Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-13 / 113. szám

Két héttel a csúcstq Iái közé előtt Eredményes genfi tárgyalás Több szempontból is ki­emelkedőnek tekinthető a mi­niszteri szintű szovjet—ame­rikai tárgyalások sorában a most véget ért találkozó — állapította meg csütörtöki genfi sajtóértekezletén Edu­ard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter, aki két napon át tárgyalt amerikai kollégá­jával, George Shultz-cal. Az első ilyen szempont: ez volt az utolsó külügyminiszte­ri eszmecsere Reagan elnök és Gorbacsov főtitkár május végi találkozója előtt. A találkozó időben egybeesett a közepes és a rövidebb ható- távolságú rakétákról kötött szerződés szovjetunióbeli és egyesült államokbeli ratifi­kációs folyamatának zárósza­kaszával — mutatott rá Se­vardnadze. Ha azonban végigtekintünk a most véget ért találkozó napirendi pontjain, akkor világossá válik, hogy ennél többről van szó: a döntés fázisába került sok olyan kérdés, amelyről korábban csak vita folyt. Ezek között Olyanok vannak, mint a ha­dászati támadófegyverek számának ötven százalékos csökkentése, a vegyi fegy­verek betiltásáról szóló meg­állapodás, a hagyományos fegyverzetről folytatandó tárgyalások mandátuma, az atomfegyver-kísérletek kor­látozása, a vegyi és az atom­fegyverek elterjedésének megakadályozása. A májusi találkozó napirendjén is sze­repeltek a regionális kon­fliktusok, az emberi jogok és ia humanitárius téren folyó együttműködés kérdései — mondta a szovjet külügymi­niszter. Várkonyi Péter magyar külügyminiszter csütörtökön este Berlinbe érkezett, hogy részit vegyen a Varsói Szer­ződés tagállamai külügymi­nisztereinek pénteken Ber­liniben sorra kerülő találko­zóján, amelyen Eduard Se­vardnadze szovjet külügy­miniszter tájékoztatást ad George Shultz amerikai kül­ügyminiszterrel Genfben folytatott megbeszéléseiről. Jövő heti rádió­és tévéműsor (4—5. oldal) Dicsérő oklevél a gabonaiparnak A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium és az ÉDOSZ dicsérő oklevelét kapta meg május 11-én a iSzabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat az 1987. évi szocialista munkaversenyben való eredményes részvételé­ért. Az ünnepségen hatan kaptak a vállalattól „Kiváló dolgozó” kitüntetést, három egységének pedig dicsérő ok­levelet adományozott: a kis- várdai takarmánykeverő üzemnek, a baktalórántházi malomüzemnek és a nyírbá­tori felvásárlótelepnek. Befejeződött a tavaszi vetés Országszerte befejeződött a tavaszi vetés; utoljára a ku­korica kijelölt termőterületét járták végig a gépek, amelyek az 1,15 millió hektárra tervezett fontos takarmánynövény magját vetették el. A MÉM adatai szerint a tavaszi munkák szezonja viszonylag zavartalan volt. A növényi szaporító anya­got a gazdaságok döntő több­ségében jól előkészített talaj várta és mindent egybevetve a termelők jó minőségű mun­kát végeztek az elmúlt hetek­ben. A cukorrépát április 20-ig vetették el, a napraforgó ve­tőmagja is április végéig a földbe került, s az utolsó ku­koricatáblákon pedig az el­múlt napokban „helyezték el” a vetőmagot. A silókuko­rica sem ad már munkát a termelőknek, a takarmány­nak szánt növény sokfelé már ki is kelt. A szakemberek szerint az elmúlt napok esőzései segí­tették a vetőmag kelését, il­letve a zsenge növények megerősödését. Ugyanúgy a zöldséges kertekben is segí­tett az eső, annál is inkább, mert a kiültetett palánták fejlődésük első szakaszában különösen igénylik a nedves­séget. A palántázás egyéb­ként a végefelé tart; ott is kevés dolguk van már, ahol megvárták: hoznak-e erősebb lehűlést a fagyos szentek, amelyek azonban az idén — szerencsére — várhatóan már nem okoznak terméski­esést. A meteorológiai előre­jelzés ezt ígéri. Elkészült az áprilisi fagyok által okozott károk tételes összesítése. A gazdaságok — biztosító intézetnek — 13 ezer hektáron jeleztek gyümölcs­károkat, és 4 ezer hektáron észleltek elfagyást a szőlős­kertekben. Adataik szerint 76 hektáron pusztult el a zöldség, vetemény. BETONOZZAK A VÍZTORONY ALAP­JÁT Ilk határában a Fehérgyarmati Víz­gazdálkodási Társulat munkásai. Ilken ja­vában folyik a vízvezeték fektetése, ezután pedig Gemzsén kezdenek majd a munká­hoz. A tervek szerint jövő nyáron már mindkét községet vezetékes ivóvízzel lát­ja el, az egyenlőre a földön heverő, két­száz köbméteres hidroglóbusz. (jl—pd) J rV Jöv6 keddtől naponta olvashatjuk „Kárpáti Igaz Szó” Magyarországon A jövő hót keddjétől Ma­gyarországon is kapható lesz tesitvérlapunk a Kárpáti Igaz Szó, a Szovjetunióban. Ung- varon kiadoitt magyar nyelvű napilap. A hazai olvasók a szovjetuniióbeli megjelenéssel csaknem egy időben, még az­nap délután kezükbe vehetik az újság legfrissebb számát. A lap segítségévéi a hazai ol­vasók teljesebb képet kap­hatnak a Szabolcs-Szatmár- rat határos kárpátontúli te­rületen élő magyar ajkúak mindennapjairól, valamint az ottani politikai és kulturális eseményekről. A Kárpáti Igaz Szó az SZKP területi bizott­sága és a tanács hivatalos lapja, így hasábjain a szov­jet átalakítási folyamat ered- mélyeiről is részletes tájé- Ikoatatást kaphatnak az ol­vasók. A napilapból hazánkban a Magyar Posta terjesztésében az újságárusoknál várható­an ezer-ezerötszáz darabot árusítanak. Az újságban közlik a szovjet központi és köztársasági lapokban meg­jelelt legérdekesebb cikke­ket, valamim az írások ré­vén átfogó képet adnak az országrészekben dolgozók életéről, sikereiről, problé­máiról. Ma: utolsó tanítási nap a negyedikeseknek Az utolsó óra végét jelző csengőszó ma a középisko­lákban egyúttal azt is je­lenti; a negyedikeseknek im­már kicsengettek a tanévről, és az iskolából is. Befejező­dött a tanév, és a diákok el­ballagnak, búcsút véve ked­ves társaiktól, tanáraiktól. Minden iskolában a veze­tőség maga dönti el, hogy mikor rendezik meg a balla­gási ünnepségeket. Néhány középiskolában már pénte­ken délutánra feldíszítették a termieket, és még ma este felcsendülnek a búcsúénekek, de a legtöbb gimnáziumban és szakközépiskolában má­jus 14-én lesz a ballagás. A hétvége ünnepélyes han­gulata után ismét erőt pró­báló napok következnek, megkezdődik a számonkérés időszaka; mit és hogyan si­került elsajátítani a négy esztendő hatalmas tananya­gából. Május 16-án a magyar írásbelivel kezdenek, majd 20-ig következnek a többi tárgy írásbeli vizsgái. Az egyetemre, főiskolára jelent­kezők a szokás szerint teszik le írásbeli vizsgáikat május 23-án és 24-én, amely egy­szerre érettségi és felvételi vizsga, majd a szóbeli vizs­gákat június 9—22 között tartják. A szabolcsbákai Búzakalász termelőszövetkezetben az utolsó 51 hektáros táblát készíti elő silókukorica-vetéshez Szesztai Károly. (Jávor László felv.) E gyre nagyobb lelkese­déssel figyelem, mint törekszenek városa­ink, községeink arra, hogy önálló, jelentős kulturális, művészeti események ren­dezői legyenek. Sorolhatnék a kisvárdai Várszínházát, a nyírbátori zenei napokat, a mátészalkai dalos tavaszt, a tiszaszalkai Váci-ünnepsé­get, a beregi napokat, a fe­hérgyarmati énekestalálko­zót — hogy csak néhányat soroljak. Kiderült: ezek mindegyi­ke nagy érdeklődést vált ki, a környéken élők sajátjuk­nak tekintik, a gazdálkodó szervek pénzt hajlandók er­re a célra áldozni. De foly­tathatnám azzal, hogy egy­re több település ad ki könyvet, bemutatva saját történelmét, múltját, kutat­va a jövőt. Így aztán egyre több — igaz, egyenetlen színvonalú —' mű bizonyít­ja: a saját hely, szerep, múlt, érték feltárására igen nagy erők mozdulnak, s még pénz is jut erre a cél­ra. Ha a két jelenséget egy­más mellé tesszük, nyilván­valóvá válik: ott, ahol az emberek saját érdeküket és értéküket fedezik fel, az vonzó. Minden, ami egy-egy település presztízsét növeli: szükséges. Ezek a kezde­ményezések spontán módon jönnek létre, az önmegisme­rés, a sajátosság felfedezé­sével egy időben. Régi igazság, ami agyon­központosított, az alaktalan, érdektelen. Amit sugallnak, korántsem olyan vonzó, mint amire rájönnek az em­berek. A túl nagy rendez­vények belefulladnak a jel- legtelenségbe, és bizony sen­ki nem találja magát azok­ban.«ágy csak lelkesedni le­het mindenért, ami születik, s támogatásra méltó min­den kezdeményezés, ami egy-egy térségben, települé­sen értékőrző vagy éppen -teremtő.' Biztos, hogy a kultúrarisz- tokrata most aggályoskodni fog. Milyen a színvonal? Ki garantálja a tudományossá­got, netán a művészi szin­tet? Ki ellenőrzi, hogy mi lesz a kezdeményezésből? Hol érvényesül a központi koncepció? Kérdések, me­lyeknek nem sok értelmük van. Az életben minden másként alakul. Az érték­telen előbb-utóbb kihullik, és egyáltalán nem bizonyos, hogy az a művészi, amit annak mondanak. És vég­tére is: higgyük el, hogy fel­nőttek már az emberek, s kevesebb gyámkodással is beérik. Mindez természetesen fel­veti, hogy az egész mai közművelődési szisztémát felül kell vizsgálni. Függet­lenséget kell adni minden­kinek, aki a jó érdekében cselekvő. Le kell szokni a hivatal mindig ellenőrző módszeréről. Menedzselni kell az újat, és rábízni az autonóm közösségekre, hogy ötletekkel álljanak elő, s azokat meg is valósítsák. Mert a művelődés demok­ratizálása is időszerű. | zt jelzik a helyi kez­deményezések, ese­mények, törekvések. Sok új színnel leszünk gaz­dagabbak, értékek kerülnek a felszínre. Ezekre pedig ma igencsak szükségünk van! B. L. XLV. évfolyam, 113. szám ARA; 1,88 FORINT _________1988. május 13., péntek J

Next

/
Thumbnails
Contents