Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-29 / 101. szám

1988. április 29. S Kefct-ttagyaromág Gyorsabb, egyszerűbb lesz az ügyintézés Számítógépek a nagypostán Valamit valamiért. Előre­láthatólag két hónapon át szokatlan kényelmetlensé­gekre, zsúfoltságra, hosz- szabb sorállásra kell számí­tania annak, aki a nyíregy­házi nagypostán intézi ügyeit. E hét végén bezár­ják a felvételi termet, ame­lyet majd csak a felújítás, átalakítás után használha­tunk ismét. Igaz, akkor a jelenleginél gyorsabban vé­gezhetünk majd a levél-, távirat-, pénzfeladással, s más ügyes-bajos dolgunk­kal. távlati tervekben viszont az is szerepel, hogy a többi hi­vatalt is rákötik a számító- gépes rendszerre, s így min­degy lesz, melyikben váltot­tuk a takar ékkönyvet, mindegyikben vehetünk ki róla, illetve fizethetünk be rá. A kivitelezők ígérete sze­rint július 4-én nyit ki is­mét az 1-es posta felvételi terme. Addig ideiglenesen máshol intézhetjük ügyein­ket. A leveleket a bejárat­tól balra (a mostani ügyin­tézői szobákban) adhatjuk fel, s itt végzik a csomag- felvételt és a hivatali kéz­besítést is. A pénz be- és kifizetésének és a takarék­szolgálatnak helye a kézbe­sítőterem lesz — ezt a Ber­csényi utca felől, a gépko­csibejárón keresztül köze­líthetjük meg. Szintén az udvar felől érhető el a fő­pénztár az átalakítás ideje alatt. Kevesebb lesz a nyil­vános telefonfülkék száma, csak a bejárat előtti kettőt, illetve (nyitvatartás alatt) még egyet használhatunk. Távolsági beszélgetéseket pedig a levélfelvétel hely­színén rendelhetünk meg. Saját érdekünkben is ér­demes teljesíteni a posta ké­rését, hogy amíg tart az át­alakítás, addig — lehetőség szerint — a többi hivatalt keressük fel. Annál is in­kább, mivel nem csak a zsú­foltság nehezíti majd dol­gunkat, hanem az is, hogy a postásoknak nyitásra meg kell tanulniuk a számítógé­pek kezelését, s ezért május kilencedikétől, felváltva utaznak rövid tanfolyamra Szombathelyre. Még egy hasznos tanács: mielőtt kü­lönböző postai telefonszá­mokat tárcsáznánk, célsze­rű felhívni a tudakozót, mert a felvételi terem újbó­li megnyitásáig egyes szá­mok megváltoznak, (pd) Az 1-es számú körzeti postahivatal vezetőhelyet­tese, Szabó Pál tájékoztatta lapunkat a változásokról. Néhány megyeszékhelyen már bevezették a legna­gyobb hivatalokban a szá­mítógépes felvételi rend­szert. A Debreceni Posta- igazgatóság területén (Haj­dú, Szabolcs és Szolnok me­gye tartozik ide) elsőként Nyíregyháza kapta meg a lehetőséget az átalakításra. A Magyar Posta nyolc, francia gyártmányú, speciá­lis számítógépet szereltet fel a nagypostán, s a mun­kákkal egyidejűleg új bú­torzatot is kap a felvételi terem és műmárványt, il­letve a gépek alatt különle­ges, antisztatikus burkolatot helyeznek el. Nagy előnye lesz az átala­kításnak, hogy utána mind­egyik ablaknál, mindent el tudunk végezni. Egyszer kell sorbaállni ahhoz, hogy például feladjunk egy távi­ratot, befizessük a számlát, kivegyünk a takarékbetét­könyvből. Annyi pontosítást igényel az előző mondat, hogy az utóbbira még vár­nunk kell. A takarékbetét­könyvek kartonjainak fel­dolgozása ugyanis jóval hosszabb időt igényel — a Ravasz Péter A találékony, eszes pa­rasztfiúról — Ra­vasz Péterről — szóló példázatok nem kevésbé népszerűek, mint a nevezetes gabrovói for­télyok. Még egy Ravasz Péter elnevezésű díj is lé­tezik. Ezzel a világ leg­jobb szatíraíróit szokták kitüntetni. E példázatok egyikét Je- lena Andrejeva átigazítá- sában ajánljuk szíves fi­gyelmükbe. LŐDD ÁT A SAPKÁMAT Nem sokkal az­előtt, hogy Bulgá­ria felszabadult a török elnyomás alól, Ravasz Pé­tert a szomszéd faluba külcték egy zacskó pénz­zel, amit a nép adott össze az ide­gen hódítók el­leni harcra. Péter övébe dugta a zacskót és útnak indult. Az út egy nagy bükkerdőn vezetett keresz­tül. A sűrűségből hirtelen egy rab­ló ugrott ki, ke­zében egy hatal­mas pisztollyal. — Állj! Fel a kezekkel! Hová mégy? — Megyek a dol­gomra — felelte nyugodtan Péter. — Miféle dol­godra? — Megkérni egy leányt a gazdám­nak. — Nocsak! Oszt az öved mögött mi van? — nyúlt oda és húzta ki a zacskót. — Tyű, mi pénz — dús­gazdag lettem! — Ha már elvet­ted a pénzt, légy boldog vele, — mondta Ravasz Péter. — De légy szíves, lődd át a sapkámat, hadd higgyék, hogy egy hajszálon múlt az életem. Hisz iga­zolnom kell ma­gam a gazdám előtt. — Rendben van. állt rá a rabló. Ravasz Péter felakasztotta a sapkáját egy ág­ra, a rabló pedig kétszer belelőtt. Erre Péter levette a ködmönét, fel­akasztotta egy má­sik ágra és meg­kérte a rablót, lő­jön bele abba is \ egy párszor. A rabló a ködmön-1 be is belelőtt. | — A summa te­kintélyes, megér- i demli, hogy a nad- | rágomba is bele­eresztesz egy pá­rat, — mondta nevetve Péter. — őrömmel ten­ném, cimbora, de nincs több tölté­nyem — kezdett , mentegetőzni a I rabló. — Ni-incs?! — i förmedt rá Pé-1 ter a rablóra és lekent neki egy I hatalmas pofont, a' zacskót pedig el­vette tőle. Mire | a rabló magához' tért, Péter már el is tűnt a sűrű-i ségben. ) (Antal Miklós i fordítása) Érkezzék az idegen bármilyen irányból, szebbnél szebb családi házakat, korszerű gyárakat, hófehér falú, piros cserepes lakótelepet láthat, Nyírbátor városiasodó, esetenként már kifejezetten városias arcát. Kétszer született a város — mondták rá korábban, s nem véletlenül. Ma épp másfél évtizede annak, hogy korábban el­vesztett városi rangot 1973. április 29-én másodszor is elnyerte. Megérdemelte. Ahogyan a közelmúltban megjelent Okos hűséggel című kiadvány bevezetőjé­ben olvasható: „Volt gazdái és urai révén országközpont, s volt, hogy a városi jogot, rangot is megvonták tőle. A megmaradás törvényei azon­ban erősek. Hűséggel, aka­rattal, munkával és szeretet­tel város lett újra, jogait te­kintve is, nemcsak karakte­rében." E szavak összefog­nak múltat és jelent. A Báthoryak ősi fészke hosszú évek óta igyekszik méltó lenni a nagy elődökhöz. A városba vezető utak, egyetlen pontban, a körfor­galomba futnak össze. A tér lombos fái, színes virágai lassan a nevezetességek so­rához kapcsolódnak. Hogy miért? A bátoriak a leg­frissebb rendezési tervvel szembeszállva nem enged­ték megváltoztatni a kör­forgalom hagyományos rend­jét. A református műemlék­templom az egyik legré­gibb és legnevezetesebb mű­emlék. Hatalmas épülete méltóságot sugároz. Nya­ranta sok száz ember hall­gatja falai között a zenei napok rendezvénysorozatá­ban fellépő hírességeket, akik nemcsak a zene szerete- tét és gyönyörűségét hirde­tik, hanem azt is, lehet a múlt alapjaira méltó jelent építeni. A templom körül A nevezetességek egyike a fából készült harangláb, mellette Liszt Ferenc portré­ja. Tetszetős családi házak sora a város egyik új lakónegyedében. gyarapodó szoborpark is a ma művészetét hirdeti. Kiss István, Kirchmayer Károly szobrai a zenének és Nyír­bátornak állítanak emlékeket. A zenei napok közönségé­nek java része évek óta visz- szajáró vendég, akik nem­csak a zenéhez, Nyírbátor­hoz is kötődnek ma már. Ma sem illik feledni azo­kat, akik annak idején el­kezdték, s fáradságos mun­kával idáig emelték a zenei események rangját. Azóta még a nemzetközi vónos ze­nei tábor is megnyitotta ka­puit a városban. A nyaranta érkező fiatalok — köztük szép számmal külföldiek — a művészek kicsit a jövőt reprezen táljaik. Mindezek mellett is tény, hogy a városban ma sincs megfelelő háza a művelő­désnek. Nincs egy hely, ahol a fiatalok összejöhetnének, ahol oegfelelő szórakozást találhatnának. Pedig számuk egyre növekszik. A gimná­zium és a cipőipari szak- középiskola, a szakmunkás- képző intézet, az általános iskolák fiataljai mind töb­ben vannak. Megtartásuk nem könnyű. Közülük sokan szakmát szerezve odébbáll- nak, pedig a városiasodás to­vábbra sem képzelhető el kiművelt emberfők nélkül. Az idegenforgalom az utób­bi években, a városiasodás­sal párhuzamosan nőtt je­lentősen. Nyírbátorban is mind gyakrabban megfor­dul az idegen. Néznivalót bőven találhatnak. A Bátho­ry István Múzeum ősfalai között található állandó ki­állítás méltó emléket állít az elődöknek. A múzeum tá­rolóiban a Báthory-család személyes tárgyai mellett a népi mesterségek emlékeit, tárgyait is láthatják az ér­deklődők. Az itt élőket persze nem a műemlékek, a történelmi múlt foglalkoztatja a leg­jobban. Ok munkalehetősé­get, megfelelő lakásokat, gyermekeiknek korszerű is­kolát, óvodát szeretnének el­sősorban. Amíg korábban főképp a mezőgazdaság adott ke­nyeret az itt élőknek, ma már egyre több gyár, üzem is várja a munkáskezeket. Közülük legrégebben a nö­vényolajgyár, — ahogyan itt mindenki nevezi, — Báni — létesült. Ebben a gyárban legmagasabb a törzsgárda- tagok száma. Itt családok, családtagok adják egymás­nak a munkát, itt egyáltalán nem ritka, hogy a nyugdíjba vonuló apa helyett legtöbb­ször a fia, lánya áll a mun­kapad mellé. Az Auróra Ci­pőgyár a nők számára te­remt munkalehetőséget, az utóbbi időben a legkényesebb piacokat is kielégítő ter­mékek kerülnek le szalag­jairól, bár temérdek a gond­ja is. A fúrógépgyár a mo­dern technikát képviseli. A bicikli- és motorkerékpár­alkatrészektől a számítógép- .pel vezérelt gépek készíté­séig hosszú volt az út. A szövetkezetek között a ru­A tűzzománcstúdió gazdag tárlatának egy részlete. haipari termékei viszik leg­messzebbre Nyírbátor hír­nevét. Az elért eredmények mel­lett persze jócskán marad­tak gondok is. Az utóbbi idő­ben lelassult a fejlődés. A városban ma is nehéz hely­zetet teremt az utak állapo­ta, jócskán okoz problémát a szolgáltatás, az ellátás szín­vonala, s bizony elkelne a jelenleginél jóval több bér­lakás. Szerencsére eközben alaposan megnőtt a családi házat építők száma. Tervek? Ha jóval több la­kás nem is, de új szolgálta­tó részlegek mégis lesznek a városban, épül egy ABC, s ha az elképzelések sikerül­nek, Nyírbátor évtizedes ál­ma is megvalósulhat. Az, ide­genforgalom fejlesztésére fordított sok-sok energia mindaddig nem térülhet visz- sza teljesen, amíg nincs a városban egy szálloda. A Pelikán szállodalánc most hajlandóságot mutat, a meg­valósuláshoz azonban ez még kevés. A szálloda persze a jövő, a gázvezeték azon­ban a jelen. Éppúgy, mint a crossbar telefon, amely közelebb hozta Nyírbátor­hoz az országot. Még a nyá­ron átadják az új tornacsar­nokot, amely akár nemzet­közi versenyeknek is méltó helyet ad majd. Tizenöt év alatt Nyírbátor bebizonyította: méltó a. má­sodszor visszakapott városi ranghoz. A Báthory István Múzeumban a múlt emlékeit tekinthetik meg a látogatók. Kovács Éva Nyírbátori változások A kétezer született város

Next

/
Thumbnails
Contents