Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-09 / 109. szám

1988. május 9. Kelet-Magyarország 7 Davis Kupa Gyenge rajt A magyar teniszválogatott Lagosban, Nigéria ellen kezd­te meg Davis Kupa-ibeLi sze­replését az európai—afrikai zóna első csoportjának A ágán. A bemutatkozás sikere­sebb is lehetett volna, hiszen két nap után a vendéglátók vezetnek 3:0 arányban. Ered­mények: Odizor—Lányi 3:1 (5:7, 6:3, 6:3, 6:1), Mmoh— Markovits 3:0 (6:1, 6:2, 6:4), Odizor, Mmoh—Lányi, Mar­kovits 3:1 (7:5, 6:3, 2:6, 6:4). Mai műsor Békefutás: győzelem napi staféta a Záhony—Ungvár (32 km) közötti szakaszon. Rajt: Záhonyból reggel 5 órakor. Tenisz: NB I alsó ág: Nyh. VSSC—Építők SC (férfiak) a városi stadionban, 11 óra. Házigazda a nyíregyházi stadion Három hónap múlva IBV! Szeretnénk példásan megrendezni ezt a nagy versenyt — mondja Gyáré Imre, a szervező- bizottság elnöke Atlétikai Ifjúsági Barátság Verseny. Az elmúlt évtizedben is­merkedtünk meg ezzel a versenyformával. Azóta a sportág után*r_ pótlásának rangos eseményévé vált. Ma még csak a naptárakat forgatják a résztvevők hazájukban, közben készülnek, edzenek. Gondosan bekarikázzák az augusztus 12—14 napokat, az IBV idő­pontjait. Csak a legjobbak juthatnak el Nyíregyházára, s „ran- ú vúzhatnak” a sportág királynőjével. Aligha lehetett volna jobb helyet találni az IBV színhe­lyéül, mint Szabolcs-Szatmár megye, annak székhelye, Nyír­egyházát. Már hónapok óta folynak az előkészületek. Nyíregyháza, Tanácsköztár­saság tér. Itt székel a szervező bizottság. A ,,hivatal” máris valóságos főhadiszállás. Gyúró Imre, a megyei tanács elnök- helyettese, a szervező bizott­ság elnöke érdekes adatokkal szolgál. — Úgy érezzük, hogy e ver­seny megyénk sportjának elis­merése. Az itt folyó utánpótlás­nevelés terén úttörőszerepet játszottunk, a tudatos kiválasz­tás példa értékű lett országos viszonylatban. A példásan le­bonyolított országos versenyek, az ideális körülmények ját­szottak szerepet abban, hogy mi rendezhetjük a szocialista országok fiatal atlétáinak eme találkozóját. Szeretnénk jól megrendezni a versenyt, s va­lamennyi résztvevő számára fe­lejthetetlenné tenni. Tudjuk, ez nem kis feladat. Tavaly a ma­gyar iBV-csapat vezetőjeként Kubában jártam, sok mindent láttam, tapasztaltam, igyek­szünk ezeket is hasznosítani. A rendezők már túl vannak a főpróba nehézségein. Az el­múlt évben Nyíregyházán ren­dezett magyar—NDK atlétikai utánpótlás-viadal csakúgy, mint a többi verseny rendezé­se is bizonyította: megyénk a rendezés terén méltó házigaz­dája lesz a nagy viadalnak. A főpróba tehát jó volt, de mi­lyen lesz a folytatás? — Az előkészítő munkát idő­ben elkezdtük — folytatta Gyúró Imre —, megyénk párt­ós tanácsi vezetése minden se­gítséget megad az IBV sikeré­hez. E nagyfokú gondoskodás bizonyítéka az is, hogy a fővéd­nökök felkérése — amely álta­lában formális jelenség — ná­lunk maximális segítségnyúj­tást, tartalmat jelent, az ügy­A szervezőbizottság elnöke höz való hozzáállásuk igen jó. Rövid időn belül munkabi­zottságok, munkacsoportok ala­kultak. A verseny rendező bi­zottsága is munkához látott. A megyei ifjúsági és sportosz­tály falán számos kimutatás a versenyprogram-készítés elő­rehaladásáról árulkodik. Az egyikről leolvasható: a ver­senyzőket a Bessenyei György Tanárképző Főiskola kollégiu­mában helyezik el, étkezésük ugyanitt biztosított. Korábban arra is gondoltak, hogy az or­szágok versenyzőit más-más helyen szállásolják el, de az IBV lényege éppen az, hogy együtt legyenek, ismerkedje­nek egymással . . . — Az esemény résztvevői kö­zül a férfiak 22, a nők 17 szám­ban versenyeznek — tájékozta­tott Bige Lászlóné. a szervező bizottság ügyvezető elnökhe­lyettese. — A részt vevő orszá­gok: Bulgária. Csehszlovákia, Koreai NDK, Kuba, Lengyelor­szág, Mongólia, NDK, Románia, Szovjetunió, Vietnam és Ma­gyarország. A programot úgy dolgoztuk ki, hogy megfelelő szabad idővel is rendelkezzenek a vendégek. — Hány résztvevőre számíta­nak? A stadionban remek talajú rekortánpálya várja a résztvevőket. Vas- helyett gipszpapucs X — Augusztus 12. és 14. között közel hatszáz vendég érkezik Szabolcs-Szatmárba. Ennyi versenyző, edző, sportvezető ré­szér kell megtervezni a prog­ramot ... A bolgár, a cseh­szlovák, a lengyel, az NDK-be- li, a román, a szovjet és ter­mészetesen a magyar delegáció az engedélyezett maximális lét­számmal érkezik hozzánk. — Milyen lesz a nyitó- és a záróünnepély? — Csupán annyit árulhatok el, hogy az IBV ünnepélyes megnyitója augusztus 12-én, pénteken 15.30 órakor lesz a városi stadionban. Ugyanitt kerül sorra augusztus 14-én, va­sárnap 19,30-kor a záróünne­pélyre is. A bemutatásra kerülő gyakorlatok koreográfiáján több iskola és kultúrcsoport munkálkodik. A szervező bizottság, a ren­dezők tehát készülnek, de va­jon a megye, a város? Gyúró Imre kész tervekkel fogad. — Az események központja a városi stadion, ahol nemzetkö­zileg is jó minőségű rekortán­pálya áll rendelkezésre. Az előkészítő tevékenység jó úton halad, a szervezők és a szak­emberek hozzáértése garancia a jó rendezésre, időcsúszás, le­maradás nem tapasztalható. Megyénk mindig elismert volt az országos események színvo­nalas rendezéséért, ezúttal sem lesz másképp. Egy gördülékeny nemzetközi versenyprogram alkalmas arra, hogy a résztve­vők közben megismerjék kör­nyezetüket, a várost, amely vendégül látja őket. örömmel mondhatom, hogy az üzemek, intézmények — Nagyecsedtől Tiszavasváriig — szívesen fo­gadják majd őket. A pontosan kidolgozott ver­senyprogram mellett, a házi­gazdák nagy gondot fordíta­nak a versenyek közötti sza­bad idő hasznos kitöltésére. — A szálláshelyen, a stadion­ban video- és játékklubok mű­ködnek, kényelmes munkakö­rülményt biztosítunk a sajtó részére is. A tanárképző főis­kola uszodáját egész nap hasz­nálhatják azok, akik kedvet éreznek egy kis frissülésre, a Volán autóbuszain díjmente­sen utazhatnak a résztvevők. Vasárnap barátságest lesz a sóstói ifjúsági parkban, itt ke­rülnek átadásra a kiemelkedő eredmények után járó külön- díjak. A színhely, a stadion életében is jubileum az 1988-as eszten­dő. A nagy esemény nyilván a sport eme metropolisára irá­nyítja a figyelmet. — Ügyelünk arra is, nehogy üres lelátók előtt folyjanak az események — mondta Gyúró Imre. — Széles körű szervezés­be kezdtünk, az akkor még működő úttörő- és ifjúsági tá­borok tagjait is meghívjuk a stadionba, ugyanakkor elvár­juk a különböző szakágak ed­zőinek, testnevelő tanárainak jelenlétét, mintegy tapasztalat- szerzés céljából. Utcai futó­versenyre is sor kerül, ennek rajtja és célja a stadionban lesz, rajt vasárnap 9 órakor. Résztvevők a nemzetek képvi­selői, valamint mindazok, akik kedvet éreznek a futás iránt, ezért tömegversennyé szeret­nénk szélesíteni. Szabolcsban tehát folynak az előkészületek az esztendő leg­rangosabb sporteseményére. Az eddigiekből arra lehet kö­vetkeztetni. hogy az Ifjúsági Barátság Verseny az atlétika nagy seregszemléje lesz. Min­den bizonnyal sok olyan fiatal érkezik megyénkbe, aki eddig csak térképről ismerte e tájat. Kovács György N Á Kovácsok folytatni akarják András és Zoli a baleseti sebészeten A harmadik futamban történt... mennyiben hibáztak, és mi lehe­tett a balszerencse. Zoli úgy gondolja, lehet, hogy ha jobban odafigyel, elkerülheti a bukást. Persze már eddig is bukott pár­szor, ám az mindenképpen a sors kegyetlensége, hogy a lába beakadt a kormányba. Az vi­szont már nem: ha magasabb szárú, acélbetétes csizma van raita, semmi gond, mert nem esett rá a motor és a pa­lánknak sem vágódott. Sajnos bebizonyította, hogy mennyivel többet ér egy drágább, ám biz­tonságosabb védőfelszerelés. Ban­di szerint elkerülhetetlen volt az ő balesete, mert ha egy idegen tárgy — esetében egy láncvé­dő — kerül a motoros elé, ön­kéntelenül is csinál valamit, az viszont nagy pech volt, hogy ösz- szeakadt Trofimovval és a vál­lára esett. Aki azt gondolja, hogy ezzel befejezték pályafutásukat, na­gyon téved, őket nem olyan fá­ból faragták. Társaiknak is vol­tak már komolyabb balesetei, Baloghot sem óvja különösebben Fortuna, és Petrikovicsot is mű­tötték már. A pálya a közelben van, és amikor meghallják a motorzúgást, csak arra gondol­nak: mikor ülhetnek már ők is a nyeregbe. András a hatodik emeletről még a Nagydíjat is megnézte, igaz csak a túlsó egye­nest láthatta. — Egy ideig még mindenki gondol a bukásra, ám ha motor­ra ül, elfelejti. Sohasem szabad úgy nekiindulni egy verseny­nek, hogy az emberben benne van a bukástól való félelem. Ha így érzem, akkor abba kell hagy­ni az egészet — mondja András, Zoltán pedig egyetértőén bólogat. Hosszú hetek kényszerpihenője... Aztán mondja, hogy ezt soha­sem kell fontolgatni, hiszen en­nek a sportágnak nem a bukás a lényege. Mindkettőjüknek és a klubnak is- a legrosszabbkor jött a kényszerpihenő. A tavalyi sze­zon végén jól ment nekik, az idei selejtezőn pedig kivívták az OB I-es szereplés jogát. A klub történetében először van öt első osztályú motoros, ám közülük kettő jó ideig harcképtelen. András kulcscsontficama körül­belül kéthónapos pihenést köve­tel, Zoli gyógyulása több időt vesz igénybe. Neki egy lemezzel erősítették meg a törött cson­tot, legalább féléves pihenő vár rá. A műtétek sikerültek, a hé­ten már haza mehetnek, ha köz­ben nem éri őket valami, teljes lesz a gyógyulás. Csak addig hosszú hetek telnek el. Mán László Záhonyban sínen van a Erdei Árpád ars poeticája Több mint tíz esztendeje, hogy Erdei Árpád — egy gazdag sportpályafutás végén — válaszút elé érkezett. Döntenie kellett, hogyan irányítsa tovább életét. A fiatal sportember, a harmadik „utat” választotta, a Záhonyi VSC üres elnöki székét foglalta el. — Sokat rágódtam. hogy jól választottam-e, kollégáim közül olyan is akadt, aki ki­nevetett választásomért. Kü­lönösen amikor elmeséltem első napjaimat, az ügyvezető elnöki beosztásomban. Tíz éve elnök a fiatal fut­ballista. Ennyi idő elég ah­hoz, hogy felmérjük: nem veszett-e kárba Záhonyban a sportban eltöltött évtized. Árpád rögtön megadja a választ: — Szó sincs róla, sőt! Nem ijedt meg a népsze­rűtlen feladatoktól sem, jó érzékkel nyúlt a „kényes” ügyekhez, mindenkor kide­rítette az igazságot. Nem telt el egy év, már tekintélye volt a ZVSC elnökének és az elnökségnek. Eltűnőbe ke­rültek a fehér fotok a vas­utasok sportéletében, a szak­osztályi munka ugrásszerűen megjavult. Erdei Árpád rö­vid idő alatt valóra váltot­ta a vele kapcsolatos remé­nyeket. Ez a vélemény egybe­hangzó azokkal a megnyilat­kozásokkal, amelyek Záhony nagyközség sportköri veze­tőitől származnak. Az ügy­vezető elnököt a környék legkisebb községeiben is úgy ismerik, mint kitűnő veze­tőt. Mándokon, Győröcskén, Komorón egyaránt azt haj­togatják: fáradhatatlanul dolgozik a sportért. Ügy mondják: mindenütt ott van, ahol szükség van rá, jó ér­zékkel nyúl a munkához. Mindenhová eljut, a szakosz­tályok mellett ügyel arra is, hogy pezsgő tömegsportélet legyen a határszéli „vasutas­városban”. Magáról, munkájáról nem szívesen beszél. — Szép munka — mondja. — Előreléptünk? Elsősor­ban azoké az érdem, akik mellém álltak. Szoboszlai János iskolaigazgató, Bor­bély Károly tanácselnök, dr. Lőrincz Sándor és sokan mások nagyban segítik a munkámat. Losonczi László jól irányítja az atléták, Sza­bó Ferenc a természetjárók munkáját. Mikó Ádám a számítástechnikai üzem ve­zetője a kézilabdázókat pat­ronálja. Megnőtt a bizalom, a szakvezetés jogát nem sa­játítottuk ki magunknak, le­gyen a szakemberek dolga és felelőssége. Egy sereg lelkes emberrel vagyok körülvéve, ezért van az, hogy képlete­sen és a valóságban is „sí­nen van” a sport gépezete. Én csak egy láncszem vagyok ebben a gépben — mondja magáról. Tegyük hozzá igen fontos láncszem. Ottjártunkkor ép­pen az ünnepi tömegsport- versenyek forgatókönyvén dolgozott. A nemrég tartott 40. egyesületi jubileumra emlékkönyvet adltak ki saját szerkesztésben, meg video­film készült a legjobb szak­osztályok életéről. Az idén indult el a záhonyi úszóokta­tás abban a gyönyörű léte­sítményben, amelyet a nagy­község saját erejéből épí­tett. Ezzel növekedtek az el­nök gondjai, de megéri a fáradozást az úszásra fordí­sport ügye tott munka, mert Záhony és környékének apraja-nagyja rövid időn belül megtanul úszni, nem a Tiszában kell elvégezni az első karcsapá­sokat. Erdei Árpád ösvényt ta­posott a záhonyi sportban, csinálta mindezt úgy mint hajdan, aktív labdarúgó ko­rában, amikor középcsatár­ként ontotta a gólokat. Már akkor is hívták Budapestre, Debrecenbe, Nyíregyházára, ő azonban hűséget esküdött szülőhelyével, nem mozdult onnan. Éppen harminc esz­tendővel ezelőtt kötött ba­rátságot a futballal, húsz- évig játszott a zöld-fehér csapatban, neve jól csengett a „szakmában”. Volt mér­kőzés amikor hétszer talált az ellenfél kapujába, gyors, technikás futballista volt, sok hasonló játékosról ál­modnak az edzők manap­ság. Már elnök volt, de ak­tív futballista, 1979-ben az­tán végleg szakított a já­tékkal, egy évig saját klub­jában edzősködött. Most a serdülők foglalko­zásait irányítja, tanítvá­nyaiban saját pályafutását látja megtestesülni. Beszél­gettünk a labdarúgócsapat- ról, amelynek munkáját ár­gus szemekkel figyeli. Bánt­ja, foglalkoztatja, ha a lel­kesedés hiánya miatt kap­nak ki ellenfelüktől. — Sokszor én szégyenke» zem, mert úgy érzem még mindig keveset tettem a si­kerért. Mostanában Záhonyban több ok van a mosolygásra, de hogy még jobb kedvűek legyenek, ők maguk tehetnek a legtöbbet. Ez a középcsa­tárból lett ügyvezető elnök, Erdei Árpád ars poeticája. (K. Gy.) Vaspapucs: a sa­lakmotorosok bal Iá- , bára szíj azott fémle­mez, amely a ka­nyarban néha még szikrázik is. Ugyan- * csak papucsnak ne- ; vezik azt a műanyag lábbelit, amelyet a nyíregyházi Jósa András Kórház bal­eseti sebészetén a látogatónak kell fel­húznia. Miként e so­rok írójának. aki vaspapucsosokhoz volt látogatóban. A 107-es kórtermet j ugyanis kibérelték a Kovácsok, a Nyír­egyházi Volán moto­rosai. Rá jár a rúd a versenyzőkre, hiszen április 24-én Gyulán Zoltán bukott, né­hány nappal később egy hazai edzésen pedig András. Leg­utóbb, május 1-jén a debreceni Bódi törte a karját. András a szerencsésebb, ő leg­alább járni tud, vele már a folyosón ta­lálkozunk. A kórte­remhez kötött sors­társ rosszabbul járt, gipszbe rakott láb­bal fekszik az ágyon. Rövid rá hangoló beszélgetés után mind ketten felelevenítik a rossz emlí kű perceket. — A Városi Nagydrj előtti csü­törtökön edzést tartottunk, né­gyen voltunk benn a pályán. A >zovjet Trofimovval együtt for- iultunk be a kanyarba, mikor az előttünk motorozó Petrikovics rózsi láncvédője leesett. Trofimov iánkéntelenül is „kontrázott”, én pedig olyan közel voltam hozzá, logy már semmit sem tudtam :sinálni, összeakadtunk. Felrepül- :em vagy két méterre’ és a vál- amra estem — így András. Visszapergetett pillanatok... A szovjet fiút és őt is behoz- ák a kórházba, mindkettőjüknek kiugrott a válla. Trofimov sze- 'encsésebb volt, őt később ki- mgedték, Andrást viszont meg tellett műteni. Azóta gipszmel- ényt kapott, de ő legalább mo­roghat. Talán ez is közrejátszik ibban, hogy sokkal vidámabb, nint Zoli, aki kissé magába •oskadva fekszik. Bandi igyek- ;zik felvidítani, neki nem is ne- íéz, mert van humorérzéke, ta- án még a gyógyulást is elősegí­ti a mókázás. Azóta jó néhányszor visszaper- ijették az ominózus pillanatokat, — Nem emlékszem pontosan mindenre. A harmadik futamom­ban történt: negyedikként men­tem, befordultam a kanyarba, aztán már repültem is a motor felett, közben a lábam bever­tem, talán a kormányba. Azon­nal elzsibbadt a jobb lábam és bevittek a kórházba — kezdi Zoli a visszaemlékezést. öt egyébként szemmel látható­an jobban megviselték a történ­tek, ezért András besegít, hi­szen ő is ott volt Gyulán. A kórházban megröntgenezték, majd saját felelősségére eljött. Kínos utazás várt rá, hiába in­jekciózták be és fektették le a buszban, minden apró döccenő- nél nagy fájdalom hasított a tö­rött lábba. A többiek persze megpróbáltak enyhíteni valamit, főleg András bátorította, ápolta. Akkor még nem sejthette, hogy ő is hasonlóan végzi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents