Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

1988. június 25.

mim gaiatwtmmmmiwii»

ősi fészkét — amelyből kiröppent, s elindította a fények, a hírnevet jelentő dobogók felé Európában, Amerikában,. Afrikában, a. hangversenytermek világába, s még Benny Goodmant, a jazz királyát is tapsra ragadtatta — soha nem felejti el Balogh Dezső, a klarinét és a tárogató virtuóza* az Állami Népi Együttes művésze.

— Élt GávavencseHőn két híres sípos: „Pici" Gyula és „Pici” Jóska. Testvérek. Párban fújtak mindig. Kiváló muzsikusok voltak.. Az .előbbi, Raduly Gyula, a nagyapám volt. Légnyomás érte a háborúban, remegett a keze, a másik, a nagybátyám fél szemére vak volt. Alig lehettem 5—6 éves, amikor nagyapám a kezembe adta a klarinétot. Szegénykémnek nagyon reszketett már a keze, de fújt, magyarázta, mit, hogy csináljak — emlékezik a gávavencsellői indulásra. Nyaranta, diákként rendszeresen visz- sza-visszatért később is ide, amikor a zene világával kezdett mélyebben is ismerkedni.

Ha Balogh Dezső szájához emeli a klarinétot, úgy tűnik, mintha eggyé válna vele. Elidegeníthetetlen része. Ha kicsalogatja belőle a meleg dallamokat, amelyek éppen abban a pillanatban fogannak lelkének mélyén, úgy tűnik, mintha a hangszer vele született volna.

Remek tanárai közül elsőként Román Attila nevét említi, aki jelenleg Münchenben a szimfonikusok szólamvezetője. Ő tanította a hangképzés lelket gyönyörködtető fogásaira, a klarinéitechnikára és sok másra.

— így nőtt hozzám, s nőttem magam is a klarinéthoz elszakíthatatlanul — vallja. — Bár túl korán nem lehet elkezdeni fújni. Fizikailag is meg kell erősödni, ugyanis a fúvós hangszerek nagyon megterhelik az emberi szervezetet. Ezért is van az, hogy a színházi fúvósok 25 évi szolgálat után nyugdíjba mennek — magyarázza.

Tekintetében szomorúság villan. Rápillant kedvenc hangszerére, amely karrierek sokaságát és örömét okozta, tíz- és tízezreknek itthon és a nagyvilágban.

— Négy év, s magam is búcsúzhatok. Most harmincnégy esztendős vagyok — jegyzi meg.

Hallgatom szavait, s közben azon töprengek: vajon elegendő-e a tehetségnek annyi idő, amennyi e fiatalembernek adatott ahhoz, hogy a világhírnév szárnyaira vegye? Karriere egyenes ívelésű. Zeneiskolai diákként országos versenyeket nyer. Elhivatottsága olyan mély e hangszer iránt, hogy egy év alatt képes két-három esztendő zenei anyagával könnyedén megbirkózni.

Az ének, a nóta, a zenélés szeretete a szülői házban fogant, a klasszikusokkal a zeneiskolában ismerkedett. S amikor a szülők úgy látták jónak, akkor Ózdról a kisfiúval Pestre utaztak. Felkeresték Európa egyik leghíresebb klarinétosát, Burka Sándort.

— ő meghallgatott. Azonnal elfogadott tanítványának. A cigányzenében, a magyar muzsikában olyan mélységekbe avatott be, amely nélkül nem élhet meg muzsikus ma sem. — Közben felvételiztem a KISZ Rajkó zenekarába. Ha jól emlékszem, 300 jelentkező közül akkor ez négyünknek sikerült. Kisgyerekként kerültem kollégiumba. Távol a szülőktől. Óriási megterhelést jelentett. Tanulás, próbák, előadások. Olykor reggel 9 órától éjszakáig. Gyerekfejjel ismertem meg Párizst, a világot. Játszottam a színpadokon a Liszt-rapszódiák szólóit, élveztem a tapsokat, a sikert.

Bravúrszólamokat csalogatott ki a klarinétból Budapesttől New Yorkig. Dezső fújta a virtuóz betéteket, tapsra ragadtatva a közönséget világszerte. A nagy Rajkó zenekart megosztva, a világon több helyen szerepeltették. Egyik alkalommal egy amerikai impresszárió érkezett Magyarországra, akinek kedvence Liszt II. rapszódiája. Több ízben játszotta el a zenekar, "de a klarinétra írt kádencia nem tetszett neki. Már a harmadik klarinétos próbált, amikor meghallotta a folyosón gyakorló Balogh Dezsőt.

— Kirohant, odajött hozzám. Maga lesz a klarinétosom Amerikában — mondta. Azonnal helyet kellett cserélnem a kollégámmal.

Óriási sikerük volt Amerikában. Balogh Dezső szólóit kiemelték. Fényképek jelentek meg róla az újságokban, őrzi ma is. Egyik újságban így írnak róla: „Olyan magasfokú élményt nyújtott Balogh Dezső klarinétszólóival, meleg, selymes hangintonációival, könnyed, virtuóz improvizációival, hogy bármelyik amerikai nagy együttesben szívesen látnánk.” Felléptek Washingtonban, a Kennedy Centerben. Fényképe ma is ott látható a világsztárok között.

— Gyerekkorom óta több ízben megfordultam ott. Nemrégiben is. Igazán kellemes érzés látni, hogy nem felejtettek el — jegyzi meg szerényen.

Egyik fellépésük előtt a Kennedy Centerben a függöny mögött „melegített”. Ismeretes, hogy a fúvósok „befújják” hangszerüket, „bemelegítik” ujjaikat is.

— Jazzszámokból játszottam. Improvizáltam előadás előtt. Ki gondolta volna, hogy a nézők között van Benny Goodman, a jazzkirály?! S éppen az ő sikerszámaiból fújtam. Szünetben kerestette azt a klarinétost, aki gyakorolt. Bemutattak neki. Szóltak az igazgatónak, jöjjön oda. Tolmács útján kérdezte tőlem, lenne-e kedvem nála tanulni, ingyen, nem kell semmit sem fizetnem, ellátást és szállást is ad. Helyettem Szigeti Pali bácsi, a Rajkó zenekar akkori igazgatója válaszolt:

— Erre a fiúra nálunk nagyobb szükség

A klarinétvirteóz

van, mint Amerikában, ahol szép számmal vannak kiváló klarinétosok.

S azóta is minden kísértésnek ellenáll. Pedig járja a világot. Hívták Amerikába, az NSZK-ba. Sikert sikerre arat. Tíz esztendeig a Rajkóval, most az Állami Népi Együttessel. Tapsolták az ENSZ-palotában rendezett koncerten. Fellépett Erzsébet angol királynő előtt. Kormány- és államfők csodálták virtuóz játékát itthon és külföldön. Tagja a Zeneakadémia Liszt Társaságának, ahol bemutatókat tartanak és elemzik Liszt műveit. S bár fő munkahelye az Állami Népi Együttes, amióta megalakult a 100 tagú Budapest Cigányzenekar, azóta szólamvezető szólista-klarinétosa.

Kedvenc klarinétosa Berkes Kálmán és Kállai Kiss Ernő. Előbbi a klasszikusok műfajban, utóbbi a cigánymuzsikában.

Szerény fiatalember, akinek improvizálókészsége kifogyhatatlan: egy dallamra képes gyorsan tízféle improvizálást fújni.

Francia Buffet-klarinétja van. Értéke 300 ezer forint (!).

— Nem az enyém, az Állami Népi Együttesé. Kettő van belőle. A párja Kovács Béla klarinétművész professzoré. Együtt kaptuk, ö az Állami Hangverseny-zenekartól. Szerepelt a tv egyik Kék fény-adásában is a klarinétom. Feltörték a gépkocsimat és elvitték belőle, előadás után. Párját akkor mutatták be. Szerencsére előkerült.

Balogh Dezső legfontosabbnak tartja a művészi pályán való helytállást, és családjáról, feleségéről, két gyermekéről való gondoskodást.

— Az élet képes megismételni önmagát. Nem akartam, hogy a fiam klarinétos legyen. Kíváncsiságból ötéves korában kezébe adtam a hangszert. Belefújt. Csodálatomra nem csipogó hang jött ki belőle, hanem egészséges, tiszta. Ekkor határoztam: beleegyezésével klarinétozni taníttatom — újságolja élete nagy örömét. — Ezt megbeszéltük ketten.

Azóta ifj. Balogh Dezső 9 éves. Zongorán már tanul. Szeptemberben kezd alaposabban a klarinéttal ismerkedni. Ha Raduly (Pici) Gyula, a gávavencsellői dédapa láthatná- hallhatná, bizonyára örülne a lelke.

Farkas Kálmán

Csanádi János:

Meditáció

Lelkem történetéi arnely a vad világba ojtotti nemes ágból kihajtott nem akarom elmondani — árulóim, a betűk,' rajukban elbeszélik, amit nem tudok kiváltani.

Megkísértem a lehetetlent,

mint valaha a régi kertben!)

meg 'akartam {számlálni a hangyákat;

vihar jött, szélzavartd

esőcseppek pattogtak

megszámlá l hatatlan.

Bekentem a falakat mésszel, fehér köpenyük alól kiütött a felásott sötét folt —i penész-illat szállongott) lelkem történetéi elmondják a regék, idézik^ősi rétegét a kimondhatatlannak.

Tenyészik a világ a szőlőhegyen) csattognák kartész-ollókj hogy majd ősszel szüret legyen; lelkem történetét mondják el a lemetszett fürtök) a must té kádban a Világ-prés alatt —> s a pincében forró bon

A kultúra vizein fújdogá- ló ellenszélben vajon hányán ismerik ma Magyarországon Gabriel Garcia Márquez nevét, s hányán a műveit? A pátriárka alkonyát például, amely az irracionális diktatúrák természetrajzához ad továbbgondolható megfontolásokat,-ezért aktuális ma is, s még csak nem is kell nagy földrajzi távolságokba pillantanunk, hogy érvényességi körét kijelölhessük. Vagy a Száz év. magányt, amelynek megfilmesítéséről Huszá- rik Zoltán álmodozott, mielőtt felszállt „a vörös postakocsira”. S ha Szindbád- kereső útjain kegyes hozzá a sors, s alkalmat ád a terv kivitelezésére, hogyan birkózott volna meg az európai kultúrában gyökerező személyiség a távoli, dél-amerikai szellemiség, a latin néplélek filmszalagra vitelével.

Megannyi, felelet nélküli kérdés, miként arra sincs válasz, hogyan tűnhet el oly rövidke .idő alatt a forgalmazás útvesztőjében és a valódi értékek iránti közöny leple alatt olyan film a mozikból, mint A halál ideje, amelyet egy számunkra ismeretlen rendező, Jorge Ali Triana készített, s a csekély sajtóanyag (reklámnak nem merném nevezni) szerint kubai, a főcím szerint kolumbiai—kubai produkció.

Ugyancsak a főcím tudósít arról, hogy a Nobel-díjas Márquez írása nyomán készült a film, melynek cselekményét sok rokon vonás fűzi az író egy másik, nálunk is megjelent kisregényéhez, az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikájához. (Ez utóbbi filmváltozata is hamarosan látható lesz a magyar mozikban, a rendező Francesco Rosi.)

Jól ismerjük a filmszalagra átültetett szépirodalmi alkotások sorsát. Ha igazán rangos írói munkáról van szó, a mozgóképi változat a legritkább esetben éri el az eredeti színvonalát. Az illusztráló szándék többnyire rátelepszik a gondolatiságra, s a rendező, saját közlendő híján eltakarja a kiindulópontul szolgáló mű tartalmi mélységeit. A két tükrözési forma közös nevezőre hozása meredek vállalkozás. De ha a filmes képes újrateremteni az írói világot az általa művelt formanyelv eszközeivel, célba érhet.

• Ennek a hűtlen hűség elvének az érvényesülését vélem felfedezni Triana filmjében. A halál ideje nélkülöz minden olyan elemet, amelyet okkal vagy ok nélkül a modern formanyelvre való hivatkozással szokás igazolni. Egyszerűen bámulatos, hogy ma, amikor a technika segítségével megteremtett látványosságot vagy a különlegesen attraktív helyszínek hatását vetik be a rendezők a közönségért folytatott harcba, akkor előáll egy rendező, valahonnan • az Antillák mellől, vállalja a színtiszta realizmust, lemond minden ' formai bűvészmutatványról, s átnyújt egy történetet, minden bizonnyal ’ az író szülőhazájából, Kolumbiából, s többet tudhatunk meg belőle egy nép gondolkodásmódjáról, mint bármely elérhető leírásból. Az a néző, aki még nem áldozta fel végképp a lelkét az akciómozi oltárán, tágra nyílt szemmel figyelheti valódi emberi sorsok alakulását, szenvedést és szenvedélyt, vágyak és valóság ütközését, a hagyományok erejét és a velük való birkózást. Igaz történet A halál ideje, amelyben minden cselekményfordulat az élet logikájából következik; szívszorító történet, mert az emberség ebben sem közvet- • lenül győzedelmeskedik, csak a remény csillan fel, hogy a megismétlődő tragédiák ráébresztik a túlélőket az egymás iránti felelősségre.

Egy családi vérbosszúról szóló történet tálcán kínálná a kalandfilmi megoldás lehetőségét, de jól érzékelhetően az alkotók nem engednek a csábításnak. Nem az izgalom fokozását tűzik ki célul, hanem a cselekvések indítékát vizsgálják pszichológiai és már-már szociológiai pontossággal. Egy délamerikai falu keresztmetszetét kapjuk, de a csak néhány pillanatra felbukkanó, pár mondatot szóló szereplők helyét ez alapján is be tudjuk mérni az adott viszonyrend- szerben. Rendkívül jellemző

az a jelenet, amelyben a 18 évi börtönbüntetését letöltő főhős, hazatérvén a falujába, felkeresi a borbélyt. A mesterember néhány mondatából sors és’jellem agyaránt felismerhetővé válik.

Az igazi konflíktUshelyzet A halál .idejében nem a főhős és az őt mindenképp megölni szándékozó fiatalember között álakul ki, ha-, nem általánosabb képlet írható fel: a hagyomány és szenvedély vezérelte cselekvésforma és a jövőbe tekintő, racionális megoldásokat kereső magatartás ellentéte jellemzi ezt a világot.

Nincs ebben a műben egyetlen felesleges beállítás, egyetlen felesleges jelenet sem. A múlt, amely benyújtja a számlát, sokáig csak sejthető, s később minden direkt magyarázkodás nélkül áll össze apró mozaikokból. Elmarad az ilyenkor szokásos flash back, megmarad végig a jelen idő, s a lineáris cselekmény a teljes azonosulás lehetőségét kínálva a nézőknek.

Valójában férfiak állnak az események középpontjában, de a női sorsok árnyalatainak, ugyanakkor közös gyökerének megmutatásában remekel igazán az alkotógárda. A magyar néző számára ismeretlen színészek kölcsönzik személyiségüket a filmhősöknek, akik a visszafogott érzelmek ábrázolásában valami egészen különleges teljesítményt nyújtanak.

Csak akkor remélhetjük, hogy saját kultúránk megismertethető a világgal, ha magunk is nyitottak vagyunk más népek értékeinek befogadására. De A halál idejét nemcsak a viszonosság jegyében érdemes megnéznünk. Egy számunkra távoli világ tükrében magunkra is ráismerhetünk.

Hamar Péter

Rövidzárlat — színes amerikai sci-fi. Jelenet a filmből.

A termékeny Nemere

Ha a leggyakrabban megjelenő szerzőnek valamiféle díjat tűznének ki, biztos vagyok abban, hogy hazánkban Nemere István kapná meg. De hát ilyen díj nincs (szerencsére), hiszen nem kilóra, terjedelemre, vagy éppen kötetszámra vannak tekintettel azok. akik értékelik egy-egy író munkáját. Azt írtam az előbb: talán szerencse is. hogy nincs ilyen díj — mert ha Nemere István megkapná, bizony, szó érhetné a ház elejét. Éppen az említett másfajta értékrend alapján — tudniillik, az író műveinek valódi értékei (vagy azok hiánya) miatt. Szerzőnk ugyanis majdhogynem havonta publikál egy-egy művet — ám azok irodalmi súlya vajmi csekélynek mondható.

Hirtelenjében > nem tudnám megmondani, hogy hány kötete van eddig Nemerének, de a legtöbb könyvét olvastam — ha nem Is a legnagyobb izgalommal és körömrágva. Azért tartom szükségesnek ezt leírni, mert éppen ezzel az íróval esett meg, hogy egy vitában ellenlábasa nagy mellénnyel kijelentette: semmit se olvasott tőle, de semmire se tartja . . . Nem akarok e

hibába esni. még akkor se, ha ellentmondásosnak tűnik elmarasztaló véleményem és az. hogy jó ideig rendre elolvastam műveit (ha most már fel is hagytam vele).

Aki nem ismeri e szerzőt, annak nyilván semmit se mond ez a kritika — ha viszont ismeri, akkor kétféle lehet a véleménye. Vagy kiválónak tartja, mert kalandos, izgalmas, érdekes stb. — vagy pedig csapnivalónak, mert CSAK kalandos, izgalmas... és semmi több. (Bár igaz. ami igaz: a huszadik könyv után már egyáltalán nem mondható se izgalmasnak. se érdekesnek.)

Mit is ir Nemere? Kalandregényt, tudományos-fantasztikus regényt elsősorban, de vannak ..komolyabb” próbálkozásai is. Ugyancsak szélsőséges a vélemény arról, hogy miképp ír. Az egyik: nagyon tud írni! A másik: nem tud írni! Nos, az. hogy „tud írni”, véleményem szerint nem vonható kétségbe, hiszen aki napi tizennemtudomhány órát ír, az föltehetően megtanulta e mesterséget. De itt aztán vége is.

Mert Nemere könyveiről sok minden elmondható, csak az nem, hogy remekművek. Sőt. Jómagam legtöbb alkotását fércműnek tartom, összetákolt csl- nálmányok, élő alakok és valódi izgalmak nélkül, nincs légkörük, nincs sodrásuk — és így tovább. Ha élne a szó. nyugodt lélekkel nevezném: ponyvának. Sorozatban gyártja az egy kaptafára készült müveket, melyek elárasztják a boltok polcait.

Mielőtt valaki rám sütné a bélyeget, hogy bizonyára utálom a

krimit vagy a sci-fjt, közölnöm kell, hogy nagyot téved. Igenis kedvelem a JÖ bűnügyi vagy éppen ,,akció”-köteteket. s kifejezetten vonzódom a tudományos- fantasztikus müvekhez. Ám sajnos, éppen ezeknek a műfajoknak a renoméját féltem a Nemere-féle íróktól.

Mit is mondanak a kényes íz- lésűek? Azt, hogy a krimi vagy a sci-fi csupán szemétre való, szégyellhet! magát, aki olvassa ezeket. Én bizony nem restellem — épp ezért jól tudom, hogy például a sci-fi művek nagy többsége valóban szemét, kevés köztük a színvonalas, a valódi érték. Mert igenis lehet értéket alkotni a műfajban, mint ahogyan a bűnügyi regényben is. Hiszen, hogy mást he mondjak: a ,,valódi”-nak nevezett irodalomban is értéktelen (hogy ne mondjak mást), a megjelenő művek jelentős része, s igen kevés a remekmű . . .

De visszatérek Nemeréhez, akiben több dolgot becsülök: azt, hogy rendszeresen fordít lengyelből, hogy eszperantista, s hogy igen nagy a munkabírása. Azt viszont kissé bosszantónak találom, hogy úgy véli: jó író. A múltkorában azt hiányolta: legyen bestsellerlista hazánkban is. lássuk, kit olvasnak a legtöbben. Így gondolja elérhetőnek, hogy valahol számon tartsák. Mert ahogyan már írtam: könyve, az van bőséggel, s fogy is szépen. S ez nem az „Olvasó népért” mozgalom nagyobb dicsőségére szolgál. . .

Tarnavölgyi György

••

Üzenet messziről

ff KM VENDÉGE 1

III HÉTVÉGI MELLÉKLET