Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-19 / 118. szám

1988. május 19. Kelet-Magyarország S Á felzárkózás zavarai MEGYÉNK IPAROSÍTÁSI SZINTJE sem mennyiségileg, sem szerkezetében nem fe­lel meg a kívánalmaknak. Alacsony a jövedelmezőség, ebből következően az elérhe­tő személyes jövedelem. Az iparosítás — a súlyos hiány- helyzet okán — döntően ex- tenzív úton ment végbe. A fejlődés lelassult, új munka­helyek alig keletkeznek, sőt a meglévők számának csök­kenése fenyeget. Sok gonddal küzd a túl­nyomóan kedvezőtlen ter­mőhelyi körülmények között gazdálkodó mezőgazdaság. A támogatáselvonás-arány rom­lásával ugrásszerűen nőtt az alacsony jövedelmezőségű üzemek aránya. Gyakori a veszteséges, legfeljebb egy­szerű újratermelésre képes szövetkezet, miközben tagsű­rűségük az országos átlagnál nagyobb. A közösből megsze­rezhető jövedelem növekedé­si üteme csökken és egyre szélesebbre nyílik a keresetek színvonalában mutatkozó el­maradás ollója. A gyenge közös pedig nem képes tá­mogatni a háztájit. A telepü­lésszerkezet aprófalvas, a szétforgácsolódó költségvetési támogatás miatt elaprózódó fejlesztésekkel, romló kom­munális ellátottsággal, hiá­nyos és elavult infrastruktú­rával. Mindezek együtt ad­ják a tartalmát az utóbbi időben megismert tervezési fogalomnak: halmozottan hátrányos helyzet. A probléma súlyosságát a kormányzat is felismerte és több más megyével együtt kiemelt támogatással kíván hozzájárulni a további elma­radás mérséklődéséhez. Az el­határozott és megígért fej­lesztés kétségkívül komoly terhet jelent a költségvetés számára, de az öt év alatt felhasználható, mintegy 800 millió forint a probléma nagyságához mérten legfel­jebb jelképesnek tekinthető. Ezt a támogatást a legsúlyo­sabb helyzetű 125 település komplex fejlesztésére fel­használva aligha remélhe­tünk látványos sikereket, még ha figyelembe vesszük äs: nem ez az egyedüli fej­lesztési forrás. Tudom a vá­laszt: ennyire telik és ebben a gazdasági helyzetben már ez is megerőltető, tegyen a megye nagyobb erőfeszítése­ket. Á TELEPÜLÉSFEJLESZ­TÉS elmúlt húsz éves törté­netét és földrajzi megoszlá­sát elemezve megállapíthat­juk, hogy a múltból örökölt súlyos hátrányok ellenére a megye fejlesztési elsőbbséget nem élvezett. A beruházások költségvetési támogatását tekintve még az országos át­lagnak megfelelő arányban sem részesültünk a tényle­ges fejlesztésekből. Kétségte­lenül voltak ebben megyei mulasztások is, de ez sem változtat azon a tényen, hogy a jelenlegi súlyos elmaradás állapotába nem önhibájukból jutottak az itt élők és a ren­delkezésre álló források nem elégségesek a további lesza­kadás elkerüléséhez. A kis összegű kiemelt támogatás sem a mások által megter­melt jövedelem átcsoportosí­tása, hanem a korábbi igaz­ságtalan elosztás részbeni korrigálása — a fenyegető katasztrófa elkerülése érde­kében. A mai helyzetben a legközvetlenebb és legnyo­masztóbb feszültségforrás kétségkívül az egyre romló foglalkoztatottság. Ezek a gondok régi és állandó jel­lemzői a megye gazdaságá­nak, csak most váltak éleseb­bé. A megyén kívül munkát keresők és találók egy része ima haza kényszerül, miköz­ben a munkahelyek száma itt is csökken. Elhelyezkedésre vár egy másik nagy csoport, az újon­nan munkába lépő fiatal szakmunkások, vagy közép­iskolai végzettségűek, akik az eddiginél is sokkal kisebb valószínűséggel kapnak meg­felelő munkaalkalmat me­gyén kívül. Ellentmondás, hogy miközben az ország szinte egész területén találni legalább középfokú végzett­ségű szabolcs-szatmári fiatal munkást, a megyén belül egyre több alacsony képzett­ségű dolgozó próbál újra el­helyezkedni. Olyan feladatot kell tehát rövid idő alatt megoldani, ami a gazdaság egészében keletkezett, de ódiuma ránk hárul — ez is indokolja a külső segítséget. Véleményem szerint a meg­hirdetett fejlesztési támoga­tási mód — még ha a pályá­zati rendszer révén valame­lyest haladóbb is — alapve­tően a centrális bürokrácia logikáját követi. Eleve ma­gában hordozza azt a lehe­tőséget, hogy bármennyire komplex fejlesztésre szánták is. gyakorlatilag az anyagi, pontosabban a versenyszfé­rában kerüljön felhasználás­ra. Elsődlegessé válik a fog­lalkoztatási szempont. Ame­lyik fejlesztésre pályázó töb­bet ígér. esélyessé válik a támogatás megszerzésére. Ki­alakul a vállalatok és a tá­mogatás felett diszponáló megyei vezetés támogatásal­kuja. Ebben az alkupozíció­ban valójában a vállalatok, különösen a nagyvállalatok erősek. Fejlesztési szándéku­kat feltételekhez köthetik, aminek eredményeként fej­lesztési támogatáshoz juthat­nak, miközben a pályázatot hirdető a saját feltételeinek nem tud érvényt szerezni, nincs rá eszköze. A HELYZET ELLENT­MONDÁSA, hogy a meghir­detett feltételek egyfajta hosszú távú vállalati érdeke­ket hivatottak érvényesíteni. Szimulálják a hiányzó piac •kényszerét az országos szabá­lyozás mintájára, és felemás eredményességével. Beval­latlanul számolnak azzal is, hogy a végrehajtás során a vállalati mulasztást, vagy áz esetleges szerződésszegést nem tudják szankcionálni, sem a teljesítést utólag ki­kényszeríteni. Valójában ez a helyzet teremt erős alkupozí­ciót a vállalatok számára. A rendelkezésre álló többletfor­rás ily módon (a pályázati feltételektől függetlenül) nem eredményez, arányos és komplex felzárkózást. Ma a megye életében két­ségkívül a munkahelyhiány okozza a legerőteljesebb fe­szültséget. A megyei párt- és állami szervek is túlnyomó- részt ennek enyhítésére kon­centrálnak. A minden áron való munkahelyteremtés nem hozhat tartós megoldást. Á fejlesztési támogatással érde­keltté tett nagyvállalatok (sarkítva) a megye fejleszté­sében érdektelenek határoz­zák meg a fejlesztés irányát, ütemét, módját, így folyama­tosan újratermelődhet az el­maradottság. Mindig új gaz­dasági feszültségek keletkez­nek, miközben a megoldani kívánt, alapvető problémák sok tekintetben megmarad­nak. Megyénk a végbement ipa­rosítási folyamat ellenére is mezőgazdasági jellegű, ko­moly, munkaigényes terme­lési hagyományokkal és eh­hez képest viszonylag fejlet­len élelmiszeriparral. Figye­lembe véve az elhelyezésre váró és visszaáramló munka­erő mezőgazdasági orientált­ságát, viszonylag alacsony képzettségi szintjét, elsősor­ban igényes élelmiszeripari feldolgozást és az ezt alap­anyaggal ellátó mezőgazda- sági termelést kell szorgal­mazni. A folyamat néhány éve az almatermelés bázisán elindult. A jelentős feldolgo­zási kapacitások stabilizálták a termelést, javították jöve­delmezőségét, növelték az ér­tékesítés biztonságát és újra­élesztették a gyümölcsöstele­pítés érdekeltségét. Ez a fajta fejlesztés lehet.a minta más, munkaigényes kultúrák eset­tében is. Együtt fejleszteni. kis- és középüzemekben a feldolgozóipart, s az azt ter­mékekkel ellátó háztáji és kisgazdaságokat, illetve az újonnan alakuló, arra szako­sodott kisszövetkezeteket, szakszövetkezeteket, szakcso­portokat. Az intenzív zöld­ség-gyümölcs termelés, a kis­üzemi állattenyésztés nagy munkaerőt köt le, ha meg­teremtik a társadalombiztosí­tásban részvételének lehető­ségét is. A kisüzem modern eszkö­zökkel történő ellátása jelen­tős iparfejlesztési tényező le­het. A korszerű gépellátás új piacot jelent, amelynek ki­szolgálása új üzemek, esetleg vállalat alapítását és jöve­delmező működtetését teszi lehetővé. Ésszerű irányt je­lentene a korszerű, jó minő­ségű mezőgazdasági kisgép- és élelmiszeripari gépgyártás, sőt e gyártóbázison a mű­szeripar felfejlődése is. A MEZŐGAZDASÁG, ÉLEL- MISZERVERTIKUM fejlesz­tésével párhuzamosan életbe kellene léptetni egy új típusú fejlesztés-beruházás ösztön­zőrendszert is. Alapeleme­ként fokozottabb központi tá­mogatásra lenne szükség, aminek nem a direkt támo­gatás, hanem az adókedvez­mény volna a centrális ele­me. Azoknak, akik a foko­zott támogatásra kijelölt he­lyeken új üzem, vállalat lé­tesítésére vállalkoznak, a be­ruházást termelő ÁFA-t tel­jesen, vagy túlnyomórészt vissza kellene kapniuk, gz innen származó jövedelmü­ket legalább 3—5 évig kejle- ne mentesíteni az adó alól és befektetésükhöz kaphassa­nak kedvezményes hitelt. A támogatásnak ez a módja ta­karékosságra ösztönöz, na­gyobb a jövedelemszerzésre irányuló kényszer és érde­keltség. Az illetékes megyei szer­vek a gazdálkodók önállósá­gát nem korlátozzák, dönté­seik meghozatalában nem vesznek részt, de azt pozití­van befolyásolják úgy, hogy biztosítják a telephelyhez szükséges közművesített tel­ket, részt vállalnak a hírköz­lés korszerűsítésében, a köz­lekedéshálózat, oktatás, kul­túra fejlesztésében, o szük­séges szolgálati lakások meg­építésének lehetővé tételé­ben. Ennek elsősorban a te­rületi elhelyezés orientálásá­ban, a megyei-közösségi ér­dekek érvényesítésébén van szerepe, miközben végbe megy egy valóban komplex, irányított; arányos település- fejlesztés. Szabó István, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese H itték is, nem is a po- harazó vendégei a vén Fillentő meséjét, de egy-egy pohár bort megért nekik, hogy szórakoztatta őket. — Fillentő Ferenc nem ha­zudik! — jelentette ki önér­zetesen az öreg, ha hitetlen­kedést vélt felfedezni a hall­gatóság arcán. — Van már vagy ötven éve is annak, amit most elmesé­lek nektek — kezdett újabb történetbe, miután kihörpin- tette poharát. — Akkoriban éppen a nyíregyházi börtön­ben ültem. Hatan voltunk egy cellában: Jani, Józsi, Sanyi, Győző, a Tata, meg én. Azt mondja a Jani: — Szök­jünk meg! Ne bolondulj már — mordult rá a Tata. — Tán elfújod a rácsot? De Jani nem hagyta magát. Eszébe jutott, hogy azzal a bicská­val, amivel hivatalosan sza- lonnázni szoktunk, ki váj ja a fából a vízszintes rácsot, el­hajlítjuk, és széthúzzuk a függőlegeseket. Azon a lyu­kon meg átpréseljük magun­kat valahogy ... — Ne mondja már, hogy bicskát adtak maguknak a I fcorwinf tanácsadói: Záhonyból a Parlamentbe Változnak az Idők, változnak az emberek..s velük együtt a szokások. Néhány esztendeje még nemigen sokan hittek abban, bogy eljön hamarosan az az idő, mikor a kormányfő- szaktanácsadói között községi tanácselnököt is találunk majd. a Belügyminisztériumhoz ke­rültek. .. — .. .melynek hallatán sokan (elszisszentek, mondván, mi köze a rendőrségnek a tanácsi munkához. Az idő eljött, nemrég je­lent meg a hivatalos köz­lönyben, hogy megalakult a Minisztertanács Tanácsi Kol­légiuma, melynek tagjai kö­zött találunk egy szabolcsi szakembert is, a Záhonyi Nagyközségi Tanács elnökét, Borbély Károlyt. A vasutasváros tanácsának elnöke húsz éve dolgozik az államigazgatás területén. Kisvárdán, az egykori járási hivatalnál kezdte pályafutá­sát, mint pénzügyi előadó. Nyíregyházán, a pénzügyi technikumban érettségizett, de szülőfaluja, Mándok kör­nyékén nem talált végzettsé­gének megfelelő munkát, így Záhonyban, kocsirendezőként indult az életnek. Egy idő múltán innen került aztán Kisvárdára. Majd jött a ta­nácsakadémia, azt elvégez­vén pedig Záhony, mai mun­kahelye. Tapasztalt szakember kép­viseli tehát megyénket a kol­légiumban, bár ő berzenke­dik az iménti megfogalmazás ellen. — Bár a tanácsi kollégium első ülésére még nem került sor,, annyi azonban már biz­tos, hogy tagjaitól a kormány nem azt várja el, hogy sző­kébb pátriájuk érdekeit han­goztassák majd az üléseken. A kollégium ténykedése nem szűkülhet érthető módon a lokális dolgokra, munkájuk során az egész tanácsszerve­zetet kell szem előtt tartani­uk. — A közleményből az derül ki, hogy a kollégiumnak nincs döntési Joga. Mire terjed hát ki a jogosítványa? — Érdekegyeztető és ta­nácsadó szerepe lesz. Sokak fejében fordulhat meg persze ennek hallatán, hogy ez bi­zony nem valami nagy jog­kör. De ha azt mondom, hogy a kormány, mielőtt különfé­le döntéseit meghozza, kiké­ri a mi véleményünket is, akkor már mindjárt érthető­vé válik, nem is annyira le­becsülendő a kollégium sze­repe. S a döntéshozók tő­lünk, vagyis első kézből sze­rezhetik be a rendkívül fon­tos információkat, melyeknek ily módon nem kell a külön­féle tekervényes csatornákon végighaladniuk, így nem is torzulhatnak el. — Az iménti döntés össze­függésben van-e a tanácsi irá­nyításban végbement legutóbbi változásokkal? — Minden bizonnyal. Min­denki tudja, hogy a tanácsok — Szó sincs arról termé­szetesen, hogy ezentúl a ta­nácsi apparátust a rendőrség irányítja majd, s arról sem, hogy az átszervezés sértené a tanácsok népképviseleti elvét. A kollégium létrehozásáról született döntés is pontosan azt bizonyítja, hogy a tanácsi apparátusban is fokozni akar­ják a demokrácia bizonyos elemeit. S meggyőződésem, nem a divat kedvéért, hanem azért, hogy az állampolgárok véleménye ily módon is na­gyobb szerepet kapjon a kor­mány munkájában. — Mit vár a kollégiumtól? — Hogy valóban meghall­gatják majd javaslatainkat, tanácsainkat, s persze azt, hogy kollégiumi társaimtól sok hasznos ötletet hallok, melyek alkalmazása itt Zá­hony környékén is sikert e rediményezhet. Mint a hivatalos állásfogla­lásból olvashattuk, a testület­nek a kormányzati és a taná­csi tevékenység összehango­lását kell majd szolgálnia. Negyedévenként ülésezik, ahol a tagok kötetlen formá­ban fejthetik majd ki véle­ményüket. Várjuk azok ked­vező hatását. Balogh Géz» Újabb épület vázszerkezetének szereléséti fejezték be zz építők Tiszzvasváriban. Korányi Frigyes-emlékülés Emlékülést rendeznek május 19-én 10,30 órától a megyei kórházban Korányi Frigyes halálának 75. évfor­dulója alkalmából Nyíregy­házán, a sebészeti tömb elő­adótermében és aulájában. Korányi Frigyes közéleti börtönben — röhögött fel a pincér, aki maga is megállt az asztalnál. De az öreg, mintha meg se hallotta vol­na, folytatta: — Elmúlt éjfél, mire vé­geztünk vele, de ott volt a lyuk. Na, hogy ereszkedjünk le az emeletről? Lehúztuk a matrachuzatokat, összekötöz­tük, rábogoztuk a rácsra, s már indulhattunk is. Csak a Tata mondta, öreg ő az ilyes­mihez, inkább marad. Jól van, de mi megyünk. Mind az öten leereszkedtünk az ud­varra. Nagy fényesség volt, égett az összes lámpa ..., de senki nem vett észre minket. — Az őrök addig újságot olvastak, mi? — kacsintott a többiekre a pincér. Lepisz- szegték, ne zavarja a vén Fil- lentőt. — Átszaladtunk a betonon munkásságáról tart előadást dr. Somogyi Endre egyetemi rektor (Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem), majd azt követően a „Korányiak" című kiállítást nyitja meg dr. Vágvölgyi János főigazgató főorvos. a négyméteres kerítéshez. Sorsot húztunk, persze enyém lett a legrövidebb, nekem kel­lett bakot tartani a többinek. Felmásztak egyenként a vál- lamra, felhúzták magukat a fal tetejére, és egy fán le­csúsztak a szomszéd udvar­ba. Én meg állok, várom, hogy dobjanak át valami kö­telet ... Eltelik egy perc. Semmi. Kettő. Semmi, öt percig álldogáltam a falhoz lapulva. Nem mertem kiabál­ni. Odaát túlságosan nagy lett a csend, mit volt mit tenni, visszaszaladtam, felmásztam a huzatokon, átpréseltem magam a rácson. Szegény Ta­ta közben elaludt, és úgy megijedt, amikor meglátott, hogy kiáltott egyet. Még sze­rencse, hogy senki nem hal­lotta meg. Lefeküdtem, és ébresztőkor mi csodálkoztunk a legjobban, hogy négy ágy üres ... Mennyit írunk most ? 2040-et? Bizony, rég volt... — ... igaz se volt. — fejez­te be a mondatot a pincér, a többiek meg nagyot kacagtak erre. Hogy mit ki nem talál az öreg egy kis ingyen piá­ért? ! Papp Dénes Túl az időn 4 * ll a katona: egyene­sen, mereven. A lá­bához tett fegyvert markolja. Arcán valami révetegség. Kőszeme rideg: múltja, jövője örök. Háta mögött kőoszlop: rávésve nevek, ötvenhárom ember neve. Vajon kik lehettek ők? Hogyan éltek? Vajon ők is jártak (az) Isonzónál?... Feltűnő, mennyi azonos család: Benya Benjámin, Benya József; Bötykös Al­bert, Bötykös Imre; Győri Gábor, Győri János; Haj­nal József, Hajnal Péter; Sepa Ferenc, Sepa István; Zakor Gábor, Zakor Ist­ván ... Vajon mire gondoltak, mikor „fogukat csikorítva rohantak a tűzben?" Va­jon hogyan haltak meg? Vajon mi volt az utolsó kép, amit elvittek maguk­kal? ... Nézem a szobrot, valla­tom tekintetét. Néma. Mö­götte friss lombú geszte­nyefa sudárodik. Virág­jaiból időnként szirmok peregnek; a természet ke­gyeleti havazása. Áll a katona, kezébe (valakik, valamikor) el­helyezték a kötelező emlé­kezés sápadt koszorúját, csenevész papírzászlóit, amiket az eső, a fagy már szétrágott. A roncsokat halkan zizegteti a szél. A katona áll. Vár. Bölcs. Túl van az időn. (karádi) Halmozottan hátrányos helyzetben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents