Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

1988. május 28. PÁRIZS: A táskák családfája A nők napi gondjain eny­hítenek a kézi- és a váll­táskák, amelyek nélkül — hogy úgymond — ki se lé­pünk a lakásból. Íme a legújabb négy pá­rizsi táska-családfa, me­lyek jól igazodnak a ruha­divathoz, a helyzethez, a körülményekhez. Természetes stílusban kreálták az ügyes nappali táskák különböző darabjait. Itt előtérben helyezkednek el a szemcsés, rugalmas bőrmodellek, a vászonból és bőrből összedolgozott új­donságok. A remek ötlete­ket megvalósító tervezők és bőrdíszművesek gondo­san ügyelnek arra, hogy belsejükben sok zseb le­gyen, melybe más-más hol­mi helyezhető el. A színek nem hivalkodóak, hanem harmonikusak, klassziku­sok. Keverik az ekrüt és a sötétkéket, az arany és a természetes tónusokat. A fekete még jelen van, de színrelép a jellegzetes fran­cia piros is. Alkalmasint igen célsze­rűek a modern vagy grafi­kus — félhold, trapéz és le­kerekített — vonalú reti- külök. A korszerű újdonsá­gok nem csak irattartónak, de bevásárláshoz is jól megfelelnek. A színjáték elegáns — egyesíti a fehé­ret és a feketét, a bézst és a sötétkéket. A vitális családhoz tarto­zó 88-as olimpia jegyében született, sportos táskamo- dellek jól használhatók ten­gerpartra. bevásárlásra, vakációra. Az igen prakti­kus — főleg nagyméretű vállravetők, kézitáskák ké­szülhetnek valódi bőrből, vagy az. öltözékkel azonos anyagból. Ez utóbbi — gyakran gépben is mosha­tó. A szabályozható váll­szíjas modellek mellett sok a rövidebb fogóval készült kézitáska, a sportszatyor, mely sok zsebes és cipzá- ras. A tonik és az élénk színeket keverik egymással összeegyeztetve a fehérrel és a feketével. Azok a nők, akik elfogad­ták a nagyon testreszabott ruhastílust, az 50-es évek ruhainspirációit, azok bol­dogan lóbálják majd a női­es vékony bőrfogantyús re- tikülöket, vagy a rövid fülű és lekerekített vonalú ret- rótáskákat. Ezek a model­lek friss nyári színekben sok bájjal és humorral al­kalmazkodnak a nőies öl­tözetekhez. Kovács Mari Mit készíthetünk bodzából? Ütjaink mentén dús virágzaté bodza cserjék díszlenek. A virá­gok május-júniusban nyílnak. Amilyen üde látvány a szemnek, olyan üdítő ízű a szájnak a bodzavirágból készített szörp. Ehhez 6—7 db egészséges kivi­rágzott bodzafa virágot alaposan megmosunk, öt liter vizet 3/4 kg cukorral szirupnak megfőzünk, lehűtjük, adunk hozzá 5 dkg Gitromsót és belekarikázimk hé­jastól együtt egy db megmosott citromot. Lefedjük, két napig állni hagyjuk, azután leszűrjük. Finom, muskotályos szőlőízű szörpöt kapunk. Tartósabb a szörp, ha a szirup főzésekor ke­vés szalicilt szórunk bele. Hűtő­szekrényben 6 hónapig is eláll, de levegőn hagyva hamar rom­lik. Üdítőitalt is készíthetünk a bodzacserje virágából. Ehhez felhaszná hatunk 4 közepesnél nagyobb szépen kinyílt virágot, vagy 10 dkg száraz, morzsolt vi­rágot. A virágokat öt liter lan­gyos vízbe tesszük, amelyhez kevés citromsavat, 1 kg kristály- cukrot és 2 vékony szeletre vá­gott citromot adunk. Közben 4 kanál kristálycukorból kara- mellt készítünk, melyet ugyan­ennyi kanál forró bodzás lé­ben feloldunk, és ezt hozzáke­verjük a többihez. Ezután fel­főzzük, leszűrjük, hagyjuk ki­hűlni, és tiszta üvegekbe tölt­jük. Levegőn tartva kb. két hé­tig, szekrényben tárolva hónapo­kig eláll. A bodzavirágot meg is süthet­jük, meglepően finom ízű lesz: a lecsípett virágernyőket alapo­san megmossuk, jól lecsepegtet­jük, sűrű palacsinta masszába mártjuk és olajban hirtelen ki­sütjük. Fogyasztható lekvárral, majonézzel, paradicsom-sűrít­ménnyel, édesen és sósán is. A gyógyteához a bodza nyíló virágát az elágazások kezdeté­nél kell a kocsányról lecsípni. Szárításra tágas és szellős pad­lásterek a legalkalmasabbak. Legjobb a virágokat drótokra vagy zsinegre felaggatni, mert így szárad meg a legrövidebb idő alatt, és így őrzi meg leg­jobban eredeti világos színét. A virág akkor száradt meg jól, ha a vastagabb kocsányok pattanva törnek. Körülbelül 6 kg friss vi^ ragból lesz 1 kg száraz. A tea köhögéscsillapító, izzasztó, vize­lethajtó, vértisztító és enyhén hashajtó 'hatású, hűléses megbe­tegedésekhez kiváló gyógyszer. Receptje: teáskanálnyi száraz, morzsolt virágot leforrázunk egy pohár vízzel. 5 peróig állni hagy­juk, leszűrjük, citrommal ízesít­jük. A már ágyban fekvő beteg­nek melegen adjuk, aztán jól ta­karjuk be, mert félóra múlva izzadni fog, ha ez nem követke­zik be, másfél óra múlva újra itassunk vele teá.t. Házi feldolgozásra csak a fán termő bodza, és nem a később virágzó bokros (gyalogbodza) virága és termése használható fel. Testi bajok lelki zavarból Először is tisztázzuk, hogy mit jelent az a kifejezés: pszichoszo­matikus. A ,,pszicho” lelkit, a „szomatikus” testit jelent. Pszichoszomatikus betegségeken tehát azokat a testi bajokat ért­jük, amelyek a lelki élet zava­raiból származnak. Azt, hogy a testi betegségek lelki zavarok forrásául szolgálhatnak, általá­ban könnyebben elfogadjuk, mint az ellenkezőjét, hiszen gyakran tapasztaljuk, hogy ha betegek vagyunk, lelki zavara­ink is támadhatnak: nyugtala­nok leszünk, szorongunk, levert- té, sőt depresszióssá válhatunk. Ám ha figyelembe vesszük, hogy érzelmeinket is milyen gyakran kísérik testi tünetek, könnyen beláthatjuk, hogy akár komolyabb testi betegségeink is származhatnak lelki zavaraink­ból. Ha nagyon félünk, reszket­ni kezdünk, elpirulunk, elsápa­dunk, esetleg egész testi valónk­ból is kivetkőzhetünk. Mi más ez, mint a lelki eredetű problé­mák testi megjelenése? Az érzelmi megrázkódtatások hatására testünk működésében hirtelen változások következnek be: ereink összeszűkülnek vagy kitágulnak, testnedveink bőveb­ben áradnak szét zsigereinkben, belső elválasztású mirigyeink fokozottan választanak ki hor­monokat, egész vegetatív ideg- rendszerünk működése megvál­tozik. Ha negatív érzelmeink ál­landóvá válnak, ha szorongása­ink, egzisztenciális vagy emberi kapcsolataink elégtelenségéből fakadó félelmeink hosszú időn át tartó stresszhelyzetet terem­tenek, vagy sorozatosan élünk át kudarcokat, megrázkódtatáso­kat, a test működésében beálló változások is tartóssá válhatnak állandósulhatnak: krónikus gyo- mor-bélpanaszokhoz, szív- és keringési rendellenességekhez, fogyáshoz vagy hízáshoz, netán légúti betegségekhez vezetnek. A tünet — legyen az testi vagy lelki — mindig jelzés a környe­zet számára: valami nincs rend­ben velem.A gyakran előforduló gombócérzés a torokban mintha csak azt jelentené: „többet már nem tudok lenyelni!” Közhasz­nálatú kifejezéseink közül is sok utal arra, hogy e tünetek jelzésül szolgálnak: ,,a sok gon­dolkodásba belefájdult a fejem”, ,,a bánattól elszorult a szívem”, ,,a rémülettől elállt a lélegze­tem”. Pszichoszomatikus betegség­ben elsősorban azok a szervek, szervrendszerek betegszenek meg, amelyek veleszületetten vagy az élet folyamán elszenve­dett valamilyen sérülés miatt csökkent értékűvé, sebezhetővé váltak. Ez az oka annak, hogy a pszichoszomatikus betegségre hajlamos emberek, legyen bár­mi a kiváltó ok, mindig ugyan­abban a betegségben szenved­nek. Van, aki keringési pana­szokkal reagál, van, akinek minduntalan emésztési zavarai támadnak, esetleg a feje fáj vagy a vérnyomása ugrál. A pszichoszomatikus betegsé­gek közé többnyire reális, valós betegségek tartoznak. A gyógyá­szatban klasszikus pszichoszo­matikus betegségként tartják számon a tüdőasztmát, a gyo­morfekélyt, az idült vastagbél­gyulladást, a migrént, az aller­giát, bizonyos reumás megbete­gedéseket, az aranyeret; kisgyer­mekeknél az éjszakai bevizelést, bekakilást. A pszichoszomatikus betegségek azonban gyakran nem kifejezetten szervi megbe­tegedés formájában jelentkez­nek, hanem úgynevezett műkö­dési zavarként. Ezekben az ese­tekben a szervekben, szervrend­szerekben nem mutatható ki semmiféle elváltozás, mégis úgy tűnik, hogy rendellenesen mű­ködnek. Nem törvényszerű, hogy min­denki, akit fokozott érzelmi megterhelés ér, vagy állandósult stresszhelyzetben él, pszichoszo­matikus betegségben szenvedjen. Vannak felnőttek és gyermekek, akiknek „vasból vanak az ide­gei”, azaz sok mindent kibírnak, ami másokat ledönt a lábáról. Ugyanakkor számosán még az enyhe megrázkódtatásra is kó­rosan reagálnak, azaz hajlamuk van a pszichoszomatikus beteg­ségekre. Különösen jellemző ez az olyan emberekre, akik túlzot­Nincsenek kevesen azok, akik­nek erős, meglehetősen vastag a combjuk. A bemutatott tornát azok részére javasoljuk, akik „lefaragni” szeretnének belőle. 1. A karok elöl vállmagasság­ban. Rugózó térdekkel, hintázva guggoljunk le nem túl mélyre — majd ugyanúgy vissza, alap­állásba. A lábak párhuzamosan, a sarok a talajon marad, a hát domború. 2. Lépőállás előre, kéz a csípőn. Lassan leguggolunk, testsúlyunk a hátsó lábra kerül — majd test­súlyátvitel az elöl lévő lábra. A gyakorlatot tetszés szerint vál­togatva ismételjük. tan lelkiismeretesek, igen erős erkölcsi fékek uralják magatar­tásukat; akik túl szigorú köve­telményeket támasztanak önma­gukkal szemben, és hajlanak a kíméletlen önbírálatra. Hogy mi ennek az oka, arra még nem adott egyértelmű választ az or­vostudomány, de valószínű, hogy éppen a személyiség túlfékezett- sége, az erős gátak, a szigorú önkontroll eredményezik a lelki feszültségek felduzzadását, ame­lyektől ezek az emberek csak betegség útján képesek megsza­badulni. A pszichoszomatikus betegek gyógyítását a valós testi beteg­ség kezelésével és gyógyításával kell megkezdeni. De éppen ilyen lényeges az okok felszámolása, az egyén személyiségének a megerősítése, ellenállóképessé­gük fokozása. A pszichoszomati­kus betegségek kezelése csak ak­kor lehet eredményes, ha a test felgyógyulásával a lélek is egész­ségessé válik. 3. Terpeszállás, kezek a csípőn. Guggolás, testsúlyátvitel oldal­irányba, egyik lábról a másik­ra. 4. Üljünk egy székre. Kössünk egy súlyt a bokánkra. Nyújtsuk előre a hajlított térdet. Két láb­bal egyszerre is végezhetjük a gyakorlatot. 5. Feküdjünk hanyatt. Lendít­sük fel mindkét lábunkat a leve­gőbe a fejünk fölé, majd lendü­letesen húzzuk erős térdhaj lí- tásba, és a kéz segítsége nélkül álljunk fel. Felállás közben a felsőtest és a karok erősen előre nyúlnak. Dr. Flamm Zsuzsa Speciális torna „Keserű pirula” jeligére, Nyír­egyháza: Szörnyű nagy csaló­dás ért. Negyvenegy éves öz­vegy vagyok, a feleségemet há­rom évvel ezelőtt temettem el. Tavaly beleszerettem egy hölgybe, akivel egy étteremben szoktunk ebédelni. Ügy érez­tem, benne megtaláltam azt, akire mindig vágytam: szép, csinos, házias, művelt, zeneér­tő. Kapcsolatot teremtettem ve­le, kicsit húzódozott, kelhette magát (ez különösen tetszett nekem), míg végül összemele­gedtünk. Nekem azt mondta, elvált, egyedül neveli a két kisfiát. Feleségül akartam ven­ni, s most, mint derült égből a villámcsapás, kiderült, hogy hazudott. Férjes, a férje kül­földi kiküldetésben volt Afri­kában, s ő csak egy kis ka­landot akart, erre kellettem én neki. Teljesen gyanútlan vol­tam, mindvégig azt hittem, szeret engem. A szexben is összepászoltunk, én ostoba, azt is elhittem, azért kell nekünk a barátnője lakásán lennünk, hogy kamaszgyermekei ne ve­gyenek észre semmit. Azért, bogy a férje ne tudja meg, mi­lyen a felesége, mit csinál, míg ő ezer kilométerekre él tőle! Teljesen összetörtem. Legszíve­sebben — bár nem vagyok bosszúálló — felkeresném a férjét, és elmondanám neki, Lídia milyen hűtlenül viselke­dett. Mióta ez történt, megetet­ték velem a keserű pirulát, el­veszítettem a hitem a nőkben. Kérem a tanácsát. Csalódását és kiábrándultsá­gát megértem. Minden férfit és nőt elítélek, aki — midőn egy kicsit magára marad — már kalandokon gondolkodik. Ál­tatni nem kívánom, a leírtak­ból valóban úgy tűnik, ön csak arra kellett a hölgynek, hogy magányát, és ösztönölek pa­rancsait kielégítse. Azonban egyetlen ember hazug kétszínű­sége, csapodársága miatt nem ítélhető el minden nő és férfi. Nem szabad meggyülölnie a női nemet, ezzel ugyanis annak a lehetőségét veszi el, hogy megtapasztalja, léteznek más, erkölcsi tartással rendelkező, tiszta és gazdag lelkű nők is. Nem azt ajánlom, hogy keres­sen magának gyógyírként más asszonyt, nőt, ez ugyanis épp olyan erkölcstelen tett lenne, mint amilyen miatt ön most szenved. Dolgozzon, foglalja el magát, és tanuljon a saját pél­dájából: ismernünk kell, ki az, akivel kapcsolatot létesí­tünk. „Franciska néni” jeligére. Tiszavasvári: Szeretném meg­tudni, valóban gyógyítható-e az alkoholizmus? Az én uram hetvenegy éves, napontameg­iszik fél liter pálinkát. Gyenge háziáldás, mert itthon nem csi­nál semmit, részegen hazajön és eldől az ágyon, mint egy zsák. Ezen kívül nincs más hasznom belőle. A községben, ahol lakunk, mindenki ismeri már. Alkoholelvonó kúrára nem akar menni, nekem meg már elegem van ebből az átok élet­ből. Tessék azt megírni, kihez vigyem az uramat, hogy kfgyó- gyítsák? Az alkoholista ember nem­csak a saját egészségét issza el, hanem a felesége és a gyer­mekei életét és boldogságát is. Mindenféleképpen orvosi segít­ségre van szükség ahhoz, hogy az alkoholizáló embert leszok­tassák káros szenvedélyéről. A gyógyultra most már alkohol- ellenes klubban vigyáznak a volt alkoholisták, ez a legjobb ellenőrzés, utókezelés. A köz­ségi tanácson kell jeleznie, hogy a férje alkoholista. Tőlük megkap minden útbaigazítást, segítséget, a férje pedig lehe­tőséget arra, hogy abbahagyja az ivást. De ha az orvosuknak jelzi a bajt, ő is segít. „ Lelki segélyszolgálat” jel­igére: Én egy héttel ezelőtt ön­gyilkos akartam lenni. A fele­ségem elhagyott, a munkahe­lyemet felszámolták, most se­gélyből élek. Egy barátomnak köszönhetem, hogy életben ma­radtam. ö tartott szóval azon az éjszakán, visszarázott az életbe. Most már megnyugod­tam, de elgondolkodtam, mi lett volna akkor, ha a barátom épp akkor nem csönget be hozzám, és nem dobja ki a permetszeres üveget a második emeletről, ahol most könyörü- letből lakom. Annyi mindent csinálunk ebben az országban, de a megyében nincs egy lelki segélyszolgálat, amit ilyenkor, nekikeseredve felhívhat az‘em­ber. .. örülök, hogy nem követte el azt az ostobaságot, amire ké­szült. Nagyon is egyetértek önnel, a megyének szüksége van (már nagyon régen) éjjel­nappali lelki segélyszolgálatra. Hihetetlenül sok ember életét mentenék meg vele. Természe­tesen szorgalmazzuk egy .ilyen telefonszolgálat életre hívását, de — úgy tűnik — erre még vámunk kell. Reméljük, nem sokáig. HU HÉTVÉGI MELLÉKLET e

Next

/
Thumbnails
Contents