Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-21 / 147. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. június 21. Testvérvárosok találkozója: Kajaani — Nyíregyháza | Kapcsolataink bővülése mindkét nép érdeke Finn nyelvrokonainktól, Kajaaniból érkezett delegáció -Nyíregyházára június 17- én. A megyeszékhely testvérvárosának küldöttsége Szabolcs-Szatmárral ismerkedett az elmúlt napokban. Szatmár-beregi körúton megyénk népi építészetének, kulturális örökségének, hagyományainak, irodalmi értékeinek megtekintésével bepillantást nyerhettek a megye és az itt élő emberek életébe, közelebb kerülhettek gondolkodás- és érzelemvilágunkhoz. Kirándulást szerveztek a házigazdák Tokajba, Sárospatakra. A megyei tanácson KörösVendégeink csőn. a megyei tanásy Kálmán, a végrehajtó bizottság titkára üdvözölte tegnap a testvérváros küldöttségét, majd tájékoztatta a vendégeket Szabolcs- Szat- már életéről, fejlődéséről. Szólt a ma feszítő gondjairól, azok közt is , imelte a foglalkoztatás ellentmondásait. Szólt a tanácsi igazgatás korszerűsítéséről, a kétlépcsős államigazgatási eljárás bővítéséről. Ismertette azt a törekvést, hogy újabb településeket támogatnak a várossá válás útján. A Kajaaniból érkezett delegáció vezetői, Hillevi Ahto- nen, a városi öregek otthonának igazgatója és Helmi Hujanen szociális gondozó — mindketten a Kajaani Városi Tanács tagjai — szóltak a testvérvárosi kapcsolat jelentős bővüléséről, arról, hogy üzemek, intézmények, társadalmi szervezetek küldöttségei keresik fel egymást. Az államigazgatás korszerűsítése finn barátainknál is napirenden szerepel, éppen ennek része a most szervezés alatt álló Kainuu megye kialakítása, Kajaani székhellyel. Vázolták a finn—magyar baráti társaság Kajaani-i csoportja előtt álló célokat, s mindenekelőtt a finnekben élő törekvést: megismerni a távoli nyelvrokonok életét, kapcsolatainkat gyümölcsözően kamatoztatni mindkét nép, mindkét testvérváros javára. A finn delegáció tagjait tegnap délután tájékoztatta a népfrontmozgalom időszerű feladatairól Soltészné Pádár Ilona, a Hazafias Népfront megyei titkára. A vendégek találkoztak a finn baráti kör tagjaival, majd a sóstói éremművészeti alkotótábort keresték fel, és ellátogattak a Vörös Csillag Termelőszövetkezet üvegtechnikai üzemébe. Ma a sóstói múzeumfalut tekintik meg, rövid szabadidő után visszautaznak Budapestre. T. K. Reklamál a vásárló Már a tornacipőt is visszahozzák Nyíregyházán, a Kelet Áruház cipőosztályán egy 18-as méretű csecsemő egészcipőben az alábbi tanúsító címke állt: „Az ön által vásárolt termék higiéniai tulajdonságai kiválóak, lábegészségügyi tulajdonságai kiválóak, tartóssága közepes.” A cipőt a Sabaria gyár készítette, a közkedvelt Sies- ta-családba tartozik, vagyis ortopéd szakorvosok bevonásával alakították ki a benne lévő saroktámaszt, s az ára — 524 forint. A Kereskedelmi Minősítő Intézet tanúsító igazolása szerint ezt a fajta bébitipegőt elsősorban járni tanuló kisgyermekek számára dolgozták ki. A 18-as cipő körülbelül egy egyéves gyerekre való, aki százszor lehorzsolja a lábbelije orrát, megtördeli a kérgét, amíg megtanul benne járni, nem beszélve arról, hogy koránál fogva időnként még a szájába is veszi és jóízűen megrágcsálja. Az ára igencsak borsos, egy átlagos jövedelmű fiatal egyhavi keresetének nem isis hányada. Vajon a cipő közepes tartóssága nem okoz-e gondot, mennyi fogyasztói reklamációt szül, — egyáltalán: mi a helyzet a gyerekcipők minőségével és reklamációival? Havonta 400 hibás A fent említett áruház raktárában három asszony a visszahozott hiljás gyerekcipőket csomagolja dobozokba. — Havonta általában huszonöt doboz — körülbelül négyszáz pár — cipőt küldünk vissza a nagykereskedelmi vállalathoz. Ennek például itt a varrása feslett fel — vesz a kezébe egy halványsárga kis edzőcipőt Cza- pári Sándorné osztályvezetőhelyettes. — Leggyakoribb hibájuk ez, no meg a talp leválása; egy esős front után megnő a reklamációk száma, a vevők kampányszerűen hozzák vissza a rosszul ragasztott cipőket. Korábban, amíg olcsóbb volt a gyermeklábbeli, megengedhették maguknak a szülők, hogy akár kidobják. Most még a tornacipőket is megreklamálják, amire régebben alig akadt példa. Érthető, nekem is van gyermekem és a leghőbb vágyam az, hogy az új cipője, szandálja vagy csizmája legalább egy szezont kibírjon. Hem sokat vitáznak A Tanácsköztársaság téri gyermekruházati szaküzletben Szokol Istvánnénak, a cipőosztály vezetőjének ez a véleménye: — Az év eleji áremelkedés különösen a csecsemő- és kisgyermekcipőket érintette, 30-as méretig majdnem a dupla árat kell ezekért fizetni. A vevő már a vásárláskor is nagyon megnézi, hogy mit vigyen haza ennyi pénzért, s az sem csoda, hogy azonnal, még a legkisebb hibával is visszahozza a terméket, amíg lehet. Ügy vettük észre, hogy húsz-huszonöt százalékkal megnőtt az utóbbi időben a reklamációk száma. Ha valaki panasszal fordul hozzánk egy itt vásárolt cipő miatt, nem nagyon vitatkozunk vele, mert mi is belátjuk, hogy a magas árért jó minőséget szeretne. Egyedül akkor küldjük az árut a KERMI- hez, ha túlságosan hordott, ha nem rendeltetésszerűen használták. Minden más esetben szó nélkül becseréljük. Igényesebb vevők A kifogásolt lábbelik a nagykereskedelmi vállalatokhoz kerülnek vissza, ahol osztályozzák, majd megjavíttatják az arra érdemeseket. — Nálunk még nem csapódtak le az idei reklamációk, hiszen amik eddig beérkeztek, nagyrészt tavalyi termékek, akkori áron — mondta telefonon a pécsi vállalatnál, amely többek között a Szabolcs Cipőgyár reklamációs cipőit is értékesíti, az áruforgalmi osztály- vezető, Reisz Józsefné. — Szerintem egyébként nem a minősége lett' rosszabb a gyerekcipőknek, hanem a vevők lettek igényesebbek — á hadd tegyem hozzá, egyre többen használják fel ügyeskedésre is a cipőreklamációt! Egy párral egészen sokáig ki lehet húzni, ha egyre- másra találnak valami hibát, s emiatt mindig újra lehet cserélni. Amennyire egybehangzóak az árról, annyira eltérőek a minőségről alkotott vélemények. ' Egy biztos: a mai gyerekcipőket nem lehet átörökíteni a kisebb testvérnek . .. Bartha Andrea Egyre kevesebb idejük van általában az embereknek az olvasásra, és egyre drágábbak a könyvek. Ki fog ilyen körülmények között a könyvekből rendszeresen művelődni, ismereteit bővíteni, szépirodalmat olvasni? Arra gondolhatunk, ezután többet fogunk járni a könyvtárba, olvasmányaink egy részét könyvtárból kölcsönözzük, és nő a könyvtárak szerepe, látogatottsága. Ezért kértük meg Toldi Gyulánét, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatóhelyettesét, mutassa be lapunk olvasóinak Nyíregyháza kiskönyvtárait, a fiókkönyvtárakat. Megkésve? Tőle halljuk a nagy meglepetést: Nyíregyháza fiókkönyvtáraiban, dacolva az országos adatokkal, nem csökkent, hanem nőtt a látogatók száma. És, mint mondja, nincs ebben semmi „kozmetikázás”, tavaly is sok új olvasó jelentkezett, és összesen 8 ezer 240 volt a beiratkozott olvasók száma. (Csak a fiók- könyvtárak adata ez, a „nagy” könyvtárba plusz 12 ezren iratkoztak be.) A látogatók száma pedig, akik egy- egy rendezvényre, kiállításra keresték fel a fiókkönyvtárakat, megközelítette a százezret. Kutatják ennek okait a könyvtárosok: lehet, hogy a demográfiai hullám hatása érzékelhető a könyvkölcsönzésben is, a most nagylétszámú középiskolás olvasók is fellendíthetik az arányt. Az is lehet, hogy Nyíregyháza megkésve követi csak az országos jelenségeket, és itt később várható az, ami az országban már jellemző. Mindenesetre nagy öröm, hogy sok negatív rekord után egy ilyen jó hírrel is szolgálhatunk. De mi a titka? Ehhez egy kicsit messzebbre kell visz- szamenni az időben. A 80-as évek elején még 44 fiók- könyvtára volt Nyíregyházának, amelyek elhelyezkedésére jellemző, hogy zömmel a településszerkezet sajátossá.- gai szerint létesítették őket, tanyaközpontokban, lakótelepeken. Jelenleg 27-et tartanak számon, és ma is jellemző a megszüntetés — illetve alakítás, az állandó változás. Aztán idővel, ahogy előbb a művelődési ágazat kezdett „kivonulni” a tanyai településekről, majd az oktatás korszerűsítésével az iskolai funkció is megszűnt, megmaradt a kultúra egyetlen menedékének, „végvárának” a könyvtár. Olyan helyen, mint például Butyka tanya, nagysikerű könyvtári rendezvényeket szoktak tartani, a környékbeliek igénylik a könyvtár szolgáltatásait. Általános tapasztalat, hogy ott sikerült felvirágoztatni a könyvtár működését, ahol megoldották a folyamatos, biztos nyitva tartást, és az olvasóknak egyszer sem kellett A tárgyalóteremből Kallói botcsata — Lesben állt, várta, mikor öntöm ki a salakot, hogy leüthessen a karóval — így vallott a bírósági tárgyaláson Sz. Mihál yné nagykállói lakos a szomszédasszonyára. A verekedés, ami miatt négyen kerültek a bíróság elé, tavaly január 3-án reggel 7 óra körül' tört ki a szomszédok között. Sz. Mihály ék családja huszonkét éve haragos viszonyban van Sz. Sámfáméval, aki mellettük lakik. Több alkalommal kísérelték meg már őket államigazgatási eljárás keretében kibékíteni, de mindhiába, mert a harag hol az egyik, hol a másik fél magatartása miatt megmaradt. Azon a napon Sz. Sán- donné zajt hallott á két birtokot elválasztó kerítés felől, s odament megnézni, miben mesterkednek már megint a szomszédai. Látta, hogy a rozzant kerítést próbálják megjavítani. Szokás szerint kirobbant közöttük a veszekedés, és Sz. Mihály né úgy akart pontot tenni a vita végére, hogy felkapott egy hosz- szú karót és a dróthálón keresztül töbször megütötte vele Sz. Sándornét. Az sem maradt rest, neki is keze ügyébe került egy bot, úgyhogy volt mivel visszaadni az ütéseket. Később a hadakozásba beavatkozott Sz. Mihály és a lányuk is, így nekik is jutott néhány ütés. Könnyű testi sértés miatt mindkét fél magánindítványt terjesztett elő. Sz. Mihály né védekezését nem fogadták el a bíróságon, életszerűtliennek ítélték, hogy egy téli reggelen valaki lesben álljon az udvaron, azt várva, kihozzák-e a salakot vagy sem. Sz. Mihálynét és Sz. Sándornét egy évre próbára bocsátották a bűncselekmény miatt. Az ítélet jogerős. B. A. csalódottan távozniuk mert nem volt nyitva az épület. És ugyancsak nagy vonzerő a könyvtáros ötletessége, ha új, érdekes művelődési programokat talál ki, amivel a könyvtár olvasóit visszacsalogatja. Szép eredményeket értek el például a Jósaváros- ban, ahol az 1200 beiratkozott olvasó nagyobbik fele felnőtt, illetve nyugdíjas. A Városmajor úti intézményben például a művelődési ház Szívklub fához csatlakozva pezsdítették meg a könyvtár életét. Több helyen rendszeresek a gyermekeknek szervezett könyvtári órák, pályázatok. Biztos időpontok Milyen szolgáltatásokkal várják ezek a fiókkönyvtárak olvasóikat? Fő feladatuk az alapszolgáltatás, a kölcsönzés, de ellátnak egyfajta „híd” szerepet is, amennyiben a magasabb szintű igények jelentkezése esetében közvetítenek az olvasók, illetve a megyei könyvtár, vagy országos központok között. Azt mondják, olyan a jó fiókkönyvtáros, mint a jó orvos, nemcsak a legközelebbi rendelő címét írja fel, hanem a „diagnózist” is megállapítja. Természetesen az egyes könyvtárak könyvkészletével alkalmazkodnak a környék várható olvasási mintáihoz, nyugdíjas környezetben több az egészségügyi szakkönyv, iskola közelében a kötelező olvasmány stb. Amellett ügyelnek arra, hogy az az olvasnivaló ott legyen, amit a tv, rádió, újság reklámoz, mert a leggyakrabban azt keresik. Űj szolgáltatásuk bevezetése óta a sláger a folyóirat-kölcsönzés, így a ma már méregdrága folyóiratoknak is van olvasójuk. Igen népszerűek továbbá a tudománynépszerűsítő kiadványok, például a Búvár zsebkönyvek. Arra is felkészülnek, hogy a fiókkönyvtárakban elsősorban nem a világirodalom regényfolyamait kölcsönzik, hanem Moldovát, a szórakoztató irodalmat. És az is igaz, hogy némelyik fiókkönyvtárunk lehetne esztétikusabb, kárpótolja viszont az olvasót az az intim hangulat, amellyel ezeken a helyeken a könyvek közelébe kerül, meg az egyszemélyes intézményben kialakítható közvetlenebb kapcsolat a könyvtárossal. Pénz, pénz... Az sem mellékes, hogy a fiókkönyvtárakban kedvezőbbek a kölcsönzési feltételek, arányában több a hozzáférhető kötet, mint a megyei nagykönyvtárban. Kár, hogy a megjelenéstől a könyvtárba kerülésig 3 hónap az átfutási idő — addigra az utcai árusok már el is felejtik, mi volt a „nagy könyv” — de ennyi időre szükség van a szakmai garancia miatt. Gondok-bajok is adódnak, mert a könyvtárosoknak is kevesebb a pénzük, mint szeretnék, lenne igény a modern szemléltető eszközökre is, de hát egyelőre.... Most meg azon törik a fejüket, hogyan lehetne a könyvtári szempontból ellátatlan területekre is eljuttatni az olvasnivalót. Ilyen például a Szamuely lakóterület, vagy a Ságvári- kertváros közepe — de nincs rá alkalmas hely, bútor, fenntartási költség. Van viszont könyv, amit tudnának kölcsönözni, ha valaki helyet adna ... Fiókkönyvtáraink jövőjéről megtudtuk: a nagyobb, ötezer kötetnél több könyvet kínáló könyvtárak közül kilencet jelöltek ki további fejlesztésre, a megyeszékhely 7 különböző „sarkában”, illetve Nyírszőlősön és Oroson. Remélik, hogy ezeken a helyeken (is) változatlanul megmarad az érdeklődés a könyvek iránt, és minél több olvasót üdvözölhetnek a könyvbarátok táborában. B. E. EVENTE 2 MILLIÓ ÍOO EZER 11,5 kilogrammos és 80 ezer 23 kilogrammos gázpalackot töltenek fel pébégázzal a TIGÁZ nyíregyházi töltőüzemében. Képünkön: Banu Csaba a 23 kilogrammos palackokat tölti. (Császár Csaba felvétele) Sláger a folyóirat-kölcsönzés Könyvtár a „végeken"
