Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-01 / 130. szám
1988. június 1. Kelet-Magyarország 3 f----------------------------------------------------------------------------------------------------------------->. „Nem kivételezést kérünk...” Jókay László az országos pártértekezletről írásban juttatta el hozzászólását az országos pártértekezleten az állásfoglalás-tervezethez Jókay László, a KISZ Saabolcs-Szatmár megyei Bizottságának első titkára, küldött. Erről beszélgettünk a nagy fontosságú esemény után. — Mit hangsúlyozott írásos hozzászólásában? — Én ifjúsági vezető vagyok, így elsősorban a fiatalok véleményének továbbítására vállalkoztam, bár valamennyi feszítő gondra nem térhettem ki. Két kérdéskört érintettem: egyrészt azokat a problémákat, amelyeket hasonlóan ítélünk meg az ország más területén élőkkel, másfelől azokat a gondokat, amelyeket mi másként látunk innen Szabolcs-Szatmárból. Ami ez utóbbit illeti: az itt élő fiatalságot érinti és sújtja elsősorban a közismert foglalkoztatási probléma, ezért ennek megoldásáért emeltem szót. Véleményem — amelyben nem vagyok egyedül — ugyanis az, hogy nem lehet egy megyét vagy egy-egy térséget leírni, az általános nehézségekre hivatkozva kirekesz- teni a fejlődés lehetőségéből. — Szavain még mindig érződik, hogy szenvedéllyel képviseli ezt az ügyet. — Ezt nem is lehet másként szemlélni. Gyakran eltűnődöm például azon, hogy ha az ország valamely más területén csak átmeneti elhelyezkedési gondok mutatkoznak, hónapokig hangos tőle a sajtó, a rádió, akár ha óriási tragédiáról volna szó. Ezzel szemben Szabolcs-Szatmárból évtizedek óta több tíz ezren ingáznak távoli vidékekre és ezrekre tehető azoknak a száma is, akiknek még sohasem volt lehetőségük állandó munkát vállalni. Vagy: az innen indult és diplomát szerzett szakemberek végzés után nem jönnek haza, hanem jobb körülményeket keresnek és találnak másutt. A mi megyénkből elvándorlók között egyre nagyobb a közép- vagy a felsőfokú végzettségű szakemberek aránya. — Milyen végső következtetést vont le és szerepeltetett az írásbeli hozzászólásban e problémáról? — Azt, hogy mi, szabolcs- szatmáriak nem kivételezést kérünk, csupán azt, hogy végre reálisan ítéljék meg az itteni körülményeket és lehetőségeket. Idejét múlt minősítő jelző ugyanis, hogy az országnak ezen a részén nincsenek ipari hagyományok; hogy csak képzetlen munkaerővel rendelkezünk, vagy hogy alacsony szintű az infrastruktúra. A Taurus, az Alkaloida, vagy a Papíripari Vállalat példája bizonyítja: ahol bátran fejlesztettek, ott a szabolcsi ember is tud bánni a világszínvonalú technikával. Sokat tett a megyei vezetés — olykor erejét meghaladva is — azért, hogy az elmúlt közel tíz évben az országos átlagot is meghaladó a fejlődés a szakmunkásarány tekintetében nálunk. Ehhez jelentős helyi erőfeszítések voltak szükségesek. Tehát — miként ezt nyomatékosan hangsúlyoztam az írásbeli véleményemben — Szabolcs-Szatmár kész a fejlett technika fogadására, s az itteni foglalkoztatási gondok enyhítése hozzájárulhat a gazdasági stabilizációhoz, a kibontakozáshoz. — A fiatalok nevében kért szót, ezért érdekelne, mit ajánlott az új Központi Bizottság figyelmébe? — Leírtam, hogy mit vár az ifjúság a politikától. Röviden: stabilitást, biztonságot, perspektívát és folyamatosságot. Szerintem a stabilitás alapvető feltétele a minden irányú megújulási készség, tehát nem egy mozdulatlan állandóságot sürgettem. Egyetértettem az állásfoglalás-tervezettel, mely szerint csak akkor ' várható a társadalomban és a gazdaságban a reform felgyorsulása, ha a párt működése is megújul. Fiataljaink a demokratizmus szélesítésében, a párton belüli döntési mechanizmus gyorsításában várnak radikális változást. Erre — személyes megelégedésemre is — tökéletes választ adott az országos pártértekezlet. Ügy érzem, ez a fórum félretolta a fejlődés útjában álló korlátokat. Tapasztaltam, hogy ott egyetlen szó sem szállt el a pusztába, minden rezdülésnek jelentősége volt, mindenre odafigyeltek. Példaértékű előttünk, fiatalok előtt, hogy miként lehet igazi, alkotó jellegű vitában kialakítani az előrevivő, közös döntést. Úgy sikerült most erősíteni a pártegységet, hogy teret engedtünk az önálló gondolkodásnak. Tény, hogy az élet minden területét nem lehet párthatározatokkal lefedni, hiszen ez béní- tólag hathat a tömegekre, a különböző szervezetekre. — Miként látja a KISZ helyzetét az országos pártértekezlet után? — Leirt véleményemben sürgettem, hogy igazi partneri viszony legyen a párt és a különböző szervezetek között; minél több embert, fiatalt avassunk be döntéseink kidolgozásába. A párt most példát mutatott a KISZ-nek, s nekünk is újra kell gondolnunk munkánkat. Azt, hogy a KISZ jobban tagozódjék, különösen a lakóterületeken váljék felismerhetővé törekvése. Változatlanul az a véleményem, képessé kell tennünk a KISZ-t arra, hogy versenyben lehessen a közeljövőben remélhetőleg egyre nagyobb számú, a szocializmus talaján álló ifjúsági szerveződésekkel. Ide tartozik: az ifjúság körében rendkívül kedvező visszhangra talált a bátor fiatalítás a pártvezetés legfelsőbb szintjén. Mindez optimizmussal tölt el nagyon sok fiatalt, akik tudják, hogy ami történt, az csak lehetőséget nyújt a megújulásra. Most még több a munkánk, a felelősségünk, közösen és egyénileg is, hogy a pártértekezlet szellemében valóban változtatni, megújulni tudjunk. A. S _______J Júliustól: postabank Nagy horderejű lépés volt a magyar gazdaságban a kétszintű bankrendszer bevezetése, számos kereskedelmi bank és szakosított pénzintézet életre hívása. Ez a fontos vállalkozás azonban valójában alig terjed túl a főváros határán, hiszen a legtöbb új pénzintézet itt és csak itt működik. Takarékszövetkezet Nagykállóban. Községeinkben a lakosság változatlanul a takarékszövetkezetekkel találkozik — ha nyitva találja őket. Mert ha például a családfő a városba jár dolgozni és fizetése egy részét kívánná bankba tenni, mire hazaér, zárva talál mindent. Júliustól azonban megteheti, hogy a gyárból kilépve elbaktat a legközelebbi postahivatalba és ott fizet be a betétkönyvére, amelyről bármikor felvehet pénzt mondjuk a gyesen lévő felesége is a lakóhelyén működő postán. 3200 helyen Ez nem a ma is létező postatakarék továbbfejlesztése, hanem egy új bank — a júliusban alakuló Postabank és Takarékpénztár Rt — szöl- gáltatása lesz. Várhatóan több mint egymilliárd forint értékű részvényt jegyez mintegy 70—80 alapítója — vállalatok, pénzintézetek, köztük a Magyar Posta —, amely azt tervezi, hogy a részvénytőke egyharmadát fizeti be egymaga. Az új bank központja Budapesten lesz ugyan, ám az ország 3200 postahivatala révén mégis a legkiterjedtebb hálózattal rendelkezik. Megbízásából ugyanis a' postabanknál nyitott betétek tulajdonosai bármelyik posta- hivatalban vehetnek ki pénzt betétjükről, vagy fizethetnek be. A bank természetesen e .tevékenységéért jutalékot fizet a postának, mint ahogy a mai postatakarék ügyeit is az OTP megbízásából jutalékért intézi a posta. (Jelenleg egyébként mintegy 50 milliárd forint értékű ez a fajta betétállomány a postánál, ami nem csekélység, hiszen az összes OTP-betétál- lomány sem több 280 milliárd forintnál.) Átutalással A postabank tervei között szerepel, hogy jövőre átutalási betétszámlát is lehet nála nyitni — erre érkezhet a nyugdíj, ebből fizetik ki a számlatulajdonos megbízása esetén a különféle számlákat, akár a rendszeres, havonta fizetendő törlesztéseket is. Ilyen számlát eddig is lehetett nyitni például a OTP-nél, de az említett kiterjedtebb hálózatnak köszönhetően a postabank szolgáltatását többen tudják majd igénybe venni. A későbbiekben ez a szolgáltatás a csekk intézményével bővül — a számlatulajdonos csekkfüzetet kap, s készpénz helyett csekk kiállításával fizethet. A csekk használata nálunk még szokatlan, de a fejlettebb bankrendszerrel rendelkező országokban régóta bevett szokás. Amerikában arra néznek gyanakodva, aki készpénzzel fizet nagyobb összegű vásárláskor — ilyenkor lopásra, betörésre, gyanakodnak. Ámbár akinek csekkszámlája van, az miért tartana otthon készpénzt? Hiszen bármelyik bankban, utcasarki készpénzautomatából csekkkártyája ellenében készpénzhez juthat. Célszerűbben Mi még messze vagyunk ettől. Az mindenesetre kényelmes lenne, ha bármelyik postahivatalban hozzájuthatnánk bankbetétünkben lévő pénzünkhöz. Mondjuk, ha a környéken nem kapható hiánycikket váratlanul Budapesten felfedezzük délután 5 órakor, még van idő a postára menni, a hiányzó pénzt kipótolni és zárás előtt visz- sza is érhetünk az üzletbe. Jövőre pedig a postabank tervei szerint már kölcsönt is vehetünk fel az új banktól. (sz. g.) Harang — Harangodért H arangod természeti szépségét, a szikrázóan kék tavat, a lankás domboldalakat csak nemrégiben fedezték fel megyénkben. Szerencsére szépen gyarapították az üdülőterületet, a tájba illeszkedő csűr az érdekes formájú házak csábítják a pihenni vágyókat. Rendeztek már ott majálist, hétvégeken sátras kempingező családok ütik fel tanyájukat a harangod! tó partján. Eddig nagyon látványosan haladt az üdülőpark kiépítése. De aki nem eléggé járatos Nagykállóban, nem biztos, hogy rálel a helyes útra. Ugyanis elkelne a faluban egy tábla, majd a kanyargós erdei utak mentén is illene tájékoztatni az autóval, vagy gyalogosan érkező turistát, merre menjen. Már csak azért is, nehogy legközelebb lemondjon a kirándulásról, ha már egyszer a bolondját járatták vele. A gyermeknapon Harango- dot sok százan, talán ezren keresték fel. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy egész Harangodon nem találtak egy büfét, ahol kólát, szendvicset, süteményt vehettek volna. Aki nem adta fel a reményt, bemehetett Nagykállóba. Vasárnap lévén a falu szívében nyitva tartó presszó — bár kongott az ürességtől — nem jó reklámot hozott a falunak és a közeli üdülőparknak. A mosdó még a sajnálatosan alacsony színvonalú hazai állapotokat is „alulmúlta”. A mellékhelyiség ajtajai tárva- nyitva, majdnem koedukált állapotra utaltak. A csapokból megállíthatatlanul zuhogott a víz. A kézmosó azonban még ennél is eredetibbnek bizonyult: a kagylón egir nagy lyuk tátongott. Amint a csapot megnyitottuk, a víz egyből kifolyt a kőre. Még jó, hogy a kezünkkel egy- időben a lábunkat is megmoshattuk . . . Rossz reklám ez egy ilyen nagyközségnek és nem csábi! kirándulásra az épülőszépülő Harangodra. Vészharang kongatása helyett érdemes lenne minél előbb rendbe tenni a környéket, nehogy az éppencsak üdülővé lett Harangodért szóljon a harang. (tk) Jégkárok Május 25—29-e között az Állami Biztosító Szabolcs- Szatmár Megyei Igazgatóságához a legkülönbözőbb területekről 14 mezőgazdasági nagyüzem jelentett jégkárt, amely körülbelül 1700 hektár téli almát, és 1600 hektár szántóföldi növényt ért. Az ÁB a károk felmérését megkezdte. A Hungária Biztosító a megyéből egy termelőszövetkezettől kapott jégkárról bejelentést. Szobrászvendég Borostyánországból Új levegőt próbálni V endégünk egy fiatal litván szobrászművész, Mindaugas Sni- pas, a Litván Képzőművészeti Szövetség Fiatalok Művészeti Stúdiójának elnöke. Május elejétől június közepéig dolgozik a nyírbátori alkotóházban, illetve a Hazafias Népfront megyei bizottságának székházánál, amelynek udvarába egy nagyméretű szobrot farag. Barátságos, a kérdésekre a legnagyobb szívélyességgel válaszoló, de azért visszafogott, tartózkodó ember, mélyen érző és gondolkodó művész, a művészemberek súlytalan nyugalmat árasztó kristálytiszta tekintetével. Tíz éves korától a művészet rabja és elkötelezettje, akkor kezdett művészeti szakiskolában tanulni, és négy éve végzett a Vilniuszi Állami Művészeti Akadémián. Közben már dolgozgatott, részt vett pályázatokon, teljesített olyan megbízatásokat, melyeket a kezdő művészek túl nagy próbatételnek tartana^, például Leninportrék elkészítése. A pályája elején álló szobrász számára szép indíttatás, hogy több munkájával találkozhat az utca embere is — például Vilniusz külvárosában áll egy nagyméretű alkotása, egy másikat pedig a lengyel Bialystok városkában állítottak fel. Sokoldalú érdeklődését jelzi, hogy egyiknek az anyaga beton, a másiké fa. A szobrászat mellett^jelen- leg tanít is, és éppen abban az iskolában, ahol valamikor ő is tanult. Nagy örömét leli a pedagógiai munkában, különösen az teszi boldoggá, ha egy-egy növendékének sikerül bejutnia az egyetemre a felvételi vizsgán. Évente általában tíz magántanítványa is van, — erre szüksége van jelenleg a megélhetés miatt is, de mégis csak abban reménykedik, eljön majd az idő, amikor „szabadúszó”, főállású szobrász lehet. Erre eddig nemigen volt alkalma, a litván képzőművészeti életben is dolgozott a „maffia”, a jó munkákat azok kapták, akik egyfajta várakozásnak megfeleltek, vagy közel voltak a tűzhöz. Most jobb kilátások nyílnak a fiatal művészek előtt, működik a peresztrojka a szobrászatban is. Ügy tűnik, Borostyánországban (Litvánia) is új szelek fújnak, ami a képzőművészetben például azt jelenti, hogy vége a 40 éve tartó küzdelemnek a téma kiválasztásában, és ezután méltó módon örökíthetik meg a litván nemzeti múlt nagyjait is. Ügy látszik, előretörhet az új generáció, stúdiót alakítottak a fiatalok, amelynek elnökévé őt választották, és ő szeretne „új levegőt próbálni”. Kezdi ezt azzal, ami minden litván művész álma volt, és most teljesülhet: emlékművet állít első királyuknak, Gediminasnak, akit úgy tisztelnek, mint mi István királyunkat. A másik fő célja: sok jó kisplasztika elkészítése, kőből, fából, kifaragni a litván mitológiát, szellemiséget, lelket. Alapelve a hagyományok őrzése, amit így fogalmaz meg: „a saját földet kell szántani...” Ehhez illeszkedik művészi koncepciója: az egyszerű formában elrejteni a titkot, a misztikumot, a nüansznyi meglepetést, ami a legtöbb esetben a népi szimbolika jegye. I lyen alkotást készít most Nyíregyházára. Elmondja, hogy a szobor létrehozásának ötlete a nyíregyházi népfrontbizott- ság támogatásával működő litván klubban vetődött fel, és a közvetítő természetesen az itt élő litván fotóművész, Paulius Normantas volt. Bemutatott makettje tetszett a zsűrinek, reméljük a közönségnek is tetszeni fog: misztikus emberpár, sok apró titokkal, mindez tölgyfából, 3 méter 20 centiben. Baraksó Erzsébet
