Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

16 Kelet-Magyaromig 1988. június 25 Wimbledon ’88 McEnroe gyors búcsúja A jelek szerint nem zökke­nőmentes az útja az amerikai John McEnroe-nak a világel­sőség visszaszerzése felé. A 29 éves amerikai teniszező, aki 1981—1984. között vezette az ATP ranglistáját, a közel­múltban a francia nemzetkö­zi bajnokságon a nyolcaddön- tőben kapott ki a csehszlovák Ivan Lendllől, Wimbledonban pedig már a 2. fordulóban búcsúznia kellett. Legyőzője a világranglista 64. helyén ál­ló, 25 éves ausztrál Wally Masur, 7:5, .7:6, 6:3 arányban nyert. A mindössze 2 óra 26 per­ces, meglehetősen sima mér­kőzés után McEnroe búsan nyilatkozta: — Sajnos, nem tudtam já­tékba lendülni, egyetlen perc­re sem tudtam kétségessé tenni a végeredményt. Ami­kor 1985-ben utoljára szere­peltem Wimbledonban, meg­ígértem, hogy nem térek visz- sza ide többé. Tartani kellett volna a szavam . . . Szovjetunió másodszor? Hollandia először? Diatő: szombaton délután Miinchenbea Szombaton délután a münc­heni stadionra figyel a futball­világ, itt tartják a 8. Európa- bajnokság döntőjét. A kéthetes maratoni küzdelem végén a szovjet és a holland együttes játssza a döntőt, amely az Európába j nők címet hivatott eldönteni. Lóban ovszkij mester elége­dett volt játékosaival az ola­szok ellen vívott találkozó vé­gén. Nem is titkolta, tart a hollandoktól, mert javuló for­mát mutattak az NSZK" ellen. Előnyük a szovjetekkel szem­ben, hogy egy nappal többet pihenhettek. A szovjet szakve­zetés azon fáradozott, hogy já­tékosainak minél előbb vissza­adják frissességüket. Nagy hátrány viszont, hogy hiányoz­ni fog Kuznyecov, aki a véde­lem biztos tagja volt, második sárgája miatt nem játszhat a döntőn. Rinus Michels hosszúra nyúlt pályafutásának eddigi egyik legnagyobb sikerét ünnepelte az NSZK legyőzésével. A Ge­nerális legyőzte a Császárt — írták a holland lapok. Az edző számára csak egy siker szá­mít: ennek érdekében mindent elkövet, hogy csapata nyerje az EB-t. Ennek alapján dolgozza ki a taktikát is, amelyet a Beokenbauer-legénység ellen már oly sikerrel alkalmazott. Most viszont mást kell játsza­nia a holland csapatnak, ha sikerrel akarja felvenni a küz­delmet a szovjetek ellen. A nemzetközi sajtó kritikáit is elismerés övezi: A holland Algemeen Dagd- lad: „A szovjet válogatott tö­kéletes bemutatót tartott, ne­héz lesz ellenük a döntőben.” Következik tehát az igazi megmérettetés, ma délután Szovjetunió és Hollandia nem­zeti válogatottja lép pályára az EB-aranyért, Szovjetunió—Hollandia, München. Olimpiai Stadion, 15,30 óra, v.: Michel Vautrot (francia). Salakmotor Egyéni után csapat Vasárnap újabb világbaj- dák, a második versenyt az noki versenyen indulnak leg- olaszországi Loginóban ren- jobb salakmotorosaink. Egy dezik. A két összecsapáson hete Miskolcon eredménye- legeredményesebben szereplő sen szerepeltek az egyéni ta- gárda jut fel a B-csoportba. lálkozón a magyar motoro- A Napos úti pályán szom- sok, most Szegeden újra bi- baton délután edzhetnek az zonyíthatnak. A csapat világ- indulók, a viadal vasárnap 15 bajnokság C-csoportjában órakor kezdődik. A magyar Ausztria, Bulgária, Olaszor- színeket az egyéni kontinens- szág és a mieink küzdenek a döntőbe jutott négyes, (Ko- feljutó helyért. Az első talál- csó, Adorján, Balogh, Tilta­kozón mi vagyunk a házigaz- nyi) és Petrikovics képviseli. Hét végi műsor SZOMBAT Asztalitenisz. Nemzetközi ver­seny utánpótláskorúak részére, Nyíregyháza, Árok u. 17. sz., 9 óra. Tenisz. Területi korcsoportos csapat és egyéni verseny a sta­dionban, 8. Tömegsport. IV. Országos Am­fora Sportnapok, Sóstó, KISZ- iskola, megnyitó: 11 óra. VASÁRNAP Asztalitenisz. Nemzetközi ver­seny felnőtteknek. Nyíregyhá­za, Árok u. 17. sz. 9 óra. Tenisz. Területi korcsoportos csapat és egyéni verseny, a sta­dionban, 8. Tömegsport. IV. Országos Am­fora Sportnapok, Sóstó, KISZ- iskola, 8. Eredményhirdetés: 12.30. Labdarúgás. Osztályozó a me­gyei II. osztályba jutásért (kez­dés:: 16,30): Nyírcsaholy—Ti­szaszalka v.: Gombkötő (Vida, Fehér Z.), Üjfehértó—Nyírlugos ’ v.: Bodnár (Tassy, Németh M.), Panyola—Mándok v.: Varga Z. (Fodor S., Tóth A.). A PRECEDENS avagy Ólig Blohin hárem bónapjáaab krónikája Engem például, amikor ko­molyabban megismerkedtem eCTei a históriával, csak két ember véleménye érdekelt — : Blohimé és a Dinamo Kijev, : a szovjet válogatott mester­edzőjéé, Lobanovs zkl jé. Az .Meg véleményét már ismerik. Március közepén beszélgettem rről a kérdésről Lobanovsz- kíjjal is. — Most mindenkit a Blohin orsa foglalkoztat és sok ve­hető úgy tesz, mintha őt is ag- asztaná ez — mondta Loba- . ovszkij. — Blohin, most a Di-% „amo Kijev állományában van, edz. Ha jó formában lesz, játszhat. Ha nem — edző lesz belőle. Dehát nem erről kell beszélni — folytatta nyugod­tan Lobanovszkij. — Itt az a r6 kérdés, hogy Blohin, aki külföldire mehet, hogy propa­gálja a szovjet labdarúgást s ott bizonyos elméleti és gya­korlati ismereteket szerezzen, eddig miért nem mehetett ki? Azt mondják: .,A második li­ga nem égy főnyeremény”. De­hát mondhatok ám ellenpél­dát: a lengyel Szarmach nem ' olyan régen kezdett el ját­szani a francia második ligá­ban s egyidejűleg . öregbítette a .lengyel válogatott hírnevét is! Meggyőződésem, hogy ménné} több szovjet labdarú­gó fog játszani külföldi klu­bokban, ahová át lehet enged­ni őket 28—29 éves korban, annál nagyobb lesz labdarúgá­sunk presztízse a világban. Ezt úgy látszik, azok nem értik meg, akik évek hosszú során nem tanulták meg lab­darúgásunk irányítását, s mégis — irányitgatják azt. Hisz nem ment ki külföldre annak idején a moszkvai J. Gavrilov, pedig néhány újságunk már befejezett tényként adott hírt profi szerződéséről. Aztán sze­gény Gavrilov, összekeverve az okot és az okozatot azon kesergett, hogy az újságírók „tették be neki az ajtót:” si­ettek világgá kürtölni a dol­got, s valaki „odafent” „tilos­ra állította a lámpát” . . . Me­sélik, hogy csaknem két évig húzódott Sz. Savlo profiszer­ződésének az ügye. Ö most az osztrák első ligában játszik. Vajon nem ezért fél beszélni ilyesmiről az újságírókkal a kijevi Leonyid Burjak és a moszkvai Vagiz Higyijatulin. akik ugyancsak meghívást kap­tak külföldi klubokba? Vilá­gos, hogy mitől tartanak; a nyilvánosságtól, amely csak ártalmukra lehet. Egyszóval, hasonló kérdésekben egyelőre többet veszíthetünk, mint amennyit nyerhetünk. Hírnév­ben is. valutában is . . . Mit tegyünk hát, hogy ne forduljanak elő hasonló ese­tek? A legfontosabb, hogy ne találjuk fel a spanyolviaszt, amikor azt már feltalálták a világ sok olyan „ országában, ahol sikerrel űzik a profi lab­darúgást. Ez ellen régóta és szívósan hadakoznak nálunk is. Egyik cikkében Lev Fila­tov így ír: .. . . . mindaz, amit a .labda­rúgás területén működve lát­tam, amire rábukkantaiYi, ami­be beleütköztem, amin kese­rűen nevettem, arra a követ­keztetésre késztet, hogy a lab­darúgás független irányítást kíván.” ;• Ilyen következtetést vön le Füatov. s .az érvé? „Az állami sportbizottságban a különböző tagozatok- egyi­keként irányítják a labdarú­gást.- No már most, egy mel­lékfoglalkozásúnak nem köte- Lező a téma mélyére hatolná, főleg, ha az robbanásveszélyes, s ha a fejét nem is töri be az illetőnek, a karrierjét derék­ba törheti. Sokkal kedvezőbb, ha olyasmire Összpontosíta­nak, ami nagyobb osztalékot hoz. Ugyanakkor a labdarú­gás irányításában vannak olyan emberek, akik sokat tudnak, de nincs a kezükben döntési jog: alárendelés!” (Dovi Arkagyjev írását for­dította: Antal Miklós) (Folytatjuk) Drobni üzemmérnök lett I labdarúgó diplomája A június, a' bajnokság zárása nem sok örömet hozott az NYVSSC labdarúgócsapata szur­kolóinak. de úgy vélem a játé­kosoknak sem. A nyárelő mégis emlékezetes marad Drobni Mik­lós számára, hiszen ő sikerrel zárta a három esztendős külön- bajnokságát, a napokban állam­vizsgázott és vehette át a mező- gazdasági gépész üzemmérnöki diplomáját. — Tizenegy esztendeje jegyez­ted el magad a labdarúgással, akkor kezdted a focisuliban. Közben kiderült, hogy a sport­ból is megtudnál élni, mégis to­vábbtanultál. Miért? — Hiába a biztosítás, egy spor­toló pályafutása során bármi történhet, ami miatt ott marad­hat munka nélkül. Ezért úgy gondolom, kell valami, ami baj esetén, iletve a sportolás végez­tével a biztos pontot jelenti. Ezért döntöttem, hogy továbbta­nulok és mivel maradni akartam Nyíregyházán, így választottam a mezőgazdasági főiskolád. — A főiskolán te egy profi labdarúgó voltál, a csapatban pedig főiskolás. Miféle kedvez­ményekkel járt ez itt, és ott? — A főiskolán segítettek, ám- ^ez nem azt jelettette. hogy a •Vizsgán csak bementem és beír­ják a jegyet. Az előadásokra nem volt kötelező járnom, de a •gyakorlatokon, zárthelyiken, • vagy a vizsgaidőszakban én is csak egy diák voltam. Ugyanez volt a helyzet a csapatnál js, a tanulás miatt alig hagytam ki edzést. — Hogyan sikerült az állam­vizsga? — Jól, négyest kaptam, a dip­lomába végül az került, hogy közepes. ; — Nem túlzás: a pályán jobbat nyújtasz mint közepes. Melyik poszton játszol szívesen és mi­lyen szintet céloztál meg? — A középhátvédet és a beál- lós posztot kedvelem leginkább. Ami a célomat illeti, szeretnék NB I-es szintű játékos lenni. — A közeljövő tervei? — Ami a legközelebbit illeti: rám fér egy kis pihenő, ezért páran lemegyünk a Balatonhoz. Még hároméves szerződés köt a klubhoz, és itt van a katonaság is. Am ami a lényeg: most már könnyebb lesz. hiszen csak a játékra kell figyelnem. (mán) Vita a labdarúgásról Minieniitl a let a tél, csak a fntballnál lem ? Olvasóink továbbra is szép számmal küldtek levelet a „Mennyit ér a magyar futball?” című írásunkkal kapcsolatban. Ezek közül választottunk ki új­ra néhányat és tesszük közé. Szégyenkezünk miatta Dr. Kiss László (Nyíregyhá­za, Arany J. u. 16.) a régi idők fociját hasonlítja a mai labda­rúgással, nyilvánít véleményt a sportág területén elburjánzott pénzcentrikus helyzetről: „A futball annyiban érdekel, hogy az utóbbi években, nem­zetközi mérkőzéseken sokat kellett szégyenkeznünk miatta. Diákkoromban Debrecenben laktam, s természetesen a Bocs­kainak szurkoltam, érdekelt Markos, Vincze, Teleki játéka. Ettől függetlenül a Fradinak is drukkoltunk, rádión keresztül Pluhár István közvetítése ál­tal. Végtelenül örültünk, ha győzött kedvenc csapatunk. Visszagondolva a harmincas évek focijára, akkor még igazi amatőrként játszottak a játé-, kosok, akik mind a 90 percet végigfutották: ott álló, hátratett kezű, lézengő csatárt nem lát­hatott az ember, csak azt, hogy .mindent bele’. A játékosok külön megtiszteltetésnek vet­ték, ha bekerültek a nemzeti 11-be, ahol hazai színekért küz­döttek címeres mezben. Az öt­venes években sem csökkent a futballért rajongók száma, mert az úgynevezett aranycsapat is biztosította a szurkolók örö­mét. A hetvenes évektől kezdve azonban már nem lehet igazi magyar futballról beszélni, s így folytatódott a 80-as évek­ben is, s hiába volt akkor már nagy pénz. az érte nyújtott já­ték igen szürke maradt. Erre tett koronát a mexikói 0:6, amit egy ideig nem lehet kihever­ni. Ne ítéljük el Végh Antalt, aki ostorozza a vezetőket, já­tékosokat egyaránt, ha kicsit el is túlozta a dolgokat, köz­ben sok igazságot megírt. Azt kell elérnünk: mellőzzük a szemléletet, hogy csak pénz árán lehet jó futballt csinálni. Ebbe a sportágba is be kell vezetni a ,1’art pour l’art’ szel­lemet, magáért a fociért és nem az anyagiakért kell ezt művelni. Aztán tudni kell gaz­dálkodni az emberekkel. A já­tékos adás-vétel olykor ha­sonlít az embercsempészethez. Az MLSZ vezetősége álljon ar­ra a magaslatra, ahová helyez­ték . . .” Mert labdarúgás jó akarattal sohasem lesz ebben az ország­ban!” Csak a markukat tartják... Keresztény Sándor (Nyíregy­háza, Északi krt. 24.) a magyar labdarúgás vezetőinek gondol­kodásmód] át kritizálj a: „Hogy mennyit ér a magyar futball? Egy pofa bagót sem! Az NB I-et lassan kiárusítják, s úgy hírlik az idén is megy még játékos külföldre. Ha ide­haza egy NB I-es focista 40—50 ezer forintot keres átlagban havonta, talán öregségére tud annyit félre tenni, hogy nem kell majd koldulnia. Vélemé­nyem szerint meg kellene tisz­títani az egész vonalon a spor­tot azoktól az egyénektől, akik csak a markukat tartják a pénzért, de tenni alig tesznek valamit a sportért. Amikor az idegenlégiósok a válogatottba kerülnek, már nem tudnak visszailleszkedni volt játékos­társaikhoz, mert ahány ember, annyiféle felfogásban játszik. Magam részéről nem engednék ki játékost, sőt még edzőt sem! Egy válogatót labdarúgó csak azért, mert elmegy az edzésre. 5 ezer forintot kap. Nemsokára elérjük, hogy a má­sik 5 ezer forintot azért fogja kapni, ha letolja a nadrágját — és uram bocsá! — felveszi magára a mezt. Ide süllyedt hát a legnépszerűbb játék? Temesvári edzősködése idején megtörtént, hogy egy játékos panaszkodott az erős edzés miatt. Leküldte a pályától, nem is játszott tovább. így került az FTC-be, ott játszott. . . Ma sokszor rimánkodni kell a já­tékosoknak, hogy na még van 5 perc, csináljátok ezt, vagy azt. így erőnlétet gyűjteni, fel­készülni rtem lehet. Olyan még nem fordult elő, hogy egy pár játékos az edzés befejezé­se után kint maradt volna egyéni képzés miatt, mert eset­leg nem tud szerelni, ütközni, fejelni . . .” Ki xárja el a csapot? Talpra állni a mélyütésből J. S. Kisvárdáról, a labdarú­gás hátterének történéseit ecse­teli. külön hangsúlyozva a fe­lelősséget, amely a vezetők, játékosok lelkén szárad: „Biztos vagyok benne, hogy e sorokból is fog megjelenni. Aki az igazat megmondja ná­lunk, feltárja a hibákat, ezt el­lenségnek tekintik, jobb eset­ben megmosolyogják fociber­kekben is. Vannak fórumok, ahol megtapsolják a jót aka­rót, de otthon már a munka­könyvét a postástól kapja meg. Ilyen világot élünk, nincs be­csülete az igazságnak,, az igaz­mondásnak a sportban sem. A labdarúgástól csak annyit le­het elvárni, amennyit tesznek is érte. Sajnos nagyon fővárosi centrikus a magyar futball is. ennek megváltoztatására vajmi kevés az esély a jövőben. Olyan, személyek állnak egy-iegy fő­városi csapat mögött, akik mi­att nem lehet változtatni úgy sem. Kérdem én: honnan ve­szik a sók pénzt, amikor jobb esetben 800—1000 néző megy ki például a Vasas pályára? Aztán itt van a vezetők két arca. Én is azt mondom, hogy nem való vezetőnek olyan em­ber. aki a vállalatnál fogához veri a garast, ugyanakkor — ha kedvenc csapatáról van szó — szórja a forintot, mélyen a zsákba nyúl különböző reklám- kiadás címén. Az önök soroza­ta remélem hozzásegíti a ma­gyar futballt ahhoz, hogy talp­ra tudjon állni a .mélyütésből’. Kun István (Székely, Veres P. u. 13.) A labdarúgás gazdasági dolgait elemzi, tesz javaslatot a jobbra, az értelmesebbre: „Lehet itt bármilyen vita, az állami támogatás különféle csapjait nem fogjuk elzárni és nem veszünk mély lélegzetet, hogy az AISH (kevés) pénze oda jusson, ahová valóban kell: az Ifjúsági testedzésre, a töme­gek sportjára és a valódi él­sportra. Nem fogjuk szélnek ereszteni azokat a labdarúgás körül tétlenkedő öreg titánokat sem, akiknek sikerült mély­pontra vezetni a sportágat' és nem fogjuk menedzsereknek, gazdasági szakembereknek át­adni az irányítást: jegyeztesse­tek részvényeket és gazdálkod­jatok. És nem merjük majd vállalni az esetlegesen növekvő jegyárakat sem, mert a gyer­mekruha ára csaphat az ege­kig, a tizennyolcas cipő lehet hatszáz forint, de a meccsjegy ára maradjon egy üveg olcsó boré. Minek ide vita, ha még a ja­vaslatokat sem fogják megten­ni, mert félnek valamitől, fél­nek valakiktől, akik érdeke sértve lenne ebben a témában. Persze sokaknak az lenne a legjobb, ha semmi sem történ­ne a magyar labdarúgásban. Végezetül, nem fogják vállalni (semmilyen szinten) a döntés ódiumát, s ’emiatt nerri fogják mondani, hogy itt vannak a keretek, dolgozzatok. Megélhet­tek, sőt jól megélhettek — ha képesek vagytok rá. Ha lesz­nek szurkolóitok, akik a jegy árát megfizetik... Ez a tét. Ha nem lesz bevételetek, fel­kopik az állatok. Létezhetetlen. hogy egy országban lassanként mindenütt a lét minősége a tét — a futballnál meg semmi! De mindezt ki fogja mondani? És ki fog cselekedni?” Köszönjük olvasóink leveleit, továbbra is várjuk véleményü­ket, javaslataikat. A magyar labdarúgás — benne az alacso­nyabb osztályok — helyzetéről, visszásságairól és tennivalóiról. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefonszámok: központ (42) 11-277. Főszerkesztő: 11-218. Sportrovat: 10-329. Esti ügyelet: 15-124. Telexszám: (73) 344. Posta­cím : Nyíregyháza, Pf. 47. 4401. Mátészalkai fiókszerkesztőség: Kölcsey u. 2. Telefon: 612. Telex: 73495. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: (42) 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 25. 4401. Felelős kiadó: dr. Kárpáti Imre. Terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítöknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest,XIII. Lehel u. 10/a. — 1900—, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helír 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hőnapra 43,— Ft, ne­gyedévre 129,— Ft, félévre 258,— Ft, egy évre 516,— Ft, Kérés nélkül küldött kézira­tokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyír­egyháza, Aroku. 15. Felelős vez.:Jéger Zoltán. INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133-2058. n M I[sport]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents