Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-30 / 102. szám
1988. április 30. Kelet-Magyarország S Világbanki hitellel... Ömbölyi homokbirkózás Egy hindu, egy maláj és egy amerikai ember kelt útra messze hazájából, hogy egy szép napon — a közelmúltban — az ömbölyi határban tegyen szemlét. A nem mindennapos alkalom: ők hárman a Világbank illetékes szakemberei, és azt vizsgálták, hogy az ilyen mostoha sorsú vidéken lehet-e, érdemes-e a betétesek pénzét jövedelmezően megforgatni. Az óra ima is hajnali fél négykor csörgött. Péter Bélá- né gyorsan rendbe tette a házat, körbenézett az aprójószágok között, s már sietett is a buszváróhoz. Tiszakerecseny- ből negyed ötkor indul a busz Vásárosnamény felé, s hamarosan kezdődik a műszak a VOR-ban. Napközben nincs sok idő a beszélgetésre, figyelni kell a varrásra. A gondolat néha azonban elkalandozik. Mi járhat ilyenkor a kerecsenyi varrónő fejében? Legtöbbször persze a négy otthon maradt gyermek. Béla, Katica, Gabika meg a kis Jancsi. Vajon mivel bosszantják most a nagyanyjukat? Béla az már lassan komoly felnőtt, tizenhárom éves! Katicával sincs sok gond, hiszen az egész Tisza mentén nincs még egy olyan kislány, aki úgy igyekezne kedvében járni az anyjának, nagyanyjának. Gabika is kezd komolyodni, de a legkisebb, a Jancsi fiú .. . az maga a tűz, az elevenség. Milyen szerencse, hogy a közelben lakik a nagymama! Most, hogy a férje Nagyfán próbál megszabadulni hirtelen felébredt szenvedélyétől, betegségétől, s hogy egyedül maradt a család, a kerecsenyi nagyszülők nélkül aligha boldogulnának. Hétközben ott alusznak a gyermekek, hiszen hajnalban vétek lenne kicibálni őket az ágyból. Három lesz mire hazaér, várják a gyermekek, de várja a kiskert is. Tegnap délután ásta fel, mára tervezi a veteményezést. Néhány hét múlva, mikor sorjázni kezd majd a sárgarépa, a petrezselyem, melegség önti el az ember szívét. Pláne, mikor átnéz a kerítésen, s látja, hogy az imént hozott egy zacskó cukron milyen testvériesen osztozik meg a két fiú, s a két lány. Jancsi ugyan többet követelne magának, de a nagyobbak leintik. Mindenkinek egyforma adag jár. S becsülje meg, bármennyire is kicsi a porció. Milyen nehezen szokta meg ő, a gemzsei lány a szelíd homokdombok után ezt a kemény, sík fekete földet! Ha érettségi után nem megy a postához, s nem helyezik ide helyettesítőnek, talán sosem lesz belőle kerecsenyi lakos. A beregi sarat mondják itt vendégmaraszt lónak, pedig mennyivel iga: bb ez az itteni emberekre! Akkor érezte meg e mondásnak az igazít ő is, mikor Somogy megyébe költöztek a hetvenes évek derekán. Első fiúk sokat betegeskedett, levegőváltozást javasoltak az orvosok. Sorrogymeggyesen kötöttek ki, de a szívük mindig visszavágy' ;t. Szerencsére a kis Béla hamar rendbejött, s mikor visszatértek, már új lakásba költözhettek. Apósáék felépítettek egy szép házat, s átengedték azt a fiataloknak. A következő gyermekek már ide születtek. Otthon Gemzsén ő is negyedmagával nőtt fel, csak a fiútestvérük dolgozik Tisza- szalkán. A három lány itt a VOR-ban találta meg a számítását. Mikor hazamegy a gyermekekkel, az anyjuk csak hallgatja őket. Mit lehet any- nyit beszélni arról a gyárról ...? A pénz...? — hát az bizony kevéske. Három—háromezer-ötszáz forintra ha kijön havonta, még szerencse, hogy a családi pótlékkal együtt felmegy egészen kilencezerig. S az az igazság, a konyha nem sok pénzt visz el, hiszen a nagymama főzt- jét eszi az egész család. Az OTP sem követelhet már tőlük semmit, így aztán egy- szer-egyszer míg komolyabb vásárlásokra is futja. Csak ezek a gyermekholmik rettenetesen drágák. Igaz, a nagymama tud varrni, de hát azért néha új holmira is szüksé van. S milyen a gyermek ? Nem mondhatja nekik az ember, hogy ne lépj a sárba, mert leválik a cipő talpa! )k nem tudnak, de ne is tudjanak arról, hogy kevés a pénz. Arról viszont igen, he ,'y az életben nem adnak s mmit se ingyen. Ez csak eveseknek a kiváltsága... tiszta szívéből mondja, nem i gyli őket. Délután fél e r, nemsokára otthon lesz. R i péntek, a gyermekek vei alusznak. Ö szokása szerin éjfélkor és hajnalban felkf rájuk teríti a lecsúszott tak -ót. És hálát ad a sorsnak, h y négy gyermeket hozhatot a világra. Balogh Géza Bényei Illés itsz-elnökkel és Kabály Miklós ágazatvezetővel magunk is útna keltünk. Megnéztük ugyanazon az útvonalon azt amit a világ - bamikosokmak megmutattak és elmondták, amit nekik is tu- domásulkra hoztak. — Tatszett nekik ez a táj — idézi az elnök a történteket. — Elmeséltem nekik, hogy itt tízhektárosnál nagyobb tábla nemigen van, az aranykorona érték pedig hét körül mozog. Szóvá is tették, hogy egyáltalán érdemes-e mezőgazdasági termelést erőltetni. Megállunk az országhatár közvetlen közelében a vadvédő kerítés mellett. Az amerikai itt hosszan időzött, és sokat magyaráz tatott magának. Közben nyilván neki is székelitek az őzek, hegyezték fülüket a nyulak és ká- ricsáltak a fácánok. Bényei Illésék iitt adták elő egyik dédelgetett tervüket. — Valóban többet érnénk, ha ebből az 1500 hektárból legalább ezret erdősítenénk. A vadászat többet hozna, és a természetet se kellene megerőszakolni. Tetszett az ötlet mindhármuknak. Elmeséltük, kellene pénz vadász- házra és néhány más, komfortot fokozó beruházásra. Mindenekelőtt telefonra gondolunk, mert egy nyugati vadásznak természetes és nekünk is annak kellene már lenni, hogy haza tudjon szólni, itt vagyok, jól vagyok. Túlságosan általános jelző az ömbölyi határra, hogy vadregényes, mert annál több. — A vízrendezés sok gondunkat megoldaná, sorolja terveik közül a másodikat Kabály Miklós. Ehhez is kevés azonban a saját erő. Nem keltett gyanút, hogy kizárólag olyan terveket forgatnak fejükben, amely nem megy saját erőből? — kellemetlenkedtem. — Végül is csak nálunk szokásos a vég nélküli támogatás. Kérdésem majdnem sér- * tésszámba ment. — Igaz, hogy 25 százalékos ártámogatást kapunk és ez egy évben ötmillió forintot hoz nekünk, de boldogan lemondanánk róla, ha termel- venyeinket értékén fizetné meg a magyar kereskedelem. De amíg az ipari termékek ára az égben van már, a felvásárlás még a hatvanás évek árainál tart. Én például hetvenegyben kezdtem a szakmát — mondja Bényei Illés — akkor hatvan forint volt az az ekevas, ami ma ezerháromszáz. Mondjak mást is? Azt, hogy ugyanolyan elbánás alá esünk adó és más szempontból, mint egy budapesti cég. De nem megyünk olyan messzire. Számolja már ki valaki, mit jelent a nyírbátori Üj Barázdának az iparvágány, nekünk meg az, hogy harminc kilométerre vagyunk az első vasúttól ... Elhajtunk Penészlekre, a már említett három személy nyomában. Ők ugyanis térségben gondolkodtak, ezért kíváncsiak voltak a közösön kívüli dolgokra' is. Penészleken aztán olyasmit láthattak, ami még engem is meg- rőkönyített, pedig már részese lehettem néhány meglepetésnek. — Ez itt Kerekes Imre tanyája, — vezet be az elnök egy állatok hangjától zajos udvarra. Maga a gazda a faluban lakik, amin egyáltalán nem lehet csodálkozni. A vert falú omladozó épület még csak hagyján, de a földbe ásott istálló csutkaízik- kel befedve vérfagyasztó látvány. — Ne hagyja, hogy amit lát a hatása alá kerítse — figyelmeztetett Kabály Miklós. — Valóban: az állatok sima szőrűek, ápolták, jól híznak. Az egyik kinéz a csutkakéve között, mire az elnökből kibuggyan a nevetés: — Itt kellene lenni a szellőző ventillátornak. A Hét krajcárban olvastam ilyen nevetnivalőról utoljára. A következő porta* Szilágyi Sándoré. Nem messze az előbbi nyomorult helytől nagyszerű ellenpont. Példásan felsepert udvar, gyönyörű csűr, tucatnyi tehén a jászolnál. — Pesten dolgoztam nyolc évvel ezelőttig azután hazajöttem — emlékezik a gazda. — Ezt a házat magam Szilágyi Sándor építettem, és amit itt Iáit, az minden a kezem munkája. A tágas lakásban csempe borít mindent, az egyik szobában a gyerekek videóznak, mi a konyhában ülünk le. — Nem érti meg itt mindenki. hogy a munkával lehet csak igazán boldogulni — fejtegeti életfilozófiáját Szilágyi Sándor. — Amikor a kis házat bontottuk, még a kisgyerekek is boldogan dolgoztak. Ma már van fejőgépünk is, de annak is története kerekedik. — Van aki öt éve várja, a mi portánkat megnézte a (tejipar embere, két hét múlva itt volt a gép. — Az a baj, hogy nem tudjuk még igazán jól megszervezni a háztáji termelést, pedig ebben van az igazi tartalék — foglalják össze hazafelé menet a harmadik öt- letcsomagot, amit a világbankosoknak is előadtak. — Már most is tagonként negyven- ötezer forintot forgalmazunk Felavatták Nyíregyházán a Vetőmag Vállalat Kutató Központjában a MERIKLON GT módszerét alkalmazó beotechnológiai termelő laboratóriumot. Hét hónapja kezdődött a 20 millió forintos beruházás megvalósítása és ma már nyolc steril munkahelyen hatvanezer nevelőüvegben megkezdődött a termelés. A laboratóriumban évi 1 millió 800 ezer—2 millió 200 ezer szál szaporítóanyagot álBényei Illés ebből az ágazatból, és ez nagyon ráfér az emberekre, ment tavaly kevesebb volt az átlagjövedelem, mint tavalyelőtt, mindössze ötvennégyezer forint. Aztán azon morfondírozunk, hogy vajon mi lesz a válaszuk az itt járt, messze földön született emberek látogatásának. ők ugyanis nem kötelezték el magukat határozott válasszal. Csak any- nyit lehetett megtudni, hogy a kölcsönük nagyon kedvezményes — lenne. Vajon ha Bényei Illés maga kívülről szemlélné az eseményeket, kockáztatná e a pénzt önbölyre és környékére? — Ahhoz nekünk termelő szövetkezetből szervező szövetkezetté kellene válnunk — mondja hosszas gondolkodás után. — Befogni és befogadni minden vállalkozó erőt .a környékről; mert a példa azt mutatta, van belőle. A mezőgazdaságot nem erőltetni, hanem csak azt várni az itteni természettől, amire képes. Végül de egyáltalán nem utolsó sorban: az olyan szabályozókat kiiktatni, amelyek készítői nem láttak még olyan vidéket és olyan lehetőségeket, mint a mieink. Esik Sándor lítanak elő a hajtásvégszövet osztásával. Főként burgonyát, de dísznövényeket és spárgaféléket is szaporítanak. Az új biotechnológiai laboratórium a hozzá tarta- zó üvegház és fóliaitelep a vírusmentes, magas biológai értékű burgonya előállítását, nemesítését és fajtafenntartását teszi lehetővé. 1988-ban 250 ezer burgonyanövény előállítását tervezik és ebből üvegházi körülmények között 450 ezer primőrgumót termesztenek. Vírusmentes lombikburgonya Budapesten szerdán adták át az irodalom, film-, színház-, képző- és a zeneművészet, oktatás, valamint a közművelődés területén kiemelkedő eredményeket elért személyek, illetve alkotó közösségek részire az idei SZOTSZOT-díj a karnagynak díjakat. A neves emberek között — mint például Árkus József, Cseres Tibor, Cserhalmi György, Király• István — Tárcái Zoltán, a nyíregyházi tanárképző főiskola ének-zene tanszékének tanszékvezető tanára is e rangos elismerésben részesült. Tárcái Zoltán neve megyénk ének- és zenekedvelő közönsége előtt közismert. Néhány évvel ezelőtt a KÖ- TA című zenei lap Nyíregyházát kórus-nagyhatalom névvel fémjelezte. Meglehet, a titulus túlzás, ám abban, hogy megyénk zenei és kórusélete ennyire aktív, és énekkaraink oly szép sikereket érnek el országhatáron belül és kívül, a mostani kitüntetettnek komoly szerepe van. Tárcái Zoltán a Zeneakadémia középiskolai énektanár képzőjének elvégzése után, pontosan 30 évvel ezelőtt, 1958-ban került Nyíregyházára. A következő évben a megalakuló tanítóképző főiskolára hívták, azóta a főiskolai oktatásban jeleskedik. 1971- től az intézmény önállósult ének-zene tanszékének a vezetője. Több generációt oktatott 30 év alatt, ennek köszönhetően nemigen található az ország bármelyik zugában olyan iskola, amelyikben ne tanítaná az ifjúságot az éneklés szárnyaló örömére valamelyik hajdani tanítványa. Rengeteget dolgozott — mint maga is hangsúlyozza, Kóródi Lászlóval együtt — azért, hogy megyénkben a kórusmozgalom kiteljesedjék. Az elkötelezett mesterek karmesterképző tanfolyamokat Tndítanak, felkarolják a pedagógus kórusvezető képzést, s a főiskolára került többi ének- és zenetanárral együtt jelentős szerepet vállalnak e nemes célban. Tárcái Zoltán maga is kar- nagyoskodott: a nyíregyházi Vegyes kart vezette éveken keresztül. Majd a vásárosna- ményi és a fehérgyarmati kórusok sikeres működéséért fáradozott. A naményi Liszt Ferenc énekkarnak egyébként országos minősítésű fesztiválkórus fokozatot sikerült elérnie. Az általa vezetett kórusok sikeresen szerepeltek Finnországban, a Szovjetunióban, valamint a tolmácsolásukban előadott dalok közül jó néhány a Magyar Rádióban is elhangzott. — Mindig is különleges élmény számomra, ha egy jól összeszokott énekkarral dolgozhatok — vallja. Felejthetetlen az is például, amikor egy kórusfesztiválon több százan vagy ezren szólalnak meg. Ezt a csodálatos élményt nem is lehet semmihez sem hasonlítani. A közösségnek szerinte nemcsak az éneklés örömének, hanem sikerének kiteljesedésében is különleges szerepe van. Kodály Zoltánt idézi, aki szerint a kórustagok bizonyára nem tudnak úgy énekelni, mint mondjuk Beniamino Gigli, de a nagy énekes sem tudott olyan hatást elérni, mint egy jól éneklő kórus. Amikor Tárcái Zoltánnak odaítélték a SZOT-díjat, a tudományos munkásságát is figyelembe vették. Erről szerényen beszél, pedig tagja az általános iskolai tanterv-elő- készítő országos bizottságnak is. Módszertani kiadványait előszeretettel használják az általános iskolai énektanárok. Szakfolyóiratokban publikál, különböző konferenciákon figyelemfelkeltő előadásokkal szerepel. Hosszú és sikeres tanári pályát mondhat magáénak a két év múlva nyugdíjba készülő, kitüntetett énektanár. Ám aggódik azért, hogy — talán az egyéb művészeti oktatással együtt — az ének- és zenetanítás esetleg háttérbe szorul. — Ha a gyermekeknek kevesebb szervezett zenei élményben vagy akár énekórákban lesz részük, nemcsak kultúránk sínyli meg ezt, hanem az ifjúság is jóval szegényebb lehet — mondja. Bodnár István A kerecsenyi yar?ónő ■ya hajnalban kel
