Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-04 / 105. szám

1988. május 4.

Kelet-Magyarország

3

Nyíregyházi panoráma lakásszövetkezeti épületekről a Malomkertben. (Elek Emil felvétele)

Újra zöldellnek a diófák Milotán

Rangja van a háztájinak

Első saccolásra vetőkrumplinak vélem, de aztán Berki József, az Űj Élet most már minden bizonnyal Milotán gyökeret vert elnöke mosolyogva újságolja:

— Kukorica van azokban. Egy héten kétszer a téesz fogata végigmegy a falún, s összeszedi a darálásra szánt tengerit, majd visszaszállítja a helyükre. Egy-egy alkalommal legalább száz mázsát fuvarozunk a darálóba — magyarázza.

Pénzre érett

Rangja van Milotán a háztájinak. Legalább félezer tehén és kétszáz növendék van az istállókba bekötve. Ezeknek meg kell a takarmány, ha gömbölyödni, pénzre

„érettnek” óhajtanak hízni.

— A mi gondunk a háztáji takarmányellátása. Talán nem is kellene ezt megírnia

— fűzi hozzá —, de aztán mégis valami kibuggyantja belőle a lényeget: háztájicentrikusok vagyunk.

Hagyománya van az állattartásnak Milotán. Értenek a jószághoz, jól tudják nevel- ni-hizlalni, s ami hasznos a háztájinak, javára válhat a közösnek is. Ezt az elvet nem csak vallják, gyakorolják is.

— Rajtunk is múlik, hogy ezt a kedvet megtartsa a falu — jegyzi meg a főkönyvelő, aki tavaly már szerény nyereséggel, mintegy másfél millióval zárta a főkönyvi kivonatot. S bár igaz, hogy a közös állatállománya ebből tavaly még egy fillért sem hozott a közös konyhájára, de a háztájiból a nagy kasszába is annál több nyereség folyt be.

Innen, Szatmár csücskéből, Milotából szállítják a finom kis borjakat a Skálának.

— Ügy bizony. Itt van a megbízottja — így az elnök.

— Észnél kell hát lenni. Megjelenik ma már mindenhol a konkurencia. így aztán legutóbb, amint felhajtottak száz borjút a háztájiból, mi vettük meg, a téesznek — mondja Berki József.

— Megérte?

Rizstelepek

helyén

— Biztos vagyok benne — tekint rám határozottan. Már mindet bekötötték az istállóba, híznak, gyarapodnak, s szándékunk szerződést kötni rájuk a húsiparral. Tavaly 550 darab marhát értékesítettek a nagyüzemből. Ha azt

számítjuk, hogy az Üj Élet Tsz-nek 1180 hektár földje van, s ebből mindössze 600 hektár a szántó, akkor nem rossz eredmény.

A többi rét, legelő. Ebből kell megélni a 350 tagnak. Korábban itt rizstelepek voltak. Most olyan a 450 hektárnyi legelő-rét, hogy felületi öntözéssel javítják. A Tiszából szippantják majd a vizet.

— Idén szeretnénk a legelő- gazdálkodást gyökeresen megjavítani, árasztásos módszert használni. Számítás nélkül azonban nem kezdünk hozzá. Ez a szakmám, óvatos vagyok — magyarázza a Szarvason végzett „vizes” szakember.

Lassan, kockáztatva ká- paszkodik felfelé a korábban szanált kis közösség Milotán. Biztató a négyszázas hízómarha-állományuk, az egészséges két falka birka is. Ígéretes a határ. Az utolsó barázdákban jár a vetőgép, száz hektáron lóbab kerül a földbe a Tanító-tagban, a Mogyorósalján és a régi rizstelepi ka- lickákban.

— A lóbabot a vetőmagtermeltető vállalattal szerződtük — mondja az elnök.

Két éve, amikor erre járt a krónikás, fájó szívvel summázta: ahol diófát vágnak,

4 huzatnak két vége van, az egyik vége az ajtót vágja be, a másik betöri az ablakot. Eközben Stohanek üvölt:

— Huzat van!

— Vettem észre — mondom — de fő a nyugalom.

— Nyugalom?! Engem már az is idegesítr ha valaki lassan megy az utcán. Az isten szerelmére — mondom — csipkedje már magát.

— Minek?

Stohanek tekintete elborul. Arcában ráng néhány ideg, aztán mély lélegzetet vesz, lehiggad és azt mondja:

— Fapatkó.

Nem értem. Nézem ezt az embert, jól szituált, a maga módján müveit is, de közönséges. Fapatkónak nevez. Kikérem magamnak. Fapofa már voltam, fabatkát sem értem, de hogy fapatkó? Kérdezem:

— Hogy értsem ezt?

— Ügy, hogy vettem egy hidegvágót, kivésni a betont. Kettőt ütöttem és az acél éle kicsorbult. Annyit sem ér az egész, mint egy fapatkó. Ide vezet a tunyaság, a

ott nem bíznak a jövőben. Mert nemcsak a csökött, rossz fáktól szabadultak, hanem a többitől is. Pedig Milotán a diót böcsmérelni legalább olyan vétek, mint Csányban, Hevesen a dinnyét. És akkoriban a szanáló bizottság mégis kárhozatra ítéltette.

Bizalom

— Aki viszont diófát ültet, az bízik a jövőben. Ezt mondták az öregek, ezt valljuk mi is — villant reményt a holnapokra Berki. — Már elültettük az első 5 hektár diócsemetét, milotai fajtát. Hatéves korára már termőre fordul. Értékes kultúra. De kötelez a hagyomány is. Így döntöttünk.

Három éve ötven hektáron díszlett a dió. Évek kellenek míg ezt pótolják. De megkezdték. S hét hektáron már szilvafát is meggyökereztettek. Feléled újra Szatmárban a szilva, a dió. Három esztendeje még egy lerongyolódott téesz volt a milotai, ahová akkor a megye legfiatalabb elnöke, Berki József érkezett küldetésbe. Sokáig kétséges • volt, befogadják-e. Elfogadták, bizalommal vannak azóta is iránta.

Idén is jövedelemmel szeretnék zárni az esztendőt. Háromszázötven család jövőjét igyekeznek alapozni.

nemtörődömség, a nyugalom. Ebben a nyugis világban csupa fapatkó terem.

Tudtam, hogy ez lesz a vége. Miként lanyhul az éberségem, ez a Stohanek a leghétköznapibb dolgokba is beleszövi a politikát. A hazai gyorsítást úgy szeretné, hogy

mmmm m

még a bénák is. fussanak. Azt is tudom, hogy a hidegvágóval a termékszerkezet-váltásra és a minőségi termelésre célzott. Azt viszont nem értem, miért ideges?

— Mert nagy az impotencia — mondja. — Járt mostanában a városban? Ha járt, akkor láthatta, mit csináltak azzal a három nővel. Tavaly is fúrták, faragták, idén is fúrták, faragták. Egy belevaló kőműves azt a három nőt egy menetben elintézte volna.

— Ne legyen közönséges.

SziMpsta

K

ét virágszirmot fújt be a szerkesztőség ablakán a szél. Ott kötöttek ki az asztalon, a kéziratok között, az írógép mellett. Szinte mondták: megjöttünk, .tessék

rólunk írni! Szépek voltak, fehérek, dolgukat tett, bogárcsábító szirmok.

Tenyerembe vettem őket, és megszállt valami nagy béke. Ide, ahöl komoly és fontos dolgokat kopognak az gépek, ahol rohanó, futó, izgatott és szenvedélyes hírlapírók élnek, ide hozta be őket a szél. Egy pillanatnyi nyugalmat kérve, üzenve.

Május van, mondják úgy is, a béke hava, meg a szerelemé. És a sok-sok virágé. Nézegetem őket, tenyerembe veszem a szirmokat. Még valami halo- vány illat is megcsapja az orrom. Aztán nyúlok a gép felé. Hogy 'lekopogjam üzenetüket. Tavasz van! Olyan szép a világ! Széliünk, visszük a hírt: értsük meg egymást. Emberek és virágok. A fehér béke fehér virágai és azok, akik rohannak, pedig szét is kellene, hogy nézzenek. Szállnak a szélben a szirmok, röppennek a szoknyák, hajakat kócöl a szellő, szakállt is borzol.

Legyen egy percünk a viráglepkékre, a szállon- gókra, a szép üzeneteire. Huzat lebbenti el asztalomról őket. Mennek, szállnak tovább. Még sokaknak van üzennivaló- juk. (b)

Méghogy a város közepén nőket, meg miegyebek.

— A Gráciákról beszélek. A szökőkútról. Amit már évek óta bűvölnek. A polgárok most fogadásokat kötnek, az egyik azt állítja, jó lesz, a másik szerint megint csak folyni fog.

Végre felfogom mi a baja a szomszédomnak. Nem tud jó szemmel nézni semmire. Mindent kritizál és minél inkább kritizál, annál inkább elégedetlen. Keresem az okát, míg nem kipattan az isteni szikra: a huzat. Igen a huzat az oka, ezért is j-evidiá- lom a korábbi álláspontom.

A huzatnak nem csak két vége van, de van közepe is.

4 huzat egyik végén az ajtó, másik végén az ablak és közepén Stohanek. Megártott neki. Sosem tudott helyezkedni. Most is, hogy kimegyek, üvölt. Huzat van. Nem állna arrébb. Jó magyar szokás szerint csak bírál és fecseg, de nem cselekszik.

Seres Ernő

Farkas Kálmán

Nyílilc-e a párnázott ajtó?

A falu gazdái

Harmadik születésnapjukat ünnepük hamarosan az elöljáróságok. Egyöntetű vélemény, hogy a sorsukra hagyott, intézményektől megfosztott, munkaalkalommal alig-alig rendelkező községekben a falu gazdáit látja bennük a lakosság. Talán nem túlzás, hogy személyes ihletésű intézményeknek számítanak.

FONTOSSÁGUKAT bizonyára a fenti megállapítás is alátámasztja. Éppen ezért találkoztak az elöljárókkal a napokban a megyei tanács tisztségviselői, a Hazafias Népfront és a helyi tanácsok vezetői, hogy első kézből tájékozódjanak az elöljáróságok működéséről, munkájuk tapasztalatairól. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az elhangzott véleményeket a megyei, városi és községi tanácsokon megvitatják és amiben lehet, az elöljáróságokat támogatják.

Tavaly készítettek hazánkban egy \reprezentatív felmérést e testületek működéséről. Szabolcs-Szatmár húsz elöljáróságának adatait dolgozták fel benne. A Iliből kiválogatott 20 mindenképpen keresztmetszetet és továbbgondolásra érdemes adatokat hozott felszínre. Ezekről beszélgettünk dr. Fekete Zoltánnal, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának vezetőjével.

— Sikeresen startoltak az elöljáróságok és általános vélemény, hogy a közéleti demokráciát eredményesen gyakorolják. Szókimondásuk bátorságnak tetszik a megyei tanácson, ugyanakkor parancsoló követelmény a helyi közvélemény szemében. Ezernyi dologgal foglalkoznak — hivatalból, vagy mert ilyen kérés érkezik hozzájuk —, sok esetben annyira szerteágazó területek ezek, hogy hosszas levelezésbe vagy kilincselésbe kezdenek az elöljárók.

HOGY FOGADJÁK az állampolgárok ügyeiben eljáró elöljárókat? Ezt bizony helye válogatja. Van, ahol megbecsült közéleti ember hírében áll, ismét másutt nehezen nyílik előtte a párnázott ajtó. Azon túl, hogy a személyes tekintélyt nem a hivatal1 rangja adja, hanem saját maguknak kell kivívniuk, igaz az is, hogy a társközségekben felmutatott eredmények jó ajánlólevélnek számítanak a soros ügyek intézéséhez.

Mint a falu gazdái, számos kezdeményezéssel hívják fel magukra a figyelmet az elöljárók. Kisvarsányban és Nyírjákón szorgalmazták az iskola „visszakörzetesíté- sét”, Bergdarócon és Má- rokpapiban részt vettek az iskolaépítési program VII. ötéves tervi koncepciójának kimunkálásában. A gyermekvédelmi akciócsoport munkáját hatékonyan támogatják többek közt Gulá- cson és Tiszaszentmárton- ban.

Vagy másik, nagy port felvert kérdés a taho. Az elöljáróságok oroszlánrészt vállaltak magukra, elbeszélgettek az emberekkel, érveltek, vitatkoztak, számtalanszor ütköztek, felvállalva a személyes konfliktust is a köz érdekében. Aktivitásuk révén a 111 elöljáróság közül mindössze 14 akadt, ahol elzárkózott a lakosság a teho fizetésétől, talán azért, mert évente több ezer forinttal törlesztik a közmű-hozzájárulást.

Vajmi kevés bevétellel rendelkeznek a társközségek. Egyik fontos forrásuk éppen a teho, amelynek felhasználásáról önállóan dönthet az elöljáróság. Ugyancsak teljes szabadságot élveznek a társadalmi munkaversenyben elért helyezéssel járó díj fel- használása terén. A nem tanácsi szervektől kapott anyagi támogatás, vagy a helyi lakosság pénzbeni segítsége, magyarán közadakozás ügyében szintén ezek a testületek mondhatják ki a végső szót.

— Három fontos jogosítványt gyakorolhatnak az elöljáróságok — magyarázza Fekete Zoltán. — Döntésre jogosultak például a szociális és a gyámügyi segélyek odaítélésében. Ez adja egyébként munkájuk 83,6 százalékát e téren. Emellett önállóan dönthetnek utcanevek választásáról, bölcsőde, óvoda, idősek klubja, művelődési intézmények nyitvatartási idejéről, a gyepterület hasznosításáról, közművelődési intézmény munkatervéről.

AZ ELÖLJÁRÓK nagyon pontosan tudják, kik milyen körülmények közt élnek a faluban, mennyire megalapozott, ha segélyt kérnek. Fehér hollónak számít, ha az elöljáróság protekciót gyakorol és azért ítél meg segélyt, mert a kérelmező „valakinek az ismerőse”. Sokkal gyakoribb az, hogy vállalják a személyes ütközést is és elutasítják a megalapozatlan igényt. A lakosság nagy többsége tudomásul veszi ezt, viszont Fehérgyarmat környékén a pórul járt igénylők nyíltan szidalmazták az elöljáróságokat. Ezt tapasztalták többek közt Ti- szakóródon és Kishódoson.

— A napokban megtartott tanácskozásokon éppen arra buzdítottuk az elöljárókat, hogy bátrabban segélyezzenek, ne csak az kapjon, aki kér, hanem, ha szerénységből vagy más ok miatt valaki nem mer jelentkezni, térképezzék fel a rászorulókat és juttassanak nekik a köz ilyen célra szánt forintjaiból.

‘ EGYETÉRTÉSI JOGKÖRT

élveznek az elöljáróságok az üres házakra történő vevőkijelölésben, az igazgatási napok meghatározásában, az intézményvezető alkalmazásában és még egy sor más dologban. A munkájuk tekintélyes hányadát teszi ki a véleményezés, tavaly 618 esetben született ilyen irat a megvizsgált 20 elöljáróságnál. Döntő súllyal szerepelnek a szociális kérdések, az idősek klubja, az étkeztetés, a házi gondozás. A település- fejlesztés problémáiból is mind nagyobb részt kérnek a falu gazdái. Laskodon például Flaskár Károlyné kezdeményezte egy szép platánfa védetté nyilvánítását. Zsurkon az egyházi műemlékek kezeléséhez ígértek társadalmi munkát az emberek — természetesen a hatóságok messzemenően támogatták a helyi akaratot. A szolgáltatás, a kereskedelem, a környezetvédelem, az ellátás számos tennivalót ad.

— Kisvárdán, Nyírbátorban és Fehérgyarmaton tartottuk meg az elöljáróknak a tanácskozásokat és az a vélemény fogalmazódott meg, hogy a társközségekben fokozottan érzékenyek az emberek. Érthető ez, mert nélkülözniük kell a városi komfortot, a színesebb választékot. Nekünk még ez sem jár? — teszik fel a kérdést, ha mondjuk zsírt nem kapnak a boltban.

IGAZUK VAN és éppen az

elöljáróságok közel hároméves működése az élő példa arra, hogy a mellőzött mostohatestvérnek érzett társközségekben is valódi közéleti demokráciát gyakorolhat a lakosság az őket közvetlenül érintő ügyekben. Ezt a folyamatot pedig a hivatal eszközeivel, a jog írott és az etika íratlan szabályaival is támogatni szükséges —fejezte be Fekete Zoltán.

Tóth Kornélia

Verőfényes, földillatú tavaszi ragyogás fogad a diók falujában, a picinyke Milotán. S ami első pillantásra szembetűnik: a pletykapadok a kapuk bejárata mellett. A hűvös nyári estéken trécselésre hivatott alkalmatosságokon telt zsákok sorakoznak. Egyiken-másikon két-három is.