóban ők kerestek meg bennünket, hogy adjunk kisebb műsorokat, ők majd megszervezik a megyében az előadásokat. Mit kínáltunk? önálló gyermekműsorunk 16 van, irodalmi est 15, zenei ismeretterjesztő műsor 12, kimondottan szórakoztató 5, rendhagyó irodalomóra 8, és teljes színházi estét betöltő kamaradarab 7. A felkérések száma a részükről nulla. Azt hiszem, nem kell kommentálnom, miért nem éreztük mi a műsoriroda működésének hatását. AZ ÜJSAGÍRÓ ezek után úgy érzi, a mérleg szerepére vállalkozott, mert mindkét félnek igaza van, csak közben a lényeg sikkad el. Tóth László ötletét csak támogatni lehet, mert egvmás ellen dolgozni semmi értelme. Ez nem egészség s konkurencia, hanem rossz párhuzamosság, keresztbeszervezés. És itt nem ér véget az ügy, mert vannak még további intézményeink, amelyek hasonló programokat szerveznek: a KISZ, az ifjúsági park, a stadion és nemsokára belép a bujtosi szabadidős központ is. A műsoriroda funkcionálása. illetve a szervezők együttműködése. vagy vitája már nem a műsoriroda és a színház magánügye. Űgv látszik, kultúrpolitikai döntésre érett meg az idő. a közönség érdekét tekintve. Talán megszületik a megoldás még az űi színházi évad indulása. előtt. Baraksó Erzsébet I ngerli már a szabolcsi és különösen a szatmári, beregi embert, amikor valamelyik országos hírközlő eszköz a foglalkoztatási gondokkal foglalkozik. Ingerli, mert mindig a borsodi, nógrádi, mostanában pedig a komáromi gondokról szól, s úgy elhallgatja Szabolcs-Szat- márt, mintha a térképen sem lenne, mintha hosszú évek óta nem itt lenne a legnagyobb a foglalkoztatási gond. Most úgy saccol- ják: nyolcezerhez közelít a munkára várók száma, dehát ki tudja ezt pontosan megmondani, egyáltalán ki jelentkezik munkaközvetítő hivatalnál mondjuk Be- regben, amikor reménye sem lehet rá, hogy munkát találjon. Nem ez, vagyis nem a foglalkoztatási gondok megoldása a ma kezdődő Országgyűlés fő témája, hanem a múlt évi költségvetés mellett az ipar szerkeA képviselő kötelessége zetátalakításának gondjai. Ám nemigen lehet ezekről anélkül felelősséggel szólni, hogy ne kelljen nagyító alá venni a munkavállalókra, a munkára várókra, a munka nélkül maradókra háruló következményeit. Sza- bolcs-Szatmárban e két utóbbi csoportra kell az országnak nagy-nagy figyelmet fordítani. Azért is, mert az elmúlt ötéves tervben az ide juttatott pénz az országban beruházásokra költöttnek még két százalékát sem érte el, mert az ide telepített gyáregységeit többnyire „mozgásképtelenek”, érdekeltségük a nullával egyenlő. Mit várnak az Ország- gyűléstől, s mit várhatnak képviselőjüktől egy ilyen téma tárgyalásakor a szabolcsiak? Azt, hogy hallatják szavukat, újra és újra elmondják az itteni gondokat. Kétségtelen, hogy választóik érdekei mellett az ország érdekeit is képviselniük kell, de vajon csak helyi érdek-e, hogy minden munkaképes, munkára alkalmas ember dolgozzon? A fejlődés útja most már csak az intenzív fejlesztés lehet, de az évtizedek óta meglévő gondokon az országnak e keleti csücskében is enyhíteni kell. A késői — és majd minden áron való — ipartelepítés egyik átka a kedvezőtlen szerkezeti struktúra, szerencsére még így is vannak olyan gyáraink, amelyek a szerkezetátalakítás programjába is „beleférnek”. A gyógyszer- és növényvédőszer-gyártás, a gumiipar, a műanyagipar, a szerszámgépipar és a műszeripar a jövőben is fontos a népgazdaságnak, s mi olyan gyárakkal, üzemekkel is büszkélkedhetünk, mint az Alkaloida, a Taurus, a VSZM, a Csepel nyírbátori gyára, a MOM, az Ikladi Műszergyár, vagy a Medicor. R ájuk lehet jövőt is építeni, s olyan fejlesztésekhez segíteni, amelyek nyomán újból igazolható, hogy a szabolcsi munkáskéz sem ügyetlenebb a többinél, hogy az ide adott forintok jól kamatoznak az itt élőknek és az egész országnak. B. J. Új gépek Tuuéron Gömbfát könnyebben Két új, csehszlovák gyártmányú gépsort helyeztek üzembe a közelmúltban az ÉRDÉRT Vállalat tuzséri gyáregységében. Ezzel a gömbfa feldolgozását teljes mértékben sikerült gépesíteniük. Az importgépek teljesítményével elégedettek a gyáregységben: a 15 centiméter alatti átmérőjű rönkökből műszakonként 200 köbmétert, az ettől nagyobb átmérőjű gömbfákból 300 köbmétert dolgoznak fel egy műszakban. A cseh gépsorok üzemeltetésével jelentősen könnyíthették .a nehéz fizikai munkát. Az NSZK-beli Stad- toldendorfban rendeznek kiállítást Schmidt Sándor vá- sárosnaményi fafaragó művész munkáiból augusztusban. Negyven alkotást mutatnak be a legkisebb csontékszerektől a több méteres famunkákig. Képünk: egy több négyzetméteres háttér- plasztikán dolgozik a művész. (Elek Emil felvétele) Versenyegyenlőséget ígérnek Vállalkozás saját zsebre A készüld társasági törvényt több fórumon vitára bocsátották, egyelőre az előkészítés stádiumában járnak. Mi most a frissen kiadott tervezetet vizsgáltuk meg. Hogy ugyanez marad 1989. január elsejétől, még nem lehet előre tudni. Mindenesetre a cél — a gazdaság fellendülése, a magántőke bevonása a gazdaságban — megmarad. i termékszerke- zet-váltási bizottsági ülés javában tartott. Sőt mondhatni, a tetőfokára hágott, amikor a közszükségleti cikkeket gyártó részleg újítói megjelentek új termékükkel az ülésen. A termék csillo- gott-villogott, és a szivárvány minden színében pompázott. A bizottság tagjai visszafojtott lélegzettel bámulták, míg végül Szemipjadszkij, a formatervező kinyögte: — Ez aztán valami... Csak úgy kelleti magát. — Ugye, hogy mi is tudunk! — mondta büszkén a bizottság elnöke, de a főenergetikus rögtön rákontrázott: — Na és mennyi az energiafogyasztása ? A részlegvezető elégedetten somolygott a bajusza alatt, és közölte, hogy úgyszólván semmi, elegendő a működtetéséhez egy Szaturn vagy egy KBSZL—0,5 típusú elem. — Hát ez egy remekmű! — jelentette ki jóváhagyólag a főenergetikus, a bizottság elnöke pedig érdeklődni kezdett: — És hogy állunk a ára? — akadékoskodott kajánul a közgazdász. — A megengedett keretek között van — közölték vele. Amikor a tárgyalás már a vége felé közeledett, a bizottság egyik tagja váratlanul megkérdezte: garanciális idővel? — A garanciális idővel semmi probléma — felelte kissé mellébeszélve a részleg egyik munkatársa, de a másik tekintélyt parancsoló hangon kijelentette: — Bármilyen jótállást vállalunk. Amennyit kell. A bizottság tagjai felhördültek. Ilyesmi először fordult elő gyakorlatuk során. Méghogy örökös garancia. — No és a termék — Igaz is, mit csinál ez az izé? A műhely újítói között enyhe riadalom támadt. — Hát nem elég az, hogy mindig működik? — kérdezte bizonytalan hangon egyikük. — És esztétikus — toldotta meg a másik. — No de mi ez, mire való? — makacs- kodott a bizottsági tag. — Hát otthonra, a családnak — közölték kórusban a műhelybeliek. — Igen? — húztá el a szót kétkedve a bizottsági tag, de ekkor az elnök hozzáhajolva odasúgta neki: / dehallgasson, Sztrekopitov, ne rontsa a hitelét az egész kollektíva munkájának! Mit köti az ebet a karóhoz? Ez egy jó termék, és kész. Ami pedig az ő korábbi kétpudos márvány éjjelibagoly lámpájukat illeti, amivel elriasztották a vevőket, az nem az ő hibájuk volt. Annak a terméknek a tervezője már három éve kilépett, és a technikai leírás valahol elkallódott ... „Csakugyan, mit szőrözik itt? — gondolta Sztrekopitov bizottsági tag. — Hiszen úgysem lehet az üzletekben elemet kapni...” Jevgenyij Taraszov Az új társasági törvény versenyegyenlőséget, azonos szabályozást, a tevékenységtől függő részesedést ígér. Ugyanakkor piacorientált is lesz, amely alapján a kínálati piacon lenne a hangsúly és a vállalatok, szövetkezetek, magánosok a vevő árigénye alapján számolnák visszafelé a költségeket. Nagyobb lehetőségek Az 1989. január elsejétől életbe lépő társasági törvény egységes, körülbelül 50 százalékos nyereségadót irányoz elő, ugyanakkor a költségek között el lehet számolni a béreket. Elősegíti a vállalkozást, a kockázatot, nagyobb lehetőséget nyújt a tőkebefektetésnek. A társasági formák közül a gazdasági munkaközösségek utódja a közkereseti társaság lesz. Míg ebben az évben maximum 30 tagja és bármennyi alkalmazottja lehet a gmk-nak, addig január 1-től a felső határ 60 fő. Bármilyen tevékenységre össze lehet állni, ugyanakkor a tagok teljes felelősséget vállalnak a gazdasági tevékenységért. Ha veszteséges az üzlet, akkor a zsebükbe nyúlnak. A gmk továbbra sem működtethet például zálogházat és arany ékszer felvásárlásra sincs lehetőség. A vállalati gmk-ban csak saját dolgozó és a vállalat nyugdíjasa dolgozhat, ők döntenek, hogy autonóm csoportként vagy társasági formában működnek együtt a vállalattal. A betéti társaság az eddig bevált csendestársi formát legalizálja. Egy valaki adta az ötletet, dolgozott, míg mások tőkéjüket kölcsönözték haszon reményében. Többnyire szóbeli megegyezés alapján történt mindez. A betéti társaság lehetőséget nyújt, hogy egy tag korlátlan, míg a csendestársak tőkéjük erejéig vállaljanak felelősséget. Ha valaki úgy ítéli meg, hogy a bankban vagy az OTP-ben a 15 százalékos kamat számára kevés, kiveszi pénzét és vállalkozásba fekteti a 20—25 százalékos vagy ennél nagyobb haszon reményében. Részvény — prémiumként Míg a betéti társaságnál egyszemélyi a döntés, addig a részvénytársaságnál az igazgató tanácsé az irányítás joga. A tervezet szerint a bemutatóra és névre szóló részvények mellett speciális részvényeket is kibocsátanának, ilyen a dolgozói, amelyet ingyen vagy kedvezményesen kapnának, mintegy prémiumként. A lehetőségek szerint ki-ki maga dönti el, hogy mennyire rentábilis a vállalkozás, amelyet részvények vásárlásával segít. Természetesen ha az RT veszteséges, a részvény „elúszott”.- Az egyesülés elsősorban a. minél előnyösebb gazdasági eredmény elérését tervezi. Nem nyereségcentrikus, viszont, ha a költségek túllépik az árbevételt, a tagok felelősek. Minőségjavításra, munkafolyamatok elemzésére, korszerűsítésére hozzák létre. A korlátolt felelősségű társaságok a beruházási javak ÁFA-kötelezettsége, a vállalati jövedelemszabályozás és a központi keresetszabályozás miatt nem voltak vonzóak, most ezen szeretnének változtatni. Magánszemélyek, vállalatok hozhatják létre, a minimális betét százezer forint, de ezt többen is összeadhatják. Rugalmasabban Mivel a KFT és az RT modernebb szabályozása nagyobb mozgásteret, rugalmasságot enged, a közös vállalat, amely kisebb korrekciókkal fennmarad, visszaszorul. A közös vállalatnál ugyanis a tagok felelősek az esetleges veszteségért és ezt nekik kell fizetni. A társasági törvénnyel egy időben a vállalkozói adó is módosulna. Megszűnne a különadó, amely például sújtotta a vgmk-kat és a teherfuvarozókat, a kereseti adó. a valós nyereség alapján részesülnének a dolgozók, az ügynöki tevékenységre vonatkozó kereskedelmi adó és egyéb hasonló elvonások. Helyettük belép a nyereségadó (kb. 50 százalék), a földadó, a társadalombiztosítási járulék és a beruházási ÁFA. Egy érdekesség a tervezet végén: a társasági törvény egy több mint százéves törvényt módosítana. A kereskedelmi törvényt, amelyet megváltoztatnak, ugyanis 1875-ben alkották. A B változat szerint viszont ennek a törvénynek néhány paragrafusa még életben maradna. Máthé Csaba
