Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-11 / 111. szám

1988. május 11. Kelet-Magyar ország 3 BETÉT—KIVÉT. Megélénkült az utóbbi napokban a forgalom az OTP nyírbátori fiókjá­ban is: hitelfelvétel a kiskertekhez, építkezésekhez és több fajta betét elhelyezése reggel­től délutánig munkát ad. (jávor) Egy családias iskola Bizonyítvány soron kiviil Van a három nagy nyíregyházi szakmunkásképző in­tézet, a 107-es, a 110-es és a kereskedelmi mellett egy ki­csi negyedik is, melyről hosszú ideje szinte nem is hallot­tunk, holott a megye több fontos iparágának itt képezik a szakmunkás derékhadat. Patinás épületben, az egy­kori városi kórház Rákóczi utcai tömbjében kapott he­lyet az Élelmiszeripari Szak­munkásképző Intézet, élel­miszertartósító, húsfeldolgo­zó, molnár és sütőtanulók is­kolája. A mintegy háromszá­zas létszámú kisiskola tisz­taságával, takarosságával kelt az első pillanatban jó benyomást, majd az igazga­tó Adám József kalauzolá­sa nyomán tájékozódunk ar­ról, hogy szinite családias itt a hangulat. Hol vannak a könyvek? Az oktatás megfelelő szín­vonalához szükséges felté­telek adottak: a nagy szak­mai gyakorlattal is rendelke­ző oktatói gárda — és a szemléltető eszközök tára, tv- stúdióval, ahonnan a tan­termekbe sugározzák a mű­sorokat. Ottjártamkor éppen Petőfi: A helység kalapá­csa színdarabváltozatát, amit — elnézve az egyik tanterem „nézőközönségét” — itt is ugyanolyan unalommal, rá­gózással igyekeztek túlélni a fiúk. minit bármelyik más hasonló iskolában. Nem feledkezhetünk meg a kollégium példás rendjé­nek bemutatásáról — az ag­gódó anyukák megnyugta­tására is. Jó helyük van .itt a gyerekeknek, a háztartási felszerelések talán még nin­csenek is eléggé kihasznál­va. Környezetüket maguk csinosíthatják — jól megfér a falon Michael Jackson mel­lett a Nagymama lekvárja cimkesorozat — itt konzer- ves lányok laknak. Egy dolog nem tetszett: könyvet alig- alig láttam a polcokon ... Ami valószínűleg nem vé­letlen, sőt, érthető is, amint találomra bele-belepillan- tunk a diákok tanulmányi lapjaiba. Kettesek és hár­masok váltakoznak főként, nagy szó, ha egy-egy tan­tárgyból itt-ott egy-egy né­gyes felbukkan. Inkább két­szer elvégeznek akármilyen nehéz fizikai munkát — halljuk a nevelőktől — csak tanulni ne kelljen. De hát egy iskolában ez elkerűlhe- tétlen. Elég nehéz is meg­értetni a gyerekekkel, miént kell igeragozást, vagy szög- függvénytan.t tanulniuk, és a tanároknak igen körülte­kintően kell mérlegelniük a számonkérésnél, fontos és kevésbé fontos között. Ragaszkodtak a szakmához Amennyi gond adódik a közismereti tárgyakkal, any- nyival erősebbek a gyere­kek a szakmai elméletben és gyakorlatban. Igen jó a fel­vettekhez képes a meg­maradók aránya, ami azt tük­rözi, hogy a gyerekek ragasz­kodnak választott szakmá­jukhoz, és igyekeznek azt a lehető legjobban elsajátíta­ni. Ennek mérésére jó al­kalmat adnak évről évre a szakmai tanulmányi verse­nyek. Élen járnák a hente­sek, akik közül sorozatban minden évben nyernek a nyíregyháziak, és vagy szak­munkás-bizonyítvánnyal jön­nek vissza, vagy jó helyezés­sel. Tavaly 4., tavalyelőtt 2. helyen végzett az iskola ta­nulója, most a megváltozta­tott szabályzók miatt ked­vezőtlenül alakult a pontozás, de így is szép a 13. hely. Ál­talában jól szerepelnek a sütősök is. bár mondják, A konzervesek is az él­mezőnyben szoktak végez­ni az országos szakmai ta­nulmányi versenyen. Most az első hat kapott társainál ko­rábban szakmunkás-bizonyít- ványt. Közöttük a nyíregy­házi iskola diákja, Tamás Zsolt, aki 4. lett — és már munkába is állt. Hajszál vá­lasztotta el a hasonló győ­zelemtől az iskola másik ta­nulóját, akinek 0,15 század ponit hiányzott — és így „csak” a 7. leitt. Az idén, vá­ratlanul, a megyei történel­mi versenyen is helyezést ér­ték el, a 2. hely igen szép „itrófea”. Más már a molnár A tavaszi versenyek után most a jelentkezés — felvé­tel — átirányítás-elutasítás, azaz a következő tanév elő­készítése az iskola vezetősé­gének legfőbb munkája. Sze­rencsére, túl vannak már azon az időn, amikor úgy kellett „vadászni” például egy molnártanulóra — ma már jönnek a lányok is, hi­szen nem kell zsákolni, min­dent elvégeznek a gépek. Molnárnak most kétszer- annyian jelentkeztek, mint amennyi a felvehető létszám, hasonló az arány a húsfel­dolgozói szakmában is, a sü­tősöknél háromszoros a túl­jelentkezés, az élelmiszer­tartósító osztályba pedig a 30 helyre 142-en adták be papírj aikait. Főhet a fejük, kit válasz- szanak, kit utasítsanak el. De egyben öröm is ez a nagy létszám, mert bővebben nyí­lik lehetőség a jobbak kivá­logatására. Baraksó Erzsébet Hidrológus kezdeményezés Módszer a jövőre Izgalmas témában rende­zett1 vitát Nyíregyházán a Magyar Hidrológiai Társa­ság megyei csoportja. A Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztérium, a KISZ KB, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem, a megye vízügyi szak­embereinek részvételével ar­ról tanácskoztak, milyen le­hetőségei vannak annak, hogy az értékelemzéssel ké­szült rendszervizsgálatokat a vállalati szférában alkalmaz­zák. Az első pillanatra elvont- nak látszó téma nagyon is hétköznapi, hiszen arról van szó, hogy a tudományos és technikai haladás látványos eredményeit miként lehet összefogni, a termelés szol­gálatába állítani, szintetizál­ni. Így a részterületek ered­ményei nem maradnak kü- lön-külön elszigeteltek, ha­nem befolyásolhatják a min­dennapok során a vállalati eredményeket. A nyíregyházi eszmecsere megállapította, erre szükség van, hiszen az értékelemzés módszerének megismerése, elterjesztése, a termelési szfé­rába történő bevitele a ra­cionális vízgazdálkodás ré­vén igen kézzelfogható ered­ményeket hozhat, ami most, a stabilizáció és kibontako­zás időszakában nélkülözhe­tetlen. így az értékelemzés vállalati belső tartalékokat tár fel, mobilizálja a szelle­mi munkát. Alkalmazásával az eddigi tapasztalatok sze­rint átlagosan 20 százalékos ráfordításcsökkentés lehetsé­ges, miközben a korszerűségi szint egyidejűleg emelkedik. A Magyar Hidrológiai Tár­saság megyei területi szerve­zete ezzel a témával is sze­retné felkelteni az értelmi­ség alkotókedvét, olyan új lehetőséget kínálva, ami iga­zi alkotóképességeket moz­gathat meg. Az érdeklődők, akiket a téma részletesen foglalkoztat, a helyi szerve­zetnél kaphatnak bőséges fel­világosítást, módszert a jö­vőre. Békenap Hodászon A győzelem napja alkalmá­ból iskolaszövetkezetek rész­vételével rendeztek megyei találkozót május 9-én Hodá­szon. A rendezvényen részt vett a megyénkben tartózko­dó lengyel iskolaszövetkezeti delegáció is. Mrázik Mária, a Magyar Űttörőszövétség titká­ra mondott megnyitót, me­lyet kerekasztal-beszélgetés, békevetélkedő, rajzkiállítás kultúrműsor követett. Volt még többek között terítési és főzőverseny és különböző sportprogramok tették színe­sebbé a találkozót. Szaboles-Szatm&r — Kárpátalja „Felderíteni a piacet” A Szovjetunió gazdasága 'külföld felé nyit. Tengeren­túli üzletemberek adják egymásnak a kilincset, de a földkerekség szinte egyetlen országa sem hagyja ki a le­hetőséget arra, hogy üzletet kössön a szovjet köztársa­ságok valamelyikével'. Mi több, már vegyes vállalatok iis alakulnak, ami a még mélyebb 'kapcsolatok lehe­tőségére utal. Kevés olyan helye van földünknek, amely több alkalmat kínál­na a felsoroltakra, mint a két határterület. A 'közel­múltban megyénkben erről tárgyalt Valentyin Vaszilje- vics Vasziljev, az Ukrán Kommunista Párt Kárpá- tontüLi Bizottságának gaz­daságpolitikai titkára. A té­máiban tőle kértünk inter­jút. — Szabolcs-Szatmár és Kárpátalja üzemei és dolgozói között igen régi a kapcsolat, széles körű a testvér terme­lőszövetkezetek és vállalatok „összejárása”. Ám úgy tűnik, hogy ez az állapot nehezen akar átalakulni gyümölcsöző üzletekké. Nem úgy véli? — A barátkozás jelentőségét nehéz lenne alábecsülni. A továbblépésre azonban csak a legutóbbi időkben nyílt lehetőség. Ennek fontosságát azt hiszem, szükségtelen megmagyarázni, valamennyi érdekelt nagyon gyorsan fel­ismerte mindkét oldalon. Az együttmunkálkodás útjának gyorsabb egyengetése valóban fontos lenne ... — Annál is inkább, mert hallani, hogy más országokkal már előrébb tartanak. — Mi itt egymás szomszédságában még a meglévő le­hetőségeinket se használjuk ki eléggé. Gazdasági tekintet­ben még nem ismerjük kellőképpen a másik felet. Jobban fel kell deríteni mindkét oldalon a piacokat, ezt szolgálja mostani látogatásom is. A Szovjetunióban csak mostaná­ban változnak olyan irányba a szabályzók, hogy kibonta­kozhasson a határ menti együttműködés. Lényegesen füg­getlenebbé kell válniuk vállalatainknak, hogy dönthesse­nek ilyen ügyekben. — Néhány ígéretesen induló közös vállalkozás meg­akadt. Sikeres kiállítást tartott például Ungváron a télen a nyíregyházi számítóközpont. Magam is ott voltam, és láttam, hogy még kijevi és moszkvai újságírók is nagy érdeklődéssel figyelték a felvonultatott korszerű berende­zéseket. Akkor és ott közeli közös üzletnyitásról volt szó ... — Nem került le a napirendről az Ungváron nyitandó Computer M mintaterem. Rövidesen felavatjuk, bízom benne. Éppen most velük is tárgyalunk erről, sőt hamadik piacon való közös fellépésről. Franciaországra gondoltunk. A részletek gondos kimunkálása után menni fog ez a do­log. Mint ahogy sikeres a nyírmadai kalapüzem és a ná­lunk lévő hasonló közötti is. — Miben lát tartalékokat az együttműködés mélyíté­sére? — Azok a további jó példák, amelyeket felsorolok, egy­úttal a lehetőségekre is rámutatnak. A mezőgazdasági üzemek a beregszászi járásban sikeresen működnek együtt az itteniekkel. A Barátságkert háromszáz hektár­jának eredményei önmagukért beszélnek. A Tradecoop szövetkezeti kereskedelmi vállalat jó példát mutat az el­lentételezésben mutatott rugalmasságban. Rövidesen nekik is megnyílik Ungváron az irodájuk. De folytathatnám a SZÁÉV Beregszászon rövidesen megkezdődő munkájával, — Bár a két terület közel van egymáshoz, nagyon el­térőek a földrajzi és természeti viszonyaik. Ezeket nem lehetne közösen jobban gyümölcsöztetni? — Gondoltunk erre és elsősorban az üdülést látjuk szó­ba jöhetőnek. Mindkét szakszervezeti szervünk megvizs­gálta a cserelehetőségeket, sőt már sor került az első cso­portok utazására is. További gondolkodásunk tárgya, hogy még nagyon sok kihasználható lehetőséget hozzunk fel­színre, amelyek gazdagíthatják Szabolcs-Szatmár és a Kárpátontúli Terület együttműködését. Esik Sándor ■ Műn egy remek tv-ké- szülékünk! Képcsö­vét japán licenc alapján Finnországban gyár­tották. Igaz, az összes töb­bi alkatrész Voronyezstí&n készült. Ezért aztán a má­sodik program szemcsés, a harmadik meg nem műkö­dik. Mikor azonban vendé­gek jönnek hozzánk, az első programot kapcsoljuk be, s a vendégeket öli a sárga irigység, hogy annyira nem hazaiak a készülékünk szí­nei! Moszkvicsunkhoz, melyet a Renault céggel terveztek a mieink, protekcióval 'ju­tottunk hozzá. Mégpedig az első tételből kaptunk. Ez lényeges! A szakemberek állítása szerint az első té­tel még teljesen francia al­katrészekből készült. Igaz, a kocsi a szövetkezeti ga­rázsunkban áll, amelyet he­lyiérdekű villamosvasúttal közelítünk meg. így csupán a kocsi fényképét mutogat­juk a vendégeknek, s elme­séljük, milyen remekül megy, de nem meséljük el, milyen pocsékul fékez. Ügy látszik, egy alkatrész csak a mieinkből kerülhetett be­le. A vendégeket öli az irigység, ahogy a kocsi fényképéi nézegetik, amit még azelőtt készítettünk, mielőtt kiderült, hogy mi­lyen rosszul fékez. Egyszóval, rengeteg olyan cuccunk van, amit irigyel­nek a vendégek. Például a fürdőszoba-csaptelep. Ez francia. Az egészségügyi technikusunk szerelte fel. Sokáig ócsárolta a bonyo­lult külföldi tömítéseket. Végül kicserélte a mi egy­szerű alátéteinkre. Most a zuhanyról minduntalan le­repül a rózsa és fejbe csap­ja az embert. A vendégek azonban nem zuhanyoznak, így aztán roppant irigylik a fürdőszobánkat. Ha oda belépnek a nők, rendszerint így kiáltanak fel: „Ha ne­Mihail Zadomov: Jól élünk; kém ilyen fürdőkádam len­ne, reggeltől estig füröd- nék!” Nem tudják, hogy a mi fürdőkádunkban nem lehet fürödni. A vastag aranyozású ezüst dugó — ha ilehet hinni az eladónak — a Nagy Katalin cárnő fürdőkádjából való. Átmé­rője csak a fele a kád nyí­lásáénak, így ha belefek­szik az ember a kádba, a sarkával kell bedugaszol­nia, igaz, hogy közben a dugóban, mint műalkotás­ban kigyönyörködheti ma­gát. Kivétel nélkül minden vendégünket elbűvöl a kis­lányunk. Mielőtt asztalhoz ülnénk, egy székre állítjuk, s elmondja kívülről Cveta- jeva két, illetve Mandels­tam egy versét. El vannak ragadtatva, hogy egy há­roméves gyerek ilyen mély átérzéssel versel. Ezután gyorsan levesszük a székről és kivisszük a szobából, mert magától már csak azo­kat a szavakat használja, amiket az óvodából hoz ha­za. A nyújtót rövidhullámsá­vú eredeti japán rádiónkat még jobban irigylik a ven­dégeink. Igaz, egyvalamit nem értek. Vagy az ő dolga­ik nem működnek sokáig a mi körülményeink közt, vagy a mi elemeinket nem szeretik a gépeik, vagy Moszkva olyan kerületében lakunk, ahová még a rövid­hullámok sem jutnak el... A vendégek azonban ezt nem tudják. Rendszerint elragadtatva pillantanak a készülékre, onnan meg a múlt századbeli francia éb­resztőórára. Egyik vendé­günk, amikor megtudta az árát, azt mondta, hogy ezért a pénzért élete végéig naponta eljárna ébreszteni bennünket. Nem tudta, hogy már rég nem erre az órára ébredünk, mert ez nem akkor csörög, amikor kell, hanem amikor neki tetszik. Nem is használtuk azóta, hogy a feleségem, fel­ébredvén a csörgésére, haj­nali fél négykor indult el a munkába. Miután hiába várta az autóbuszt, fél hat­kor hazajött s lefeküdt egy percre. Az óra fél tizen­kettőkor ébresztette. Fele­ségem szigorú megrovást kapott, mivel jócskán elké­sett, s éppen a fegyelem megszilárdításának idősza­kában, amikor szigorúan ügyeltek rá, hogy munka­időben mindenki a munka­helyén aludjon, ne pedig otthon. m egjobban azonban M mégiscsak a felesé­gem és köztem lévő kapcsolatot irigylik. Mi­lyen intelligens, milyen gyöngéd ez a kapcsolat! Azt persze nem tudják, hogy már évek óta a vendégek megérkezése előtt fél órá­val kötünk fegyverszünetet. S hogy csak mások előtt csókolózunk. Lehet, hogy ezért is vagyunk olyan boldogok, ha vendégek jönnek hozzánk. (Antal Miklós fordítása)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents