Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

Az utóbbi tíz évben 603 •ajz, 658 metszet és 42 met- ;zeteket tartalmazó album :erült a múzeumba, na- (yobbrészt ajándékozás ut­án. Amennyire örvendetes !Z a tény, azt is jelzi, hogy íz említett években sem vál- íatott valóra egy nagyszabá- ú, céltudatos, a hiányok lótlására koncentráló gyűjté- i koncepció. Az új szerzemények soka- ágából száznyolcvanat lát­tatunk a Szépművészeti Mú- eum grafikai tárlóiban zeptember 11-éig. Köztük éhány szép korai németal- jldi és itáliai rézmetszetet, jbb 18. századi vízfest- íényt, ceruzarajzot, 19. szá- adi litográfiát. De ezek a orszakok meglehetősen gaz- ag anyaggal vannak jelen a lúzeum grafikai gyűjtemé- yében. Annál hiányosabb, setlegesebb- a XX. századi ollekció. Ezért is örvendetes, hogy : új szerzemények sok kor- rs alkotást is felsorakoz- tnak. Mégpedig éppen ándékok révén. Számsze­nt a legnagyobb ajándéko- i a Svájcban élő Kemény ütánné, aki férje 335 rajzát Ita a múzeumnak. Több- ör és igen jelentős alkotá- kat adományozott Schlégl Aristide Maillol: Női akt, menyből) Rippl-Rónai Józsefnek dedikálva (1910) (A Véghelyi gyüjte­S zázezres rajz és met­szet anyagával Szép- művészeti Múzeu­munk a világ jelentős gra­fikai gyűjteményei közé tarr tozik. Alapjait csakúgy, mint a festészeti anyagát az Es­terházy kollekjjió vetette meg. (Az Esterházy család művészet iránt érdeklődő főurai a 17. század óta gyűj­tötték a műalkotásokat, a vásárlás útján köztulajdonba került anyag 1870-től Orszá­gos Képtár néven „az ország elidegeníthetetlen javai közé soroltatik”.) Közgyűjteményeink ma­gángyűjtők hagyatékából, gyakran ajándékként múze­umoknak juttatott gyűjtemé­nyeiből alakultak, gazdagod­tak. Hazafias érzésű főurak, egyházi személyiségek, jómó­dú polgárok magángyűjte­ményei vetették meg számos múzeumunk alapjait. Szerencsére ez a művészet- pártoló igyekezet napjaink­ban is juttat értékes műve­ket múzeumainknak. Számos iazai, külföldi és külföldön ílő magyar ajándékozó nevét :ünteti fel az a kiállítás is, amelyet a Szépművészeti Múzeumban rendeztek A grafikai gyűjtemény új szer­zeményei (1978—1988) cím­nél. ADOMÁNYBÓL, VÁSÁRLÁSBÓL Új grafikák a SzépmivészeUben István zürichi magyar mű­történész. Sok magyar szár­mazású és külföldi művész ajándékával is bővült a kor­társ gyűjtemény. (Etienne Hajdú, Kepes György, Konok Tamás, Szalay Lajos, Viera da Silva.) És ez alkalommal látha­tunk néhány remekművet a Véghelyi hagyatékból (Mail­lol, Miro, Chagall, Henry Moor, Hartung grafikáit), meg a dr. Véghelyi Péter és felesége, Brettfeld Adrienne által létrehozott XX. századi alapítvány vásárlásaiból. A Véghelyi házaspár 1985-ben a Szépművészeti Múzeum modern gyűjteménye javára tett alapítványt, jelentős pénzösszeggel. A két éve el­hunyt házaspár az alapít­vánnyal azt remélte, hogy mások is követik példájukat, és a Szépművészeti Múzeum körül támogató kör alakul művészeti gyűjteményük leg- ki. Az alapítvány vásárlásai, szebb darabjai és a múzeum cseréi mindenesetre képző- komoly értékei. Fernand Léger: Az olvasmány (1924''53) Calvaert: Mária a gyermekkel (16. század) Vendégünk volt Kocsis Zoltán A zene ünnepe Nyíregyházán Kocsis Zoltán Kossuth-díjas zongoraművész volt az egyik szervezője, illetve közreműkö­dője a június 12-én Nyíregy­házán megrendezett emlék­hangversenynek. A muzsikus- társak a tavaly februárban, tragikus körülmények között, igen fiatalon elhunyt, Nyír­egyházáról elszármazott Kar- manóczki Jánosra, az Opera­ház kürtművészére, a Feszti­válzenekar és a Budapest Fú­vósegyüttes tagjára emlékez­tek. Világhírű zongoraművé­szünk a koncert után még a színpadi öltözékben, azonnal fogadja lapunk munkatársát, azzal a megjegyzéssel, hogy egy rövid beszélgetésre tud csak vállalkozni, mivel család­jával útra készül, és egyéb­ként is eléggé fárasztó volt az est programja. '(Elsőként Schu­bert: c-moll gyászindulóját játszotta négykezes előadás­ban felesége Hauser Adrienn zongoraművész társaságában, azután a Fesztiválzenekar vo­nósaival Mozart: g-moll zon­goranégyesének szólóját, a műsor második felében pedig Mozart 361-es B-dúr szere­nádját vezényelte, amelyet a Budapesti Fúvósegyüttes szi­porkázó tolmácsolásában hall­hattunk.) Pár perc türelmet kér — csak míg átöltözik — és készségesen áll a rádió, a saj­tó rendelkezésére. — Nyilatkozatot nem szeret­nék adni — mondja — de úgy érzem, hogy ebből az alkalom­ból, ehhez a koncerthez kap­csolódva beszélnem kell Kar- manóczki Jánosról, a művész­ről, az emberről. Elsősorban nagy tisztelője voltam, már amiképp egy pályája' delelő- jén lévő zenész tisztelhet egy kezdőt. Felfigyeltem rá már főiskolás évei alatt is, és az­után is, ahogy az Operába ke­rült. Mindenki előtt világos volt, hogy megvan Friedrich Ádám az Állami Hangver­senyzenekar első kürtösének utódja, akiből nemsokára egy igazi, vérbeli első kürtös vá­lik. Mindenki tudta, hogy Kar- manóczki mit ér, és senkit nem akarok megsérteni, de a szakmai űr, ami utána ma­radt, gyakorlatilag betöltetlen. — Nagy művész volt, hihe­tetlen munkabírású, kiválóan tudta a hangszerét. Egy alka­lommal Friedrich valami ok miatt nem tudott játszani és Karmanóczki lépett be Schu­bert C-dúr szimfóniájába. Azt a helyet, ahol indult, sem az­előtt, sem azóta úgy megszó­lalni nem hallottam. Tanú rá a veszprémi közönség, a hang- felvétel és a videofelvétel, szerencse, hogy ezek elkészül­tek. Vannak aztán másfajta emlékeim is ... Nagyon gya- korlós volt. Sokszor előfordult, hogy nem jött el velünk ebé­delni, mert még gyakorolni akart... — Ami tavaly a spanyol úton történt, mélyen megren­dített valamennyiünket... Az őrült autósnak másik két áldo­zata is volt a fúvósegyüttes tagjai közül — egyikük még most sem heverte ki a baleset következményeit. Karó — így hívtuk — halála teljesen ér­telmetlen volt, és emléke szá­munkra felejthetetlen. Ezért gondoltunk arra, hogy évente, június 12-én a születésnapján koncertet adunk itt Nyíregy­házán. Berkes Kálmánnal, a Budapest Fúvósegyüttes veze­tőjével mi Teszünk továbbra is a menedzserek, magam ezt na­gyon fontosnak tartom, úgy is, mint Fisher Iván mellett a Fesztiválzenekar másik művé­szeti vezetője. Azt szeretnénk, ha úgy, mint ezen az első hangversenyen a zene ünnepe lenne a megemlékezés Nyír­egyházán. — Hadd mondjam el, meg­lepő volt számunkra, hogy a nyíregyházi hangversenyterem dugig volt. És örülök annak, hogy egy olyan műsort sike­rült összeállítani, ami méltó Karmanóczki emlékéhez. A Mozart szerenádban 12 fúvós és egy nagybőgő szólt, köztük 4 kürtös. — Ügy érzem, itt kell el­mondanom, hogy bár rézfúvós tehetségekben most bővelke­dünk, de első kürtre, szóló­kürtre nem könnyű az után­pótlás. Ezért javasolta Fisher Iván: csináljunk egy alapít­ványt, fiatal tehetséges fú­vósoknak. Az alapítványt a Fesztiválzenekar fogja pat­ronálni, alapja a Fesztivál- zenekar gázsija lenne, és biztos vagyok benne, hogy sokan csatlakoznának a tá­mogatókhoz, ha ez az alapít­vány megindul — olyan intéz­mények, mint a zeneakadé­mia, vagy a zeneművészeti fő­iskola. Ennyi tellett a szűkre sza­bott időből, illetve egy-egy pillanatra még szót válthat­tunk Berkes Kálmánnal és Hauser Adrienn-nel is. A fú­vósegyüttes ^vezetője rendkí­vül elégedett a fogadtatással, a nyíregyházi közönség érdek­lődésével, igen jó érzésekkel távoztak el városunkból, szí­vesen jönnek ismét. Berkes Kálmán az első koncerthez hasonló színvonalúakat ígért a közönségnek — és ha nem is Kocsis Zoltán lesz a következő szólista, igyekeznek az élvo­nalbeli művészeket megnyerni — Ránki Dezső például már felajánlott egy ilyen díjtalan szereplést, amelynek bevéte­lét a család számára fogják felajánlani. Adrienntől pedig arról érte­sültünk, hogy a közeljövőben sok munka vár rájuk — így kisgyermekük, aki még nincs másfél éves sem, gyakran ke­rül majd a rokonság felügye­lete alá. Ö Lengyelországban vesz részt Chopin-fesztiválon, közösen Svájcban lesz hang- versenykörútjuk, és sorozat­ban adnak négykezes koncer­teket külföldön és itthon. Köz­ben készül a négykezes lemez- felvétel is — Bartók: Csodá­latos mandarinját játsszák, a szerző eredeti átiratában. « BE. Emil Nolde: Falusi táj (1901 1988. június 18. yőri László: tallada igott a kasza, l serkent a vér. úgy, apám, haza, m kell a lapulevél. \ kell az útifű, \ dd folyjon a vér; J a keserű, ígyít a kaszaél. )gd be a lovat, im, az istenért, re pirosabb, it énrajztam a vér. lyazd a kocsit, m, az istenért, / legyek egy kicsit I iranyadi rét. J a füvet vágtad, j 1 azt kaszáltad el, [ let vágtad, \ kaszáltad el. /

Next

/
Thumbnails
Contents