Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-06 / 107. szám

1988. május 6. Kelet-Magyarország I Mindenki szóit Nehéz-e politizálni? Miért leng a fekete zászló? A válasz: meghalt a főker­tész apósa, temetik. De a fő­kertész felesége is tsz-tag, az elhunyt is az volt, a gyász te­hát jogos. Amíg a párttitkár megérkezik, jut idő felidézni a korábbi látogatásokat. Leginkább az él élénken az emlékezetemben, hogy egy­kor a demecseri tsz jeles zöldségtermelő gazdaság volt. Asszonyok egész hada szor­goskodott a rétköz esőre ér­zékeny talaján a sárgarépa, a paprika és más konyhai nö­vények termesztésével. Ma már ez nem megy. Gazdasá­gi okok miatt a nagyüzemek­nek nem éri meg erejüket a zöldségre pazarolni. Ebben a műfajban itt a háztáji is csak erőlködik. A későbbi beszél­getésben a párttitkár is ki­jelenti : — Nagy a kockázat. Aki sárgarépát, káposztát ter­meszt, számíthat arra, hogy nem tudja eladni. De most nem ez a fő téma. Taggyűlés lesz és az előtte lévő fél órát mindenféle kér- dezz-felélekkel töltjük. Pél­dául: milyen keresztnév az, hogy Zéta? — Egy regényhős volt. Annyi előnye van, hogy nem kell névnapot tartanom, hát­ránya viszont, hogy sokan a Zéta hallatán nőre gondol­nak. Gyakran kapok úgy le­velet, hogy Péter Zita elv­társnőnek. Az ilyesmi ma már nem zavar. A párttitkár férfi és fiatal. Harmincegynéhány éves, 1976 -tói üzemgazdász a termelő- szövetkezetben. — Ügy kezdtem itt, mint általában minden fiatal. Ak­tív KISZ-munka, mindenben benne voltam, ami közösségi. Ezért is lettem párttag 1979- ben és egy évre rá megvá­lasztottak párttitkárnak. — Nem lehetett könnyű dolga.. . Mindketten tudjuk, hogy a kérdés mire vonatkozik. 1983 ban mélyponton volt a gaz­daság. A veszteségek évét ész érvvel nehéz volt elfogadtat­ni, mert nemcsak a termé­szet, a közgazdasági hátrá­nyok, de néhány megalapo­zatlan döntés is közrejátszott az eredménytelenségben. — Lassan kilábalunk. Év­ről évre jobbak az eredmé­nyek, de van még gondunk elég. A legkritikusabb része a gazdálkodásnak, hogy ala­csonyak a jövedelmek. 230 aktív tagunk van és az éves átlagjövedelem 50 ezer fo­rint. Munka sincs elég. A melléküzemág, a fonoda ezen a problémán segít, de nem old meg mindent. — Akkor a párttitkarnak nincs könnyű dolga? Megint csak tudjuk, hogy a kérdés mire vonatkozik. Ahol sok a gond, ott nehéz politi­zálni. És nem csak a pártta­gok körében. Egyébként is nem nagy az alapszervezet, 22 párttag, közülük hét a nyugdíjas, a felmentett. A párttitkár nem titkolja az emberek többségét a mai gond és nem a holnapi meg­oldás érdekli. Ök ma akar­nak jobban, nyugodtabban élni. — A pártéletben most érezhető, hogy valami törté­nik. Ezt az ideológiai vitánál is tapasztaltam. Remélem ez a mostani taggyűlés az állás­foglalás-tervezetről szintén élénk lesz. De majd meglát­juk. Egy ember kivételével min­denki véleményt mondott. Hiányzott a dicsérő szó. Re­mény és óhaj annál több volt a mondatokba szőve. Néztem a párttitkárt, jegyzetelt. Ked­vére volt az aktivitás és ké­sőbb kijelentette: „az elején féltem”. Gondolom mitől. At­tól, hogy csend lesz. Én bíz­tam, de hogy több mint két órán át tartson a taggyűlés, arra magam sem gondoltam. Seres Ernő Jordan Popov: Az önuralom diadala H árom, apró csiga má­szott lassan lefelé egy spenótlevélen, és odacammogtak egy éles kavics árnyékában hűsölő öreg csigához. — Nagyapó meséld el nekünk, hogyan csatáztál a hatalmas szamóca ellen! — Szívesen, kis unokáim — köhécselte az öreg csi­ga. — Nincs takargatniva- lóm ezzel kapcsolatban, mivel ez életem olyan epi­zódja, amire minden csiga büszke lehet. A nagy tavaszi szárazság idején történt. Egy kőhöz tapadva bóbiskoltam. Kora reggel hirtelen eleredt az eső. Boldogan kibújtam a házamból, hogy végre meg­mozgassam kissé a tagjai­mat, és kidugtam a szarvai­mat. Hirtelen fölpillantot­tam, és valósággal kővé meredtem: egy hatalmas, érett szamóca lógott a fe­jem fölött. Láthatjátok, kedveseim, ma sem vagyok éppen díjbirkózó. Ez az ir­datlan szamóca pedig két­szer nagyobb volt nálam. Valóságos szörnyeteg. Mit volt mint tenneih, föl kel­lett vele vennem a harcot. Tudtam, hogy a legjobb vé­dekezés a támadás, ezért nekirontottam. A szamóca fenyegetően hintázni kez­dett, szemmel láthatólag azért, hogy szétlapítson. Ezernyi szeme szilajul vil­logott rám. Balszerencsém­re hirtelen megmozdult a növény Szára, egy pillanat­ra elvesztettem az egyen­súlyomat, és a bal olda­lamra fordultam. Végem van! Győzött a szamóca! Nekivágódott a homlokom­nak, és behúztam a szarvaimat. Levegőt vettem, és újból támadásba lendültem, de ezúttal bal felől. Olyan vil­lámgyorsan csináltam, hogy a szamóca fel sem tudott ocsúdni.! Belekapaszkod­tam, és elkezdődött az egyenlőtlen párharc. Min­den áron meg akart ütni, én azonban a házammal könnyedén felfogtam a csa­pást, és beleharaptam. Szét­áradt a számban az íze, és kettőzött erővel küzdöttem tovább. A szamócát meg­lepte a váratlan támadás, és megremegett., tjgy tűnt, mintha földhöz akarna vágni. Szilárdabb támasz­ték után néztem, és oda­kúsztam a növény szárá­hoz. A szamóca ekkor le­vált a növényről, elkezdett gurulni a veteményeskert­ben, és a menekülésben látta az egyetlen kiutat. Egy ' galacsinhajtó bogár gyorsaságával utánavetet­tem magam, utolértem, és úgy megszorítottam, hogy többé már mozdulni sem tudott. A szörnyeteg bele­süppedt a sárba, és végér­vényesen elvesztette a csa­tát ... E gy valamit tanuljatok meg, kisunokáim — fejezte be az elbe­szélését az öreg csiga. — Bármekkora szamócával is küzdjön az ember, az a legfontosabb, hogy ne ve­szítse el az önuralmát. Ebben a pillanatban egy apró cseresznye hullott a kavics mellé, és az öreg csiga pánikszerűen beme­nekült a házába. Adamecz Kálmán fordítása Mitől víg ^ „Vígvándor"? Vállalkozni az idegen fogadására Aki mer, az hadd nyerjen A szatmárcsekei turistaház szobái majdnem minden napra foglaltak Csoportok és egyéni turisták keresik fel a környék nevezetességeit é< egy-két napra. május hónapban. itt pihennek meg van éttermük is. Azt mond­ják, árai magasabbak, mint a hasonló osztályba sorolt ét-‘ termeké, de ilyen árral is versenyképes maradt, amit a kiszolgálás színvonalával, az ételek, italok minőségével és természetesen a 24 órás nyit- vatartással értek el! A magánvállalkozásnak persze számtalan példája van. A főbb idegenforgalmi helyeken — a Balatonnál, a Velencei-tó környékén, a Duna-kanyarban — már a 70-es években elkezdődött, a 80-as években pedig kitere­bélyesedett, mert az emberek rájöttek, hogy az ilyen célra befektetett pénz busásan megtérül. Mostanában kell meggyőződni erről Szabolcs- Szatmárban is, ahol sajátos módon differenciálódnak az igények. Jönnek csoportok, de többnyire családok, baráti társaságok keresik a törté­nelmi, irodalmi, népművésze­ti emlékhelyeinket és az is jellemző, hogy nemcsak az olcsó helyeket keresik, ha­nem megfizetik a drágát is, ha megfelelő szolgáltatást kapnak érte. márban, Beregben vagy a Ti­sza mentén lévő községekben is a vállalkozó szellemű em­berek. A kisebb alapterületű, igé­nyes szálláshelyeik mellett na­gyon fontos lenne kempingek létesítése is. Olyan 'tanács i területeket is bérbe adhatná­nak, amin most a gaz nő, ha a vállalkozó nem szívesen ál­dozná fel udvarát, kertijét, vagy nem akar nagyobb te­rületet megvásárolni. Minden bizonnyal gazdaságos lenne Záhony és Csenger térségé­ben, ahol a határátkelőhe­lyek miatt nagy a forgalom, vagy a víztározóik — Haran­god, Császárszállás, később Szabolcsveresmart — környé­kén. Éppen ezen a héten ad­ta áldását a nyíregyházi ta­nács végrehajtó bizottsága arra, hogy a Vígvándor gaz­dája megveheti a panzió mel­lett lévő mélyfekvésű terüle­tet, hogy ott kempingtábort létesítsen. A NYÍRTOURIST- naik Tákoson és Csarodán van tájháza, s a csarodainaik olyan kertje, parkja van, ahol vállalkozó szelleműek sátortábort állíthatnának fel. A harmadik nagy lehető­ség a falusi turizmus lehet­ne, ami nem azonos a fizető­vendégszolgálattal. A város­lakók, a külföldiek szeretné­nek újra közelebb kerülni a természethez. Megismerni, megismertetni gyermekeikkel a falusi életet, több, nagyobb szabad mozgást és élményt szerezni. Néhány faluban sok lakás áll üresen, amelyek többségének megőrzése a fa­lukép, a hagyományőrzés mi­att fontos érdekünk. Ha eze­ket fel lehet használni, ha az Egyesek a megye zöld ipa­rának tartják, mások nem hisznek abban, hogy munkát, jövedelmet ad, méghozzá olyan jövedelmet, amelyikbe érdemes sok pénzt belefek­tetni. Az idegenforgalomról van szó, amelynek — bár ezt mi szabolcs-szatmáriak alig- alig tudtuk — rendkívül ked­vezőek itt a feltételei. Talán a mostani szegényebb évek megtanítanak bennünket megbecsülni ezt. Ami ide vonz Hogy milyen gazdagok va­gyunk természeti kincsekben, azt sokaknak mondani sem kell, de azért nem árt felele­veníteni a rangsort: vizek­ben a harmadik, termálvi­zekben a hetedik helyen áll a megye az országos rang­sorolásban, ami pedig a temp­lomokat illeti, még megköze­lítően sincs hasonló Sza- bolcs-Szatmárhoz, ahol ilyen sok, ilyen változatos korú és formájú templom talál­ható a tákosi „mezítlábas Notre Dame”-tól a máriapó- csi kegytemplomig, és ezek nem csak vallási emlékek, hanem történelmünket idé­ző, a művészetek történetét felelevenítő emlékek is. Mindezeket Takács József, a megyei tanács' vb kereske­delmi osztályának vezetője mondta, amikor arról beszél­gettünk: miért nem áldoz többet az állam, a vállalatok, vagy akár a tőkével rendel­kező magánszektor arra, hogy megteremtsük a feltételeket az idegenek fogadására, ellá­tására. A beszélgetésből az derült ki, hogy manapság is sokkolja még az embereket a pénztelenség, s hogy ne­hezen oldódik a közvéle­ményben a rólunk korábban kialakított kép. Tulajdonkép­pen ezek fogták és fogják vissza ma is a vállakozókat, ezek miatt nem akarják sokan elhinni, hogy van ér­telme az idegenforgalom fej­lesztésébe pénzt fektetni. Annál is inkább, mert tu­lajdonképpen nem is igaz, hogy nincs pénz. Ebben a tervidőszakban minden sza- bolcs-szatmári községben lesz vezetékes víz, ha sze­rény mértékben is, de bővül a szennyvízhálózat, tehát ja­vul az infrastruktúra, javul­nak a lehetőségek az idegen- forgalom fejlesztésére. Igaz, hogy több kellene a hírköz­lésre, az utakra, természete­sen a szennyvízhálózatra is, de ha akár a magántőke se­gítségével is lendülne az ide­genforgalom, társulnának be­fektetéseinkhez a pénzintéze­tek, ez egyre gyorsabb fejlő­désre kényszerítené az infra­struktúrát is. Űj gazdasági ágazat lehet A megyei tanács szándé­ka, hogy az idegenforgalom fejlesztésével egy új gazda­sági ágazatot teremtsen. Nem lehetetlen, hogy a következő tervidőszakban az ilyen jel­legű beruházások élveznek majd előnyt, s az ilyen jel­legű támogatások kedvet te­remtenek a magántőkének is, amely eddig a vendéglátásba szállt be Szabolcs-Szatmár- ban. Legelterjedtebb formája a fizetővendég-szolgálat volt, az utóbbi időben már egy ki­csit fellendült a vendéglátó- helyek építése is. Szezonban több lángossü- tőt, bazárost, játékárust talá­lunk az üdülőhelyeken. Az első komolyabb és igényes vállalkozás a 4-es út mentén Császárszállás környékén a Vígvándor fogadó lett, ahol 27 vendégnek tudnak szál­lást adni és természetesen Magánkemping az udvaron Ezekben a hetekben Nyír­egyházán, Nyírbátorban és a 4-es út mellett lévő telepü­léseken tapasztaltak érdek­lődést étterem, panzió építé­sére is. Megkezdődtek a ta­nácsokkal a tárgyalások és jó lenne, ha nagyobb érdek­lődést mutatnának a Szat­Kérdőjel a címe, de in­kább a közelmúlt kérdései­re, nemegyszer politikai ta­buként kezelt témáira ad vá­laszt az a rádióműsor, amely­nek legutóbbi adása szerdán este hangzott el a Kossuth rádióban Rádai Eszter és Szente László szerkesztésé­ben. Különösen az első félóra interjúja volt érdekfeszítő, gondolatisága és személye miatt. Nyers Rezső, a párt Központi Bizottságának ma is aktív tagja beszélt a gaz­dasági reform kezdeteiről, arról a megtorpanásról, amely a hetvenes évek ele­jén volt, s aminek — vél­hetően — az elvesztegetett idővel, a gazdálkodás rossz irányával ma is isszuk a le­vét. Különös visszaemlékezni az utóbbi húsz esztendő gaz­dálkodására a köznapi em­bernek. mert a kifejezés, a „reform”, a legteljesebb szó- használat volt azok részéről is, akik a történelem által igazoltan cselekedeteikkel éppen ez ellen dolgoztak. Az őszinte, kendőzetlen beszél­getésből megtudhatta a hall­gató, kik voltak azok, akika reform szellemében dolgoz­tak, s milyen erők gátolták bel- és- külföldön annak ki­bontakozását. A legfőbb ta­nulság azonban a befejezés­nél hangzott el, amikor Nyers Rezső elmondta: titkári funk­ciójából teljesen szabályosan mentették fel, csak éppen ő és Fock Jenő volt hosszú idő óta az egyetlen, akinél az érdemeinek elismerése, mint sztereotípia nem szerepelt a fogalmazásban. Az ákkori nyíltságot pedig az is jel­lemzi, hogy a Központi Bi­zottság ülésén nem hangzott el magyarázat a felmentés okairól. Az interjú azzal a tanul­sággal szolgált, hogy bár­ott élők vállalkoznának rá, ez munkát, jövedelmet biztosí­tana nekik. Kínálgatás helyett szolgáltatni Ha valaki bemegy egy szat­mári családhoz, jó szívvel megkínálják. De ha valaki megkérdezi, mennyit fizet ér­te, megsértődnek. Ezen a szemléletien is változtatni kel­lene, hiszen a falusi turizmus nem ingyen kínálgatást, ha­nem tisztességes munkával szerezhető jövedelmet jelent. Mert a turista nemcsak la­kást, hanem reggelit, ebédet, vacsorát is igényel. Divattá vált a teniszezés, az evezés, a kerékpározás, a gyalogtúra, amelyek különösen jó prog­ramok lehetnek Szatmáriján, Beregben. A nyugati turista lovagolni, úszni, teniszezni akar, erre vállalkozhatna, akinek megmaradt az istálló­ja, vagy akinek elég nagy a kertje ahhoz, hogy teniszpá­lyát építsen. Ha valaki Ger- gelyiugomyán felépítene két teniszpályát, biztos, hogy egy nyáron behozná az árát, de (gazdaságos lenne a vízibicik- 1/1-, csónakkölcsönzés is. Most körülbelül kétmilli­árdra becsülhető az az ösz- szeg, amit a megye idegen­forgalma hoz. Az ezredfordu­lóra többszörösére emelhet­nénk ezt az összeget, amely nemcsak pénzt, hanem mun­kát is adna, s természetesen hozzájárulna a megye gyara­podásához. Balogh József mennyire akadályozták, bár­mennyire gátolják egyesek ma is, tényleg nincs más alternatívája á gazdasági re­formnak. A mostani felfoko­zott érdeklődés pedig azt is bizonyítja, időzavarba ke­rültünk. sokkal több. ma­gunk előtt görgetett gondot kell megoldanunk. mint amennyi szükséges lett vol­na. ha időben lépünk, ha valóban az ország érdekeit tartjuk szem előtt. A Kérdőjel című műsor további részében a nyílt­ságról. a demokrácia értel­mezéséről hangzottak el meg­fontolandó vélemények, do­kumentum-összeállítás. Vi­tára késztet ez a műsor, nem akar az igazságosztó szere­pében tetszelegni, inkább az együttes továbbgondolásra késztet, amire minden bi­zonnyal nagy szükség van napjainkban. (lányi) Érdemei nélkül /wádu^nellettl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents