Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

1988. június 20. Kelet-Magyarország 7 Balogh továbbjutott Vasárnap délelőtt telt ház előtt rendezték Miskolcon az egyéni salakmotoros világ­bajnokság kontinentális elő­döntőjét. A találkozó előtt a hangosbemondón a nézők segítségét kérték, ugyanis előző éjjel Kócsó motorját és teljes felszerelését kilop­ták a buszból. A szegedi ver­senyző fiú végül a tartalék motorjával indult. Az izgal­mas versenyre a selejtezők­ből hat magyar motoros ju­tott. A nyíregyháziakat Ba­logh János képviselte, aki szép, egyenletes teljesítmé­nyével 10 pontot gyűjtött össze, így a szabolcsi vas- papucsosok közül elsőként jutott a kontinensdöntőig. Nagy volt a publikum örö­me, hiszen Balogh mellett még három magyar jutott to­vább, Hajdú pedig tartalék­ként lesz ott augusztus ele­jén a lengyelországi Lesz- nóban. A miskolci elődöntő vég­eredménye: 1. Riss (NSZK- beli) 15, 2. Tihanyi 12 3. Kócsó 12, 4. Balogh 10, 5. Salvatelli (olasz) 10. 6. Kas­per (csehszlovák) 10. 7. Ador­ján 9., 8. Schneiderwind (csehszlovák) 9. 9. Hajdú 8 ponttal. Buszvolán kontra négyes fogat Á mátészalkai Kovács Sándor boldogsága Aki Amerikában is kocogott A fuccsba ment fúzió folytatása a kézilabdázóknál Az utóbbi időben jó néhányszor került reflektorfénybe az Nyh. VSSC kézilabdacsapata. Nyílt ti­tok, hogy NB I-es csapatot akar­nak a megyeszéknelyen. Ezért ta­valy belementek egy fúzióba a Hódiköttel, amely végül nem jött be, a csapat marad az NB I B- ben. Aztán a korábbi sikeresen dolgozó edző Rácz Sándor helyét Árva Csaba váltotta fel, mint technikai igazgató, nemcsak for­mai változások történtek a szak­osztálynál, de személycserék is. Régiek mentek, újak jöttek. A csapat pedig nem váltotta be a reményeket, gyengén muzsi­kált az új bajnokságban, közben akadt egy-két, az igazolások kö­rüli bosszantó hiba. Aztán rob­bant a bomba, Árvái Csaba kérte 1991-ig szóló szerződésének felbon­tását. így aztán akadt miről szót váltani Marton Kornéllal, a szak­osztály vezetőjével. — Miért kérte Árva Csaba a még három évre szóló szerződése felbontását? — Családi problémákra hivat­kozva nyújtotta be kérvényét, aminek elfogadását javasolta a szakosztály a klub vezetése felé. — Ez már hetekkel ezelőtt meg­történt, ám a közvéleményt hi­vatalosan nem értesítették. Mi­ért? — Az az igazság, hogy nem akartuk közhírré tenni, ám a játékosokkal, a vezetőkkel meg­beszéltük a dolgot. Amíg mi nem tisztáztuk a helyzetet, nem akar­tuk feleslegesen borzolni a ke­délyeket. — Az már tény, hogy Árva Csa­ba elmegy, de ki jön a helyére? — Elviekben már megállapod­tunk az új szakemberrel, ám amíg nem lesz végleges a meg­állapodás. nem szeretnénk meg­nevezni. Erre egyébként csütörtö­kön kerül sor. — Nem túlzó a fogalmazás, kaotikus állapot alakult ki a csa­pat háza táján, ön miben látja az okot? — A bajnokságban közepes sze­replést vártunk a csapattól, ami az 5—6. helyezést jelenti. Ettől a tavaszi szezonban elmaradt a gárda, amihez nagyban hozzájá­rult a Komló és TFSE elleni ha­zai, illetve a fóti vereség, ame­lyeken pontokat reméltünk. Hogy ennek szakmailag mi az oka. ar­ról Árvái Csaba átfogó, szakmai értékelése bizonyára nagyban választ ad majd. Ebből remélhe­tőleg megtudjuk azt is. hogy a jó képességű Játékosok miért nem tudták hozni magukat a mérkőzéseken. — Az új stáb összeállásakor sokan kérdezték: miért kell más­honnan idehozni a főállású tech­nikai vezetőt, mikor az elődök jó! ellátták feladatukat? Végül, a kétkedőket bizonyítják a fino­man fogalmazott bakik. — Rakaczki Ferencet azért hoz­tuk ide, mert az itthoni. arra alkalmas személyek közül senki sem vállalta főállásban a mun­kát. Márpedig ez a munka csak így képzelhető el. Azért esett Rakaczkira a választás, mert NB I-es gyakorlattal rendelkezett, és széles körű kapcsolatai voltak. Sajnos többször hibázott, a leg­utóbbi pontjaiba került a csapat­nak, ezért indított ellene fegyel­mit a szakosztály vezetése. — ön mint a szakosztály veze­tője, mennyiben érzi felelősnek magát a történtekért? — Mivel majdnem egy személy­ben irányítottam a szakosztályi munkát, természetesen vállalom a rám eső felelősséget. Az ered­mények sajnos elmaradtak, ami valamennyiünk munkáját is mi­nősíti. Még egyszer hangsúlyo­zom, vállalom a kudarcból a rám eső részt. — Mi a legfontosabb teendő, hogyan látja a kiutat? — A legfontosabb feladat, hogy a felkészülés kezdetéig, július 4- ig rendbe tegyük a dolgokat. Nemcsak a szakmai vezetés te­rén kell egyértelműen tisztázná a problémákat, illetve a szakmai elképzeléseket, hanem a szakosz­tály vezetésének a munkáját is alaposan felül kell vizsgálnunk. Ezért július 4-ig több szakosztá­lyi ülést is tartunk. A történtek ellenére sem adjuk fel célunkat, azaz két esztendő alatt az NB I- be kerülni. A személyek kivá­lasztásánál tévedtünk. így a ma­ximális cél, hogy már most fel­jutó helyen végezzünk, ez elkép­zelhetetlen. Am az nem, hogy jö­vőre ez sikerül. Profik akarunk lenni, ám amatőr hibákat követ­tünk el. Ilyennek nem szabad még egyszer előfordulnia. — Nemcsak a szakosztálynál, a baráti körnél is gond volt, hi­szen az elnök és egy elnökségi tag is felmentését kérte. Ott mi a helyzet? — Való igaz, dr. Szendrei Ist­ván elnök márciusban. Papp Ist­ván elnökségi tag pedig később mondott le. A megüresedett két helyre dr. Gilányi Józsefet, a dohánygyár kereskedelmi igazga­tóhelyettesét és Cseloszki Györ­gyöt, a papírgyár osztályvezető­jét kooptáltuk. Értékeltük a gaz­dasági tevékenységet és szerveze­ti változtatásban határoztunk. Üjhelyi József titkárt és Bákány András gazdasági vezetőt fel­mentettük posztjából, természe­tesen ők maradnak az elnökség­ben. ám a két funkció összeol­vad. Az új elnök Kohut István a Tempó szövetkezet elnöke, a titkár pedig Cseloszki György lett. Mán László Már nem is meglepő, hogy turistaútjainkra amit lehet, viszünk magunkkal, de jól bevált szokásainkat itthon hagyjuk. Ilyenkor keveset eszünk, kis pénzünket vásár­lásra költjük és a nap nagy részét rohangálással töltjük. A fáradalmakat pedig majd idehaza kipihenjük. A kivéte­lek ugye erősítik a szabályt, de ennek az ellenkezőjét bi­zonyítják. Szász János is kuporgatott, levelezgetett és várta a „gaz­dag”, külföldre szakadt ro­konnak a válaszát. Már a montreali olimpiára tervezte kiutazását Kanadába, de ak­kor lebeszélték, hogy a hét­köznapi árakat sem nagyon tudná fizetni, hát még az öt­karikás játékokon ezek több­szörösét. Közben a pénz ösz- szegyűlt, a levél is megérke­zett, így boldogan szállt fel a Budapest—Amszterdam— Vancouver járatra. Számára a legnagyobb di­lemmát az okozta, hogy a munka utáni edzésekre lesz-e lehetősége a juharlevelesrtc országában. A heti 40 km fu­tás, a 300 km kerékpározás és az esti egykilométeres úszás belefér-e majd programjába, vagy a két hónapos út után kezdhet mindent elölről. A 16 órás repülőút után zsibbadtan botorkált le a lép­csőn. A rég látott rokonok fogadták és máris suhantak a város felé. Ahogy egyre gyor­sabban maguk mögött hagy­ták a kilométereket, úgy ol­Akar ön fitt lenni? dódott bágyadtsága. Örömmel figyelte az út mellett kocogó idősek és fiatalok tömegét. A nyíregyházi fiatalember már másnap, kölcsönszerelés- ben, a tengerparton kiépített betonpályán tréningezett, öt is megállították ismeretlenek, szóba elegyedtek vele, bár a beszélgetés János gyatra an­gol tudása miatt elég egyol­dalú volt. Mikor körülfutotta a nyolcmérföldes pálvát tel­jesítette a saját maga előírt napi adagot. A rokonok hun­cut mosollyal fogadták; hány lánnyal ismerkedtél meg? — kérdezték, mert számukra szokatlan volt ez. Maga a sportolás is, hiszen a vendég­látó egész nap hegesztett és egyetlen porcikája sem kí­vánta a mozgást. Másrészt meg a turistákra ez nem jel­lemző. Az óceán partján a stran­dolás sem volt mindennapos, aféle sportönnepélynek lehet­ne nevezni. Kedves mosollyal, nem tolakodóan már fogták is a kezét és vitték a kötél­húzáshoz, majd a strandfoci­hoz és különböző vetélkedők­höz. A sport, a játék öröme ilyenkor mindenkit megraga­dott. A rendőr is „játszott”, a megtalált alkoholos üvegeket rosszalló pillantások közepet­te elkobozta és kilocsolta a forró homokra. És ezt a kocogó őrületet, amely szinte mindenkit meg­fertőzött, nagyszerűen szol­gálta ki a propagandagépezet. Akiar ön fitt lenni? Eb­ben a cipőben fusson, ezt egyen, ebben a parkban fut­hat kényelmesen, hirdették. Ezek után nem is meglepő, hogy nagyon sokan akarják megőrizni kondíciójukat. A délutáni futások sehol nem maradtak el, Ameriká­ban is ugyanolyan természe­tes a munka utáni kocogás. Sötétedésig benépesülnek a járdák, parkok futókkal. Re- noban és Las Vegasban az este és az éjszaka a szeren­csejátékosoké. Fortuna őt is kegyeibe fogadta, igaz az 1—2 dolláros tét után nem kellett segítséget kérni a zsetonok elszállításához. A két hónap hamar letelt. Zökkenőmentesen állt vissza a délutáni megszokott sport­ágakra. Most ismét gyűjtöget, szeretné megismételni az utat. Addig az olimpiai öt­próbákon és kéthetente Tát- ra-túrákon találkozhatunk vele. A mozgás számára nem hobby, önsanyargatás, nem vágyik csúcsokra, hanem szo­kássá vált, életmódjának egy része. Egészséges akar ma­radni. Máthc Csaba Sportházasság „Sportos nap” volt a szom­bati a nyíregyházi házasság- kötőben. Az NYVSSC három labdarúgója is igent mon­dott választottjának: Acs Gusztáv, Gere László és Szik- szai Mihály. Képünkön a szőke középpályás, Gere és immáron ifjú neje a nagy pillanat előtt. Ügy hírlik, Gere külföldön szeretne ját­szani, néhány csapat már szóba is került. (Jávor László felvétele) „Felvisz akár az égig..." mással a busz és a négyes­fogat? — Ha azt akarja tudni, hogy melyiket könnyebb ve­zetni, az Ikarusz mellett voksolok. A négyesfogat — amely kilenc méter hosszú — egészen más világ. Hogy szinten tudjak maradni, na­pi öt órát kellene edzenem, ez azonban 90 percre szorul. Mintegy másfél éve dolgo­zom ezekkel a lovakkal, mindannyian amatőrök va­gyunk. — Mennyit ér egy komp­lett négyes jogát? — Ami azt illeti nem ol­csó sportág ez. A két kocsi, a szerszám és a négy ló mit- egv hétszázezer forint «érté­kű. Ezért kell csínján bánni velük, az istállóban a ma­gunk módján „beszélge­tünk”. Az ostorhegyes Dáma ismeri a hangomat, nem is hallgat másra. Mint általá­ban a legtöbb ló, az enyémek is megérzik, meghálálják a szeretetet... Az országos hírű Kovács vezette négyes különösen maratonhajtásban jeleske­dett az elmúlt évek során. A Az Ikarusz 211-es naponta járja a Mátészalka—Jármi útvonalat. Munkásokat szál­lít Nyírmeggyesre, Muszáj- tagra és környékére. — Hogyan jutott eszébe, hogy a sok közül éppen ezt a szakmát válassza? A „vezér” megrázza fejét, nevet. Az örök kérdés — gondolja. Ezután jön az hogy: Hány éves? Majd: Mi­óta vezet? Mint mindig. De azért válaszol megadóan. — Családi körülményeim miatt nem tanulhattam to- váibb, de az íróasztal mellé sem tudtam volna leülni, mert nem szeretem a hely­hez kötöttséget. A kíváncsi újságíró aztán tovább kíváncsiskodik, végül megkockáztatja a kérdést: — És mit csinál a szolgá­lat végeztével? Itt éri aztán a meglepetés. Mert kiderül, hogy Kovács Sándor a mátészalkai tan­gazdaság autóbuszvezetője különleges hobbynak örvend. Amikor munkaidő végén há­tat fordít a kétszáz lóerőnek, rohan kedvenc négyeséhez: Fecskéhez, Bogárhoz, Rigó­hoz, Dámához. Ez a „szerelem” többéves Sándor, lovaglás iránti olt- hatatlan szenvedélye azon­ban még régebbi keletű. Ho- dászon a gazdaság telepén került szorosabb kapcsolatba a lovassporttal. Történt ez 15 évvel ezelőtt. Fiatal em­ber volt amikor elhatározta: lovagolni fog. Addig érdek­lődött, kutatott, amíg elju­tott a lovasklubba, amelynek alapító tagja lett. Sorra nyerte a területi versenye­ket, amikor fogathajtóvá vedlett. Először kettesekkel próbálkozott, majd a szálkái négyesfogat bakján találta magát. Ezért van az, hogy a szolgálat végén gyorsan a pályára siet. Négy éve szinte minden gondolatát a négyesfogat kö­ti le. Szép eredményekkel büszkélkedhet. Tavaly, az országos TOT Kupán után­pótlás második, az elit kate­góriában Bárdos, Juhász ... mögött ötödik. Nős, két kis­lánya van, Nóra kilenc, Andrea 4 esztendős. — Hogyan fér meg egy­két segédhajtó — Nagy End­re és Nagy Ferenc — is so­kat tett a szálkái hírnév nö­veléséért. Hogy maratonban miért a fránya E-szakasz a legnehezebb? Kovács Sán­dor erről így beszél: — A kocsi első kereke ép­pen „centizve” halad át két fa között, amikor az első két lovat már fordítani kell, így kikerülvén a szemben álló fát. A talaj egyenetlen, he­pehupás, a tengelyig érő ho­mok csak nehezíti a hajtó és a lovak dolgát. Természete­sen, ha nagyon nehezen is, de teljesíthetők a feladatok. Leginkább akkor teljesíthe­tők, ha 9 lovak és a kocsi szinte centiméterre az egyet­len lehetséges útvonalon ha­lad, a derék négylábúak a hajtó legfinomabb irányítá­sát is teljesítik. — Jobban szereti a lova­kat, mint a buszt? Csodálkozva néz rám. — A ló olyan állat, amely- lyel fel lehet menni akár az égig — válaszolja. — Érzem, hogy ragaszkodik hozzám, én is hozzá. Ezenkívül sok mást biztosítanak szamomra a lo­vak. — Például mit? Elgondolkozik. — A nyugalmat, a kikap­csolódást. Tudja, milyen az, amikor templomi csend száll az istállóra. Csak az őrlőfo­gak zizegése hallik, ahogy a zabot eszik. Gyönyörű zene ez, élteti az embert. Festők, szobrászok szerint az emberi kézről nagyon sok minden leolvasható, né­ha több mint az arcról. A fogathajtásban is nagy sze­repe van a kéznek, hiszen a hajtó egyik leghatékonyabb „fegyvere". Kedves autóbuszutas! Ha véletlenül éppen Kovács Sándor járművére ül, ne ar­ról fagassa, miért lett gép­kocsivezető, s hogy hány éve vezet. Kérdezze meg, hogyan érzi magát a négyes — a nyerges, a rudas, a gyeplős, az ostorhegyes. Kérdezze, mert boldoggá teszi ezzel. Kovács György Profik akarunk lenni, és amatőr hibákat küvelünli el

Next

/
Thumbnails
Contents