Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-11 / 85. szám
1988. április 11. Kelet-Magyarország 7 „Amíg élek nem felejtem a pillanatot..." Olaszhonban nem szokás locsolkodni Nella Ferrari, az OLasz Labdarúgó Szövetség elnökségének tagja ezúttal rövid időre újra gyerekké vált, önfeledten tapsolt a Torneo Internazionale Gal- cio mérkőzések láttán. ,,Bravó! Bravó!” — kiáltotta többször a pálya széléről. A zöld gyepen futballozó „bambinök” igyekeztek okot adni az elismerésre, többször csattant nyíltszíni taps abban a milánói stadionban, ahol a serdülő labdarúgócsapatok, húsvéti nemzetközi tornáját rendezték. A sikerből kijutott néhány nyíregyházi focipalántának is, miután a szabolcsi srácok szerezték meg a harmadik helyet. Zsibbadó végtagokkal Itáliában igen kedvelt sportág a labdarúgás. Rengetegen játszanak. sokan foglalkoznak vele. Valóságos nemzeti ügy egy-egy válogatott mérkőzés, vagy például az Inter—Róma találkozó. Fokozott érdeklődés történik a gyermekfutball irányába, példa erre, hogy évről évre rangos nemzetközi tornát rendeznek a legkisebbek számára. Aki a helyszínen jár, állítja: Olaszország a labdarúgás Mekkája ! . . . Kacérkodott velük az időjárás. amikor autóbuszunk — fedélzetén 18 serdülő labdarúgóval — elindult másfél ezer kilométeres útjára, hogy kétnapos utazás után zsibbadó végtagokkal megérkezzék Olaszország ipari központjába. Utunk .felénél az osztrák—olasz határon a vámtisztviselő alaposan szemügyre vette járművünket, betűzte a rajta lévő feliratot: NYVSSC. ..Merre lesz az út?” — kérdezte. ..Milánóba!” — volt a válasz. „Jó játékot, mehetnek!” Milánóban az egyház területén jelölték ki szálláshelyünket, itt fogyasztottuk el az első spagettit, majd a többi olasz ínyencséget, amellyel kedveskedtek a vendéglátók. Húsvét volt. a tavasz beköszönt ének időszaka Itáliában meglehetősen sok furcsaságot szolgáltatott. Ezért is figyeltük fokozottan a történéseket. Szépen celebrált húsvéti körmenetet láthattunk. Hadiházi, Kendi, Tünk és társaik nagyot csalód ta k, a mikor meg tudtá k: hiába hoztak magukkal kölnivizet, olaszhonban nem szokás locsolkodni. Az ünnep elmaradhatatlan étele a bárány pecsenye, enélkül ugyanis nem képzelhető el húsvéti asztal-. Sokan, lakásuktól távoli helyeken — tengerparton vagy Svájcban — töltötték el az ünnepeket. A fedett San-Siro A mérkőzések közötti szabad időben volt alkalom ismerkedni a kétmilliós város nevezetességeivel. Jártunk a világhíres milánói Dóm kazamatáiban, láttük a Scalát, sétáltunk a Castello For- cesco várban, amely idegenforgalmi nevezetesség. Végigautóztunk a Via AchilLe-n az Inter és a Milan stadionjáig. A sok nagy csatát megélt San-Siro körül építkezések zajlanak, az 1990. évi la b da rú gó - vilá g ba jn okság kezdetéig befedik az óriási létesítményt. E helyen szőttük tovább ezeregyéjszaka meséjét, sokak álmát, vágyát kielégítő, messze csapongó képzeletét: ezek a gyermekek, egyszer, talán felnőtt korban pályára léphetnek ebben a csodálatos stadionban. Az észak-olasz „fővárosiban” minden szál a 63 esztendős Ric- cardo Salamina menedzserhez vezet. Okvetlenül nagy szerepe van a húsvéti focitorna létrejöttében. Szobája falán, bekeretezve a Kelet-Magyarország tavalyi egyik száma, amikor róla írtunk. Büszke rá, csakúgy, mint arra a barátságra, amelyet az olasz és a magyar focipalánták között kialakított. Jártuk a hatalmas város utcáit, futottak mellettiünk az autók. A Bresso kerület 'hangulatos sportpályáin három napon keresztül igazi futballcsata zajlott. Az olasz és a francia labdarúgás korosztályelitje — Milánó Pader- nese, FC Seynois — vívták a döntőt, a harmadik helyért pedig két magyar gárda — az Nyh. VSSC és a DVTK — csatázott. Drámai küzdelemben végül a nyíregyházi csapat bizonyult jobbnak, övé lett a harmadik hely. A megszerzett bronzérem néhány könnycseppet csalogatott a megilletődött szabolcsi gyerekszemekbe, feszengtek, amikor útban hazafelé a mérkőzések izgalmas pillanatairól faggattam Edzői jótanács szünetben őrtcet. Pa ez Feri a 14 esztendős csatár ekképpen summázta a mérkőzéseket: „Nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem a milánói tornán, dicsőséget szerezve városomnak, egyesületemnek . ..” Szabó Attila — aki tizenegyes hárítással nagy részt vállalt a sikerben — így fogalmazott: „A győzelem érzése kárpótolt minden fáradozást ...” A nyíregyházi fiú szép védéseivel valósággal belopta magát a helybéli szurkolók szívébe. — Mióta kapu'Slkodsz? — kérdeztem tőle. — A nyíregyházi 14-es suli csapatában kezdtem. — Mi a jó védés titka? — A jó szem, a ruganyosság, meg sok-sok szerencse. — Hogyan sikerült hárítani a büntetőt? — Felsőtesttel először jobbra dőltem, majd balra ugrottam, ezzel megtévesztettem a rúgó játékost. — Milyen érzés volt a többiek vállára kerülni? — Amíg élek, nem felejtem el a pillanatot. Serleg a polgármestertől A milánói ünnepélyes díjkiosztás a szokásos olasz ceremóniával zajlott. Sztojka Laci, az apró termetű nyíregyházi csapat- kapitány alig bírta a hatalmas serleget, amelyet az olasz polgármestertől kapott. Csapattársai számára is kijutott az elismerésből. A búcsú pillanatai . . . Irány hazafelé. Az utcán embernagyságú* poszterék a leghíresebb olasz futballistákat reklámozzák. Alto- belli ára 8 milliard líra, az 1960- ban született válogatott kapuvédő Zengaé ettől is több. A lepedő nagyságú újságok oldalakat szentelnek egy-egy mérkőzésnek. Itáliában jártunk! Talán furcsán hangzik feltenni a kérdést az olasz embernek: „Le piacé lo sport?” (Szereti ön a sportot?”) A válasz: „Sí!” (Igen!) Kovács György öt OBI -•s motoros Nyíregyházán Szurkolók, versenyzők, vezetők, egyszóval mindenki az eget leste félszemmel szombaton délután a nyíregyházi, Zalka Máté utcai stadionban. Esőben, sárban örömmámor Le a kalappal, szálkái fiúk! Nem fogadta kegyeibe az időjárás szombaton Nyíregyházán a Magyar Ifjúság Kupa területi kispályás labdarúgótorna résztvevőit, mert végig szemerkélő esőben, csúszós talajon játszották a mérkőzéseket. A KISZ szervezésében zajló focitorna fődíja 1986-ban a mexikói labdarúgó világbajnokságra való kiutazás volt, ez idei sorozat győztesei a müncheni pakladány 5, 2. Nyírgépfu 4, 3. BM Tűzoltóság Szombathely 2, 4. Unió Áfész 1 pont. A Nyírgépfu csapatának eredményei: —Püspökladány 0:0, —Szombathely 2:2, —Unió 6:3. Nők: 1. Leninváros TVK 4, 2. Universil Nyíregyháza 2, 3. Rétsági Épszöv 0 pont. Az Universil eredményei: —Leninváros 0:1, —Rétság 3:1. Ifjúsági fiúk: 1. MátészalEurópa-bajnokságra utazhatnak. A nyíregyházi területi tornát három kategóriában rendezték, legnagyobb siker a mátészalkai Baross gimná- zisták nevéhez fűződik, veretlenül lettek csoportelsők. Felnőttek, férfi: 1. PüsJelenet a tornagyőztes szálkái csapat mérkőzéséről. ka Baross Szakközépiskola 4, 2. Szerencs 2, 3. Salgótarjáni Lendület 0 pont. A szálkái együttes eredményei: —Salgótarján 6:0, —Szerencs 3:1. Megvan a bronzérem! A tizenegyest hárító Szabó Attilát levegőbe dobják a társai. Ezüst Feri bácsinak F elszabadulásunk ünnepén Állami Ifjúsági és Sporthivatal kitüntette azokat a sportolókat és sportvezetőket, akik pályafutásukkal, eredményeikkel és munkájukkal sokat tettek hazánk sportjáért. A Magyar Népkörtársa- sági Sportérdemérem ezüst fokozatát kapta Szováti Ferenc, a Nyíregyházi Volán DSC elnöke. Természetesen munka közben találom Feri bácsit, miközben telefonál egy elétartott átigazolási lapot ír alá. Azért a nagy dolog közepette van egy kis ideje, és mi másról beszélgethetnénk, mint a sportról, a munkájáról. Alighanem egyedülálló rekorder, hiszen huszonegy esztendeje elnöke a Volán sportegyesületének. Korábban sportolt, próbálkozott az ökölvívással, sőt mint egyesületen kívüli, gyorsasági motor- versenyeken is indult. Ekkor a fővárosban élt, 1950-ben jött Nyíregyházára feleségével. Osztályvezetőként dolgozott, mikor panaszra mentek hozzá a focisták, hogy nem akarják őket elengedni edzésre, meccsre. Ó persze eligazította a művezetőket, erre másnap hívják az ebédlőbe, sejtelme sem volt miért. Váratlanul szegezték neki a kérdést: vállalja-e az elnökséget. és ő igent mondott. Akkor mindössze egyetlen, a városi bajnokságban szereplő labdarúgó szakosztálya volt a klubnak, évi tízezer forintos költségvetéssel. Most az öt szakosztály (salakmotoros, autós, labdarúgó, kézilabda és természetjáró), az elmúlt évben 13,6 millió forintból gazdálkodtak. És a különbség nemcsak a forintokban, az eredményekben, a minősítésekben is óriási. Persze miért az egyesülettel példálózók, mikor róla van szó! Azért, mert az ő személye elválaszthatatlanul kapcsolódik a klubhoz, tagadhatatlan érdemei vannak abban, hogy a volánosok eddig jutottak. Elkerülhetetlen, hogy a beszélgetés fonala ne az örök szerelemhez, a motorozáshoz vezessen. Sporttársaival a semmiből teremtett egy ma már nemzetközi szinten Jegyzett versenyzőket felvonultató salakmotoros szakosztályt. A többiek persze mindig azzal állnak elő: a salakosok kiváltságokat élveznek. — Én a labdajátékokat is szeretem, de azokhoz nem értek. A motorozáshoz viszont úgy gondolom konyítok valamit, egyébként is a minősítést ők, és az autósok hozzák — indokolja szí- vetartozását. Négy esztendeje nyugdíjas, ám minden nap reggeltől délutánig bent van a sportirodán, vagy kint a pályán, ha úgy adódik versenyen, esetleg szövetségi ülésen. Nem könnyű természet, ám azt. hogy nem, nem Ismeri. Veszekszik, kiabál, ledoromból, de kiharcolja azt amit akar. Néha persze téved, netalán hibázik is, ám csak az nem tévedhet, aki nem is dolgozik, ö pedig talán még álmában sem tétlenkedik. Ebbe persze bele lehet fáradni, vele is így volt. Két esztendeje már le akart mondani az elnökségről, ám rábeszélték a folytatásra. Az esztendő végén azonban végérvényesen leteszi a pálcát, ám azt senki sem gondolja, hogy elszakad a klub munkájától. Szinte bizonyosra vehető, hogy a tőle megszokott elánnal fogja csinálni, segíteni az utódoknak Nemcsak adott, kapott is a sporttól: sikerek, eredmények, megannyi élmény, a munka megérdemelt gyümölcse. Bár a kitüntető címet ő kapta, feltétlenül meg- említteti jubiláns harcostársait, Puskás Lászlót és Munkácsi Istvánt. Nem sokáig beszélgethetünk nyugodtan, már keresik is Apukát, a versenyzők így hívják. Utolsóként álmairól faggatom. — Nincsenek nagy, el-v érhetetlen álmaim, csak azt szeretném, hogy a klub továbbra is előre lépjen, amit eddig felépítettünk ne dőljön össze — válaszolja, és már megy is intézni valamit. Mán László Az egyik fuism résztvevői. (Farkas) Senkinek sem hiányzott az égi áldás, hiszen anélkül is eléggé sáros pálya várta a salakmotoros egyéni osztályozó résztvevőit. A tét nagy volt, hiszen a találkozó legjobb nyolc helyezettje indulhat az idei OB I-es egyéni fordulókon. A legtöbb versenyzőt a szegediek indíthattak, hatan érkeztek a Tisza-parti városból. Mellettük három-három debreceni, gyulai és nyíregyházi, valamint egy miskolci motoros alkotta a tizenhatos mezőnyt. A hazaiak közül a Kovácsok, András, Attila és Zoltán, illetve a tartalék Zsolt. Utóbbi szombaton délelőtt már versenyzett Miskolcon, 11 ponttal a hatodik helyen végzett, így biztosította helyét az OB II-esek mezőnyében. A rajtra mintegy másfél ezer néző jött össze, és az első körben (négy futam) már két esélyes is „elszállt” a végső győzelemtől. A gyulai Gyepes végleg, mert bukott, és többször már nem is lépett pályára, helyét a tartalék foglalta el. Kovács Zoltán szintén nullpontozott, veszélyes motorozás miatt kizárták. Kovács András és Attila egyaránt két pontot szerzett első futamjában. Ezt követően úgy tűnt, magukra találtak a nyíregyháziak, hiszen Kovács András és Zoltán is, két-két futamgyőzelmet szerzett, Attila pedig előbb másodikként, majd harmadikként ért célba. Pörgött a verseny, hiszen locsolásra, pályakarbantartásra nem volt szükség. Kitűnően motorozott az egy szem miskolci. Újhelyi, egymás után szerezte futamgyőzelmeit. Aztán jött a negyedik kör, a 14. futamban az Újhelyi, Nagy, a debreceni Oraskó, Kovács Zoltán és András. A miskolci fiú csípte meg a legjobban a rajtot, Kovács András viszont az első kanyarban bukott (kisodorták az első kerekét) így pont nélkül végzett. Újhelyi nyert Kovács Zoltán és Oreskó előtt. Azután Kovács Attila gyűjtött be ismét két pontot. Már mindenki azt számolgatta, hogy az utolsó futamokban kinek hány pontot kell motoroznia az üdvösséghez, mikor előbb szemerkélni kezdett, majd egyre hevesebben működött" az égi locsoló. Korom Péter, a szolnoki versenybíró magához hivatta a csapatvezetőket, és hosszas tanácskozás után úgy döntött: véget ér a verseny, amit a szabályok természetesen lehetővé tesznek. A szurkolók ezt nein nagy lelkesedéssel vették tudomásul, ám a hazai depóban nagy volt az öröm. Joggal, hiszen túlteljesítették a tervet: Kovács András és Zoltán mellett Attila is az első nyolcban végzett, így öt nyíregyházi motoros (Balogh, Petrikovics és a három Kovács) indulhat az OB I-ben. Ennek „odafenn” is örülhet-, tek, mert röviddel később kisütött a nap. Az osztályozó véaeredmé- nye (16 futam után): 1. Üjhelyi (Borsodi Építők Volán) 12, 2. Csillik (Szegedi Volán) 11, 3. Nagy R. (Szeged) 9. 4. Kovács Z. (Nyíregyháza) 8, 5. Kovács András (Ny.-háza) 8, 6. Kábái (Szeged) 7, 7. Rusz (Békési Volán) 7, 8. Kovács Attila (Ny.-háza) 7 ponttal. r/" K M [sport] Kán Kovács az első nyolcban
