Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-28 / 100. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1988. április 28. Sihederként a lejtön Fiatalkori I ff ■■ r bűnözés Az elmúlt öt esztendőben hazánkban az ismertté vált bűncselekmények száma évről évre emelkedett, nem vonhatta ki magát e kedvezőtlen hatás állói Nyíregyháza sem. Már ez sem valami vigasztaló helyzet, de a kép még komorabb lesz, ha elmondjuk, hogy a felnőtt bűnözéssel párhuzamosan sokasodtak a fiatalkorúak által elkövetett bűn- cselekemények is. Arányuk az elmúlt évek átlagában tíz-tizenhárom százalékra volt tehető. Tavaly a megyében 689 Olyan esetet rögzített a statisztika, amikor a bűncselekmény elkövetője fiatalkorú volt. Ez a szám természetesen önmagában semmit sem mond — legfeljebb a szakemberek következtethetnek belőle bizonyos jelenségekre —, ám ha összehasonlítjuk más megyék adataival, nyomban kiderül, mennyire is szorít a cipő. Ezzel a majd hétszáz esettel bizony dobogós helyezést értünk el, hiszen jószerivel csak Pest és Borsod megye előz meg bennünket. Árulkodó tendenciák A megye városai között magasan Nyíregyháza álil az élen, az elmúlt időszakok tendenciái szerint a Szabdlcs-Szatmárban fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények felét a megyeszékhely bűnöldöző szervei kénytelenek elkönyvelni. De miért figyelik oly árgus szemekkel a szakemberek a fiatalkori bűnözést? Nem mindegy az, hogy a lakást ki töri fel; egy tizenhét, vagy egy huszonhét éves? — kérdezheti joggal sok olvasó. A válasz megadásánál most hagyjuk figyelmen kívül az érzelmi indokokat, maradjunk a hideg, szakmai szempontoknál. Az iménti kérdésre egyértelműen hem a válasz. A fiatalkorúak bűnözését vizsgálva ugyanis sok mindent elárulnak a tendenciák a szakembernek. Egyebek mellett azt, hogy öt-tíz év múlva mire kell számítaniuk. Az ugyanis már-már törvényszerű, hogy a felnőtt bűnözőik jó része sihederként követi el az első botlásokat. Sőt, a visszaeső felnőtteknek majd mindegyike ebben a korban kezdi meg dicsőségesnek éppen nem mondható pályafutását. Természetesen nem csak a bűnüldöző, de a jogalkotó szakemberek is kritikusan figyelték mindig, s figyelik ma is a folyamatot. Az ítéletek meghozatalakor is az első szempont mindig az: hogyan lehetne megállítani az ifjakat a lejtőn. A büntetések kiszabásakor sohasem a megtorlás vezeti a bíróságokat, hanem olyan intézkedések foganatosítása, melyeknek a visszatartó, nevelő hatása kell hogy érvényesüljön. Tulajdonképpen zárójelbe kívánkozna, hiszen ném tartozik szorosan a témához, de itt kell elmondanunk: az ilyen tárgyalásokkor az egyik népi ülnök mindig pedagógus, akinek „hivatalból” kell ismernie a fiatalok lélektanát; közreműködésük nagy segítséget jelent a bíróságoknak. Hiányzik a tartás Az ítéletek kihirdetése előtt egyébként is seregnyi szempontot vizágálnak meg, alaposan mérlegelve minden momentumot. A háttértanulmányok a legtöbb esetben rendkívül lehangoló képet mutatnak, s a bűnözés szinte kivétel nélkül a családi kötelékek lazulására vezethető vissza. S még azt sem lehet állítani, hogy a családok mérhet' lenül rossz anyagi helyzete indítja el a sikamlós úton a fiatalt. Pontosabban a statisztikáik annyit elárulnak, hogy a rendkívül rossz körülmények közepette felcseperedők közül kerül ki a bűncselekményeket elkövetők jó része, de elmondható ez — ha nem is olyan nagy az arányuk, mint az iméntiek- nek — az ellenkező pólusról érkezettekről isEgyik oldalt ott vannak az elhanyagolt, utcán nevelkedő csemeték, a másik oldalt pedig a minden jóval elhalmozott ifjak. Egy a közös bennük: az otthonról hozható érzelmi töltés, erkölcsi tartás hiánya. De nemcsak az érzelmi töltés, az erkölcsi tartás hiánya gondolkoztatja el esetükben az embert. Elkeserítő a törvénnyel összeütközésbe kerülőik szellemi szintje is. Minden-, napos eset, hogy a tizenöt-tizenhat éves legfeljebb két-három osztályt tud maga mö- , gött,- s az már majdnem kivételnek számít, aki ismeri a szcrzótáblát, vagy képes folyékonyan olvasni. Itt nem lehet elhallgatnak a; általános iskolák felelősségét sem —.nem mintha ezzel a családokét csökkentenénk —, hiszen annak a fiatalnak abban a korA dühöngés szomorú áldozatai: felborongatott szemétgyűjtő edények ban még az iskolapadban lenne helye. Az intézmények azonban (némileg érthető, de nem elfogadható indokok alapján) igyekeznek tőlük minél hamarabb megszabadulni, s felmentik őket az intézmény látogatása alól. Az országos tendenciához hasonlóan egyébként a nyíregyháza fiatalkorúak elkövette bűncselekmények is érdekes képet mutatnak: tulajdonképpen egy izgalmasnak ígérkező bulival kezdődik minden. Meglátnak az utcán egy nyitva felejtett kocsit, s gondolják, „megtréfálják” a tulajdonosát. De ha már bekukkantottak belülre, elviszik az otthagyott táskát, leszerelik a rádiót. S ha már a kocsit kirámolták, később az is megfordul a fejükben: vajon mit tarthatnak a garázsokban? A szimpla, húszforintos lakattal gyermekjáték elbánni, s ha már oda bejutottak, nem elégednek meg egy-két csavarhúzóval. A fertőzés gócai A szakembereknek egyébként az elvitt tárgyak sok mindent elárulnak. Általános tapasztalat, hogy a fiatalok a legritkább esetben kötik el az autót a garázsból, az út mellől: szerencsére megelégszenek az apróságokkal, legfeljebb a mopedeket viszik magukkal. Ez is mutatja, hogy nem mindenre elszánt bűnözőkkel van dolguk, akik a legsúlyosabb büntetést érdemlik. Ha már a furcsaságoknál tartunk: a tizenévesek elvétve adják 'fejüket lakásbetörésre például. Előfordulnak azért súlyosabb esetek is. Különösen az a veszélyes, amikor a felnőtt, visszaeső bűnözők használják fel őket. Tudják, hogy a fiatalokkal szemben sokkal kevésbé szigorú a bíróság, ők tehát a háttérben maradnak. Megszervezik a bűncselekményt, pontos útmutatásokkal látják el a si- hedereket, s ha ki is derül a turpisság, igen nehéz a vádlottak padjára ültetni őket. Igen sok esetben az értelmi szerző egyben családtag is, s ilyenkor bizonyos mentességi jog illeti meg a fülöncsípetteket, sokszor alaposan megnehezítve a bizonyítást. Néhány éve a megyeszékhelyen Jósaváros volt az egyik legfertőzöttebb góc, azóta itt javult a helyzet. Nem mondható el ez a Gu- szevről, a Család és a Szarvas utcák környékéről. Pontosítva: a bűncselekményeket nem is inkább itt, hanem az ide hazatérők követik el a megyeszékhely különböző pontjain, gyakran a belvárosban. S ami különösen aggasztó, egyre több a gyermekkorú közöttük. Alkalmi bandába verődve töltik szabad idejüket, s előbb-utóbb akad közöttük egy hangadó, nem ritkán valamelyikük idősebb testvére, aki gondoskodik a „megfelelő szórakozásukról”, nem egyszer az értelmes ember számára egyszerűen felfoghatatlan vandalizmusról, szeméttartók felborogatásáról, telefonfülkék szétveréséről stb. A megelőzés a fontos Visszatartásuk, a bűncselekmények megakadályozása igen összetett probléma. Ma már egyértelmű, hogy azt kimondottan jogi eszközökkel befolyásolni igen nehéz. Komplex társadalmi intézkedésekre van szükség, s mindenekelőtt a megelőzés fontosságát kell hangsúlyozni. Sokat segíthet ennek érdekében a gyámhatóság, a pártfogói felügyelet, a bűnmegelőzési tanács, de 'minden felnőtt egyénenként is. Ám mindennél többet tehet az iskola, s //főleg á család. Meijt minden tétt ptt gyökerezik • Balogh Géza Eltérően az országos tendenciáktól Stabil magánszektor Riasztó híreket hallhatott az ember az elmúlt időben a rádióban arról, milyen mértékben csökkent az iparosok száma az országban. Ehhez járult az az információ, hogy sok magánkereskedő is bezárt, kivonult a gazdasági életből. Méltán keltett mindez érdeklődést, hiszen hozzászoktunk ahhoz, hogy a szolgáltatás és a kereskedelem egyre többszínű lett, s ha nem is túl markánsan, de már egyféle verseny tanúi is lehetünk. Nyíregyházán vizsgálva ezt a témát, úgy találtuk: a fővárosra jellemző és országosnak kikiáltott tendenciák itt nem jelentkeztek. Nyíregyházán a magánkereskedők száma a múlt év végén 539 volt, s a szám az idénre sem változott. Igaz, volt ami megszűnt, de ugyanennyi alakult is. Hasonló a helyzet a kisiparban, ahol a múlt évben és az idén egyaránt 1760 körüli létszámot tartanak nyilván. Itt is voltak — elsősorban bizonyos termelői iparágakban —, akik szüneteltették az ipart, de se tömeges visszaadásra, se zavart okozó szüneteltetésre nem került sor. Szakértők véleménye szerint ennek az oka, hogy a megszűnő ipar, bolt helyett nehéz más munkát találni, meg különben is: az itteni ember mentalitása teljesen más, mint a „nagy üzletre” hajlamosabb fővárosiaké. Kétségtelen, az adórendszer okozott zavarokat, főleg a kezdet kezdetén. Az érdekvédelmi szervezetek azonban észnél voltak, számtalan tanfolyam, tanácsadás segített abban, hogy jól értelmezzék, alkalmazzák az új előírásokat. Az biztos, hogy sokan ma is várakozó állásponton vannak, s még nem tudják pontosan, vajon az év melyik szakában érkeznek el oda a jövedelemmel, hogy inkább abbahagyják egy időre a tevékenységet. (Szerencsére várakozásuk nem jelentette a visszavonulást, s az áltálában zavarosan ható gondok már az adóhatóságok előtt is ismertek.) Azt vizsgálva, hogy akik a vállalkozásból mégis kiszálltak, miért tették, többféle válasz adódik. Volt, akit az adó tartott vissza, ezek száma elenyésző. Volt aki bukott. Mások, főleg fiatalok — akik gyors meggazdagodásra számítottak — csalódtak számításukban, nem mérték fel előre, hogy itt mennyit kell dolgozni, összesen harminckilenc kereskedő adta vissza engedélyét, de hogy a mQzgás mennyire állandó, azt igazolja, hogy ugyanakkor 42 új engedélyért folyamodtak. A kereskedelmet felügyelők véleménye, hogy sok embernél fejletlen a kereskedői érzék, nem tudják, hogy milyen következményekkel jár egy üzlet folyamatos és biztonságos működtetése. Ha tehát valaki bezár, az többnyire a hozzá nem értés miatt lesz vesztes. A megyeszékhelyen igen magas azok részaránya, akik élelmiszerüzletet tartanak fenn. A legtöbb a város peremterületein dolgozik a „sűrű fillér” elvével, szorgalmas, megbízható és nélkülözhetetlen. Munkájuk sok, meglehetősen kiszolgáltatottak, mert a legtöbb szállító tőlük várja a nagy borravalót a jobb áruért. A vegyeskereskedők ellen panasz jószerével nem érkezik. Megbízható, idősebb kereskedők, jó szakértelemmel. Terveik szolidak voltak a nyitáskor, közülük ritkán megy tönkre valaki. Látható, hogy néhány szakma divatjelleggel fut fel időnként. Ilyen a eipőkereskedés, a gyermekruházat. Ezek konkurenciát is jelentenek. Érezhetően nő a versenyhelyzet, beileszól- nap pl. az elektronikai kereskedelembe is. A ruházati kereskedőknél a nagy gond, hogy bedolgozóik sokszor divatos, de gyenge minőségű árut szállítanak, ami miatt sok a reklamáció. Újabban ezeket szó nélkül akceptálják. Remélhető, hogy a gyártóknak tovább is adják. Rendkívüli mértékben megjavították Nyíregyháza fagylaltellátását a magánkereskedők. Számuk felszökött, sok, ma már vegytisztán fagyüaltozó iránti kérelem fut be. (Érdekes, hogy a vendéglátó erre általában úgy válaszait, hogy szinte kivonult erről a piacról, néhány erőtlen kísérletet leszámítva átadták a terepet a magánkereskedőknek.) Készítményeik igen jók, az üzletek a város egészét behálózzák, áraik korrektek, választékuk kimagasló. Nem véletlen, hogy a vidéki nagyvárosok között Nyíregyházát a jó fagylaltok, fagylaltozók városának nevezik. Hasonlóan magángyőzelem könyvelhető el a virágkereskedelemben is. A közterület boltjai közül lényegében a sávházi számít valamit, minden mást ural a magánszektor. Beszerzési területük a fél ország, különlegességgel is kedveskednek. Nyitva tartásuk egészen liberális, vasár- és ünnepnapokon is a vevők rendelkezésére állnak. Többségük jó szakember, tanácsot is tudnak adni a házi kertészkedőknek, virágkedvelőknek. Az új tendencia, hogy a virág mellé ajándékra is kérnek engedélyt és így nagy űrt töltenek be munkaszüneti napokon, névnapokon egyaránt. Lehet érte haragudni, bár nem érdemes: a butikok száma nő, s ezzel a kínálat is. Olyan időszakban, amikor az idegenforgalom is felfutóban van, kell iá az Olyan kereskedelem, mely este későig és az év szinte minden napján képes nyitni, árulni, fogadni az érdeklődőt. Kár lenne létszámukat behatárolni, mert ha valahol, ebben a nem támogatott szektorban a verseny mindent eldönt, csak a legjobbak maradnak talpon. Ez az üzlet mindenkori kockázata. Ugyanakkor számuk növekedése — egyes területeken máris érezhetően — talán mozgásba hozza a néha ugyancsak álmos állami kereskedelmet. Egy jó versenyhelyzet, ha az együtt jár a versenysemlegességgel, mindenképpen a vevő érdekét fogja szolgálni. A kereskedelem értői elmondják: a híresztelésekkel szemben a legtöbb magánkereskedő igen keményen dolgozik, jövedelmük nincs a csillagos égben, bár kirívó, spekuláns elemek voltak — és remélhetően csak rövid ideig — lesznek is. A kisipar területén az a helyzet, hogy január egytől április végéig 213 új engedélyt adtak ki. A visszaadott iparok száma januárban 126 volt, negyven fő szüneteltette a munkát. így a mérleg pozitív. Változatlanul uralják a mezőnyt a kőművesek, akik a kislakás-építés idején hatalmas konjunktúrát élveznek. Mellettük a legnagyobb létszámú társaság a szállítók, akik közé a fuvarozó teherautós éppúgy odatartozik, mint a taxis. Ez utóbbi területen a legélesebb a verseny. Több mint 200 taxis fut a városban különböző társulási formában. Eddig még mind megélt, a versenyt az udvariasság, a tiszta kocsi, a pontosság, na és az ár fogja eldönteni. Mindez az utast szolgálja, aki kevéssé érdeklődik az iránt, milyen is a harc a taxiállomásokon, az utcákon. Főleg a hölgyek észlelhették, hogy igen sok olyan iparos is van, aki a személyi szolgáltatások terén tevékenykedik — így például fodrász, kozmetikus. Ugyanakkor a javítási szolgáltatások száma csökkent. Végül érdemes beszélni néhány olyan jelenségről is, ami érdekes. Rendkívüli módon felfutott például Nyíregyházán a fonalkereskedők száma. A fonalak között igen jó külföldieket is találunk. Ez a felfutás onnan ered, hogy sokan olcsóbban jönnek ki, ha ruhát, pulóvert, gyermekholmit maguk készítenek. Egy másik terület — amely országosan konjunkturális, itt még nem észlelhető — a magánpanziók nyitása. Egy volt Nyíregyházán, ez is megszűnt, mégpedig dicstelenül. A magántőke megjelenése pedig igen fontos lenne, mert az idegenforgalmi előrejelzések pár év múlva ezen a vidéken nagy emelkedést jeleznek. (Lehet, hogy bátortalanság tartja vissza az embereket?) Se az adó, se a konkurencia nem rázta meg tehát a nyíregyházi magán-kiskereskedelmet, -ipart. A kereskedelemért és szolgáltatásért felelősök nagy gondja, hogy a jó alapon tovább fejlesszék a magánhálózatot is, amelyhez még sok szunnyadó tőke és tehetség áll rendelkezésre. B. L.- * » * ’ ' * ■' ' ’ * * Épülő butikok az Északi körúton. Több, vagy kevesebb a kelleténél?
