Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-09 / 109. szám
1988. május 9. Kelet-Magyarország Sok olyan levél érkezett az elmúlt héten, amelyben magánügyben kértek tanácsot tőlem. Ezekre szokásunkhoz híven a Fórum rovat válaszol. Egyetlen levéllel azonban kivételt tettem, mert azt hiszem, a kemecsei H. Istvánná problémája sokakat érdekel. A fia 1985-ben hagyta el az országunkat, s az NSZK-ba disszidált. Jelenleg még nos, de különböző okok miatt el akar válni itthon maradt feleségétől. H.-nének az a kérdése, hogy elintézheti-e ő a fia nevében a válópert, illetve, hogy hazalátogathat-e büntetlenül a fiú három év letelte után? Az első kérdésre dr. Lukács Mihály, a megyei bíróság elnökhelyettese adta meg a választ. Ahhoz, hogy az édesanya indítsa meg a válópert, írásbeli meghatalmazásra van szükség a fiától, amelynek meglehetősen bonyolultak az alaki kellékei, ráadásul bizonytalan dolog postán küldeni. Ehelyett inkább azt javasolja, hogy a fiú az ottani illetékes konzulnál, vagy kinti közjegyző előtt maga indítsa meg az eljárást. A második kérdésre a válasz: megnyugodhatnak, ugyanis bármikor, büntetlenül hazajöhet — feltéve, ha nem azért disszidált, mert itthon bűncselekményt követett el, illetve ha nem államtitok, szolgálati titok tudójaként utazott ki. Ha bővebbet szeretne megtudni H. Istvánné, forduljon a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályához. Egy örökösföldi olvasónk érdekes kéréssel jelentkezett: tudjuk meg, mi lesz a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat sorsa, ugyanis tudomása szerint az első negyedévben jelentős exporlema- radásai voltak, s úgy hallotta, hogy „árulják” a céget. Mindez azért érdekli, mert a családban többen is ennél a vállalatnál dolgoznak. Nagy Sándor vezérigazgató táfolta a híreket, s az alábbi ;ájékoztatást adta: a Mezőgép napi pontossággal teljesíti a tőkés és a szocialista jxportterveket, nincs és nem s volt lemaradásuk. Hogy négis miből eredhet a pletyka? Nos, gondban vannak, nert a termelés volumenében elentős hányadot tesz ki a izocialista export, s a jövő ívre ennek eddig csak kis hányadát kötötték le. Magyarul: a másfél milliárdos árbevételből 740 millió a szocialista export, s eddig mindössze 230 millióra kötöttek szerződést. Az, hogy el akarják adni a céget? Egyébként sem a nyíregyházi, hanem a nyírbátori, szálkái és fehér- gyarmati egység került szóba. Felajánlották a megyei tanácsnak: ha van alkalmas vevő, akkor hajlandóak eladni — ez azonban azóta már tárgytalan, mint a vezérigazgató többször is hangsúlyozta. A telefontéma minden héten visszatér, most a sóstóiak kérdezték, hogy mikor lesz már végre náluk is telefon. Juszku Sándor üzemvezető sajnos semmi szívderítőt nem tudott mondani. Nem készült el a tervezett határidőre a sóstói kábelhálózat, s időközben telítetté vált a telefonközpont, egyszerűen képtelenek új telefonszámokat kiadni. A hálózatot a közeljövőben átadják — de most már nem sürgős, hiszen legkorábban 1993-ban juthatnak távbeszélőhöz az itteniek. Régi ismerősünk, Fügedi Imre nyugdíjas tanár, a Jósaváros szószólója az itt élők nevében tett néhány észrevételt. Kifogásolja, hogy hiányzik a pad a kertészeti áruda melletti buszmegállóból a Korányi Frigyes utcán, ahol sokan pihennének meg, akik a temető hátsó kapuján közlekednek. Évek óta hatalmas betonelemek éktelenkednek a Korányi közben, nem hiányzik senkinek, nincs, aki venné a fáradságot és el- hordatná. Balesetveszélyesek azok a buckák, amiket a járművek kerekei vájtak a buszmegállók aszfaltjába, ki kellene valahogy javítani ezeket. Olvasónk észrevételeit köszönjük, továbbítottuk az illetékeseknek. Annak ellenére, hogy kényes témát érintett egy XY- nal aláírt névtelen levélíró, szívesen foglalkoztam volna vele, ha nem általánosságokban beszél, és vádaskodik „nagy” emberek úgynevezett harácsolásáról, demokratizmust nélkülöző magatartásáról. Még névtelenül sem mert egyetlen nevet sem leírni. Eljárni pedig enélkül nem lehet, úgy meg főképp nem, hogy magunk is a ténynélkü- liség jótékony homályába burkolózunk! „Valami megváltozott a pártéletben...“ Egy gumigyári küldött a jelenről ás a jövőről A maga helyzetéből, az általa 'közvetlenül is tapasztaltaikból indul ki leghamarabb az ember, ha általánosítani akar. Ezt teszi Juhász Jenő, a nyíregyházi gumigyár kommunistáinak küldötte, a karbantartás vezetője is. amikor pártértekezleti készülődéséről faggatjuk. — Tíz évvel ezelőtt, amikor párttag lettem, egy taggyűlésen 10—12 hozzászólás volt, érződött a vita. Most, az utóbhi időiben viszont egy-két ember szólt, úgyszólván illemből. Ez az, amit úgy fogalmaztak meg, hogy formálissá vált a pártmunka. Pedig nálunk jó csapat van, a gépészek külön egységet képeznek. Nem is lehet másként, hiszen a mi részlegünk felel azért, hogy folyamatos legyen a termelés, gyorsan elhárítsuk a meghibásodásokat. Persze ehhez tudni kell, hogy egy mozijegy, egy színházjegy sem biztos, mert ha maradni kell délután, ha üzemzavar miatt behívnak éjszaka, aikkor menni kell. Mint mondják, Juhász Jenőnek a gyár .legutóbbi átszervezése óta nemcsak a munkája lett több, hanem a felelőssége is nagyobb. Korábban csak a mezőgazdasági abroncsgyár karban tartói létszáma tartozott hozzá, most a kapcsolódó üzemek napi karbantartásáért is felel. Mindez jobban az íróasztalához szögezi, nagyobb a felelőssége. — Azt hiszem, éppen a felelősség az, ami az utóbbi hónapokban, a pártértekezlet- vifcában hangsúlyt kapott — mondja. — Mert az előbb mondottakkal ellentétben az utóbbi időben, ahogy megjelent az állásfoglalás-tervezet, illetve előtte az ideológiai vitával megváltozott valami a pár.tmunkában. Tapasztaltam, hogy azok is elkezdték hallatni a szavukat, akik elfásultak, alkik egy kicsit közömbössé váltak a politika iránt. Három taggyűlésen is részt vettem — tagja vagyok az üzemi pártbizottságnak, ez is késztetett rá — s nálunk azt tapasztaltam, hogy az őszinteséget kérték leginkább számon, a bizalom körül forgott a vita. Tudom, hogy sok embernek nem tetszik, hogy az ország helyzetét a mai, rosszabb körülményeik között mutassuk meg, azonban csak ennek ismeretében lehet változtatni. Ha megvan a bizalom felülről lefelé és lentről fel, akkor lehet előrehaladni. A múlt hét elején éppen egy, a Taurusnál szokásos „vezetői tréningen” vett részt Juhász Jenő. Ennek az a lényege, hogy például a karbantartással foglalkozók va4 minisztériumban közölték: egyhónapos tanulmányútra küldenek a baráti Bedudáliá- ba, hogy a gyártás színhelyén ismerkedjünk meg a bruc- colt csomorja előállításának technológiájával, a gyártás legfontosabb tudnivalóival. Bedudáliáról közismert, hogy a bruccolt csomorja őshazája, a terméket világszínvonalon állítják elő, a mi vállalatunk is tőlük vásárolta meg a gyártási eljárást. A négytagú delegációban rajtam, a fejlesztési mérnökön kívül helyet kapott egy tüdőgyógyász, egy leltárügyi szakértő a minisztériumból és egy néprajzkutatószociológus, aki Tánciskolák a munkásvárosokban című kandidátusi disszertációjához gyűjtött külföldi anyagot. A vendéglátók Bedudália fővárosának központi repülőterén vártak bennünket. Nem virággal, hanem azzal a meglepő információval, hogy szervezési okok miatt egy kicsit változik a program: a szakmai tapasztalatcsere helyett az első héten tengerparti pihenés vár ránk. Űjabb kétórás repülőút után a tengerparton kiderült: elfelejtettek számunkra szobát foglalni a szállodában. Hosszas könyörgés után egy javításra váró halászhajó kapitánya megsajnált bennünket, és adott éjszakai szállást. Pénzt nem fogadott el, mondván, megtiszteltetés számára, ha baráti országból jött delegációt láthat vendégül, csupán azt kérte, segítsünk neki halat válogatni, csomagolni, mivel náluk is krónikus munkaerőhiány van. A tengerparti hét gyorsan elröpült. Autóbusszal indultunk vissza a fővárosba. Kísérőnk azt mondta, az út során lehetőség nyílik arra, hogy közelebbről is megismerkedjünk Bedudália életével. Ügy is lett. ötven kilométer megtétele után egy megyeszékhelyre érkeztünk, ahol gazdag program várt ránk. Először egy szarvasmarhatenyésztő és -feldolgozó kombinátba vittek el bennünket, aztán lovasiskola következett, délben a város polgármestere ebéddel várt bennünket, este pedig az új megyei könyvtár és táncklub altatásán vettünk részt. Sok mindent láttunk útunk során. Hogy csak távirati stílusban mondjam, jártunk díszszemlére készülő katonai alakulatnál, nászúiról hazatérő házaspárnál, beszéltünk vásározó kiskereskedőkkel, megtekintettünk olyan középkori kolostort, amelynek falai közt napjainkban téglagyár üzemel. A legnagyobb hatást az az ipartelep tette ránk, amelyet Cvíderburg mellett egy nemzetközi pénzügyi konzorcium irányít. Ott gyártják a világhírűvé vált hürkecolt burzinkát, Bedudália egyik legismertebb ipari termékét. Mit mondjak? Példás rend. tisztaság, precizitás mindenütt. Felejthetetlen szakmai élmény volt! Országjáró kőrútunk végén, az utolsó pillanatban érkeztünk vissza Bedudália fővárosába. Két óra múlva már indult is velünk haza a gépünk, így nem jutott idő a csömörjagyár megtekintésére. Hazatérve, a minisztériumnak küldött jelentésben kiemelten foglalkoztam a hürkecolt burzinkát gyártó iparteleppel, s javasoltam, hogy nálunk is érdemes lenne elkezdeni a hürkecolt burzinka gyártását. r egnap telefonon ideszóltak a miniszter- helyettes titkárságáról, hogy a javaslatom alapján delegációt küldenek Bedudáliába. Az öttagú csapatnak az lesz a faladata, hogy a helyszínen tanulmányozza a burzin- kagyártást, s engem, az ötletet adót is magukkal visznek. (Kiss) lamennyi gyárból összeülnek, feltárnak minden olyan problémát, ami gátolja a munkájukat. Az őszinteségnek abban van a haszna, hogy a ipartner gyárból lévő is látja, mi nyomasztja a másikat, — Valahogy így látom a párton belüli vitát is. Ha elérjük, hogy amit elmondtunk, azt közösen akarjuk is, akkor van megoldás. Ügy, hogy a munkás és az értelmiségi egyaránt megtalálja a maga tennivalóját a programban. Megint a magunk példáját hozom. A mi kollektívánk nagyon alkotó, úgy közelítünk meg minden problémát, hogyan lehet megoldást találni, kinek, milyen feladata van a siker érdekéiben. Pénteken délelőtt találkoztak először egymással a pártértekezleti küldöttek a megyéből. Óhatatlan a kérdés: milyennek találta a „csapatot”? — Azt néztem én is, hogy a küldöttek összetétele menynyire tükrözi a párttagság összetételét. Azt hiszem, ezzel nincs gondom. Ugyancsak kellemesen érintett a megyei anyag, amely sokkal határozottabb, célratörőbb volt, mint amennyit eddig ismertem belőle. Megtaláltam benne azokat a felvetéseket, amelyek nálunk is elhangzottak, látom azokat a csomópontokat, ahol változtatás- \ na van szükség. A gumigyári karbantartok úgy készültek, hogy ezen a hét végén, vagyis szombaton és vasárnap is folyamatos legyen a termelés. Egy kis előnyt akarnak szerezni a terv,teljesítésihez, megbecsülni a Kiváló gyár címet, amit elértek. — Tudunk a saját eredményeinknek önülni. Ez biztos lényeges lenne az egész országban. Megbecsülni azt, ami van, elismerni azok munkáját, akik tettek. Lányi Botond A Guszev ■ ■■ 99 m jovoje Nagy érdeklődéssel olvastam a közelmúltban lapjukban a Guszev életéről közölt cikksorozatot. Én, aki évekig ott éltem, sok dologgal nem értek egyet. Egyrészt nem értem a hatóságok tehetetlenségét, a nagyarányú terveket és a minden baj elleni orvosságként a pénzhiánnyal takarózást. Nem akarom részletesen ecsetelni, de este a guszevi aluljáró sötét alag- úttá változik, a korlátokra kétes külsejű legények telepednek, de az is előfordul, hogy ezek a szép szál fiúk ott tartanak karateedzést. Fűti őket az alkohol és a tettvágy. Ajánlanám a krimi- kedvelőknek ezt a jelenetet, amely minden este megismétlődik itt. A telep határain belül egyébként teljesen elszigetelten élnek az emberek, jórészt cigányok. Beteges, nyomorék és idős emberek kis csoportja tartozik még ehhez a sajátos, belterjes'világhoz. A kulturált életmódnak sokszor a csíráit sem fedezheti fel az emberi létre eszmélő pár éves gyermek. Az pedig a jóérzésűeket botránkoztatja meg, hogy az itt élők többségét a hatóságok hátrányos helyzetűnek mondják. Ők már régóta takarónak használják ezt a jelzőt és igencsak kitapasztalták, hogyan lehet kihasználni a „hátrányos helyzet” anyagi előnyeit... A város árnyékának számító Guszévben azért mégis lenne megoldás az élet normalizálására. Például az egyetlen aluljárót felválthatná egy közlekedési hálózat. A telepet körbejárhatná egy autóbusz, azáltal Nyíregyháza vérkeringéséhez tartozna a Guszev. A mostani telepi jelleget feloldhatnák kisebb utcákkal. Esetleg lakóépületek, kertes családi házak építését szorgalmazhatná a tanács. Oldani kellene az itt élők elszigeteltségét, mert így még a jobb érzésű emberek sem vágynak a szebb, tartalmasabb életre. Nem volna szabad a hatóságoknak tétlenül nézni a Guszev állapotának rohamos hanyatlását. Mai világunkban az erkölcs, sajnos, a normális körülmények közt élő családokban is ingadozik, mivé alakulhat ebben a rétegben ? Szerintem ne az legyen a tanács első gondja, hogy új, komfortos lakásokat adjon az igénytelen embereknek. Ott kellene megteremteni a feltételeket az igények megszületésére, ahol ma laknák. S hia az ott élő ember ezt úgy érzi, akkor megpróbál magának emberséges körülményeket teremteni. Tisztelettel: Egy olvasójuk (név és pontos cím a szerkesztőségben). itt az új Zaporozsec Az ukrajnai Zaporozsjében, a Kommunár Autógyárban megkezdődött az új Zaporozsec. a ZAZ —1102-es sorozatgyártása. A kis gépkocsinak tetszetős tormája, új motorja, elsőkerék meghajtása és kényelmes utastere van. A tervezőknek sikerült a gépkocsi üzemanyag-fogyasztását mintegy 30 százalékkal csökkenteni. Óránkénti 90 kilométeres sebességnél a gépkocsi 100 kilométeren mindössze 4,8 liter benzint fogyaszt. Az új modell 4 hengeres, 50 lóerős motorjához feleannyi üzemanyag kell, mint elődjéhez. 3 Itt a 11-277! Bartha Andrea újságíró «££3» válaszol Tarka, nyári divatruhákat varrnak szovjet megrendelésre a tyukodi tsz varrodájában. Képünkön: a háromezres szállítmányt minősíti Molnár Sándorné. (Császár Csaba) IvisszfffTffjf Ütinapló
