Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

1988. május 7. Kelet-Magyarország S Ha rossz, visszadobják Kötött holmik, kötött bérek Mátészalkán A Budapesti Finomkötöttárugyár mátészalkai gyáregysé­ge 1977-ben kezdte meg a munkát. Azóta sok minden vál­tozott. A környező szövetkezetek egyre több melléküzem- ágat létesítettek, s ezzel a naponta ingázó lányok, asszo­nyok javarészét elszippantották. Ennek köszönhető, hogy amíg 1977-ben 544, 1981-ben 814, manapság újra 515 a dol­gozók száma. — Bár létszámunk szinte évről évre csökken, termelé­si értékünk fokozatosan emelkedik — mondja Kirilla Béláné, a szálkái gyár igaz­gatója. Csak kifogástalant! Tőle tudjuk azt is, hogy a dolgozók 90 százaléka nő, kö­zülük jelenleg 215-en vannak gyesen. — Legnagyobb gondunk az alacsony bérszínvonal — kezdi az okok sorát az igaz­gatónő. Alig hihető, hogy az indu­láskor mindössze húszezer forint volt az éves átlagkere­set, s bár 1984 óta minden évben kiemelt bérfejlesztést kapunk, az csak a hátrányok csökkentésére elegendő, hi­szen a központi gyárhoz vi­szonyítva még ma is közel kétezer forint az elmaradá­sunk! A gyáron belül meghirde­tett versenyben már három éve a szálkái gyáregységé a legjobbaknak járó első he­lyezés. Tavalyi árbevételük 306 millió forint volt, ebből 142 millió szocialista, 49 mil­lió tőkés exportot gyártottak. Nem is akármilyen minőség­ben. A franciáknak, olaszok­nak, osztrákoknak és ameri­kaiaknak küldött portéka csak kifogástalan lehet. A di­vat nagyhatalmai nem fogad­ják el a hibákat, selejtet. Változott a szovjet megren­delő igénye is, szigorúbbak lettek. Téradni tilos! A nyugati nagy katalógus­áruházak — amelyektől pros­pektus után, postán is lehet ruhát megrendelni — igen szi­gorú követelményeket szab­nak. A dobozokban színre, méretre megszabott szabá­lyok szerint kérik az árut, hi­szen ők már nem csomagol­nak, nem raktároznak, szá­mítógépek segítségével tart­ják nyilván a portékát. Té­vedni nem lehet. A gépek se­gítségével pontosan tudják, az egyes dobozoknak milyen méretű, színű pulóvert kell tartalmaznia. — Bizony most nagyon rá­mentek a minőségre — mondja Varga Miklósné, a varroda dolgozója. Ma már teljesen mindegy, hogy a franciáknak, vagy belföldre varrunk, egyformán szigorú a meo. A termelési tanácsko­záson is elmondták, ha nem jó a minőség, hiába dolgoz­tunk, levonnak a bérből. A szálkái gyárban nem pa­naszkodnak a szigorú köve­telmények miatt. Már csak azért sem, mert a jó munká­ért jobb a fizetés is, amiből meg kell élni. A varrodában szinte fillérekből jön össze a havi kereset. A napi 220—230 forintért bizony egész nap a gép fölé kell hajolni. — Én legjobban a tréning­ruhavarrást szeretem — mondja a fiatal Oláh István­ná, aki a múlt évben lett ki­váló dolgozó. — Divatosak is, meg keresni is jól lehet ve­lük. A kereset számára sem mindegy, hiszen építkeznek, fiatal házasok, minden fil­lérnek helye van. Mi jut a „nagy kalapból"? Kirilla Béláné vezetésével szép sikert ért el a gyár. A tőkés export gyártását elő-’ szőr még ki kellett érdemel­niük. Munkájuk minőségét jelzi, hogy a tavalyi 49 milli­ós tőkés export után idén már 60 millióra kaptak meg­rendelést. — Gondunk változatlanul az alacsony bér, melynek fej­lesztése nem tőlünk függ. Jó lenne bevezetni az önelszá­molást is, így mérni tudnánk saját munkánkat, s többet követelhetnénk a nagy ka­lapból is. Tudnánk, mit tet­tünk le az asztalra, s jogo­san kérhetnénk többet cse­rébe. Ma ugyanis mindig csak azt hallom, mennyi hi­tel van még a gyáron. A Budapesti Finomkötött­árugyár termékei kedveltek a világ piacain. A 89-es mo­dellek 70 százalékát már megrendelték a kereskedők. A szalkaiak jelentős részesei e sikernek. Kovács Éva N em győzöm di­csérni annak az ángliusnak az eszét, akiben elő­ször fogant meg az erőszakos filmek be­tiltásának a gondola­ta. Olvastak róla, nem? Az ámokfutó fegyveres vérengzése után levették az an­gol mozik műsorá­ról az agresszivitás­ban tobzódó filme­ket. Merthogy — o döntés szerint — az efféle élmények hatá­sára követnek el az emberek ilyen bor­zalmas tetteket. Bölcs idea! Bölcs határozat! De még bölcsebb len­ne, ha a döntéshozók nem állnának meg itt. Egy-két filmet be­tiltani? Mi az? Tele az élet ámokfutó- tanfolyamokkal. Nem hiszik? Nyis­sák ki a televíziót! Mit látnak? Ott van az államférfi. Szelíd arca mögött egy dik­tátor vicsorog, aki a saját népét is tönk­reteszi, csakhogy ha­talmon maradhas­son. Be kell tiltani! Aztán a terrorizmus, állami és magánszek­toraival, amint éppen ártatlanok vérében tocsog az igazság ne­vében; ott vannak a környezetszennye­zők, akik ellopják előlünk az utolsó korty tiszta levegőt és vizet, meg a lélek- szennyezők, akik ép elménket veszik cél­ba. Javaslom, mielőtt baltát ragadnánk, hogy széthasítsuk a tévét vagy a szom­szédunkat, mindany- nyiójukat be kell til­tani. De vannak egysze­rű, százszor megcsó- csált hazai esetek is, a Rambónál vadítób- bak. Meséli például bölcs, idős kollégám, hogy négy darab Skoda személygépkocsiba való gyertyát szere­tett-volna venni. Szo­cialista kocsihoz, szo­cialista gyertya, szo­cialista boltban nem volt. Már éppen elő­kapta a bugylibicská­ját, hogy ámokot fut, amikor egy szerelő megsajnálta és — egy százasért —, odasúg­ta neki, hogy nézze meg azt a gyertyát a maszek kereskedők­nél. Megnézte. Volt. Hát kérdem én, és joggal, nem kellene itthon is egy-két dol­got betiltani, mielőtt futkosni kezdünk? És nem csak a gazda­sági életben! Említ­hetném — mert ép­pen ez jut eszembe — a tanár urat, aki hu­szonöt éve tanítja matematikára általá­nos iskolás diákjait, és arról híres, illetve hírhedt, hogy az ál­tala kitűnővel elbo­csátott tanulók egy­től egyig bukdácsol­nak a középiskolában a tébolyult szülők dü­höngő átkozódásaitól kísérve. Mi a konklú­zió? A tanár urat is be kell tiltani. Be kell tiltani mindent és mindenkit. Ki kell tenni a Földre egy táblát: „Az élet ámokfutás miatt be­tiltva! Dühöngési le­hetőség a legközeleb­bi naprendszerben!" Nógrádi Gábor Amokíutók „Teremtsünk szigorúbb társadalmi kontrollt!” SzíMcsi HMitltk a Hnlfi lírtérlthztoi* Nem titkolt izgalommal készülődnek az országos pártértekezlet szabolcsi kül­döttei. Természetes ez, ért­hető, hiszen tőlük is függ, rajtuk is múlik, milyen utat jelöl meg a két kongresszus közti legfontosabb pártfó­rum. Mivel bízta meg őket az a kommunista közösség, amelynek a választása rájuk esett — ezt kérdeztük két nyíregyházi értelmiségitől. Gálné Kárpáti Ágnes egy sikeres vállalat gazdasági igazgatóhelyettese. Pénzügyi és számviteli főiskolát vég­zett. két éve párttag. Az utóbbi hat esztendőben a Divatruházati Vállalat négy ízben nyert el magasabb el­ismerést kimagasló termelé­si eredményei, exporttervei­nek túlteljesítése alapján, melyben jelentős részt vál­lalt ő is. Miért rezignált, amikor a sikerekről érdeklődöm? Sezt is megmagyarázza: — Bár a legkiemelkedőbb eredményt az 1987-es eszten­dőben értük el, mégis éppen most maradt el az elismerés, amelyet nagyon várt a kol­lektívánk. Tavaly több mint 21 és fél millió volt a nyere­ségünk és 39 milliós tőkés exportot teljesítettünk. Lé­nyegesen többet a tervezet­től... S meglehet, a ..té­mába" direkt nem illeszthe­tő, úgy érzem, ide tartozik — mondja. Ágnest nyílt szavazással választotta küldöttjének az alapszervezet taggyűlése, majd az ágazati pártbizott­ság. — Mivel készül Budapest­re? — Ezt sokszor megfogal­maztuk az utóbbi napokban — hetekben, és azt gondo­lom, letisztultak gondolata­ink. Először is: világos cél meghatározását és a legfőbb, a kibontakozás irányába ható és azt segítő teendők érde­mi rangsorolását! Ezekhez a szükséges eszközrendszert és a személyi feltételek megte­remtését. garanciákat az el­fogadott program végrehajtá­sához és szigorú társadalmi és pártbéli kontroll megte­remtését. Elgondolkodik, ma id az el­mondottakhoz hozzáfűzi: — Gazdasági szakember­ként pedig azt igényelem, hogy kiszámítható legyen a szabályozó rendszerünk. Széles körű kontroll biztosí­tásával érvényesítsék az egyenlő elbírálást a gyakor­latban. Tapasztalom: ami a gazdasági életben jelenleg van. abban sok a követke­zetlenség. Készek a jogsza­bályok. sürgős teendő a bér­reform, a bérszabályozások kötöttségének feloldása. Va­lójában minden olyan fék megszüntetése szükséges, amely gátolja a kibontako­zást a vállalatoknál! Nem mellékes: valóban a gazdál­kodás eredményessége le­gyen az elismerés mércéje. Érvényesíteni kell végre a tiszta érdekviszonyokat. Ha­tározottan várom, hogy az állásfoglalás-tervezetben megfogalmazott elvek a pártkonferencián még csi­szolódnak és konkrétabb for­mát öltenek és főleg, hogy nem maradnak papíron. Ezekhez kellenek természete­sen a személyi garanciák, egy olyan káderpolitikai gya­korlat, amely ezt a célt szol­gálja. Természetesen foglalkoz­tat megyénk többszörösen hátrányos helyzete és to­vábbi sorsa is. Az ezekből következő nem kis gondunk­ról is szót kell ejtenünk. Dr. Berecz István, a nyír­egyházi Jósa András Megyei Kórház röntgenorvósa nyolc évvel ezelőtt végzett Debre­cenben, s Nyíregyházán kezdte a pályát. Tizenegy éve egyetemistaként lett a párt tagja, volt az egyetem KISZ-bizottságának szerve­ző titkára. A fiatal orvos felelősség- teljes megtiszteltetésnek tart­ja, hogy részt vehet az or­szágos pártértekezleten. — Egy kicsit a megyei KISZ-bizottság értelmiségi tanácsát is képviselem ott, melynek már negyedik esz­tendeje vagyok tagja. Ha summázni kellene az elvárá­saimat, a szándékaimat, azt mondanám: legfontosabbnak azt tekintem, hogy a pártér­tekezlet jelölje meg a to­vábbi kibontakoz st gátló akadályokat az élet minden területén. Elgondolkodik, jegyzetei­be tekint, ami ugyancsak azt jelzi, hogy készül, s folytat­ja: — Nagyon fontos, hogy a párt minden véleményt hall­gasson meg, azokat ütköz­tesse, így alakítsa ki egysé­gét. Gondolok itt elsősorban az értelmiségi területen dol­gozók megítélésére, a meg­becsülésükkel kapcsolatos felfogásokra. Ezt én a kibon­takozás legfőbb letéteménye­sének tartom manapság. Berecz István 33 éves, két kislány édesapja, nyolc esz­tendeje nyíregyházi lakos. — Fiatal orvos vagyok, de azt tapasztalom — más fiatal értelmiségi réteg helyzetét is ismerve —, hogy most nincs meg az a lehetőség, amely korábban, a nehezebb idő­szakokban megvolt. Nálunk akkor — és sok országban ma is — bátrabban állítot­tak vezetői posztokra ' fiata­lokat. Ha valljuk, hogy a fi­atalság a legfogékonyabb minden új iránt, nem köti semmiféle „tekintélyelv”, szubjektív érdekkapcsolat, akkor bátrabban kellene végre a káderpolitikánkban is számolni velük. Ezekről szólni, majd ezért cselekedni Gálné Kárpáti Agnes: „Ga­ranciákat a program végre­hajtásához." Dr. Berecz István: „Bát­rabban számolni a fiatalok­kal." kötelesség. Ezért is örülö^ annak, hogy a szabolcsi kül­döttek jóval több mint fele 40 év alatti, vagyis áhhoz a generációhoz- tartozik, amely osztja éstámogatja is, úgy hiszem.— a véleménye­met. Remélem, ebben a kér­désben is döntő fordulatot hoz az országos pártértekez­let. Farkas Kálmán Aranyat érő I ki földművelő, most dicséri az elmúlt napo­kat, hiszen aranyat érő májusi eső esett. Jó volt az időjárás korábban is. mert a 23— 26 fokos melegben kji-ki kedvére végezhette a munkát szántóföldön, gyümölcsösben egyaránt. Április végén, május elején olyan jó hírek ér­keztek, hogy még a mélyebb fekvésű kritikus ta­lajú Beregbén, Rétközben is teljes kapacitással történt a kukorica vetése. Volt termelőszövetke­zet — a vasmegyeri Micsurin —, ahol úgy szer­vezték a munkát, hogy május másodikára 860 hektáron, a megyében elsőként földbe került a kukorica. E teljesítményért nyújtott műszakban a hétvégi pihenőnapokat is feláldozták. A mezőgazdaságban — ez köztudott — örök érvényű igazság, hogy az ember tervez és az idő­járás végez. Akik igyekeztek és már elvégezték a tavaszi munkák nagy részét, azok megnyug­vással láthatják, a gabonafélék meghálálták a lombtrágyázást, a vegyszerezést, jól kelt a cu­korrépa, a borsó, a napraforgó, egyszóval olyan a határ, főként most az eső után, hogy öröm rá­nézni. Természetesen munka akad még bőven. A kukoricának szánt terület egyharmada még ve- tetlen. Sok helyütt a silókukorica vetését sem kezdték el. A jó termés reményében ezt a mun­kát a következő napokban gyorsítani szükséges. Hátra van még a zöldségtermesztés, a dohány- termesztés igen nehéz része, a palántázás is. Eh­hez a munkához a májusi eső megint csak jól jött, hiszen a talajnedvesség a kiültetésre szánt palánták megeredésének esélyét húsz-harminc százalékkal növeli. A zöldségfélék és a dohány palántázása a jövő héten már elkezdődik. Igaz, sokan vannak az óvatosak, akik félnek a fagyos­szentektől, de a meteorológiai előrejelzés ezúttal kedvező. Kicsit hűvös van, talán hideg lesz, de reméljük, hogy Pongrác, Szervác és Bonifác nap­ján nem lesz fagy. F elettünk tehát borús az ég, van akit bosz- szant, hogy a víkend nesn a tervezettek sze­rint sikerül. Nincs strandidö. Legyen azon­ban vigasztaló az esőfelhő, egy kellemetlen hétvégénél jóval többet ér. Jusson eszünkbe: a májusi eső valóban aranyat ér. Amit már elvé­geztünk és ami feladat vár még ránk, az a le­hullott csapadéktól lesz igazán értékessé. S. R. Diktál a világpiac Nehezen művelhető act a szatmári IBM. A ttazakóródi Béke Termelőszövetkezetben a hét elején még felénél tartottak a 350 hektáros kukoricavetésben — azóta már való­színű, végeztek vele. A Cycló vetőgéppel szemenként kerül földbe a mag, műtrágyával együtt. A szakemberek ellenőrzik a vetést, hogy a termésben megtérüljön a ráfordított energia. (E. E. felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents