Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-14 / 141. szám

1988. június 14. Kelet-Magyarország 3 Leányvállalat a Videoton Márkaszerviz Alkatrész a gyárból — gyorsabb javítás ötven évvel ezelőtt vadász­töltény-gyártással kezdte meg működését a ma már híradástechnikai eszközeiről híres Videoton Elektronikai Vállalat. Az elmúlt évtizedek során folyamatosan fejlesz­tették termékeiket, s napja­inkban már Szabolcs-Szat- már megye legtöbb lakásá­ban is található Székesfehér­váron gyártott készülék. Nyíregyházán több mint 20 éve van vevőszolgálati kép­viselet, de Videoton Márka- szerviz csak négy éve üze­mel. Mint Puskás László szer­vizvezető elmondta, eddig csak a garanciális színes te­levíziók javítását végezték, néhány hónapja azonban a növekvő lakossági igények miatt bővítették szolgáltatá­sukat. Most már valamennyi garanciális és garancián túli Videoton-készüléket elvállal­nak; televíziót, rádiót, hi-fi- tornyokat, hangfalakat és videokészülékeket. A leg­újabb típus javítására is fel­készülnek, amelyet a BNV-n mutattak be: ősszel 20 ezer Thompson készülék kerül forgalomba, mely a legmo­dernebb technológiával ké­szül, közvetlen műholdas vé­telre képes és videobemenet is található rajta. Május óta minden készü­lékre vállalnak átalánydíjas javítást. A havonta befizetett összeg ellenszolgáltatásaként a szerviz a bejelentést köve­tően gondoskodik a szállítás­ról, a javítás után is házhoz szállítja a készüléket. Az áta­lány a televízió típusától és árától függ. A márkaszerviz január el­sejétől kereskedelmi és szol­gáltató leányvállalat lett. Mivel sok kisvállalat és kis­szerviz anyagellátási gon­dokkal küzd, szerződést kö­töttek a HlREX-szel és az ELITÁSZ-szal a javítás meg­gyorsítása érdekében. A szükséges alkatrészeket köz­vetlenül szállítják a Video­ton gyár központi anyagrak­tárából, de a márkaszerviz a saját alkatrészkészletéből is ad a társszervizeknek. Az együttműködés mindenkinek előnyös, a lakosságnak is, mert a műszerészek a határ­időt meg tudják tartani. Ve­vőszolgálati tevékenységet is folytatnak. (m. m. I.) Többféle elektromos berendezést, alkatrészt készítenek a GELKA nyíregyházi üzemében. A műanyag eszközök gyár­tásához a szerszámot Sipeki János készíti. (Elek Emil fel­vétele) Már az új évre készülnek Felpezsdül az „ifiélet“ Az ifivezetők hovatartozá­sáról korábban sok vita folyt az úttörőszövetség berkeiben. A mozgalomban már nem tekinthették őket gyerekek­nek, de a felnőtt úttörőveze­tők között sem érezhették igazán otthon magukat. Ez a probléma a két évvel ez­előtti úttörővezetői konfe­rencián is felvetődött, s a határozatot döntés követte: önálló tagsági formává ala­kították az ifivezetői funk­ciót. kár. — így talán elérhetjük, hogy odafigyeljenek az ifi­vezetőkre, támogassák tevé­kenységüket. Az új testüle­tek munkájához a már emlí­tett zánkai táborban kapunk módszertani segítséget. Ide megyénkből 35 ifi utazik. Ez a program hangulati elem­ként is nagyon fontos lesz. Közelebb hozza egymáshoz az ország különböző részein élő ifiket. (db) f Pártbizottság, ( emberközelben „Tettek kellenek!“ Izgalmas taggyűlésen választott pártbizottsági titkárt a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat párttagsága. Ma­ximálisan kihasználták a demokrácia adta lehetőségeket. — Bár egyik jelölt én voltam a titkári posztra — mond­ja az alig 31 esztendős Kostyánszky János, a szervezési osz­tály vezetője —, mégsem engem választottak meg. Hatheti kemény munka után már a második félidejében jár a nyíregyházi dohányfermentáló üzem sokmilliós re­konstrukciója. Ennek során a kocsányozóvona! teljes meg­újításával, az angliai Cardwell-cég gépeinek beépítésével az export jelentős növelését teszik majd lehetővé a feldolgo­zás korszerűbb körülményei. Két hónap múlva új kocsá- nyozógépsoron (képünk) indul az 1988—89. évi szezon, az idei termésű dohányok feldolgozása, (p. j.) — Kettős jelölés volt — magyarázza. — Végül is Tóth János, a termelési és értéke­sítési főosztály vezetője lett a pártbizottság titkára. Ö korábban a 3-as alap­szervezet titkára volt, Kos­tyánszky pedig a pártvezető­ség tagja. — Kettőnket terjesztett elő a jelölő bizottság. A 106 párttagból a jelenlévő 82 kö­zül 59:21 arányban János „győzött”. Gratulált neki. „Alkalmasnak tartom...” — önt ez a „kudarc” ho­gyan érintette? — Már a jelöléskor emlí­tettem, hogy a nyílt színi ve­reséget nehezen viselem el. Gondoltam, nem nyerem meg a „csatát”. Ám a magam ré­széről Tóth Jánost alkalmas­nak tartom erre a posztra. Lemondott a pártvezető­ség. Helyette pártbizottság alakult a nagymúltú vállalat­nál. Korábban sem „zajlot­tak” itt simán a választások. Mindig megnézték, kik kerül­nek a különböző párttisztsé­gekbe. Ennek is köszönhető, hogy különösen az utóbbi nyolc-tíz évben — amikor nehezedett a gazdasági hely­zet — a vállalat állta a ki­hívást. Jó partnernek bizo­nyult a korábbi pártvezető­ség is a gazdasági vezetés­nek. Tóth János technológus, mérnök, az új pb-titkár: — Az előző pártvezetőség- választásnál is kettős jelölés volt a titkári tisztségre. Ügy tűnik, hagyomány ez nálunk. Akkor Szarvas Istvánt vá­lasztottuk párttitkárnak. Ö tizenhárom évig töltötte be e felelős posztot. Az élet, a fejlődés azt követeli, hogy váltsunk. Ehhez jó példát mutatott az országos pártér­tekezlet is, noha csak ezzel nem lehet mindent megolda­ni — mondja. Érdemes megvizsgálni az első vállalati pártbizottság összetételét. A titkárral együtt 9 tagja van. Majch- rics István. Szabó Miklós, Petró Tibor, Szatmári Barna, Tóth László. Veress László, Balogh Árpádné és Veres Istvánná. Közülük csupán hárman voltak tagjai a régi pártvezetőségnek, a többi új. Lényeges jellemző: hét pb­tagnak van főiskolai, illetve egyetemi végzettsége. Főleg műszaki értelmiségiek, töb­ben a termelés első számú irányítói. És fiatalok! Ügy tűnik, olyan pártbizottságot választott a dohánygyári kommunistaközösség, amely képes lehet a szép hagyomá­nyokkal rendelkező vállalat pártéletének irányítására. Különösen most fontos ez. Igényli a vállalat pozíciója, az éppen zajló csaknem 200 milliós rekonstrukció, mely­nek megvalósulásával telje­sen megújul a gyár, belső struktúrájával, technológiá­jával, technikájával együtt. Idei tervük 1 milliárd 200 milliós árbevétel teljesítése. Tőkés exporttervük 140—160 millió. A legkorszerűbb — Vállalatunk az elmúlt 30 év alatt nem fejlődött annyit, mint ez évben. Tel­jes megújulás tanúi, terem­tői, alanyai és irányítói va­gyunk. Ez óriási felelősséggel is jár. Európában az egyik legkorszerűbb dohányfer­mentáló leszünk — magya­rázza az új pártbizottság titkára. Százhat párttag három pártalapszervezetben tevé­kenykedik. Várható, hogy az első vo­nalban is frissítésekre kerül sor — jegyzi meg Tóth Já­nos. — Hogyan fogalmazná meg az új pártbizottság felada­tát? — Legfőbb most az, hogy erősítsük a vállalkozói szem­léletet az egész párttagság­ban. minden dolgozónkban! Ebben is partnerek kívá­nunk lenni a gazdaságveze­tésnek. Hatni szeretnénk kör­nyezetünkre. Igényelni és megkövetelni minden kom­munistától a személyes pél­damutatóst. Kevés minden kritikai hang. Tettek kelle­nek. Szabó Miklóst, a terv- és közgazdasági osztály fiatal vezetőjét is pártbizottsági tagnak választották, ö alig két és fél éve tagja a párt­nak. — A jövőben való gondol­kodást tartom fontosnak. Kostyánszki Jancsival kidol­goztunk egy stratégiai tervet 2000-ig a vállalatra. Ismere­tes, hogy a dohányipar az egészségügyi tényezők miatt küszködik. Váltanunk kell: első a minőség, a tőkés ex­port növelése, és hazai igé­nyek színvonalasabb kielégí­tése. De más utakat is ke­resünk. Olyan vállalkozáso­kat, amelyekben a pénztő­kénk forgatható. Ezeken most elmélkedünk — magya­rázza. — Ehhez is meg kell nyerni a párttagságot. És azért mondom: a pártegysé­get erősíteni kell, megújítani a leglényegesebb kérdések­ben. Csak így dolgozhatunk sikeresen. Persze, ez a nehe­zebb. Szóval én azt vallom: a pártegység a vállalat ha­tékonyságának is függvénye. Ezt bizonyítja az országos helyzetértékelés is. Amikor gond volt, megbomlott és most kezd újra helyreállni. Gondolom, erre a jövőben még nagyobb figyelmet kell fordítanunk — summázza véleményét. — Nagyon fontosnak tar­tom, hogy* emberközelbe ke­rüljön a pártbizottság. Ha így végezzük munkánkat, ke­vesebb a hibázási lehetőség — vallja a pártbizottság má­sik új tagja: Majchrics Ist­ván technikus művezető, aki immár tizenhat éve párttag. Majd így folytatja: — Amit korábban hiányoltam: az előírt napirendek mellett szűk idő jutott olyan gondok megbeszélésére, amelyek az embereket foglalkoztatták. Remélem, a jövőben nem lesz így. Mindenről beszélni kell, ami az embereket bántja, foglalkoztatja. Bízom benne, nem lesznek olyan kérdések, amelyeket Tnegkerülünk, mert kényesek, tabuk, gondot okoznak a vezetésnek. Bízom abban, nem okoz csalódást a gyárban senkinek az új pártbizottság. Veress László tmk-főműve- zető. Tagja volt évekig a ko­rábbi pártvezetőségnek is, ott szervező titkárként tevékeny­kedett. Beválasztották a pártbizottságba is. Hasznos tapasztalatok — Éppen csak bekerültem, 51 szavazattal! — jegyzi meg. — Ügy ítélem meg, jó ala­pokról indul az új pártbi­zottság. Hasznos tapasztala­tokat kap a régi pártvezető­ségtől, amelynek 7 tagja volt. Fontos, hogy mindazt, amit a korábbi pártvezetőség jól csinált, átvegyük. Ezek kö­zött említeném a reszort­munkát. Javítanunk kell vi­szont a tömegszervezetekkel való foglalkozást. Főleg a döntések előkészítésében kell jobban alapozzunk a véle­ményükre, melyet a régi pártvezetőség is kezdett jól végezni. — Csak egyszer találkoz­tunk a pb megalakulása óta — veti közbe Majchrics Ist­ván. — Rendelkezésünkre áll a pártvezetőség munkaterve. Erre alapozunk. Hasznosítjuk az országos pártértekezlet minden tanulságát, a párttag­ság, a dolgozók javaslatait, észrevételeit. Farkas Kálmán Gabonaíű — Eddig az úttörőelnöksé­gek mellett működő szakbi­zottságok irányították az ifik munkáját — mondja Ko­vács Zoltánná Vass Éva me­gyei úttörőtitkár — Ezek most megszűntek, szerepüket ki­bővített jogkörrel az ifitaná­csok vették át. Nemcsak a név változott, más lett a tar­talom is: az ifitanács önálló testület saját döntési jogkör­rel, nagyobb lehetőségekkel. A területi ifitanácsok ta­vasszal alakultak, de már működik a megyei szintű szerv is. Az országos irányí­tó testületet ebben a hónap­ban hozzák létre Zánkán, az Ifitanácsok Táborában. Az utóbbi években nem igazán sikerült kiaknázni az ifivezetői munkában rejlő lehetőségeket. Az újjászerve­zett formában közvetlenebb lehet az információáramlás, felpezsdülhet az ifiélet, sok­színűbbé tehető a mozgalom. — Az ifitanácsot minden területen kötelező megalakí­tani — folytatja az úttörőtit­ß eregben sok a legelő, de egy sincs talán oly szép, mint a Jánd és Guides közötti. Az országút- ról nézhetünk délnek, észak­nak is, ameddig csak ellátni, mindenütt lágyan ringó fű­tenger, kemény kőrisfasorok­kal, vadkörtékkel, fűz- meg kökénybokrokkal. A gulácsi Kázmér Imre itt az úr, mint kihajtó csordás ismer talán külön-külön minden fűszálat. ,S minden hajlatot, minden árnyékot adó fát. Jó barátságban van a mezei vadakkal, madarak­kal, bár az utóbbiak közül in­kább csak a földön járókat ismeri. Ha a magasan repü­lőket figyelné, nem látná mi történik lent. Öt pedig ezért fizeti a tarpai téesz. Hogy gondját viselje a kétszáz fe­jős, meg ellés előtt lévő te­hénnek. A fekete, erős vállú csor­dás a majd mellig érő ga­bonafűben áll, botjára tá­maszkodik. Legyint: — EIkényesedtek már ezek a mai tehenek. Ha nem pa­rancsolnék rájuk, már dél­ben szednék az irhájukat. Mennének vissza a telepre, abrakolni. A nap állásából ítélve most még aligha lehet több dél­előtt tíznél, így hát a csorda is békésen legelészik. Azt hi­hetne az ember, őrzésük a világ legnyugodtabb foglalko­zása. Hiszen mi dolga lehet a csordásnak, a gulyásnak? El­terelgeti jószágjait, és sütte- ti arcát a nappal: Hallgatja a pacsirtákat, a fürjeket, s le­letép egy-egy mezei zsályát. Holott mennyi gonddal, ve- sződséggel jár ez a munka. A csordást úgy fizetik, ahogy a tehenek tejelnek. Nem mind­egy hát, hogy milyen gyo­morral térnek pihenőre. Mefl ha éhesen, gondozójuk hó végén megnézheti magát! Az idegen nehezen hiszi, de a csorda másik gazdája, Nánási Lajos is megerősíti, bizony Kázmér Imre is túl van már egy infarktuson. Egy áprilisi kora reggelen még a saját lábán ment el az orvoshoz, de a naményi kór­házba már mentő vitte sziré­názva. Hetekig nyomta az ágyat. — Ebcsont beforr — mondja a kárvallott hety­kén, ám rövid szünet után eképp folytatja: — Azért megijedtem egy kicsit. Már azt hittem, sosem látom meg többé a Frenkel-tagot. A Frenkel-tag a gulácsi határnak az a pontja, ahol most állunk. Emberemléke­zet óta legelő volt itt min­dig, ahol egykor a nagygaz­dák ökreit, teheneit legeltet­ték. Kétszáz méterrel odébb pedig, a Körösi-, meg a So- mosi-tagban a szegényebbe- két. Kázmér Imre még ma is pontosan mutatja a ha­tárt, az idegen persze az ég­világon semmi különbséget se lát a régi tagok között. Az egyiken ugyanolyan szép, kö­vér a fű, mint a másikban. — Most szép is lehet. "Az eső mindig akkor jött rá, mi­kor kellett. De látná meg augusztusban. Mikor olyan hasadások vannak a földben, hogy eltűnik benne a pász­torbot. Kázmér Imre — ha isten is megsegíti — az idén megy nyugdíjbai Harminc eszten­dőt töltött el kisebb megsza­kításokkal a téesz jószágai mellett. Akkor kezdte, ami­kor még „a kű is lágy volt”, ötvehben lépett be a gulácsi „kis”-téeszbe, előbb fogatos, majd takarmányos lett. Az­tán kinevezték sertésgondo­zónak. Akkor még a prémiu­mot természetben kapták, volt olyan év, hogy egyszerre huszonegy malacot vihetett haza. Megirigyelte az elnök, s leváltotta a falubelijét. Maga lépett a helyébe. Ak­koriban még az ilyesmi is megesett. Régen volt, valami­kor az ötvenes években ... Azóta bizony nagyot fordult a világ. A mai vezetés a leg­szívesebben marasztalná Káz­mér Imrét, de hogy jött az az infarktus ... Jobb a bé­kesség. 4 z üllő vasból van, mé­gis megkopik. Káz­mér Imre nem is na­gyon bánkódik emiatt. Ám újabban egyre gyakrabban gondol arra, hogyan szökjön ő majd el otthonról. Ki a Frenkel-tagba, ahol ilyenkor, június elején mellig ér a ga­bonafű. Balogh Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents