Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-26 / 125. szám

4 SMet-Magyaroraáf — Nyíregyházi Elet 1988. májifi M. Nyíregyházán B ezer GHK-k és társaik Gőzerővel készül az új magyar társasági törvény, hogy felváltsa az évszázadosat, az elavultat. Hamarosan a parlament szavaz ró­la, hogy alkalmas-e arra, amire szánták, pó- tolja-e azt, ami már annyira hiányzik. És, mint ahogy lenni szokott, az élet jóval előt­te jár a törvényi szabályozásnak. A kisvál­lalkozások reneszánszukat élik. Számtalan formában és feladattal bukkannak elő, mint az őszi erdőben a gombák. Megyénk jó né­hány dologban később „ébredt”, mint a fő­városhoz közelebb eső tájegységek. Gondol­junk csak a termelőszövetkezetek mellék­üzemágainak fejlesztésére ... Ügy tűnik, en­nek az új vállalkozási formának az elterje­désével nem nagyon maradunk el. Hagy szövetkezet helyett kicsi... Szabolcs-Szatmárban 10 ezer ember keresi kenyerét valamilyen kisvállalkozás kereté­ben — kaptuk a felvilágosítást Kocsis Já­nostól, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hi­vatal belföldi társasvállalatok osztályának helyettes vezetőjétől. A megyeszékhelyre az összesnek mintegy 80 százaléka jut, tehát döntő része. E számok félreérthetetlenül és világosan megmutatják: virágzik a kisvál­lalkozás. Először arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen a dinamizmusa életük­nek. A változó gazdasági szabályozók köze­pette Ugyanis egyes formáknak kedvezőbbé válik a helyzete, másoknak éppen ellenke­zőleg. Korábban nagyon „mentek” a vgmk-k, de mint tudjuk, január elsejétől a megválto­zott adórendszer egyszeriben betette nekik az ajtót. Városszerte szűnik meg a tevé­kenységük, aminek közvetlen oka, hogy az innen szerzett jövedelem a korábbi jelké­pes adózás helyett a főmunkaidőben szerzett utáni sávba kerül, és egy jobb fizetésű em­bernél több mint harmada is elveszhet. Nem adják fel persze, hiszen a pluszpénz nagyon hiányozna a családi költségvetésekből. Ma­rad a paragrafusok tanulmányozása, abból a célból, hogy egy kevésbé adózott formát talál­janak. Manapság inkább szakcsoportok ala­kulnak, mert ezek a kedvezőbb elbírálás sávjába sorolódnak. Külön misét érdemelnek meg a kisszövet­kezetek. Az év elején valóságos pánikhangu­lat uralkodott körükben egy nem elég pon­tosan megfogalmazott rendelet miatt. Ügy is lehetett értelmezni az ominózus szakaszt, hogy a tagok nem vehetik ki a bevitt va­gyont, ha éppen úgy döntenének. Meglehe­tősen sokáig tartott a pontosítás, de végül is megtörtént. Éppen a minap kaptuk a hírt, hogy a Nyírség Ruházati Szövetkezet tagsága szavazott a kisszövetkezetté való átalakulás mellett. Rugalmas, és hatékony formának tűnik, minden bizonnyal sokan választják majd. A bizonytalanság különben minden kis­vállalkozási forma életére rányomta bélye­gét. Nyíregyháza polgárainak fejéből még nem törlődött ki a City-taxi név, pedig úgy mint cég már nem létezik. Jött a Főtaxi, és a régi cég emberei, akik főállásban dolgoztak a Citynél, ma magánvállalkozók. Érzékeny ágazat a kisvállalkozás, nincs módja sokáig tétovázni, mint egy állami cégnek. A szabá­lyozás rezdüléseire is azonnal reagál, mint ahogy ebből a példából is látható. Itt húsz­egynéhány ember kenyeréről volt szó, ők így döntöttek... Könyvelő gmk-k Sokkal több a megszűnés, mint a cégalapí­tás, ez derül ki a statisztikákból. A legutóbbi egy esztendőben 133 alakult meg és 211 hagy­ta abba. Még élesebb a különbség a vgmk-k esetében: 111 megszűnéssel szemben csak 39 alapítás áll. A gmk-k már életképesebbek, de azok körében is telítődés tapasztalható. A fuvarozásra szakosodottak körében például már nem nagyon tart el többet a megren­delői kör. Nem fenékig tejfel az életük, mert azon múlik, hogy találnak-e egy állandó megrendelőt, amelyik az év nagy részére biz­tos munkát ad. Az ilyen lehetőség megtalá­lása bizony összeköttetéseken is múlik. Nem a tehertaxisokra gondolunk, bár azokból is igen sok van már. Érdekes, hogy a lófogattal rendelkezők közül sokan adják vissza az ipart, erre azonban most nem térünk ki bő­vebben, mert nem tartoznak a szorosan vett kisvállalkozói körbe. Ök kisiparosok. Mégis olyan bonyolult adminisztrációra kényszeríti őket az új adórendszer, hogy állítólag van, aki kizárólag emiatt fogta ki a lovát végleg. Hogy mégis szót ejtünk róla, annak az az Ax A8ZLA GMK Nyíregyházán oka, hogy rajtuk is segíthet egy most virág­zásnak induló vállalkozási típus, a könyvelő gmk. Egy-egy szabálytalanság, netán bűnügy feltárásakor derül ki, és a könyvviteli szak­emberek a megmondhatói, hogy mennyire nem értenek a vállalkozók a könyvvitelhez, és milyen durva hibákat követnek el. Rajtuk segítenek ezek a gmk-k, jelenleg négy van belőlük. Persze nem csodálkoznánk, ha írá­sunk megjelenéséig továbbiak alakulnának. Jó neveket találnak maguknak. A Referen­cia, a Korrekt bizalmat kelt, és nem is na­gyon kell tartani a csalódástól, mert szigorú előírások szabályozzák a szakképzettséget, sarlatánoknak nem engednek céget alapítani. Nem elég képesített könyvelőnek lenni ah­hoz, hanem okleveles könyvvizsgáló szüksé­geltetik. Akad közöttük társas és egyéni vál­lalkozás. Közös jellemzőjük, hogy közepes vállalatok könyvvitelét látják el, mert ennél a méretnél még nem bírnak el egy kizárólag ezzel foglalkozó embert. Még kevesen van­nak, így aztán számuknak szaporodása vár­ható. Nemcsak a vgmk-ból kisszövetkezet út for­galmas manapság, aminek közvetlen oka, hogy az utóbbiban elmarad a 20 százalék kü­lönadó. Virágzanak az átalánydíjas egysé­gek. Korábban leggyakoribb előfordulásuk a vendéglátóiparban volt, manapság a fod­rászatokban terjednek leginkább. Az áta- lányelszárnolási rendszerben 200 ezer fo­rintig terjed az adómentesség, míg a gmk- ban és a szakcsoportban csak a feléig. Hosz- szú fejtegetés árán lehetne erre a magya­rázatot keresni, és még akkor sem lenne biz­tos, hogy mindenkit meggyőzne. Az érintet­tek nem is ezzel foglalkoznak inkább,- ha­nem azzal, hogy miként vihetik végbe szí­neváltozásukat egyikből a másikba. Eléged­jünk most meg annyival, hogy egy vgmk- ban a résztvevők nem kockáztatnak többet az esedékes munkabérüknél, míg a kedvez­ményes adózást nyújtó formákban sokkal többet. A kedvezmény tehát a kockázat ka­mata. A kisvállalkozások jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint egy szám: egymilliárd forint volt a bevételük az elmúlt naptári évben. Ismerve alacsony költségeiket, taka­rékos voltukat, és azt, hogy minél kevesebb embert igyekeznek bevenni a nagyobb jöve­delem érdekében az üzletbe, könnyű szívvel állíthatjuk, nagyon hatékonyan működnek és pótolhatatlanok. Nagyon figyelemreméltó, és aggodalomra okot adó tény tehát, hogy a me­gyében nincs érdekképviseleti szervük. Mivel a zöm Nyíregyházán van, talán egy városi szervezet is megtenné egyelőre, összehangol­ni tevékenységüket, egységes fellépésre lehe­tőséget találni mindannyiukat érintő témák­ban ... És még lehetne sorolni az okokat, amelyek sürgetik az érdekvédelmi szervezet életre hívását. Létrejött már a Vállalkozá­sok Országos Tanácsa, sőt a Gazdasági Ka­marának is működik kisvállalkozói tagozata, ezek azonban a fővárosban vannak, és nincs olyan megye, amelyik a szó földrajzi és fo­galmi értelmében távolabb lenne tőlük. Mos­tohagyerekek a gmk-k, apjt-k, a szakcso­portok és a többiek. Kár ... Veszteségből nyereség... A mostani bizonytalan helyzetet a törvé­nyi szabályozás által valami tisztább vált­ja majd fel. A változó gazdasági körülmé­nyek között még több lehetőség nyílik majd a kicsi és rugalmas vállalkozások számára. Ékes példa volt erre az a tény, hogy a csőd­höz közeledő vendéglátóipar a legvesztesége­sebb egységeit adta oda a vállalkozásoknak, és azok — csodák csodája — nyereségessé varázsolták őket. Nincs tehát kizárva, hogy a találékony, kockáztatni kész emberek már a közeli jövőben nagyobb teret kapnak képes­ségeik bizonyítására. Alátámasztja ezt a fel- tételezésünket az a tény, hogy a gazdasági stabilizáció és kibontakozás programjában az eddiginél lényegesen nagyobb teret szen­telnek ennek a szektornak. Esik Sándor Minta hatóránkónt Vizes veszélyek Sokan furcsállták, amikor a Nyíregyházi Fodrász Ipari Szövetkezet bejelentette, ez­után nem használnak zuhanyzót hajmosás­nál, mert ez méregdrága nekik. Más: a Nyír­egyházi Konzervgyár a vízigényes munkákat kitelepítette oda, ahol saját vízmű van (Va­ja, Tyúkod), mert a költségtényezők erre kényszerítették. Miért fordít tetemes összegeket az állam — a tanács — s újabban már a lakosság is a jó vízellátásra? Azért, mert ez mindenek­előtt egészségügyi kérdés. Mint köztudott, a talajvizek jelentősen elszennyeződtek, a fo­kozott kemizálás és más okok miatt sok he­lyütt fogyasztásra alkalmatlanok. Aztán: aki egy komfortos vagy összkomfortos lakásban nő fel, észrevehetően másként éli az életét, mint akinek ebben nincs része. A közműve­sített lakásban élő igényesebb lesz önmagá­val, jobban megőrzi egészségét, kulturáltab­ban él — tehát a jó vízellátásnak — bár­milyen különösen hangzik — személyiségfor­máló szerepe is van. Az áldozat pedig nem kevés. A beruházás egyre növekvő költségein kívül érdemes meg­említeni, hogy egy köbméter jó ivóvíz előállí- lítása 15 forint 56 fillérbe kerül Nyíregyhá­zán és vonzáskörzetében. Ezért a fogyasztó 2 forint 80 fillért fizet, a többit az állam te­szi hozzá. Igaz, a közületek már jobban a zsebükbe nyúlnak (köbméterenként) 17 fo­rintot kell fizetniük), s ez valamit visszahoz a veszteségből. Indító példáink ezáltal ért­hetőbbé válnak: egyetlen üzem sem gazdál­kodhat pazarlóan a vízzel, mert a nyeresége bánja. A megfontoltabb üzemi, közületi fel- használást jól mutatja, hogy bár az új la­kónegyedekkel bővül Nyíregyháza, a vízfel­használás lényegesen nem növekszik: ez ál­talában 42—45 ezer köbmétert jelent napon­ta, a csúcsfogyasztás tavaly 50 ezer köbméter volt. Ha az idén elkészül a Nyírtura—Sényő vízhálózat, akkor befejeződik az 1970-ben el­kezdődött program megvalósítása, s ezáltal valamennyi Nyíregyháza környéki — az üzemmérnökséghez tartozó — településen megoldódik a vezetékes vízellátás. Ám ez így csak részben igaz, bár kétség­telen eredmény. Tudni kell azonban, hogy amíg például a falvakban a vízműtársulat valamennyi utcában megépíti a vízvezetéket, s így lehetőség nyílik minden ház „beköté­sére”, addig ennél lényegesen rosszabb hely­zetben van Nyíregyháza. Kevesen hinnék, hogy a megyeszékhely belterületi utcáinak 15 százalékában még mindig nincs vezetékes víz. Másként ez azt jelenti, hogy 15—20 ezer ember Nyíregyházán még mindig a kútra jár, vagy a szomszédból viszi az élethez nél­külözhetetlen vizet. Tehát a jövőben a fej­lesztésnek — az anyagi lehetőségektől függő­en — elsősorban a fehér foltok eltüntetésére, illetve arra kell irányulnia, hogy mindenütt egyenletesen jó és megbízható legyen az el­látás. Ez utóbbi alatt a szakemberek azt értik, Nyíregyháza területén több helyütt már szűk a vezeték keresztmetszete, cserékre van szük­ség (mint történt ez például a Hímes és a Kórház utca egy részén), mert ellenkező eset­ben „ingadozik” a nyomás. Ez például a gáz­fűtéses lakásoknál gyakorta okoz gondot, ha nyomás híján nem lobban be a gáz. Tudnunk kell azonban, hogy ez nem olcsó mulatság. Egy méter vízvezeték lefektetése több mint ezer forintba kerül. Még drágább a csatornáé, ami 3 ezer forintot taksál mé­terenként. De lépni kell, mert ez — mint már a bevezetőben említettük — kiemelkedően fontos egészségügyi kérdés. Ha már az egészségügynél tartunk, fontos megtudni, miként vigyáz a SZAVICSAV, s mindenki, akit illet, a víz minőségére. Leg­fontosabb e téren, hogy hatóságként a KÖ­JÁL állandóan vízmintákat dolgoz fel. Azt már kevesebben tudják, hogy a SZAVICSAV 6 óránként vesz vízmintákat, s igen szigorú vizsgálatnak veti alá. A vizet kitermelő Tisza menti Regionális Vízmű Kótajban, Tisza bér­céiért és Nyírteleken is állandóan ellenőriz. Vidékről hetente legalább egy alkalommal a központi laboratóriumba is behoznak ellen­őriztetni mintát, s a mintavételi pontokat úgy alakították ki, hogy az a lehető legjobban jellemezze a víz minőségét. Szükség is van az éberségre, hiszen amint a tűzzel, úgy a vízzel sem lehet játszani. Egy eset: a korábbi években Kótajban egy illető a kertben egy kombinált vezetékrend­szert létesített saját kivitelezésben úgy, hogy ha kellett, locsolt, ha szükséges volt, perme­tezett vele. Ezt összekötötte a lakásával is. Figyelmetlensége miatt egyszer benyomta a permetlevet a vezetékbe. Még szerencse, hogy végvezeték volt, s így a méreg nem került az egész rendszerbe, mert ez esetben elkerülhetetlen lett volna a tragédia. Példá­san megbüntették tettéért, mások okulására is. Elgondolkodtató az a büntetéssel járó cse­lekedet is, amit Nyírpazonyban követtek el: foglalkozása miatt az egyik fogyasztó az át­lagostól lényegesen több vizet vételezett a ve­zetékből, s hogy a költség kisebb legyen, egy tűvel megakasztotta a vízórát. Ö sem kerülte el a szabálysértés tetemes bírságát. Még any- nyit a vízről: a mi vizünk védett rétegből, 100—150 méterről jön a felszínre, ami több nagyváros esetében már elképzelhetetlen, ezért ott folyóvíz tisztításából nyerik a la­kossági fogyasztásra szánt vizet is. Persze ilyen mélységről költségesebb a víznyerés, de igen dicséretes az a közös törekvés, ami a városi tanács és a vízműtársulatok között ta­pasztalható, melynek nyomán a város külső területein (Sóstóhegy, Manda, Felsősima, Butyka stb.) is gyors ütemben bővül a je­lenleg 313 kilométernyi vízhálózat. Nem kisebb fontosságú a szennycsatorna­hálózat létesítése és üzemeltetése, ráadásul itt a költségek — mint már említettük — te­temesebbek. Az üzemmérnökséghez tartozó területen összesen 157 kilométernyi szenny­vízcsatorna található, s ennek túlnyomó ré­sze (137 kilométer) Nyíregyházán van. Még ez sem tekinthető kiugrónak, hiszen a város nagyobbik része mindmáig csatornázatlan. Szerencse, hogy ez a rövidebb szennycsator- na-hálózat a nagy fogyasztókat nem kerüli el, így az ivóvíznek mintegy 85 százalékát összegyűjti. A tisztítás mechanikai és bioló­giai úton Nyíregyháza két telepén történik (egyik a nyírszőlősi út mentén található, a másik, ahol most próbaüzemelés ideje van, Felsősimán). Ez utóbbi, tehát a felsősimái telep létrehozása rendkívül fontos a város életében, hiszen a Makarenko és Arany Já­nos utcai kereszteződésben lévő nagy áteme­lő révén rugalmas üzemeltetést lehet meg­valósítani; üzemzavar nem okozhat huzamo­sabb időre. gondot. Jellemző a szennyvízelvezetés fontosságá­ra, hogy hiánya miatt az utóbbi évtizedben a város alatt egy méterrel emelkedett a ta- lajvízszint. Ha most ebbe még beszámít­juk a növényvédő szerek, a mosószerek és más károsítok jelenlétét, akkor még nagyobb figyelmet igényel a csatornahálózat fejleszté­se. Igen ám, de a várós beruházási kerete — mint köztudott — csökken, s a lakosság­nak is egyre inkább részt kell vennie az ilyen fejlesztésben. Van már rá példa, hogy kertes házak utcáján lakossági összefogással létesí­tettek szennycsatorna-hálózatot, amihez a vá­rosi tanács is támogatást nyújtott. (A Hí- mesben, a Fürj utcán.) Egyesek szerint nem szalonképes a téma, de annál fontosabb a már említett mecha­nikai és biológiai szennyvíztisztítás, mert en­nek közegészségügyi és környezetkímélő okai vannak. Erről csak annyit: túl az ülepítést jelentő mechanikai tisztításon, a SZAVI­CSAV szakembergárdája olyan megoldást szabadalmazott a biológiai tisztításnál, mely­nek során a kitenyésztett baktériumpopulá­ció létezéséhez éppen a zsírral és olajjal szennyezett víz szükséges, amit a baktérium elfogyaszt, s így megtisztul a víz. Angyal Sándor Oxlgénmérés a KótaJI úti szennyvíztisztító telepen

Next

/
Thumbnails
Contents