Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-17 / 144. szám
1988. június 17. Kelet-Magyarország I Térítési díj, elosztás, jogosultság A SZOT-ídiilés interes reformja Június elején lépett életbe a SZOT új beutalási rendje, amely a szakszervezeti ^tagságot nagyon is közelről érinti. A korábbi beutalási irányelveket 1984-ben adták ki, így most nem is olyan régi szabályok gyökeres módosításáról van szó. Mi tette szükségessé az új szabályzást, miért vált túlhaladottá a régi? — kérdeztük Menráth Istvánt, a SZOT üdülési főigazgatóság helyettes vezetőjét. A hatalmas présgépeken folyamatosan készül a forgácslap az Érdért Vásárosnaményi Gyárában, (elek) Népi ellenőrök vizsgálták Nagyító alatt közérzet — A korábbi központi előírások nagyon merevek voltak, emiatt az adminisztráció felduzzadt — mondta a bevezetőben. — Rengeteg papírmunkát kellett végezni, az egész üdülési rendszer túlszabályozott volt. Alapvető rendező elvként úgy döntöttünk, hogy nem központilag, hanem az alapszervezeteknél, saját hatáskörben kell szabályozni. ök alakítják ki az üdülési rend alapelveit, s ők a felelősek a végrehajtásért. Sajnos a múltban gyakran előfordult az, hogy az alapszervezetek a központi előírásokat védőbástyaként használták, s rájuk való hivatkozással utasítottak el üdülési igényeket. — Mi tehát összefoglalóan az új szabályozás lényege? — Minden eddigi központi kötöttség feloldása! Ezentúl az alapszervezetek alakítják ki a helyi körülmények figyelembevételével a beutalás rendjét. Megszűnt a központi korlátozás, amely évenkénti egyszeri, a főszezonban kétévenkénti, külföldön háromévenkénti beutalást engedélyezett. Az alapszervezetek saját hatáskörben dönthetnek arról, hogy kit és milyen időközönként küldenek üdülni. Ök határozhatják meg azt is, hogy a beutalás kedvezményesen, kiegészítő szelvénnyel vagy forgalmi áron történik. A SZOT ez utóbbival kapcsolatosan irányelveket adott ki: kedvezményben az részesüljön elsősorban, aki már legalább 1 éve szakszervezeti tag. Kiegészítő szelvényt az vehetne igénybe, akinek nincs módja arra, hogy tag legyen (pl. jövedelemmel nem rendelkező családtag). A forgalmi árat pedig az fizesse meg, aki nem akar szakszervezeti tag lenni. — Hogyan biztosítják a beutalók igazságos elosztását? Demokratikusan történik-e majd mindez? — Ez az alapszervezeteken múlik. Az üdülési lehetőségeket ismertetni kell a tagsággal; ki kell függeszteni vagy egyéb módot találni a teljes nyilvánosságra. Valamennyi alapszervezetnek ki kell alakítania rendező elveit, s nem árt, ha azokat rögzíti is, pl. egy vállalati üdülési szabályzatban. A beutalók odaítélésénél számos szociális szempontot, az anyagi helyzetet kell figyelembe venni, s ezek alapján dönteni a beutalókról. A tagság mindenkor számon kérheti az elvek helyes alkalmazását, sőt ezzel kapcsolatosan beszámoltathatja a bizalmit, főbizalmit. — Ha valaki rendszeresen kimarad az üdültetésekből, panaszával milyen magasabb fórumokhoz fordulhat? — Az ágazati szakszervezetekhez. Fontos azonban: az alapszervezetében kell kezdeményeznie, hogy ügyét igazságosan rendezzék. Ha a bizalmi vagy főbizalmi munkáját az üdülő jegyek szétosztásánál nem úgy végzi, ahogyan kell, a tagság lemondathatja. — Milyen az arány a kedvezményes, illetve a forgalmi áron lebonyolított üdülések között? — Jelenleg a beutalók 10 százalékát forgalmi áron értékesítjük, a többi üdülés kedvezményes. Azt a csekély összeget, amely így befolyik, a kedvezményes beutalás támogatására használjuk. Az új szabályozás révén egyébként a forgalmi áron történő üdülések aránya valószínűleg emelkedni fog. 1990-től egyébként az üdültetés finanszírozási rendszerét alapvetően megváltoztatjuk. Jelenleg több variációt vizsgálunk, amelyek az állami támogatás, a hozzájárulás és a térítési díjak ésszerű arányának kialakulását célozzák. — Változnak a térítési díjak? — A térítési díjak 3 éve változatlanok. A kedvezményes beutalóval üdülők jelenleg a ráfordítások 20 százalékát fizetik meg. Az áremelkedések hatásait ebben az évben a szakszervezeti tagdíjakból próbáltuk ellensúlyozni. A térítési díjak szinten tartására 100 millió forintot fordítottunk. A közeljövőben döntés várható a térítési díjakról, s ez már a IV. negyedévi beutaltakat is érintheti. — Az általános életszínvonal- csökkenés nyilván módosítja a családok költségvetését. Nem félnek attól, hogy az emberek elsősorban az üdülésen próbálnak majd takarékoskodni? — Nem. Ez még mindig jobban megéri nekik, hiszen mi napi 95 forintért nyújtunk szállást, ellátást. Körülbelül 300 ezren, a tagság 7—8 százaléka vesz részt évente az üdültetésben, ezek közül 120 ezren a gyógyüdülőket keresik fel. — Milyen változások történtek a családos beutalóknál? — Megszűnt például a nagyszülők unokával történő üdülésének korlátozása. Ezentúl az alapszervezetek döntik el, hogy a szülőknek vagy a nagyszülőknek ad- ják-e a családos jegyeket. Általános szabály, hogy kedvezményesen csak a beutalón feltüntetett személyek üdülhetnek. Ha kevesebb személy érkezik az üdülőbe, akkor a térítési díj visszafizetésére nincs mód. Ha több vendég érkezik, akkor — -az üdülővel történt előzetes egyeztetés alapján — a forgalmi árat kell megfizetni. — Kik és milyen szempontok alapján határozzák meg a forgalmi árakat? — Az üdülők, saját hatáskörben. A forgalmi ár az önköltség felett van, körülbelül 15—20 százalékkal. A legalacsonyabb forgalmi ár naponta 250 forint, a legmagasabb 600 forint körül van. A fehérgyarmati kórházban három- és ötezer forint közötti összegért lehet szülni, Demecserben róka bü- dösít a szomszéd orra alá, Nyíregyházán meghirdetik, hogy hét végén hol lehet televíziót javíttatni, aztán aki betelefonál, egy magnóról közlik vele: majd hétfőn vigye a televízióját. Egy KISZ-titkárnak pedig, aki megmondta gazdasági vezetőjének a véleményét, azt válaszolták: neki is fel lehet mondani, csak meg kell találni rá a nyomós okot. Az eredmény a vezetőnek ugyancsak kedvező lett: a néhány hete megtartott ifjúsági parlamenten nem szólalt meg egyetlen fiatal sem. Az emberek véleményét, gondolkodását, közérzetét, hangulatát sok minden, köztük az imént felsorolt dolgok határozzák meg. Lehetnek közöttük egészen apró jelenségek, események vagy történések is, igazán azonban a nagy, a lényeges, a húsbavágó dolgok befolyásolnak. Érdekli is a hónapok óta munkanélküliségre kárhoztatott embert, hogy már egy hete nincs paprikás téliszalámi a boltban! öt egyetlen dolog foglalkoztatja: mikor húzhatja csörgőre az órát, hogy el ne késsen a munkából. Hiányzó munkahelyek A legtöbb ilyen panaszos szó Fehérgyarmaton, Vásá- rosnaményban és e két város környékén hangzott el, amikor a népi ellenőrök választ kerestek arra, hogy a különböző területi, helyi tanácsi szervek, intézmények, vállalatok és szövetkezetek életkörülmény- és közérzet- javító intézkedései mit értek, s arra is megpróbáltak választ keresni: mivel lehetne feloldani, mérsékelni a feszültségeket. Nagyon egyszerű ideírni, hogy Szatmárban—Beregben munkával, munkahellyel, ám hiába kapott a megye majdnem 200 milliót három év alatt az itt előteremtett foglalkoztatásbővítő beruházási pénzéhez, hiába állhatott munkába 1200 ember, hiába kaptak átképzési támogatást ezren, a foglalkoztatás helyzete tovább romlott. 1985- ben 1700-zal, 1986-ban 1900- zal, tavaly 3200-zal csökkent, pedig évente 1300—1500 fiatál hagyja itt a szülőföldjét jórészt kényszerűségből. Mivel sok egyéb vizsgálat is feltárta már megyénk ilyen jellegű gondjait, a népi ellenőrök vizsgálata továbbnyúlt ezen és kiderült: bizony aránytalanul kevesebb a már megtett közérzetjavító intézkedés, mint amennyi a gond, a megoldásra váró probléma. Hogy ez nem csak általánosságban igaz, bemutatunk néhányat a vizsgálat alapján öszeállított példatárból, amelyek igazolják a romló hangulatot. Ugyan mitől is lenne jó egy vásárosnaményi szövetkezeti dolgozó kedve, amikor három éve nem kapott fizetésemelést, s még csak nem is reménykedhet, mert legfeljebb olyan áron volna lehetőség most rá, ha elengednének jó néhány dolgozót. Kívánhatja-e valaki épp Bereg központjában ezt, amikor így is sok már a munkanélküli? A SZÁÉV fiataljait sem boldogítja, hogy az idén olyan anyagi ösztönzési rendszert vezettek be, amely nemcsak a teljesítményt, hanem a szolgálati időt is figyelembe veszi, így másfél- szer-kétszer annyit kell dolgozni ugyanannyi bérért egy fiatalnak, mint egy korosabb kollégájának. Sokan emeltek kifogást az egészségügyi ellátás miatt. Ha történetesen egy bereg- surányi, vagy barabási körzeti orvos az ügyeletes, akkor oda kell a beteg hozzátartozójának utazni, hogy beutalót kérjen családtagjának. Sajnos a közlekedési viszonyok — különösen hétvégeken — nem jók, így személygépkocsit kell bérelni, akinek nincs és ez drága gyógyulás. Másfajta betegség az alkoholizmus, de gyógyítása azért még fontos és közérdek, ám a nyírmadaiak úgy nyilatkoztak: hosszú a bizonyítási eljárás, a nyilatkozatok beszerzése szinte lehetetlen, a munkahelyek sem mindig adnak egyértelmű információt, így sok alkoholista kezelése marad el. Társadalmi együttélés A rozsályiaknak is ez volt a véleménye, Tiszadobon pedig számokkal igazolták: 50 —60 alkoholistájukból évente 4—5 esetben lesz gyógykezelés. De volt ennél nagyobb gondjuk is a tisza- dobiaknak: folyamatosan rossz minőségű a kenyér, nincs választék a tej- és tejtermékekből. Fehérgyarmaton a kéményseprést illette sok kritika, Demecserben pedig azért kell háromszor annyit fizetni egy halott kiszállításáért a ravatalozóig, mert a Nyíregyháza és De- mecser közti fuvardíjat is meg kell fizetni minden esetben a temetkezési vállalatnak. Most akkor a közérzetrontó tényezők feltárása, vagy a közérzetjavító intézkedések számbavétele volt a téma? — kérdezheti bárki, aki ezt Egyedülálló gazdasági kapcsolatot ünnepelt a napokban a megyeszékhelyen a Drezdai Transzformátorgyár és a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Kisszövetkezet. A két cég húsz éve kezdte meg a partnerkapcsolatot, amelyre eddig nem volt példa a két ország gazdálkodó szervezetei között. A két évtized alatt a nyíregyházi kisszövetkezet az írást olvassa. Voltaképpen mindkettő. Elmondták az emberek, az intézményvezetők, hogy mi jó történt, mit tettek, de míg egyik oldalról javítja a hangulatot, ha elkészül a vezetékes víz, másik oldalról rontja, hogy nyögni kell a terheket. Apropó, teher. A tehó is azok közé tartozik, ami nem sok örömet szerez, pláne nem. mert akkora sajtója volt a pesti „demokráciának”, hogy még azok kedvét is elvette, akik addig szívesen áldoztak településükért. Romlik a biztonság És jó dolog, hogy több pénz jut szociális segélyekre, ám akkora ingerültséget .váltott ki néhány településen a munkakerülő cigányok segélyezése, hogy a legtöbb helyen azt mondták: inkább munkahelyteremtésre költenék, mint ilyen emberek ingyenélésének megkönnyítésére. És innen nem nehéz eljutni a közbiztonság elégtelenségéig. A megkérdezettek el is jutottak. Tiszadobon és Demecserben nincs kmb-s, a falu tehetetlen a társadalmi együttélés szabályait felrugókkal szemben, Kemecsén és Rakamazon a pedagógusokat is megfenyegették már, Fehérgyarmat környékén pedig egyre nő a félelem, mert a munkakerülők körében szaporodik a lopás, a garázdaság, több az erőszakos cselekmény, nem érzik biztonságban magukat az egyedül maradt idős emberek. Megkérdezhetjük ezek után: vajon célszerű volt-e éppen most ez a vizsgálat, amikor a népgazdaság általános helyzetének nyomasztó terhe a közhangulatot leginkább befolyásoló tényező? Amikor az adót levonják minden forintból, de a láthatatlan jövedelmek adózatlanok maradnak? Igen, célszerű volt. Mert így ezen a csatornán is eljutnak gondjaink az illetékesekhez, s mert ha a népi ellenőrök jelzéseiből is megismerik, újrahallják a helyben, sokszor pénz nélkül megoldható gondokat a helyi vezetők, talán kevesebb lesz az olyan jelenség, ami fölöslegesen rontja a hangulatunkat. Balogh József 600 millió forint értékben ipari radiátorokat és olajedényeket szállított az NDK-ba. Az ünnepségen a két cég és a külkereskedelmi vállalatok képviselői megállapodtak abban, hogy továbbra! is évi 50 millió forint értékben szállítja termékeit a kisszövetkezet és az együttműködést a következő ötéves tervben közös vállalkozással bővítik. Sz. B. /---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ átékos nemzet, vagyunk, mindig meglepjük a világot valami újdonsággal. A minap egy egészen érdekes szórakozási lehetőséget hallottam egy nyugdíjastól: — Az újságban olyan hirdetéseket keresek, amelyekben 0 km-es autót ajánlanak megvételre. Köztudott, hogy ezeket a hivatalos áránál jóval többért adják el. A vevőnek ugyanis egy új kocsira évekig kell várnia, s mivel a foglalkozásához nélkülözhetetlen a gépjármű, több pénzt is képes adni érte, csakhogy minél hamarabb tulajdonosnak érezhesse magát. Így tehát mind a két fél jól jár. A játékom lényege az, hogy mielőtt felkeresném a fur's— Játék detést feladókat, tippelek: vajon hány ezer forintot kérnek még rá az utalványra, gépjárműnyereményre. A múltkor arra tippeltem, hogy a 160 ezer forintos Ladára rákérnek még 100 ezret, mert ez az általános. A legnagyobb megdöbbenésemre a tulaj csak 50 „ronggyal” kért többet, s már el is adta. Már indultam, amikor közölte, hogy ugyanennyiért van egy másik utalványa is. Végül azért csak bejött a tippem, igaz két részletben. Látja, egyesek milyen könnyen keresnek százezer forintot! No, nem kell engem sem félteni. A játékhoz ugyanis hozzátartozik, hogy a legjobb öltönyben jelenek meg, s így azt hiszik, tele vagyok pénzzel. Leültetnek, megkínálnak röviddel, cigarettával, s ha nagyon érdeklődöm a kocsi iránt, még sört is bontanak. Azzal válók el tőlük, hogy még gondolkodom a vásárláson, aztán többet már nem látnak. A zóta sokat gondolok az öregre, akinek milyen jó kis játék ez. És azokra is, akiknek milyen NAGY ÜZLET! Meg azokra, akik ezeket az üzleteket nem akadályozzák, nem adóztatják meg... M. Magyar László Húszéves együttműködés
