Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-25 / 151. szám
u Kelet-Magyarország 1988. június 25. Tiszalöki aszály a Dunára ^^égen jártam a nyír- mr egyházi Művész ^ presszóban. Alaposan megváltozott azóta, és el kell ismerni, előnyére. Habár mindez azzal a következménnyel is járt, hogy ma már nemigen illik rá a „Művész”, még kevésbé' a „presszó” elnevezés. Pedig annak idején úgy tervezték, hogy a színészház épületében található presz- szó (maradjunk az eredeti „műfajnál”) a művészek, a művészet és az őket pártolók találkozóhelye lesz. Ele- .inte ment is a dolog, majd — az okokra most ne térjünk ki — lassan kezdett vakvágányra futni a jobb sorsra érdemes ügy. Elfogytak innen a művészek és a már említett kört alkotó vendégek. A Művész gyakorlatilag a pénzes ifjúság tanyája lett. Amiben bizonyára része volt annak is, hogy a Művészben elég gyakran cserélődött a gazda. A tulajdonos a színház. Viszont a vendéglátó is érdekelt az üzletben: másfél milliót fektettek az építkezésbe, majd újabb milliót költöttek a berendezésre... Ennek fejében, mint üzemeltető, három évig nem fizettek bérleti díjat a színháznak. A presszó hol hagyományos, hol szerződéses formában működött. Legutóbb tavaly decemberben adta ki a Művészt egy szerződéses vállalkozónak a Nyírség Vendéglátó Leányvállalat. Az új gazda rendbehozta a lestrapált helyiséget, ugyanakkor át is alakította — másod- osztályú étteremmé. Egyet nem értését, egészen más irányú elképzeléseit a színház úgy juttatta kifejezésre, hogy július 31-ével felmondta a vendéglátóval kötött bérleti szerződést. Nem tudni, hogy fog végződni a pengeváltás, netán perbe-haragba keveredik egymással a színház és a vállalat? Kár lenne, hiszen . van lehetőség a kompromisszumra. A formát illetően is — a helyiség egy részében hangulatos, kényelmes, beszélgetésre, üldögé- lésre alkalmas boxokat lehetne kialakítani (igaz, ez ismét csak pénzbe kerül). Ennél fontosabb persze a tartalom. Tehát, hogy a Művész lenne a mi Fészekklubunk, vagy valami ahhoz hasonló. Olyan szolid, kulturált, csöndes hely, ahol összejöhet az értelmiség minden rendű-rangú képviselője; amely például befogadhatná a régóta vajúdó színházbaráti kört, otthona lehetne művész-közönség találkozóknak, előadóesteknek, alkalmat teremtene ahhoz, hogy szót váltsunk érdekes emberekkel. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy közös asztalhoz üljön és egyeztesse elképzeléseit, számba, vegye a megvalósítás lehetőségeit a három érintett: a színház, a vendéglátó és a szerződéses üzemeltető. Állítólag mindannyiukban megvan erre a hajlandóság. Kétségtelen, nem egyszerű összeházasítani a tisztes hasznot a hasznossággal. De talán nem is lehetetlen. Gönczi Mária Munkatársunk „átugrott11 Romániába A határon a helyzet normális A HÉT VÉGÉN INDÍTJÁK ÚTNAK a szegedi vízügy részére azt a 450 tonnás folyami uszályt, amelyet a tiszalöki ' hajójavító üzemben gyártottak. Az 54 méter hosszú, hét méter széles, csaknem nyolcmillió forint értékű úszótest a Dunán közlekedik majd. (elek) Még egy ilyen gyanús alakot! Hétköznap délelőtt lépi át a .határt, összpénze csak a kötelező 100 lej, egyedül megy egy ócska Trabanttal, ráadásul semennyi román területen kurrensnek számító cikk sincs' nála ... Ha ezek után szétszedik az autóját, netán megmotozzák, ne csodálkozzon. Ha ellopják az autót... Csábít a tömött pénztárca Nyári hónapokban általában érezhetően emelkedik a bűncselekmények száma. Különösen érvéhyes ez a megállapítás a gépkocsilopások. és feltörések esetében. Ilyenkor jóval több autó jár az utakon. A strandok, kirándulóhelyek . parkolói is járművekkel telnek ■meg, és ezek' némelyike bizony köny- nyű prédának bizonyul. Hpgy mit hoz az idei nyár, az a gépkocsi-tulajdonosokonis múlik’... — Havonta átlagosan 30— 35 gépkocsit törnék fel megyei viszonylatban — mondája dr. Vasas Szilárd rendőr őrnagy, a megyei rendőr- , főkapitányság bűnüldözési osztályának vezetője. — A lopások száma lényegesen kevesebb, jelenleg hét lopott autót körözünk a megyében. A legtöbb ilyen jellegű bűn- cselekményt Nyíregyházán követik el. A tettesek zömmel fiatalok, többnyire börtönből szabadult, bűnözők. Általában esti, éjszakai szórakozás pián, ittas állapotban, anyagi haszanszerés céljából törik fel a gépkocsikat. Pénzt, műszaki cikkeket, értékesebb ruhaneműt keresnek. Előfordult az is, hogy használt gépkocsival rendelkező személyek azért törtek fel más autókat, hogy sajátjukhoz alkatrészeket, különböző „divatos” berendezéseket szedjenek össze. Egy gépjárműfeltörés esetén általában néhány ezer forint anyagi kár keletkezik. Ez persze csak akkor igaz, ha nem hagynak értékesebb holmit is a kocsiban. Megesik, hogy a vezető az autójában felejti a pénztárcáját, az aktatáskáját. Tehát nem szabad semmit jól látható helyre kitenni. A gépkocsi beépített berendezéseinek, például az autórádiónak, -magnónak a pontos típusát és gyártási számát célszerű feljegyezni, ez segíti a nyomozást. Az autó feltörését egyébként egészen egyszerű módszerekkel meg lehet akadályozni. A kerekek eltávolítását kerékkör- csa varak felszerelésével, a pillangóablakok kinyitását a* kereskedelemben kapható mechanikus zárral meg tudjuk előzni. Kerülni .kell a zárak gyakori .PUdozását, a szerélővel időnként el lenőriztessük azok megbízhatóságát. Az ajtókat, ablakokat jól be kell zárni, ameny- nyibem magára hagyjuk- a gépkocsit. Ha a rendőrjárőr nem megfelelően lezárt autót lát, akkor büntethet. Ez ugyanis a közlekedési szabályok kisebb-fokú megsértése, amire háromezer forintig.terjedő . bírság szabható ki. Mostanában gyakran előfordul, hogy nem a kijelölt parkolóhelyen állítják le a gépkoicsitülajdonosok a járműveiket. Itt van például a sóstói strand környéke. Sok autós egyrészt a parkolódíj megtakarítása miatt, másrészt menekülve a tűző nap élői a fák között állítja le kocsiját. A tettes tudja, hogy ilyen helyen hosszabb időre „gazdátlan” marad az autó, és kihasználja a kedvező alkalmat. Elkövetnek apróbb' bűncselekményeket is. Fiatalok például előszeretettel lopják le a nyugati autók emblémáit. Fokozottan vigyázni kell a karambolozott gépkocsikra. Ezeket semmiképpen ne hagyjuk az út szélén. Szállíthassuk el a legközelebbi településre, vagy ha van rá mód akkor a legközelebbi jiavítótelepre. A legtöbb vezető azt hiszi, hogy a garázsban biztonságban van a kocsija. Pedig ezekre is figyelni kell. A garázsban is zárjuk le az autót, a slusszkulcsot, a tartalékkulcsot pedig ne ott tároljuk. A gépkocsilopás hatékonyabban előzhető meg, mint a feltörés. A kormányzár használata lehetetlenné teszi, hogy az autót eltulajdonítsák. Ennek kinyitása meghaladja az elkövetők technikai tudását. A zárható tanksapka alkalmazása is célszerű, - hiszen ha elfogy. az üzemanyag, a tettes nem’ tud tankolná. Nagyon fontos, hogy a személyi iratokat és a gépkocsi okmá-_ nyiait ne a járműben tart-' suk. Volt már arra is példa, hogy forgalmi engedély és a tulajdonos személyi igazolványának birtokában a tettes értékesíteni tudta a lopott autót. Felvetődhet, hogy ha vala- , iki kölcsön ’ kért autóval közlekedik, és igazoltatják; akkor hogyan bizonyítja be, hogy a kocsit nem lopta. Nos, a rendőröknél több évre visz- szaimenőleg nyilvántartják a lopott gépkocsik rendszámát, és ez alapján ellenőrizni tudják, ilyen autóról van-e szó. Az autó. használójának egyébként nem kell írásos igazolást kérni a tulajdo- ’nostól. A gépkocsilopásoknál legtöbbször az alkalmi használat, és nem a végleges eltulajdonítás az elkövető célja. Lényeges, hogy a tulajdonos minél előbb jelentse a rendőrségen a lopás tényét. Sürgős esetben egy-két óra alatt akár országos körözés is kiadható. A tettes vagy tettesek kézrekeríté.séhez segítséget kapnak a rendőrök a taxisoktól a CB-rádióval rendelkező autósoktól. Általában eljuttatják a körözést a nagyobb benzinkutakhoz, szervizekhez. A társadalmi segítség tehát széles körű. Elsősorban viszont a gépkocsi-tulajdonosoknak kellene változtatni szokásaikon — saját érdekükben. Dajka Béla Ilyesféle gondolatokkal léptem át Csengersimánál a határt, s álltam be az XX-es Toyota és a nyugatnémet rendszámú Ford mögé, a sorba. Előtte a román kiskatona gondosan felírta a rendszámot, s azt, hogy egyedül utazom. Némi várakozás, aztán bekerül a pecsét az útlevelembe. Újabb cigarettákon vagyok túl, amikor érkezik a vámos hölgy, megkopogtatja a karosszériát, benéz a csomagtartóba. Mondom, csak könyvesboltba akarok beugrani Szatmárnémetibe... És ekkor — nem történik semmi. Udvariasan elmagyarázza, hogy csak öt kötetet hozhatok, majd útnak enged. Gyors vámvizsgálat Hittem is, nem is, amit előtte még itthon hallottam Oláh Miklós vámparancsnoktól: a feszült viszony nem •érzékelhető a határforgalomban. (Utólag magamban ké-, rek elnézést a kétkedésért.) Közben már Darócon járok. Fiatalasszony stoppol, Szat- márra igyekszik. A város- központban megmutatja,-hol parkolhatok, aztán csodálkozik, hogy nem állok meg, hanem hazáig fuvarozom. — Akkor ezt nagyon meg kell nekem fizetni — mondja tétován, gondolom, korábbi tapasztalataira alapozva. Kínosan érzem magam, mikor hálákodva kiszáll a kocsiból. Vissza a központba! Elköltőm a száz lejt. Két könyv, néhány újság, harapok valamit, nem tudok . ellenállni egy cserép szép virágnak, s már indulok Ismét Pete felé, a határra. Na, most aztán szétszednek — gondolom. Ütlevéíkezelés, vámvizsgálat, lásd, mint fent, csak még rö- videbb idő alatt. Húsz kiló kávé Elmondom, mit tapasztaltam. Oláh százados és Mezőhegyest László határőr százados, a forgalmi ellenőrző pont, vagyis a határállomás parancsnoka nem csodálkozik. — Náluk semmi feszültség nem érződik — erősíti meg parancsnoktársa korábbi vélekedését Mezőhegyesi. — Az utasok is elmondják, hogy semmiféle megkülönböztető bánásmódot nem tapasztaltak. — Legalábbis a tisztességes utasok — fűzi hozzá Oláh Miklós. — Aki nagy hangon panaszkodik, hogy mindenét átvizsgálták odaát, azt általában elfelejti hozzátenni, hogy miért. Tudomásul kell venni, hogy vannak szabályok, • amiket román kollégáinknak is be kell tartaniuk. Oláh százados szerint egyébként az emberek jórészé mindig azt vinné, amit nem lehet. Kávét, más „gyarmatárukat”. Akadt olyan fogásuk is, amikor valaki 15—20 kiló kávéval felszerelkezve vágott a határnak. Rosszindulat nélkül is feltételezhetjük, nem ajándéknak szánta. Visszafelé egyszerűbb a helyzet. Amit a román vámosok átengednek, az hozzánk gond nélkül jöhet. . Mielőtt túlságosan ’fellelkesülne az útrakelő — milyen gyors és egyszerű a határ átlépése — hamar ide- írqm: amikor Csengersimán jártam, 24 óra alatt mintegy kétezren jöttek-mentek át a határon. Ugyanez a szám csúcsidőben elérheti a tizen- négyezret is! Akkor pedig már nagyobb nehézségekre .kell számítani. (Tavaly ezen az oldalon a leghosszabb várakozás elérte a négy órát.) A „zöld határon“ Határőreinken, vámosainkon úgy tűnik, nem múlik, Hogy a lehető leggyorsabban keljünk át a_ határon. — Amikor' én kezdtem, 1957-ben, még véletlenül- kerültem a testületbe — emlékezik vissza Oláh Miklós. — Most jobban ismerik a fiatalok ezt a lehetőséget. Ezen a vidéken nagy gond a mun1 kahely, válogathatunk is a jelentkezők között. ’ — Más országokban hivatásosak végzik ezt a munkát, nálunk sorkatonák teljesítenek szolgálatot. Válogatott fiatalok kerülnek hozzánk, és azt hiszem, nem kell szégyenkeznünk — állapítja meg Mezőhegyes! László. Egy kérdés még kikerülhetetlen, ha valaki a magyar— román határon jár: vajon most is olyan sokan jönnek-e illegálisan, útlevél nélkül? A határőrség szerint alábbhagyott a nagy roham a zöld határon. Persze ebben nem kis része lehet annak is, hogy — amint ezt a másik oldalon hallottam a parkban beszélgető férfiaktól — a Szatmárról induló autóbusz szinte mindennap késve ér Darócra, Petére, mert mindenkinek ellenőrzik a személyazonosságát, s ’gyerekestől senkinek nem adnak útlevelet. Csend van a végeken, s bár az újságíró jobban szeret szenzációra vadászni, ezúttal cseppet sem bánja, hogy nem botrányszagú riportot hozott Csengersimáról, Petéről. Papp Dénes Menetrend M em sírom vissza az ormótlan menetrendi tájékoztatót a buszmegállókban. Néhány megyében találni olyat, amelyet talán szétverni sem lehet, bár a leleményes elme a lemezre festett menetrend lekaparására is talál megoldást — csak tudnám, hogy minek? A Szabolcs’Volán szakemberei viszont lassan túl vannak a bosszanko- dáson, elfásulnak mert' a nyíregyházi helyi járatok esztétikus, öntapadós menetrend-táblázatai rendre eltünedeznek a megállókból. Olyan is megesett, hogy pótlandó a hiányzókat, amíg Oros egyik megállójától eljutottak a másikig, visszaútban már újra hűit helye volt a menetrendnek. Több ez gyerekes csínynél, meglehet a kicsinyes önzés példája, amikor valaki ahelyett, hogy néhány forintot áldozna a saját menetrendért, a mindenki menetrendjét, a mákét tulajdonítja el. Ez a néhány sor is a jobb érzésű emberekhez szóló appelláta, hiszen őrt, a garázdát megfékezőt nem lehet minden sarokra állítani. De becsületét kérni talán .még lehet... (lányi) Megszűnő kötöttség Vállalati autó korlátlanul? Egyelőre szigorú rendelkezések határozzák meg, hogy az egyes vállalatok, intézmények hány személygépkocsival rendelkezhetnek. Mind többen sürgetik, azonban a kötöttség feloldását. ' Érveik: akadályozhatja a gazdasági folyamatok korszerűsítését, korlátozza a vállalati önállóságot, s esetenként drágább. is, ha a feladatok ellátásához bérelni kell az autót. A Közlekedési Minisztérium -szerint is indokolt, hogy a gazdálkodó szervezetek annyi gépkocsival rendelkezzenek, amennyi feladataikhoz kell, illetve amennyire anyagi erejükből telik. Elké-’ szült a korlátozó jogszabály módosításának tervezete is. A minisztérium egyetlen megszorítást tart szükségesnek: nyugati autókhoz továbbra is csak meghatározott, feltételek mellett juthassanak. Hamarosan várható az új szabályozás megjelenése, de továbbra is csak a beérkező gépkocsik tíz százaléka juthat a közületeknek. Nem lesz tehát több vállalati autó,- de a gazdasági számítások alapján maguk a közúletek dönthetnek, megéri-e gépkocsit tartaniuk. 2 ______
