Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-05 / 80. szám
Locsolkodás Balogheknál ft nyíregyház Toldi utcai bérházak egyik lakásában... (J. L. Díszünn«ptég Nyíregyházán felszabadulásunk évfordulóján Cselekedni a kor igényei szerint A megye pártvezetésének képviselői: a Szovjet Hősi Emlékmű koszorúzásánál Nyíregyházán. A felszabadulási megemlékezésekre Szabolcs-Szat- márba érkezett lengyel, román és szovjet delegáció tagjai, valamint a megyei és városi párt-, állami és társadalmi szervek képviselői szombaton délelőtt Nyíregyházán megkoszorúzták a Fel- szabadulási Emlékművet, a Román Hősök Emlékművét és a szovjet hősök sírját. A testvérmegyék küldöttségei is részt vettek a Váci Mihály művelődési központban rendezett felszabadulási díszünnepségen. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Csikós Sándor, a Móricz Zsigmond Színház művésze mondta el József Attila: Dunánál című versét. Az ünnepi megemlékezés szónoka, Diczkó László, a megyei pártbizottság titkára kiemelte, hogy április negyediké történelmi ünnepeink közül is kimagaslik, hiszen a magyar nép legnagyobb sorsfordulójára, életének gyökeres újrakezdésére emlékezünk e nadon. Mind többen vannak közöttünk, akiknek 1945 tavasza csak visszaemlékezésekből, tanulmányaikból, dokumentumokból elsajátítható ismeret, nem pedig személyes élmény. Talán ebből is következik, hogy olykor mintha elfeledkeznénk hazánknak a felszabadulást .megelőző állapotáról. Április negyediké az akkor élőknek a fellélegzés, a túlélés hatalmas örömét jelentette, amely azonban átszövődött gyásszal és tisztelettel azok iránt, akik életüket áldozták a szabadságért. Tisztelgünk a szovjet hősök, a román, a bolgár, a jugoszláv, az angol és amerikai katonák emléke előtt —folytatta a szónok —, meghajtjuk a kegyelet zászlaját a magyar ellenállók előtt, és fájdalommal gondolunk azokra a honfitársainkra, akiket értelmetlenül áldoztak fel a háború oltárán. Sohasem szabad megfeledkezni arról — intett a pártbizottság titkára —, hogy igenis új ország kezdett épülni a romokon. S ha a negyvenes-ötvenes évek dogmatikus hibái, a törvény- sértések, a politikai türelmetlenség, a voluntarizmus nagy károkat okozott is — az ezekkel történt őszinte, bátor szembenézés tette lehetővé, hogy az utóbbi évtizedekben az 1945-ben megkezdett országépítő munkát új, a korábbinál szilárdabb alapokon folytathattuk. Napjaink nagy feladata, a kibontakozás — jobban, mint valaha — megköveteli mindazok összefogását, akik szívükön viselik a haza sorsát. A megújuló nemzeti egységnek a társadalom szocialista fejlődését kell szolgálnia. Számtalan dolog jelzi, hogy megyénkben is tapasztalható az elszántság, a határozott törekvés és koncepció arra, hogy a mai kor igényeinek megfelelően cselekedjünk. A szocialista országok többsége keresi a nemzeti sajátosságoknak, a hagyományoknak, adottságoknak legjobban megfelelő megoldásokat. Közös azonban, hogy jobban, teljesebben akarjuk kihasználni — népeink és a társadalmi haladás érdekében — a szocialista rendszerben rejlő előnyöket, lehetőségeket. Ebben a folyamatban meghatározó szerep jut a szovjet társadalomban végbemenő megújulásnak — állapította meg az ünnepi szónok, majd így folytatta: a felszabadulásra való emlékezésnek az ad igazi tartalmat, ha még eredményesebben építjük a nép közös művét, a szocializmust; ha körültekintően . és magabiztosan haladunk tovább az 1945-ben választott úton. Ünnepi hangverseny zárta a felszabadulási megemlékezést, amelyen — többek között — Beethoven, Csajkovszkij, Kodály Zoltán és Szabó Ferenc művei hangzottak el a Szabolcsi Szimfonikusok, az Ifjú Zenebarátok Kórusa, a Nyíregyházi Vegyes Kar előadásában. (Vezényelt Pazár István, Gebri József és Fehér Ottó; a hegedűszólót Pálkövi Mária játszotta. zongorán közreműködött Nadzon György és Baranyai László.) A díszünnepség végén a szereplők és a közönség együtt énekelte el a Szózatot. ★ Szombaton az ország számos településén ünnepségeken, nagygyűléseken emlékeztek meg hazánk felszabadulásának 43. évfordulójáról. Veszprém megye nyolc városában, Békés megye több településén, köztük Békéscsabán és Gyulán, továbbá Miskolcon, Debrecenben és Egerben tartottak felszabadulási ünnepséget. A megemlékezéseken részt vettek a helyi párt-, áliami és társadalmi szervek vezetői, üzemek, intézmények képviselői, akik elhelyezték koszorúikat a felszabadulási emlékműveknél, és felkeresték a fi. világháború idején elhunyt szovjet katonák sírjait. A megemlékezéseken sok helyen ott voltak a szocialista országokból érkezett testvér- területi küldöttségek is. Békésbe a szovjetuniőbeli Pénzéből és a romániai Arad megyéből jött delegáció, Tapolcán a Kurszk megyéből •érkezett küldöttség vett részt a bakonyi . bauxitbányászok ünnepségén. A hagyományoknak megfelelően Kékes tetőn is megtartották a felszabadulási ünnepséget. Az ország legmagasabb pontján lévő emlékműnél hálatüzet gyújtottak, s a m «emlékezést követően több száz fiatal gyalogtúrára indult Mátraházára. Hazaérkezett az MSZBT delegációja Hazaérkezett Moszkvából a Magyar—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége, amely a Szovjet—Magyar Baráti Társaság meghívására március 29. és április 2. között tartózkodott a szovjet fővárosban. Benkö Ferenc, a Belügyminisztérium Pártbizottságának titkára, a delegáció vezetője j és Hajnal Géza, a MÁV jász- j kíséri építőgép-javító üzemének igazgatója, az MSZBT országos elnökségének tagjai részt vettek és feLszókalibak a Kiupavnói Posztógyár és a V,impel Nőtiruha-gyár hazánk felszabadulásénak 43. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségén. A delegáció koszorút helyezett el a Lenin Mauzóleumnál és az ismeretlen katona sírján, majd részt vett Moszkvában, a Szakszervezeteik Háza oszlopcsarnokában megtartott április 4-ai központi ünnepségen. Elutaztak a külföldi vendégek A hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre Sza- bolcs-S'zatmár testvérterületeiről delegációk érkeztek megyénkbe, hogy részt vegyenek a megemlékezéseken. A szovjet, román és lengyel küldöttség tagjai felszólalásaikban hangsúlyozták, hogy nagy lehetőségek vannak az együttműködésben, és nagyon fontos a. barátság és a hagyományok ápolása. Az ünnepségsorozat végeztével a delegációk hazautaztak. Kökényt a térre j^rézem, hogy a városi polgár miként kerülgeti Nyír- j f egyháza szép terein a parkba telepített apró örökzöldeket, a gyalogfenyőt, a miniborókát, a vasrózsát. Ha kerülgeti ... A jellemző, hogy inkább kitapossa, ha siet. Nehezen erednek meg a kis olajfaligetek a Mártírok terén, el kell őket keríteni, mint a Lenin téri zöld foltokat. Láttam közöttük olyan cserjéket, amelyekről azt sem tudtam, mi a nevük, és most, hogy ismét elolvasom az iménti felsorolást, abban sem vagyok biztos, valóban így hívják-e őket? Valahogy nem az enyéim ezek a különben valóban nem csúnya növények. A városszépészeti vállalat — tényleg, miért nem így hívják? — igyekezete és gondossága minden vitán felüli. Ezí most. mielőtt c jegyzetet folytatnám, szükségesnek tartom leszögezni. Egy kis akadékosság azonban engedtessék meg. Valamelyik őszön a közelmúltban Bulgáriában jártam, és a hegyek között vitt az utam. Mellbevágott, hogy azok a földhöz lapuló kis fenyöcskék, amelyek nálunk csak félte gond közepette élnek mecf, ott oly közönségesnek számítanak, mint itt az akác. 'A folyóvölgyekben azonban — délebbre — már pálmaféléket dédelgetnek, kevés sikerrel, a városi kertészek. Moszkvában, a Krasznaja Presznya kerítésein kívül a park díszítője — brokkoli. Az. egész nagy város egy negyed magyarország- uyi nyíriaerdő közepén fekszik, mégse azt teszik a városi kertekbe ... Az ember tudatalatti máshová vágyásával magyarázható talán az egész, és az is lehet, hogy nekem ugyanez juttatja eszembe: miéri nincs a mi tereinken kökény, som, és hasonló őshonos fa? Itt van például a fényújság alatti soha el nem múló dágvány. Ősszel már bevetették fűmaggal, de abból zöld rét csak akkor lesz, ha szögesdróttal is körülveszik, esetleg aláaknázzák. A kökény alá talajt se kellett volna cserélni. Ha pedig megerősödik, nincs az a részeg garázda, amelyik kárt tenne benne. Hunyd be a szemed kedves városlakó, és képzeld velem: fehéren virágzik az egész tér, és az illat még a busz füstjét is elnyomja. A zöld bozótban szarka fészkel és sündisznó lakozik. Ősszel pedig az iskolás gyerekek fanyar kökényt szemelgetnek a tüskés ágak közül. Átellenben lehetne egy sor som, amely ugyan tövis nélkül védtelenebb, viszont a gyümölcsét az aranymálinkó szereti. Nyissuk ki a szemünket, és lássuk, mostohagyerek lett a bennünket körülvevő természet, annak, résztvevőivel. Helyezzük vissza jogaiba. Itthon legyünkéit hon — ha más tájékre, vágyunk, menjünk ei és nézzük meg. ^Lj Jtsils Sándor" XLV. évfolyam, 80. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1988. április 5„ kedd I---------?---------------------------------------4--------4----------------------------M ■ Megnyíltak az ég csatornái • Közép- ^ pontban az üzlet • Kitüntetések április 4-e alkalmából • Egy pont Diósgyőrből I ____________________________ A Váci Mihály művelődési központban tartott díszünnepség résztvevői. (Jávor László felvételéi)
