Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

16 Kelet-Magyarország 1988. június 18. Labdarúgás A szöuli előolimpián a magyar válogatott Argentína ellen kezdi szereplését, hétíőo Dél-Korea ,,B’\ szerdán Irak labdarúgóival mérik össze tudásukat. Szabolcs-Szatmár mindig is híres volt kiemelkedő kosárlab­da utánpótlásnevelő munkájá­ról. A sorozat az idén sem sza­kadt meg, hiszen június 13. és 15. között Szolnokon a III-as korcsoportú diákolimpiái baj­nok a 2-es gyakorló fiúcsapata lett. A sikerről Sallai József test­nevelő nagy örömmel, elége­dettséggel számolt be: — Sorrendben tizenkettedszer vettünk részt a döntőn, most szereztük az ötödik aranyér­münket. A négyes döntőből csak a fővárosi gárda lógott ki, a sportágban járatosak tudják mit jelent legyőzni az NB I-es bajnokság első, máso­dik helyezettjének úttörő csa­patát. A mieink nagy lelkese­déssel, rendkívüli akaraterejük­kel nőttek föléjük. Ez elsősor­ban a csapategységnek és a kitűnő védekezésnek köszönhe­tő. A legtöbb pontot Garay Ist­ván szerezte, de egyénileg min­denki megtett mindent a siker érdekében, így nem lenne sze­rencsés bárkit kiemelni. Most még nem is nagyon tudjuk át­érezni a siker örömét, idő kell, hogy ez tudatosuljon bennünk. A heti hat edzés, tanév végi hajrá után mindenkire ráfér a jól megérdemelt vakáció. A bajnok csapat. Álló sor: Sállai József testnevelő, Király Csa­ba, Márfőldi Gábor, Gulyás Attila, Sárosi Endre, Asztalos Nor­bert, Fekete István, Elék Tamás edző. Guggolnak: Garay István, Varró László, Garay László, Kenéz Tibor, Oros Imre, Hajdú Zol­tán. Hiányzik a képről Elek Gergő. Biztos pont — máról holnapra Ki ez a Cselószki? A történet eleje egy ki­csit sablonos, mindennapi. Legalábbis ebben a sport­ágban. A játékos 18 éves, tehetséges és az ifjúsági csapatban játszott. Hétről hétre erőssége volt ennek a gárdának, oszlopa a véde­lemnek. A nagyok öltözője előtt elhaladva mindig ar­ról álmodott, hogy egyszer, egy nap ő is eljut majd oda. Az első csapatba ... A nap egyszer aztán el- j itt Váratlanul, szinte aj­tóstól rontva rá. Az egyik játékos megsérült, a másik sárga lapjai miatt hiány­zott. Az edző a mérkőzés előtt közölte a fiatal ifistá- val, Cselószki Tiborral, hogy az NYVSSC NB Il-es csapatában játszik. Még arra sem volt jófor­mán ideje, hogy ideges, lámpalázas legyen. Mert már mennie kellett vetkőz­ni. És az ezután követke­zők már kevésbé nevezhe­tők mindennaposnak. Cse­lószki Tibi élete első NB Il-es mérkőzésén nagysze­rűen helytállt, jól játszott, edzője a találkozó végén dicsérte teljesítményét. Nem volt ijedős a rutinos fővárosi csatárokkal szem­ben. Jól sikerült tehát a be­mutatkozás, csakúgy, mint a folytatás. Ott lehetett csa­pata utolsó négy mérkőzé­sén, játszott a III. kér. TTVE, a Szekszárd, az Ózd es. a bajnok Veszprém el­len. Tibi életében maradandót jelentett a négy mérkőzés. Még nem volt szerződéses játékosa a nagycsapatnak, de már tavasz óta velük edzett. Vigyáztak rá, szá­moltak vele. Az első csapat­nál \... ö pedig szorgalma­san gyarapította tudását, végezte az edzésmunkát, miközben dolgozott a szak­májában — szerszámkészítő szakmunkás —, készült hét­ről hétre a mérkőzésekre. Mikor melyikre. Az ifibaj­nokságra éppúgy, mint az NB Il-re. Éppen négy esztendeje váltott át úszóból labdarú­gónak, a 110-es szakmun­kásképző diákcsapatában kóstolta először a győzelem ízét, első edzője Krasznai András. Nagyon szívós munkával dolgozta magát oda, ahová eljutott. A történet eleje sablonos volt. A vége? Ki tudja még ... Hiszen, ahogy Cse­lószki Tibor bemutatkozott, abból arra lehet következ­tetni, hogy a történet még nagyon az elején tart. És hosszú út várható ... (k. gy.) Bondaipy lageszlávlában A Jugoszláv Labdarúgó Szö­vetség versenybizottsága egyna­pos vita után csütörtökön este úgy döntött, hogy nem hitelesíti a bajnokság múlt vasárnapi, utolsó fordulójában lejátszott Pristina—Cselik (2:3) és Szut­jeszka—Crvena Zvezda (2:2) mérkőzés eredményét. További vizsgálatot rendelt el, mert ala­pos a gyanú, hogy a csapatok bundáztak. Mind a négy egye­sület elnöksége köteles három napon belül jelentést tenni a JLSZ-nek a szóban forgó talál­y kozókról. EB-selejtezi Nyíregyházán? Itt nemcsak szerelik a röplabdát Beszélgetés az MRSZ vezetőivel Az utóbbi időszak egyik legnagyobb szabolcsi sport­sikerét az NYVSSC MNK- ban ezüstérmes férfi röplab- dázói érték el. Éppen ezért gyakori beszédtéma a szur­kolók körében az egyre nép­szerűbb sportág. A napokban Nyíregyházán járt Sinka László, a Magyar Röplabda Szövetség főtitkára, és Ho- both Sándor, a szövetség szakfelügyelője, a tavaly még aktívan játszó 113-szoros magyar válogatott. Velük váltottunk szót. — Milyen célból érkeztek megyeszékhelyünkre? — Hivatalosan első ízben jöttünk Szabolcs-Szatmárba, hogy ismerkedjünk a me­gye, Nyíregyháza, illetve az NYVSSC röplabdaéletével. Emellett betekintést kíván­tunk nyerni a megyei sport­osztály, a megyei szakszö­vetség munkájába, illetve kapcsolatukba. Másik okként említhetném a tényt: a me­gyék között itt a legdinami­kusabb a fejlődés, és sok a máshol is követendő példa. Tettük mindezt azért, hogy személyes kapcsolatok kiala­kításával szorosabb legyen az együttműködés az országos szövetség, illetve a megye között — így a főtitkár. — Milyen benyomásokat szereztek? — Az előzetes várakozást felülmúló, nagyon hasznos tárgyalásokat folytattunk a megyei sportosztály, az NYVSSC, illetve a megyei szövetség vezetőivel. Azt kell megállapítanunk, hogy itt nemcsak szeretik a sport­ágat, de tenni is akarnak érte. Ügy gondolom, ameny- nyiben ez a szándék töret­len marad, még nagyobb si­kerekre hivatott a szabolcsi röplabdázás. Egy kicsit a gyakorlatban is megismer­tük az itteni munkát, és örömmel tapasztaltuk, hogy az itteni törekvések azono­sak az MRSZ főbb célkitű­zéseivel. — Ami az én szakterülete­met illeti, úgy látom, az utánpótlásnevelés vonalán megfontoltan dolgoznak a megyében, márpedig ez min­den sportágnál az alapot je­lenti. Itt hadd jegyezzem meg, hogy a két csehszlovák játékos nemcsak játékerőben jelentett nagy segítséget, de személyükben a profiszellem is bekerült a csapatba, ami­ből remélhetőleg főként a fiatalok sokat kamatoztathat­nak — válaszolt Hoboth Sán­dor. — önök tehát hasznosít­hatnak ítélik az itt tapasz­taltakat, de mit profitál eb­ből a megye? — Néhány mondat erejéig még hadd kapcsolódjam az előző kérdéshez. Az egész országot járjuk, és nem ud­variasságból mondom, de az egyik legkedvezőbb benyo­mást itt szereztük. Nagyon megnyugtató volt látni, hogy vezetők, edzők, és játékosok egyaránt szeretik ezt a sportágat. — Van valami konkrétum is? — Ami már bizonyos: a közeljövőben ifjúsági és fel­nőtt válogatott találkozók megrendezését kapja majd Nyíregyháza. Örömmel hoz­zuk ide ezeket a mérkőzése­ket, mert bizonyára kielégí­tik az itteni igényeket, és a lelkes szurkolók meg is ér­demlik. A tárgyalások során az is szóba került, hogy ez a távoli megye eddig kiesett a sportág vérkeringéséből, most meggyőződtünk arról, hogy a figyelemreméltó mun­kának így is gyümölcsöznie kell. Megtekintettük az épü­lő nyíregyházi sportcsarno­kot, amely nagyon tetszett. Elárulhatok egy titkot is: jö­vőre egy EB-selejtezőt sze­retnék rendezni, amennyiben megkapjuk a jogot, nem el­képzelhetetlen, hogy Nyír­egyháza legyen a színhely — fejezte be a főtitkár. Mán László Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefonszámok: központ (42) 11-271. Főszerkesztő: H-218. Sportrovat: 10-329. Esti ügyelet: 15-124. Telexszám: (73) 344. Posta­cím: Nyíregyháza, Pf. 47. 4401. Mátészalkai fiókszerkesztőség: Kölcsey u. 2. Telefon: 612. Telex: 73495. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: (42) 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 25. 4401. Felelős kiadó: dr. Kárpáti Imre. Terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, XIII. Lehel u. 10/a. — 1900 —, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 43,— Ft, ne­gyedévre 129,— Ft. félévre 258,— Ft, egy évre 516,— Ft. Kérés nélkül küldött kézira­tokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyír­egyháza, Árok u. 15. Felelős vez.: Jáger Zoltán. INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058. Vita a labdarúgásról Véget ért az 198(7—88-as lab­darúgóév. Eldőlt, bogy ki lett az első, kik búcsúznak a ma­gasabb osztálytól, illetve mely csapatok vesznek részt a nem­zetközi kupákban. Lapunk jú­nius 12-i számában ,.Mennyit ér a magyar futball?” címmel vitaindítót közöltünk, arra kér­tük olvasóinkat, írják meg vé­leményüket a betegeskedő ma­gyar labdarúgással kapcsolat­ban. Nos, megindult a „vita”, szép számmal kaptunk levelet a témával kapcsolatban. Milliók úsznak el... Bakos Pál (Kocsord, Vörös­marty u. 50.) sok igazságot ír levelében, legfőképp az erköl­csi normák betartását követeli: „Hazánkban a futball körül nincs minden rendjén, a játé­kosok, vezetők erkölcsi tekin­télye sok esetben a mélypont­ra süllyedt. Hosszú évek fele­lőtlen, teljesítmény nélküli mér­kőzései éppen úgy számon kérhetők, mint a megoldatlan ösztönzési rendszer. Sajnos, ar­ra is van példa, hogy NB I-es játékost devizaszabályok meg­sértése alól felmentettek. Mi­ért? ök törvényen kívüliek? Adjunk igazat Végh Antalnak, mert évekkel ezelőtt figyelmez­tetett a sportág morális álla­potaira.” Kállai László (ör, Vöröscsil­lag u. 9.) élesen fogalmaz, mert félti a sportág jövőjét: „Azzal, hogy ennyit ér a magyar futball, nem kívánok foglalkozni, hisz az egész or­szág tudja, hogy nem sokat. Volna egy javaslatom az ösz­tönző rendszert illetően. A győztes csapat tagjai kapjanak tízezer forintot, döntetlen ese­tén ne járjon pénz. Ha pedig veszít a csapat, ők fizessenek a klub pénztárába. Ha egy gyári munkás jól végzi felada­tát, pénzt kap érte, de ha pél­dául selejtet gyárt, akkor meg­fizettetik vele és ez így van rendjén. Legyen ez a fociban is így;” Lengváry József (Nyíregyhá­za, Arany J. u. 36.) az elher­dált milliók miatt ragadott tol­lat, meg a játékosok gyenge erőnléti állapotát ostorozza: „Hányszor hallja és olvassa az ember, hogy edzőink ekép- pen nyilatkoznak: a második félidőre nagyon elfáradtak a fiúk. Azt mondta valamelyik nap egyik volt tanítványom, aki jelenleg villanymozdony- vezető: mi történne, ha én 45 perc után a legközelebbi állo­máson közölném, hogy nem vezetem tovább a szerelvényt, mert nagyon elfáradtam. Pedig a futballban 45 perc csak egy félidő. A múltkoriban az egyik NB I-es játékos azt mondta nekem, hogy 3 hete kissé meg­sérült. de húzza az időt. mert táppénzen érdemesebb lenni, mint a kispadon ülni. Hát nem felháborító? Milliók úsznak el a magyar labdarúgásban hosz- szú évek óta — semmiért. Búj­tatott állások edzőnek, fele­ségnek. még talán a nagyapá­nak is.” Minek ide vita? Kun István (Székely. Veres P. u. 13.) fölöslegesnek tartja a futballvitát. mert úgysem változik semmi. Meg. hogy két évtized tapasztalatai óvatosság­ra intenek: „Egyre dühítőbb, hogy a ma­gyar labdarúgás százmilliókra rúgó számláját az egész társa­dalom fizeti. Az e célra fordí­tott összegeket a vállalatok — tehetetlenségük miatt — to­vábbra is be fogják építeni az áraikba, az árakat a lakosság egyre nagyobb zúgolódással veszi tudomásul (?) és a szi­dalmak mindenkit érnek, fő­ként a politikai vezetést, de a labdarúgást az árak miatt nem emlegetik. A tanácsi pénzek­nek is milliószorta jobb he­lyük lenne, ennél a labdarú­gásnak nevezett feneketlen zsáknál, de ezen sem fogunk semmilyen vitával sem változ­tatni. De ha még bizonyos tör­vényszerűségek felismerésére hajlandók lennénk — például arra, hogy nyomozással a bun­dák nyomára sosem juthatunk —, és változtatásokat is elha­tározunk labdarúgásunkban, azt azért nem fogjuk merni meg­tenni, hogy a labdarúgócsapa­tokat leválasszuk az igazi sportkluboktól, és mondjuk részvénytársaságként, vagy korlátolt felelősségű társaság­ként működtessük őket tovább, ördög nem retteghet annyira a tömjéntől, mirít ettől a változ­tatástól a labdarúgásból most (még) jól megélők hada. s a langyos vízben lubickoló játé­kosok százai.” Tukacs László (Tiszacsécse, Kossuth u. 104.) nagyon he­lyesnek, jónak tartja a vitaso­rozatot, mert elhangozhat olyan javaslat, amely a mé­lyen lévő labdarúgósportot elő­rébb viszi: „Hosszú évek óta tartanak az ígérgetések. De vajon meddig még? Nagy hangon bejelentet­ték. hogy felügyelnek a mér­kőzések tisztaságára és tessék nézni a bajnokság hajráját. Va­lóságos erkölcsi fertő! Miért nem lépnek oda keményen az MLSZ vezetői? Annak idején .megsúrolták’ Nyíregyházát, de pl. a Honvédnak nem kellett lemondani a bajnoki címről. Vagy más az igazság Pesten és Nyíregyházán? Amíg ilyen lát­szatigazságok lesznek, nern le­het normális fejlődést várni. Ügyelni kell arra a sportszere­tőknek. hogy ne dőljön össze a magyar labdarúgás megrogy- gyant épülete. Legyen a foci megint öröm, szórakozás az embereknek, Ferencvárostól — Milotáig!” Gyenge az erőnlét B. Sándor (Nábrád) leveléből idézünk: „Mennyit ér a magyar foci? Ha a kérdésre nyíltan és egye­nesen kívánunk válaszolni: semmit! Ezekben a focisták­ban nincs önérzet, csak ott vannak a pályán — és kész. Ezek a futballisták keresnek havonta 40—50 ezer forintot, ez nekem közel egyéves kerese­tem. pedig esztergályos szak­mám van. Ha rajtam múlna, a labdarúgás irányítóit felére, negyedére csökkenteném. ed­zőktől. játékosoktól egvaránt többet követelnék. Játékosok­nak nem engednék külföldi profiszerződést, csak akkor, ha • már itthon is tett valamit az asztalra.” Munkácsi Mihály fTiszavas- vári. Polgári u. 1.) például ar­ról ír. hogy a magyar edzés­munka 'egyenes következménye a rossz eredmény: ..Miért nem lehet annyit ed­zeni nálunk, mint az NSZK- ban? Minek hajtsák magukat, amikor a gvenge eredménvek elérésével is sokkal jobban megélnek, mint az átlagember, aki keménven megdolgozik a pénzért. Legyen kevesebb a já­tékosok jövedelme! Kapjanak prémiumot, de csak a ténvleg komolv oredménvek eléréséért. A fizetségnél ne csak azt ve- gvék figvelembe. hoev hánya­dik helyen áll a csapat a baj­nokságban. hanem azt is. hogy hogvan játszik. Sajnos, a sport­ágtól egvre jobban eltávolodik a közönség, mert nem talál örömet a játékban. Nézzék meg jobban a szponzorok, hogy ho­vá teszik a pénzüket.” Köszönjük olvasóink leveleit, a iövőben is várjuk vélemé­nyüket. javaslataikat. Kérjük, nevüket olvashatóan, nontos cím feltüntetésével közöljék. Labdarúgó BBII Hétvégi műsor Nyolc gól született az újraját­száson a Bp. Volán—Nagykani zsa NB Il-es találkozón, amely legutóbb vihar miatt szakadt fél­be. Ezzel véglegessé vált az NB II táblázata, amely a feljutás illetve az osztályozok tekinteté ben nem okozott változást. Bp. Volán SC—Nagykanizsa 4:4 (2:3). Czabán S. tér. 1200 né­ző, v.: Kaibás. Gól: Bácsi (4) ill. Skublies (2), Takács. Fuisz AZ NB II 1987—1988. ÉVI VÉGEREDMÉNYE 1. Veszprém 2. Dunaújv. 3. Szeged SC 4. Szolnok 5. Ózd 6. Komló 7. Bp. Volán 8. Csepel 9. Metrip. 10. Nyíregyh. 11. Dlósgy. 12. Kecském. 13. Eger 14. N.-kanizsa 15. Hl. kér. 16. Építők SC 17. Kazincb. 18. Ajka 19. Salgót. 30. Szekszárd 38 21 .7 10 49-28 49 38 18 12 8 62-38 48 38 16 13 9 58-35 45 38 19 6 13 61-52 44 38 14 15 9 42-35 43 38 16 10 12 54-42 42 38 16 9 13 61-51 41 38 17 7 14 54-54 41 38 15 11 12 52-52 41 38 15 9 14 50-51 39 38 16 6 16 43-32 38 38 16 5 17 63-63 37 38 12 13 13 44-54 37 38 12 10 16 47-52 34 38 10 14 14 44-58 34 38 13 7 18 48-53 S3 38 10 12 16 37-45 32 38 9 13 1« 33-48 31 38 9 11 18 40-51 29 38 7 8 23 34-62 22 SZOMBAT TÖMEGSPORT. Szövosz Kupa •88 területi kispályás labdarúgó­döntők (férfi, női) Nyíregyhá­za, stadion, 9. Megnyitó: 8,45-kor. ÜSZAS. Heringh Tibor-sprint- emlékverseny. Sóstógyógyfür­dő, 9. VASÁRNAP TÖMEGSPORT. Szövosz Kupa •88 területi kispályás labdarúgó­döntők (férfi, női) Nyíregyháza, stadion, 8,30. HIRGX EB-ÜGYELETI TV-javítás a bejelentés napján! Nyitvatartás szomba­ton 16 óráig. A további mér­kőzések napjain 19 óráig. Hi­babejelentés : Tanácsköztár­saság tér 15., vagy a 11-313- as telefonszámon. Folyama­tos telefon-üzenetrögzítő szol­gálat! A nyíregyházi aranycsapat A szániát a társadalom fÍ70tÍ Olvasóink elégedetlenek ll&G II a sportág jelenlegi állapotával

Next

/
Thumbnails
Contents