Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-16 / 143. szám

1988. június 16.

Kelet-Magyarország

3

KISZ:

Vállalkozói

tanács

Az ifjúmunkástitkárok I. találkozóját rendezi meg június 16. és 18. között a KISZ nyíregyházi városi bizottsága és a mellette működő iparban és szolgáltatásban dolgozó fiatalok tanácsa. A rendezvény célja az aktivisták központi továbbképzése. Tájékoztató hangzik majd el az országos pártértekezletről, megyénk helyzetéről. Vitaszekciókban cserélhetik ki véleményeiket a résztvevők az üzemi KlSZ-bizottsá- gok szerepéről, kezdeményezőkészségéről, mozgalmi lehetőségeiről. A várospolitikai fórumon Nyíregyháza város vezetőinek tehetnek fel kérdéseket az érdeklődők.

A találkozó egyik központi témája a kiszes közösségek szerződéses munkavállalásának lehetőségei, jelenlegi helyzete, társadalmi megítélése. Ennek összehangolására megyei vállalkozói tanácsot hoznak létre.

A politikai jellegű rendezvények mellett sor kerül sportprogramokra, amatőr zenei együttesek bemutatkozásába, működik majd kínai teaház és videoklub is. A találkozó színhelye a sóstófürdői megyei ifjúsági központ.

IDILL

4

pelyhedzö szakál- lú fiatalember, miután már átnyújtotta az elküldendő levelet a postáskisasszonynak, még az ablak előtt marad. Ábrándosán nézegeti a kedveshez címzett borítékot, vajon valóban rára- gasztják-e a bélyeget, és rendben útnak indul-e a levél. Tekintete egyszerre elkomorodik. Látszik rajta, hogy valami nem tetszik. Némi tépelödés után megszólal. Bocsánatké- rően szól az ifjú hölgyhöz, kéri adja vissza neki a levelet. Csúnyán van megcímezve, pedig annyira igyekezett. Megpróbálja szebben megírni. A postáskisasszony megértőén tekint a szerelmes ifjúra és szó nélkül visszaadja a levelet. A jelenet alatt a fiatalember mögött gyülekező sorban sem tesz senki megjegyzést. Nyár van, odakint madarak csiripelnek. Egy kislány holnap szép levelet fog kapni.

(b. i.)

AZ ÜVEG FÜVÁSA, a tárgyak formálása az egyik leglátványosabb munkaművelet a vásárosnaményi üveggyárban. A kemencék mellett a folyékony anyagból poharak, kelyhek készülnek. (Elek Emil felvétele)

FÚLIA ALATT A FACSEMETE. Szépen növekszik, s már 70—80 centiméteres u a negyvenezer almaoltvány, amelyeket tavasszal ültettek el a nyíregyházi főiskolai tangazdaság Ilona-tanyán lévő fóliái alá. A csemeték augusztus végén kerülnek üzletbe, (bodnár)---- - ■ ■ ■ ' - 11 ' l,

Szemlén az elnökkel Szatmárban

Fizetség a szorgalomért

— Itt a legtisztább a Tisza. Olykor még inni is lehet a vizéből — mondja és körültekint, szinte simogatva a befogadó tájat, amely szívéhez nőtt gyerekkora óta.

Rekkenő hőségben, dél körül indultunk Nábrádról, a tsz-iroda elől. Mögöttünk hagytuk már Kérsemjént és a páfrányfenyőitől is szép fekvésű Panyolát és Olcsva- apátit. Határjárás, amolyan elnöki szemle.

Négy határban

— E négy község határában fekszenek földjeink, de még Gulácson és Jándon is van egy kevés — mondja, miközben azt vizsgálja, milyen a szénatermés. — Ha naponta végig kellene járnom a gazdaságot, legalább 60—70 kilor .étert kocsikáz- hatnék.

Szép, változatos, de emberi próbáló világ. S míg a zsom- békosokat, a fel-felröppenő madarakat figyelem, fut a Volga a derékig érő fűben. Boszankodik Varga József, de azt mondja, ez nem az ő gondja, a vízügyé a töltés. Nekik kellene vágni, ha lenne ember!

Négyezer hektár föld első számú gondviselője ez a zömök, jókötésű férfi. Huszonkét éve főmérnökként kezdett bizalmat kovácsolni a panyolai tsz-ben. Amikor aztán a sokszoros összeházasodások korát élték a szövetkezetek, 1981-ben elnöknek választották.

Takarmány, széna, fü amerre a szem ellát. Illatuk belengi a határt. Ez adja most a legnagyobb munkát mind a négy községben. Csaknem ezer hektár a füves here és az ősgyep, 280 hek- 'tár a vöröshere.

— Jó közepes termésre számítunk — summáz. — Nagyon kell! Elsősorban a háztáji gazdaságokban jelentős az állatállomány. Szatmárban nagy hagyománya van az állattartásnak. Legalább 600 a tehén, sertésből évente 2 ezer darabot hizlalnak és 500 hízómarhát értékesítenek az állatforgalminak. Szövetkezetünk két tejcsarnokot is üzemeltet. Náb- rádon és Olcsvaapátiban. A gazdák árbevétele évente legalább tízmillió csak tejből! — mondja fejből a számokat.

Számolnak a Szikrában

Eredményeik tanúsítják: jól számolnak a Szikrában évek óta. Elvük a több lábon állás. Bár igaz, kiváló minőségű alma terem Szatmárban. Ezért nagy becsben van a 172 hektár jonatános. A másik jövedelemforrás a

Csodálatos látvány innen a Tisza-partról az olcs- vaapáti érintetlen rengeteg. Hatalmas tölgyek, diósok, nyárfások. Háborítatlanság ül a tájon. Csak a madafélezer szarvasmarha és az 1800-as anyajuhfalka.

— Sertést nem tartunk a közösben. Tagjai vagyunk a Termelőszövetkezetek Sertéstenyésztő és -Hizlaló Közös Vállalatának. Ebben 15 százalékos a vagyonrészese- désünk, amely 12 millió forintnak felel meg — beszél erről Varga József.

Korábban nagy gond volt ennyi jószág takarmányellátása. Messziről szállították az eleséget. Ez növelte a költségeket. És nem is mindig kaptak kedvükre valót, olyan minőségűt, amit szerettek volna.

— Ügy gondoltuk, a közös is, a háztáji gazdaságok is jól járnak, ha építünk egy modern, korszerűen felszerelt takarmány bázist. Ez 18,5 millióba került. Mindent „tud” gyártani. Négyszáz féle tápprogram szerint működtethető. Ha szükséges, még speciális tápokat is összeállít fácánnak, bármiféle jószágnak. Számítógépes vezérléssel működik. A legkorszerűbb az egész környéken. Így a szatmári embert kíméljük általa. Ne utazgasson takarmányért — magyarázza a gondoskodó elnök.

Nyolctonnások

klubja

Vadregényes tájak váltogatják egymást utunkon.

— Három folyó szeli át gazdaságunk földjeit. A Tisza, a Szamos és a Túr. Az Öreg-Túr huszonöt kilométeren, töltés nélkül kanyargózik a Szikra földjein. A Ti- sza-töltésben épített zsilipen keresztül folyik a Tiszába. Ha árad a Tisza, a zsilipet le kell zárni.

Ezen a tájon termelik az országosan is elismert kukoricát és napraforgót. Ezek a földek fizetnek a szatmári emberek szorgalmáért gazdagon.

— Tagjai vagyunk az IKR-termelési rendszernek, s kukoricából a 8 tonnások klubjának — mondja egyáltalán nem a hivalkodás hangján az elnök.

— Idén mennyit vár?

— Nyolc tonna körül lesz most is. Napraforgóból az IKR gazdaságai között tavaly elsők voltunk 3,5 tonnás átlaggal.

Kalászos gabonából a belvízkár miatt tavaly „csak”

4,5 tonna volt a hektáronkénti átlaguk. Reménykeltő- ek az idei kilátások is. Ezerötszáz hektáron kukoricát és kalászosgabonát termelnek. És 160 hektáron díszlik a

rak éneke töri meg olykor. Amikor a füllesztő hőségben letelepszünk egy hűsítő kortyintásra, Varga József, a nábrádi Szikra Tsz elnöke így szól:

napraforgó, négy község határában. Tavaly a sikerért a vele dolgozók 50 ezer forint jutalmat kaptak az IKR-től.

— Nem kell már 25 kilométert utazni takarmányért. Innen-onnan beszerezni. Tonnánként kb. 150 forint szállítási költséget takarítunk meg — számol az elnök.

— Ez szép summa!

Ha csapás nem jön...

Biztatók a terveik. Az alma jelentős részét exportálják. Az iparit léüzemükben dolgozzák fel. Felvásárolják a tagoktól is és almaiét készítenek belőle. Kétszázhatvan hektáron erdőgazdálkodást folytatnak. Gyártanak Szatmár-ládát és fagyapotot. Építőipari részlegüket szakcsoporttá alakították. Jelenleg 50 embernek adnak munkát. Valamennyi ágazat önelszámoló.

Párafelhők ülnek a folyó fölött. Kellemesen elfáradtunk a barangolásban. Varga József megtöröli homlokát. Ügy tűnik, simultak a ráncok. Bizakodás ült az arcán.

— Megnyugtató, amit láttam.

— Megjósolná, mit vár év végére? — reszkírozom meg a kérdést.

— Nem jóslás — igazít ki.

— Ha valamilyen természeti csapás közbe nem szól, a tervezett 7 milliós nyereséget teljesítjük.

Farkas Kálmán

B szavak becsülete

SOKAK VÉLEMÉNYÉVEL AZONOS a megállapítás: erősödött, határozottabb lett a közvélemény bizalma a sorsunkat meghatározó politika iránt az országos párt- értekezlet óta. Meteorológiai kifejezéssel élve, kitisztultak a felső légköri viszonyok. Múlhatatlan kötelessége most már a társadalomnak, hogy a közbülső szinteken is felerősödjék a cselekvési akarat.

Nincs mentség a további tétovázásra. Eddig is kényelmesség volt a tolerált önigazolás, hogy meg kell várnunk, amíg kivehetőbb irányvonalat látunk magunk előtt, de a további tétlenség immár végképp tarthatatlan. A követelmények világos, egyértelmű fogalmazásban állnak előttünk.

Elég már a szavak mágiájából! Mert amennyire igaz, hogy kezdetben vala az ige, annyira kiábrándító, amikor példaadásra kötelezhető emberek csupán a szájuk fárasztásával helyettesítik a valódi fáradozást követelő kötelességek teljesítését.

Nem lehet minden bajunkat a rossz cserearányokból, a világgazdaság- számunkra kedvezőtlen folyamataiból származtatni. Annak, hogy egy bérház felújításánál súlyos miliókat büntetlenül lophattak el a közvagyon fosztogatói, semmi köze az acél, az alumínium és a vegyi áruk világpiaci árához. Annak viszont, ahogyan a közélet felelősei reagáltak az ésetre, annál több köze van a kiábránduláshoz. A megkeseredés terjedéséhez, a helyi lakosok tízezreinek felháborodásához.

BECSÜLETES, NEHÉZ HELYZETBEN KIPRÓBÁLT

emberek levélben hívták fel a figyelmet a nyíltan és nagyban űzött lopásra. A fórum, ahova a kollektív panasz érkezett, természetesen foglalkozott az üggyel. Olyképpen, hogy az illetékes területfelelős, akit megbíztak a botrányos helyzet szigorú vizsgálatával, ki sem tette a lábát az irodából. Érdemi ellenőrzés helyett telefonon hívta fel a fosztogatókat alkalmazó vállalat igazgatóját, s megkérdezte tőle, igaz-e, hogy lopják az anyagot a kérdéses építkezésen?

Afelől viszont senkinek ne legyen kétsége, hogy a legközelebbi testületi beszámolóban látszólag nagy nyomatékkai, valójában képmutatóan ostorozták az ellenőrzés hiányosságait, a felelőtlen anyaggazdálkodást, sőt a köztulajdon dézsmálását. A beszámolót jegyzőkönyvestől irattárba tették, szabatos iktatással. Megtörtént a szükséges lépés a köztulajdon védelméért, a tolvajok pedig lopták tovább a cementet, a gáz- és vízvezetékcsöveket, a faanyagot és minden elképzelhető matériát, ami szükséges az építkezésekhez.

AZ ILYEN ALIBIHARCOT közös kötelességünk lehetetlenné tenni. Nyomatékosan követeli tőlünk társadalmunk állapota, hogy tettekkel teremtsük meg a szavak hitelét. Amikor még nem tudjuk, miként is cselekedjünk, akkor az irányadó gondolatokat megfogalmazó beszéd a tett De ha már megfogalmazódtak ezek a gondolatok, erkölcstelenség lenne a puszta ismételgetésükből — vagyis munkahelyettesítő és a felelősségvállalást megkerülő kisajátításukból — élős- ködni. Ne feledjük: az új fogalmazásmód vállalói a népszerűtlen dolgokat is ki merték mondani, mert ki kellett mondaniuk az igazat az előrehaladás érdekében.

Megsokasodnak gondjaink, ha a közbülső szinteken a tettekért felelős emberek továbbra is ragaszkodnak a rosszul értelmezett népszerűséghez. Kiknek a szemében akarunk népszerűek lenni? Azokéban-e, akik egy torzult helyzet haszonélvezői, vagy azokéban, akik nem tudnak ugyan valamely szívességgel a hasznunkra lenni, de társadalmi hasznosságuk nagyobb, mint a csak önérdeket hajszoló ügyeseké.

A cselekvési kötelesség most annyit jelent, hogy megköveteljük a tisztázott normákhoz igazodó munkát, a tetteket középpontba állító vezetési stílust, még ha a testi-szellemi tunyasághoz szokottak ezért morognak is. Ha nem tűrjük el a lazsálok, a cinikusok, a kis teljesítményű, nagyhangúak lépéselőnyét. Ha összefogunk azokkal az emberekkel, akik tudnak, akarnak dolgozni, mernek teljesíteni, akik valósággal kiéhezettek vezetőik következetességére és közvetlenségére, bizalmat várnak és kínálnak, s ugyanaz a jófajta elégedetlenség ösztönzi őket, ami ma az ország sorsát kézben tartó politikai akaratnak is jellemzőié.

IGEN, CSELEKEDNI — s vannak bizony, akiknek a cselekvést számvetéssel, kíméletlen önvizsgálattal kell kezdeniük. Vagyis: első teendő, hogy mit nem szabad cselekednünk, akár favágók vagyunk, akár fővárosi kereskedelmi ellenőrök, vagy országos hatáskörrel rendelkező valakik. S ha tisztáztuk a magunk leikiisme- retével, hogy mi az, ami tiltott, vagy éppen csak ízléstelen cselekedet, ha helyreáll az életbevágóan szükséges tettek becsülete, ez a közéleti hitelesség, ez a morális egyensúly biztos támaszául szolgál az immár halaszthatatlan cselekvésnek. G. M.

H

allgattam kedden délelőtt a rádió Napközben című műsorát. Az adókról, hátralékokról, nyilvántartásokról, az adózók és az adóztatók gondjaikról szóltak a szákértők. Menedzseriroda kell, tanácsadó irodák kellenek, az állampolgárnak paragrafussá görbített mankókra van szüksége. Ezt mondták is, panaszolták is, ki-ki szíve szerint nyilatkozott. Az volt az érzésem, a műsor hallgatása közben, hogy valamiféle új világba értünk. A múltkor odaadtam a feleségem kezébe a fizetésemet. Nem örült. Kinyújtotta a másik tenyerét és megkérdezte, hogy hol az ÁFA.

Minden újban sok a jó, de akad benne olyan is, amitől az ember meglepődik. Társulunk, vállalkozunk, átalakítunk, formát bontunk, hogy formákat teremtsünk. Ez a jó. Más dolog hogy pont most olvastam egy kisebb fajta botrányról. összeveszett a gazdagréti kábeltelevízió a Magyar Televízióval. A rövid híradásból nem tűnik ki, hogyan vették el (!) a híradósok kazettáit, de lévén, hogy gombamódra szaporodnak a kábeltelevíziók, biztosan létre fogunk hozni egy, ezeket a vitákat szabályozó, eldöntő irodát is. Ez olyan lesz, mint akármelyik menedzseriroda, vagy az adóügyi tanácsadók. Esetleg tíz százalékért, vagy húszért. Lesznek íróasztalok és székek, gyanítom fotelek is, lesznek főnökök és beosztottak, titkárok és titkárnők, számítógépek és státusviták. Épülőben van tehát egy gyorsan izmosodó új bürokrácia. Sok emberrel, sok pénzzel, amit természetesen megadóztatunk. Következésképp az adó adója is adózik. A dó dó dó Bocsánat: d adogők.

Bartha Gábor

T T r 1

Hoppal