Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

Templomnéző körúton a megyében Páratlan kincsek A rendbehozott nagyszekeresi templom Néhány napja ismét a ré­gi pompájában ragyog a nagyszekeresi református templom. A XV. században mesterséges szigetre épült, és a most helyreállított temp­lomnak bizonyára nemcsak a hívők örülnek; az egyszerű­ségében nemes építmény rendbehozott műemlékeink sorát is gyarapítja. A közelmúltban megyénk­ben vendégeskedő francia kulturális küldöttség egyik tagja meglepetésének adott hangot, hogy Magyarország északkeleti csücskében ennyi csodálatos műemlék temp­lom található'. A vendég el­ragadtatva beszélt a fakazet­tás tákosi, a freskókat rej­tegető, 700 éves csarodai, a gótikus nyírbátori templom­ról és az ékszerdobozra em­lékeztető pócsi bazilikáról. Pedig a francia műtörténész csak töredékét látta _ műem­lékeinknek, s mint a legtöbb turista, nem jutott el a tú­rák útvonalából kieső és ke­vésbé emlegetett szamosbe- csi, szamostatárfalvi, csenge- ri, csengersimai, vagy éppen a gacsályi, tyukodi templo­mokhoz. A Nyírtourist vi­szont felismerte d szinte pá­ratlannak mondható' idegen- forgalmi lehetőséget, s az idén már olyan háromnapos túrát is szervez, amelyen a turista megyénk legszebb i műemlék templomait láto- i gathatja meg. Szabolcs-Szatmár megyé- j ben háromszáz, műemlékként í védett létesítmény található, 1 közülük a legtöbb, mintegy kétszáz egyházi építmény, ; templom, kápolna vagy ha­rangtorony. A történelem romboló viharai ezt a kör­nyéket viszonylag megkímél­ték, így a legtöbb ilyen mű­emlék' megmaradt. Köszön­hető ez annak is, hogy ezt a mocsaras vidéket a török hordák elkerülték, és az ap­ró ' szigetecskéken rejtőző templómok — mint például a nagyszekeresi — többé-ke- vésbé épségben maradtak. Hazánkban — talán né­hány dunántúli tájat leszá­mítva — alig található olyan vidék, ahol a templomokon szinte minden építészeti stí­lus nyomon követhető a ro­mán koritól a legmoderneb­big. Példátlan érték például a feltehetően XI. századi eredetű, mintaszerűen rend­behozott szabolcsi reformá­tus templom, amely a közeli földvárral egyetemben az ál­lamalapítás évtizedeit idézi. Román kori építészeti utalá­sokat találni a csarodai templomon. A gótikus építé­szet egyik legszebb hazai emléke a már hangversenye­iről is híres nyírbátori temp­lom. A barokk korszak mes­tereinek keze nyomát a pó­csi, tyukodi, gacsályi refor­mátus templomokon csodál­hatjuk meg. Természetesen a klasszicizmus és eklektika korából is találhatunk bőven egyházi építményeket, ez utóbbi stílust például a nyír­egyházi evangélikus templom képviseli. A modern építészet alkotása a közelmúltban át­adott borbányai és vajai templom. Egyszóval: akár egy építésztörténész számára is kitűnő tanulmányi út le­het egy szatmár-beregi „templomtúra”. Nem szól­tunk még a harangtornyok­ról (például Zsurk, Szabolcs- báka, Gemzse), amelyek fel­tételezhetően erdélyi hatásra épültek, és hazánk jelenlegi területén csak erre a vidék­re jellemzőek. Műemlék templomaink kétharmada, sajnos minden igyekezet ellenére olyan ál­lapotban van, hogy javításo­kat vagy teljes restaurációt kell végezni rajtuk. A me­gyei tanács éppen ezért két évvel ezelőtt felmérte a leg­szükségesebb teendőket, és felújítási programot készí­tett. A tanács kész az egyhá­zi épületek felújításához bi­zonyos összeggel hozzájárul­ni, de számít a helyi és más erők támogatására is, .hiszen mintegy 70—80 millió forint­ra lenne szükség. Természe­tesen a hívők is hozzájárul­nak, de nyilvánvaló, hogy egy kis közösség nem képes milliókat összegyűjteni. Raj­tuk kívül a műemlékfel­ügyelőség, az érsekség, a zsi­nati iroda, a helyi tanácsok, a tsz-ek és mások támogatá­sában is bíznak. A templomfelújítási prog­ram példásan elindult, s en­nek köszönhetően, talán az utolsó órákban hozták rend­be a tákosi, illetve a nyír­bátori, a gacsályi, a nagysze­keresi református templomot, és néhány nap múlva annak a tiszacsécsei vályogfalas templomnak a munkálatai is befejeződnek, amelyik a ma­ga nemében vetekszik az or­szágszerte ismert tákosi templommal. Az idén még várhatóan rendbe hozzák a kisszekeresi, a nyíribronyi, a fényeslitkei református és a nyírderzsi görög katolikus templomot. Rövidesen meg­kezdik a piricsei, csengéri és túristvándi egyházi épület felújítását is. Némiképp gon­dot okoz a harangtornyok rendbehozatala, ugyanis fa­zsindelyt manapság nehéz beszerezni. Ma már hívő és nem hívő ember előtt nem lehet kétsé­ges, hogy nemzeti kincseink közé tartóznak a műemlék egyházi építmények, amelyek megőrzése, épségben tartása nemzeti ügy. Bodnár István Munkácsy festményeinek sötétedése, romlása régóta foglalkoztatja a műtörténé­szeket, a restaurátorokat. Malonyai Dezső művészeti író már 1898-ban katasztro­fálisnak látta a Siralomház, a Tépéscsinálók és a Milton állapotát. A romlás okait az alapozóanyagra, a „bitüm”-re vezette vissza. De maga Munkácsy is rájött, hogy az általa használt alapozás ront­ja a kép színeit, és változta­tott is festői módszerén. Bár egészen soha nem hagyott fel a barnásfekete alapozással. Abból a festői meggondolás­ból, hogy a sötét alap önma­gában harmóniát jelent, az általa kedvelt, erősen kont- rasztos színek között. Még az 1960-as években, ■korábbi helyszínén, a Kúria épületében szerzett be olyan rendszerű klímaszekrényeket a képtár, amelyekhez ha­sonlókat ma is használnak a Várban, és amelyek állandó hőmérsékletet és páratar­talmat biztosítanak Mun­kácsy és Paál László képe­inek. Csak nincs bizonyíték, hogy éppen az ilyen hőfok és páratartalom felel meg legjobban a veszélyeztetett festményeknek. 1984 februárjában a Ma­gyar Nemzeti Galériában klí­maszekrényben őrzött Mun- kácsy-képek egyikén-mási- kán opálos felületi bevonat jelent meg. A múzeumi szakemberek akkor, immár sokadszorra, újból foglalkoz­ni kezdtek e képekkel. Négy évvel ezelőtt a Nemzeti Ga­lériában a restaurátorosztály vezetőjének, Velledits Lajos irányításával kezdődtek meg az újabb kutatások, amelyek meglepő eredményeket hoz­tak. — Első lépésként a kiállí­tott képek állapotát doku­mentáltuk és a romlás mér­tékének alapján csoportosí­tottuk őket — idézi fel Vel­ledits Lajos az eseményeket. — Munkácsy életművén be­lül kirajzolódott egy 1869-től 1878-ig tartó korszak, amikor a nagyobb kompozíciók, köz­tük az .Éjjeli csavargók, a Tépéscsinálók, a Zálogház festéséhez előszeretettel hasz­nált vastag sötétbarna ala­pozást. Ebből a periódusból 34 festmény szerepelt a Ga­léria kiállításán. Közülük vá­lasztottuk ki a legrosszabb állapotban lévőket, és a to­vábbiakban főleg ezekkel foglalkoztunk. Akkori vizsgá­lataink során elsősorban a röntgenfelvételek hoztak használható eredményeket, és segítségükkel olyan korábbi kompozíciókat vagy módosí­tásokat ismerhettünk meg, amelyeket Munkácsy később alapozó masszával fedett le azért, hogy új festői ötleteit megvalósíthassa. Az ismételt alapozások vezettek néhány kép gyors romlásához. Pél­dául az 1872—73-ra datált Búcsúzkodás, ami alatt egy egészen más kompozíció rej­tőzik, vagy felesége arcképe, ahol a második modell,ülés- nél felesége már ruhát Vi­selt. — Bizonyos kérdésekre vi­szont nem volt elegendő ez a válasz — folytatja a resta­urátorosztály vezetője. — Még akkor sem, ha elfogad­juk azt az állítást, hogy Munkácsy barna alapozó masszája aszfalt vagy bitu­men. Ezzel még nem jutunk közelebb az adott képen lévő anyaghoz, mivel a múlt szá­zad második felének festő­könyvei bonyolult eljáráso­kat írnak le arra, hogy a ter­mészetben talált — a lelőhe­lyek szerint is erősen válto­zó — aszfaltot hogyan lehet festésre alkalmassá tenni. Adalékanyagok egész sorá­val próbálták „megbízható­vá” alakítani az aszfaltot. A múlt század ötvenes éveitől, amikor a kőszénkátrányt anilinfesték előállítására kezdték használni, rögtön ráébredtek, hogy a desztillá- ció során visszamaradt anyag kitűnően alkalmas egyfajta fekete lakk készítésére. Ez a keménykátrány, vagy mester­séges aszfalt néven forga­lomba került anyag, olcsósá­ga miatt feltétlen csábítást jelentett a festékkereskedők­nek, hogy a természetes asz­faltból nyert festéket ezzel hamisítsák. Ebben a helyzetben Velle­dits Lajos úgy vélte, tovább kell lépnie, mégpedig ana­litikai vizsgálatokkal. Kivá­lasztották az 1876-ban festett Munkái Műteremben/című képi amelyen — régi fotókk összevetve — több részlet 6 tűnt. Az egykor sima felül tű háttéren ma szinte kr kodilbőrszerűen összehúz dott a festékmassza. Eltűni falon függő mellvért, al sejthetők a kandallópárk nyon lévő edények, az eg kor jól látható kellékek. A féléves analitikai víz gálatok elvégzésére me nyerték a Magyar Ásván; olaj- és Földgáz Kutató Ii tézet munkatársait dr. Wit marni Zsuzsa vezetésével. J len.tős feladatokait láttak II. kecskeméti animációs filmfesztivál Értékek a vásznon ro Szombati galéria SIMOR ANDRÁS: Monológ Semmire sem jut időnk. Dolgozni kell, azután peflig tanácsos pénzt keresni. Ordít a gyerek, játszani akar. Az építőkocka-időt nem szedjük ki a dobozából. Van maszekolni-idő, gmk-idő, fusizni-idő. Kedveskedni-idő nincs. Az öreggel-törődni-időt eltemettük. Zörög a csontváz-idő, akár akarjuk, akár nem, vele kell mennünk. Hiába szeretnénk előkeresni, még egyszer kézbe kapni, végleg elgurult, kilyukadt a játéklabda-idő. Kiállításra várva ... (Baráz János grafikája) Haldoklik a magyar rajz­filmipar, de él és csodákat művel a magyar rajzfilmmű­vészet. Talán így lehetne rö­viden meghatározni a hazai anamáció jelenét. Egyre ke­vesebb filmet forgalmaznak, egyre kevesebb megrendelést kapnak, úgy tűnik, nem sok munka akad a filmgyáraknál, hiszen a tévén kívül más alig vásárol rajzfilmet. Ami vi­szont elkészül, a jelenlegi szű­kös körülmények között is, az csoda. Ezt bizonyította az el­múlt hetekben rendezett II. kecskeméti animációs film­szemle is, amely bemutatta az elmúlt három év termését, s amely egyben kitekintést is adott a világ animációs film- művészetére is. Miközben mindenütt előtér­be került az üzlet, a piaci harc, amely kommersz soroza­tokkal, szórakoztató filmekkel biztosít zöld utat a műfajnak, addig nehezen tud fejlődni az úgynevezett egyedi film. Bár mint annyi más területen, leg­inkább itt is a kommersz tart­ja el a művészfilmet. Nincs pénz a kísérletezésekre, a faj­súlyos mondanivalók rajzba öntésére. A Pannónia Film Vállalat már hagyományokra tett szert az egész estés filmek gyártá­sában, melyet nem is csinál­nak rosszul. Jóllehet, a leg­utóbb készült Erdők kapitánya például, csak részben felelt meg a várakozásnak. A fesztiválon kiosztott díjak azonban bizonyították: szület­tek értékek az elmúlt évek­ben, amelyek közül számom­ra Reisenbüchler Sándor: Is­ten veled, kissziget című film­je jelentette a mércét. A ma­gányos alkotó — legtöbb film­jét szinte az elsőtől az utolsó vonalig egyedül készíti — a bős-nagymarosi vízlépcső épí­tésével járó értékpusztulásé emelte fel szavát olyan saj: tos és hatásos képzőművésze eszközökkel, amelyek valósz nűleg a nemzetközi animácii világban is tetszést aratna Érdekes kísérleteket mutatta be például a homok-, illet\ a gyúrmaanimációban is. Már hagyomány, hogy a v lág sok országából fogad ös: töndíjasokat a Pannónia Fii Vállalat kecskeméti műterm A francia, kanadai és a po tugál fiatal rajzfilmesek Mi gyarországon ismerkedne meg az animáció rejtelmeivé s ezáltal viszik hírünket sze te a világba. Egy ilyen feszt vál jó alkalom volt arra i hogy a tőlünk elkerült ősztől díjasok, visszatérve hazájul ba, bemutassák a magyar fi meket, majd — mint példái ezen a fesztiválon is — e hozzák hozzánk rajzfilmjeiké így volt lehetőség kitekinté nyernünk a kanadai és a jí pán rajzfilmesek munkájái is. A fesztivál résztvevői ös: szemérhették a hazai rajzfiln gyártás erejét a nemzetkö színvonallal. A magyar rajzfi mek jó hírének, világszínvon; Iának köszönhetően neves kü földi vendégek is meglátoga ták a fesztivált, s így talá nem véletlen, hogy a zsűri e nőké John Halas (Halas J; nos), az ASIFA, a Nemzetki zi Animációs Filmszövetség e nöke volt. A rendezők egyébként kití nő munkáról tettek tanúb zonyságot, hiszen a szakm; programokon túl számtalan t< vékészüléken az utcáról beti vedt közönség is, a fesztiV: teljes ideje alatt, nézhett? különböző filmeket, vásáro hatott rajzfilmes könyveke szórakoztató rajzfüzeteket. Kertész Sándc KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents