Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-20 / 146. szám
1988. június 20. Kelet-Magyarország 7 Balogh továbbjutott Vasárnap délelőtt telt ház előtt rendezték Miskolcon az egyéni salakmotoros világbajnokság kontinentális elődöntőjét. A találkozó előtt a hangosbemondón a nézők segítségét kérték, ugyanis előző éjjel Kócsó motorját és teljes felszerelését kilopták a buszból. A szegedi versenyző fiú végül a tartalék motorjával indult. Az izgalmas versenyre a selejtezőkből hat magyar motoros jutott. A nyíregyháziakat Balogh János képviselte, aki szép, egyenletes teljesítményével 10 pontot gyűjtött össze, így a szabolcsi vas- papucsosok közül elsőként jutott a kontinensdöntőig. Nagy volt a publikum öröme, hiszen Balogh mellett még három magyar jutott tovább, Hajdú pedig tartalékként lesz ott augusztus elején a lengyelországi Lesz- nóban. A miskolci elődöntő végeredménye: 1. Riss (NSZK- beli) 15, 2. Tihanyi 12 3. Kócsó 12, 4. Balogh 10, 5. Salvatelli (olasz) 10. 6. Kasper (csehszlovák) 10. 7. Adorján 9., 8. Schneiderwind (csehszlovák) 9. 9. Hajdú 8 ponttal. Buszvolán kontra négyes fogat Á mátészalkai Kovács Sándor boldogsága Aki Amerikában is kocogott A fuccsba ment fúzió folytatása a kézilabdázóknál Az utóbbi időben jó néhányszor került reflektorfénybe az Nyh. VSSC kézilabdacsapata. Nyílt titok, hogy NB I-es csapatot akarnak a megyeszéknelyen. Ezért tavaly belementek egy fúzióba a Hódiköttel, amely végül nem jött be, a csapat marad az NB I B- ben. Aztán a korábbi sikeresen dolgozó edző Rácz Sándor helyét Árva Csaba váltotta fel, mint technikai igazgató, nemcsak formai változások történtek a szakosztálynál, de személycserék is. Régiek mentek, újak jöttek. A csapat pedig nem váltotta be a reményeket, gyengén muzsikált az új bajnokságban, közben akadt egy-két, az igazolások körüli bosszantó hiba. Aztán robbant a bomba, Árvái Csaba kérte 1991-ig szóló szerződésének felbontását. így aztán akadt miről szót váltani Marton Kornéllal, a szakosztály vezetőjével. — Miért kérte Árva Csaba a még három évre szóló szerződése felbontását? — Családi problémákra hivatkozva nyújtotta be kérvényét, aminek elfogadását javasolta a szakosztály a klub vezetése felé. — Ez már hetekkel ezelőtt megtörtént, ám a közvéleményt hivatalosan nem értesítették. Miért? — Az az igazság, hogy nem akartuk közhírré tenni, ám a játékosokkal, a vezetőkkel megbeszéltük a dolgot. Amíg mi nem tisztáztuk a helyzetet, nem akartuk feleslegesen borzolni a kedélyeket. — Az már tény, hogy Árva Csaba elmegy, de ki jön a helyére? — Elviekben már megállapodtunk az új szakemberrel, ám amíg nem lesz végleges a megállapodás. nem szeretnénk megnevezni. Erre egyébként csütörtökön kerül sor. — Nem túlzó a fogalmazás, kaotikus állapot alakult ki a csapat háza táján, ön miben látja az okot? — A bajnokságban közepes szereplést vártunk a csapattól, ami az 5—6. helyezést jelenti. Ettől a tavaszi szezonban elmaradt a gárda, amihez nagyban hozzájárult a Komló és TFSE elleni hazai, illetve a fóti vereség, amelyeken pontokat reméltünk. Hogy ennek szakmailag mi az oka. arról Árvái Csaba átfogó, szakmai értékelése bizonyára nagyban választ ad majd. Ebből remélhetőleg megtudjuk azt is. hogy a jó képességű Játékosok miért nem tudták hozni magukat a mérkőzéseken. — Az új stáb összeállásakor sokan kérdezték: miért kell máshonnan idehozni a főállású technikai vezetőt, mikor az elődök jó! ellátták feladatukat? Végül, a kétkedőket bizonyítják a finoman fogalmazott bakik. — Rakaczki Ferencet azért hoztuk ide, mert az itthoni. arra alkalmas személyek közül senki sem vállalta főállásban a munkát. Márpedig ez a munka csak így képzelhető el. Azért esett Rakaczkira a választás, mert NB I-es gyakorlattal rendelkezett, és széles körű kapcsolatai voltak. Sajnos többször hibázott, a legutóbbi pontjaiba került a csapatnak, ezért indított ellene fegyelmit a szakosztály vezetése. — ön mint a szakosztály vezetője, mennyiben érzi felelősnek magát a történtekért? — Mivel majdnem egy személyben irányítottam a szakosztályi munkát, természetesen vállalom a rám eső felelősséget. Az eredmények sajnos elmaradtak, ami valamennyiünk munkáját is minősíti. Még egyszer hangsúlyozom, vállalom a kudarcból a rám eső részt. — Mi a legfontosabb teendő, hogyan látja a kiutat? — A legfontosabb feladat, hogy a felkészülés kezdetéig, július 4- ig rendbe tegyük a dolgokat. Nemcsak a szakmai vezetés terén kell egyértelműen tisztázná a problémákat, illetve a szakmai elképzeléseket, hanem a szakosztály vezetésének a munkáját is alaposan felül kell vizsgálnunk. Ezért július 4-ig több szakosztályi ülést is tartunk. A történtek ellenére sem adjuk fel célunkat, azaz két esztendő alatt az NB I- be kerülni. A személyek kiválasztásánál tévedtünk. így a maximális cél, hogy már most feljutó helyen végezzünk, ez elképzelhetetlen. Am az nem, hogy jövőre ez sikerül. Profik akarunk lenni, ám amatőr hibákat követtünk el. Ilyennek nem szabad még egyszer előfordulnia. — Nemcsak a szakosztálynál, a baráti körnél is gond volt, hiszen az elnök és egy elnökségi tag is felmentését kérte. Ott mi a helyzet? — Való igaz, dr. Szendrei István elnök márciusban. Papp István elnökségi tag pedig később mondott le. A megüresedett két helyre dr. Gilányi Józsefet, a dohánygyár kereskedelmi igazgatóhelyettesét és Cseloszki Györgyöt, a papírgyár osztályvezetőjét kooptáltuk. Értékeltük a gazdasági tevékenységet és szervezeti változtatásban határoztunk. Üjhelyi József titkárt és Bákány András gazdasági vezetőt felmentettük posztjából, természetesen ők maradnak az elnökségben. ám a két funkció összeolvad. Az új elnök Kohut István a Tempó szövetkezet elnöke, a titkár pedig Cseloszki György lett. Mán László Már nem is meglepő, hogy turistaútjainkra amit lehet, viszünk magunkkal, de jól bevált szokásainkat itthon hagyjuk. Ilyenkor keveset eszünk, kis pénzünket vásárlásra költjük és a nap nagy részét rohangálással töltjük. A fáradalmakat pedig majd idehaza kipihenjük. A kivételek ugye erősítik a szabályt, de ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Szász János is kuporgatott, levelezgetett és várta a „gazdag”, külföldre szakadt rokonnak a válaszát. Már a montreali olimpiára tervezte kiutazását Kanadába, de akkor lebeszélték, hogy a hétköznapi árakat sem nagyon tudná fizetni, hát még az ötkarikás játékokon ezek többszörösét. Közben a pénz ösz- szegyűlt, a levél is megérkezett, így boldogan szállt fel a Budapest—Amszterdam— Vancouver járatra. Számára a legnagyobb dilemmát az okozta, hogy a munka utáni edzésekre lesz-e lehetősége a juharlevelesrtc országában. A heti 40 km futás, a 300 km kerékpározás és az esti egykilométeres úszás belefér-e majd programjába, vagy a két hónapos út után kezdhet mindent elölről. A 16 órás repülőút után zsibbadtan botorkált le a lépcsőn. A rég látott rokonok fogadták és máris suhantak a város felé. Ahogy egyre gyorsabban maguk mögött hagyták a kilométereket, úgy olAkar ön fitt lenni? dódott bágyadtsága. Örömmel figyelte az út mellett kocogó idősek és fiatalok tömegét. A nyíregyházi fiatalember már másnap, kölcsönszerelés- ben, a tengerparton kiépített betonpályán tréningezett, öt is megállították ismeretlenek, szóba elegyedtek vele, bár a beszélgetés János gyatra angol tudása miatt elég egyoldalú volt. Mikor körülfutotta a nyolcmérföldes pálvát teljesítette a saját maga előírt napi adagot. A rokonok huncut mosollyal fogadták; hány lánnyal ismerkedtél meg? — kérdezték, mert számukra szokatlan volt ez. Maga a sportolás is, hiszen a vendéglátó egész nap hegesztett és egyetlen porcikája sem kívánta a mozgást. Másrészt meg a turistákra ez nem jellemző. Az óceán partján a strandolás sem volt mindennapos, aféle sportönnepélynek lehetne nevezni. Kedves mosollyal, nem tolakodóan már fogták is a kezét és vitték a kötélhúzáshoz, majd a strandfocihoz és különböző vetélkedőkhöz. A sport, a játék öröme ilyenkor mindenkit megragadott. A rendőr is „játszott”, a megtalált alkoholos üvegeket rosszalló pillantások közepette elkobozta és kilocsolta a forró homokra. És ezt a kocogó őrületet, amely szinte mindenkit megfertőzött, nagyszerűen szolgálta ki a propagandagépezet. Akiar ön fitt lenni? Ebben a cipőben fusson, ezt egyen, ebben a parkban futhat kényelmesen, hirdették. Ezek után nem is meglepő, hogy nagyon sokan akarják megőrizni kondíciójukat. A délutáni futások sehol nem maradtak el, Amerikában is ugyanolyan természetes a munka utáni kocogás. Sötétedésig benépesülnek a járdák, parkok futókkal. Re- noban és Las Vegasban az este és az éjszaka a szerencsejátékosoké. Fortuna őt is kegyeibe fogadta, igaz az 1—2 dolláros tét után nem kellett segítséget kérni a zsetonok elszállításához. A két hónap hamar letelt. Zökkenőmentesen állt vissza a délutáni megszokott sportágakra. Most ismét gyűjtöget, szeretné megismételni az utat. Addig az olimpiai ötpróbákon és kéthetente Tát- ra-túrákon találkozhatunk vele. A mozgás számára nem hobby, önsanyargatás, nem vágyik csúcsokra, hanem szokássá vált, életmódjának egy része. Egészséges akar maradni. Máthc Csaba Sportházasság „Sportos nap” volt a szombati a nyíregyházi házasság- kötőben. Az NYVSSC három labdarúgója is igent mondott választottjának: Acs Gusztáv, Gere László és Szik- szai Mihály. Képünkön a szőke középpályás, Gere és immáron ifjú neje a nagy pillanat előtt. Ügy hírlik, Gere külföldön szeretne játszani, néhány csapat már szóba is került. (Jávor László felvétele) „Felvisz akár az égig..." mással a busz és a négyesfogat? — Ha azt akarja tudni, hogy melyiket könnyebb vezetni, az Ikarusz mellett voksolok. A négyesfogat — amely kilenc méter hosszú — egészen más világ. Hogy szinten tudjak maradni, napi öt órát kellene edzenem, ez azonban 90 percre szorul. Mintegy másfél éve dolgozom ezekkel a lovakkal, mindannyian amatőrök vagyunk. — Mennyit ér egy komplett négyes jogát? — Ami azt illeti nem olcsó sportág ez. A két kocsi, a szerszám és a négy ló mit- egv hétszázezer forint «értékű. Ezért kell csínján bánni velük, az istállóban a magunk módján „beszélgetünk”. Az ostorhegyes Dáma ismeri a hangomat, nem is hallgat másra. Mint általában a legtöbb ló, az enyémek is megérzik, meghálálják a szeretetet... Az országos hírű Kovács vezette négyes különösen maratonhajtásban jeleskedett az elmúlt évek során. A Az Ikarusz 211-es naponta járja a Mátészalka—Jármi útvonalat. Munkásokat szállít Nyírmeggyesre, Muszáj- tagra és környékére. — Hogyan jutott eszébe, hogy a sok közül éppen ezt a szakmát válassza? A „vezér” megrázza fejét, nevet. Az örök kérdés — gondolja. Ezután jön az hogy: Hány éves? Majd: Mióta vezet? Mint mindig. De azért válaszol megadóan. — Családi körülményeim miatt nem tanulhattam to- váibb, de az íróasztal mellé sem tudtam volna leülni, mert nem szeretem a helyhez kötöttséget. A kíváncsi újságíró aztán tovább kíváncsiskodik, végül megkockáztatja a kérdést: — És mit csinál a szolgálat végeztével? Itt éri aztán a meglepetés. Mert kiderül, hogy Kovács Sándor a mátészalkai tangazdaság autóbuszvezetője különleges hobbynak örvend. Amikor munkaidő végén hátat fordít a kétszáz lóerőnek, rohan kedvenc négyeséhez: Fecskéhez, Bogárhoz, Rigóhoz, Dámához. Ez a „szerelem” többéves Sándor, lovaglás iránti olt- hatatlan szenvedélye azonban még régebbi keletű. Ho- dászon a gazdaság telepén került szorosabb kapcsolatba a lovassporttal. Történt ez 15 évvel ezelőtt. Fiatal ember volt amikor elhatározta: lovagolni fog. Addig érdeklődött, kutatott, amíg eljutott a lovasklubba, amelynek alapító tagja lett. Sorra nyerte a területi versenyeket, amikor fogathajtóvá vedlett. Először kettesekkel próbálkozott, majd a szálkái négyesfogat bakján találta magát. Ezért van az, hogy a szolgálat végén gyorsan a pályára siet. Négy éve szinte minden gondolatát a négyesfogat köti le. Szép eredményekkel büszkélkedhet. Tavaly, az országos TOT Kupán utánpótlás második, az elit kategóriában Bárdos, Juhász ... mögött ötödik. Nős, két kislánya van, Nóra kilenc, Andrea 4 esztendős. — Hogyan fér meg egykét segédhajtó — Nagy Endre és Nagy Ferenc — is sokat tett a szálkái hírnév növeléséért. Hogy maratonban miért a fránya E-szakasz a legnehezebb? Kovács Sándor erről így beszél: — A kocsi első kereke éppen „centizve” halad át két fa között, amikor az első két lovat már fordítani kell, így kikerülvén a szemben álló fát. A talaj egyenetlen, hepehupás, a tengelyig érő homok csak nehezíti a hajtó és a lovak dolgát. Természetesen, ha nagyon nehezen is, de teljesíthetők a feladatok. Leginkább akkor teljesíthetők, ha 9 lovak és a kocsi szinte centiméterre az egyetlen lehetséges útvonalon halad, a derék négylábúak a hajtó legfinomabb irányítását is teljesítik. — Jobban szereti a lovakat, mint a buszt? Csodálkozva néz rám. — A ló olyan állat, amely- lyel fel lehet menni akár az égig — válaszolja. — Érzem, hogy ragaszkodik hozzám, én is hozzá. Ezenkívül sok mást biztosítanak szamomra a lovak. — Például mit? Elgondolkozik. — A nyugalmat, a kikapcsolódást. Tudja, milyen az, amikor templomi csend száll az istállóra. Csak az őrlőfogak zizegése hallik, ahogy a zabot eszik. Gyönyörű zene ez, élteti az embert. Festők, szobrászok szerint az emberi kézről nagyon sok minden leolvasható, néha több mint az arcról. A fogathajtásban is nagy szerepe van a kéznek, hiszen a hajtó egyik leghatékonyabb „fegyvere". Kedves autóbuszutas! Ha véletlenül éppen Kovács Sándor járművére ül, ne arról fagassa, miért lett gépkocsivezető, s hogy hány éve vezet. Kérdezze meg, hogyan érzi magát a négyes — a nyerges, a rudas, a gyeplős, az ostorhegyes. Kérdezze, mert boldoggá teszi ezzel. Kovács György Profik akarunk lenni, és amatőr hibákat küvelünli el
