Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-27 / 99. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. április 27 TETSZIK bizonyság erre a kép is, amit láttam. Alig egy éve, hogy a Hazafias Népfront sürgetésére cigánytanács alakult. Sok mindent csi­náltak azóta, vetélkedőtől a bálig. Most ez új. Több mint 200 méternyi járdát építettek maguknak a Ci- ne-végen. Pontosan kiszá­míthatatlan, hogy hányán dolgoztak. Egy biztos: so­kan. Még egy biztos. Na­gyon sokan nem. Ök csak nézték, amit a többi csi­nál, szelíden még meg is nevették érte őket. Nagy kamaszok, akik nem dol­goznak sehol, tréfából este még bele is gyalogoltak a friss betonba. Valami olyat hihettek, hogy az otromba lábuk nyoma az öröklét. És nekem mégis ez az egész — tetszik. A város egy rétege, egy tenyérnyi fontos része tett magáért valamit. Még csak kétszáz valahány méternyi járdát, de ugyanott terveznek már egy mini sportpályát, ját­szóteret és sok mindent, amitől otthonosabb ez a világ. NEM TETSZIK amit a minap a Kraszna Áruházban tapasztaltam. Volt ugyan ház, és volt áru. Kiszolgálás is volt. Még tanácsot is adtak. Igazság az, hogy megszom­jaztunk. Egy rendes áru­háznak természetesen van büféje is, ahol kólát ad­nak és kávét, esetleg szendvicset és valamilyen süteményt. Álltunk, vártunk, topog­tunk. A két eladó, aki szánakozva nézett minket, közölte, hogy elnézést kér, de a büfé nem hozzájuk tartozik. A kinyitott büfé­hez viszont nem tartozott senki. Lehet, hogy volt ott valamilyen ember, még az is lehet, hogy azért fize­tik, hogy ott legyen, de mi teljesen hiába voltunk ott. Nem szidom az áruhá­zát, mert én elhiszem, hogy mindez nem hozzá­juk tartozik. Az a büfé azé, akié. Hogy minek van ott, azt nem tudom. Egy biztos: idehaza megittam a kólát. Megkínáltam ma­gam, nem adtam borra­valót. de hoztam azonnal. Ügy tűnik, így is lehet. A foglalkoztatással kapcso­latos gondok országos mére­tűek. Nem véletlen, hogy a Hazafias Népfront városi bi­zottságának elnöksége ezek­ről a gondokról tárgyalt. Elöregedő térség Magyarországon Mátészal­kát úgy ismerik, hogy innen utaznak máshova dolgozni az emberek. Igaz ez a hatvanas évektől kezdődően, de más­képpen igaz most. Az a bizo­nyos fekete vonat eddig csak elvitte a páromat, manapság hazahozza, hogy itt munkát keressen. Talál-e? Meg tud­juk-e kínálni a megélhetés lehetőségével azt, aki haza­jönni akar. Egyre nagyobb gondunk: az elvándorlás, a munkaképes korúakat és a hozzájuk tar­tozó gyerekeket érintette. Természetes következmény, hogy az idősebb korúak ará­nya nagyon magas. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor menthetetlenül a térség el­öregedéséhez vezet. E gondok megoldásához a saját erő ke­vés. E táj, környék eltartó- és népességmegtartó képessége kevés. Mi várható? A gond orszá­gos. Minisztertanácsi határo­zat segített ahhoz, hogy 40 milliós beruházással megala­kulhatott a DUNACOOP szabályozástechnikai üzem, hogy a MOM korszerű gépek­hez 37 millió forintot, a nyír­meggyest termelőszövetkezet pedig 2 millió forintot kapott, lényegében arra, hogy a fog­lalkoztatottak létszámát emelni tudja. Ugyanakkor tu­domásul kell vennünk, hogy Budapest és az összes nagy­város elsőként a szakképzet­ten, aztán a szakképzettek közül a távolabb lakókat en­gedi el. Velük van a legtöbb gond, az 6 utaztatásuk a leg­nagyobb súly, de ez itthon je­lentkező napi probléma. Röviden... Pályakezdők IDÉN IS „TISZABRINGA”. A népszerű kerékpártúrára minden érdeklődőt vár a KISZ. BEFEJEZÉSÉHEZ KÖZELEDIK a Petőfi téri Ifjúsági Központ felújítása. Májustól új köntösben és várhatóan új tartalommal fel­töltötten várja a fiatalokat. MEGINT LESZ DERJŰS DIÁK DERBY? Feltehetően igen, mert a KISZ városi bizottsága 600 fia­talt kérdezett meg. ök azt mond­ták, igen. Akkor hát legyen. Gyakorlatilag lényegtelen számok, de szinte elsőként vettük igénybe a közhasznú munkavégzéshez adott köz­ponti támogatást és Mátészal­kán az a 35 ember, aki dol­gozott, milliós nagyságrendű közhasznú munkát végzett el százezrekért. Való igaz, hogy Május elsejei előzetes Zenés ébresztő, bemutatók Május 1., vasárnap. A program döntő része a Park­erdőben lesz. Zenés ébresztővel kezdő­dik a nap. Az ifjúsági fú­vószenekar műsora után a helyi lovas sportegyesület tart bemutatót. Útvonaluk a Kraszna utca és a Park­erdő, ahol fél tíztől térzenét ad az ifjúsági fúvószenekar. Ugyanitt tíz órakor kezdő­dik az ünnepi műsor és kö­szöntik a kitüntetetteket. A délutáni kultúrműsor­ban láthatják az érdeklő­dők a Szabolcs Volán tánc­együttes műsorát. Lesz sportgimnasztika és divat- bemutató. A keleti lakótele­pen kispályás labdarúgó­mérkőzéseken szurkolhatnak a nézők, sor kerül MHSZ rá­diósok és a lakótelepi Sza­badidő SE bemutatkozásá­ra. A várost járók találkoz­hatnak az MTK cselgáncso- saival. Az MHSZ lőterén lö­vészversenyt rendeznek. Az ünnepre felkészültek a vendéglátók- is. Tartalmas programot kívánunk. teremtettünk munkahelyeket, de minden szándék és akarat kevés a gondok kivédéséhez. A városkörnyék foglalkoz­tatási színvonala több mint másfél százalékkal romlott. A munkáért egyre inkább men­ni kell, ezt jól jelzi, hogy a naponként ingázók száma 9200 fő és ebből 6000 Máté­szalkára jár be. A város gondja, hogy ezeket az embe­reket fogadni, ellátni, elbo­csátani, a város egy kis tér­ségének a gondja. Itt, Mátészalkán évenként mintegy 1000 pályakezdő fia­tal munkába lépésével kell számolni. Ezek közül gimná­ziumot végzett 46,7 százalék, szakközépiskolát 33,3 száza­lék, mezőgazdasági képesítést szerzett 15,3 százalék, egyéb szakképesítést 4,7 százalék. Mi történik velük? Változat­lanul igaz, hogy a felsőfokú szakképesítéssel rendelkező szakemberünk száma kevés. Nekik lenne hely, de a kö­zépfokú végzettségűek nem találnak maguknak munkát. A demográfiai csúcs az 1990- es évektől további gondokat okoz majd. Ha jelenleg évenként 200—220 pályakezdő fiatal megy el, akkór ennek a duplájával kell számol­nunk. Az viszont nyilvánvaló, hogy milyen vérveszteséget jelent ez a városnak és a köz­vetlen környezetének. Egyre többen Lehet, és egyre inkább kell beszélgetnünk arról, hogy va­jon jól irányítjuk-e a gyere­keinket. Jól tervezzük, vagy egyáltalán tervezzük-e a sor­sukat. Ki tudjuk-e számítani, hogy mi lesz velük, hogy akár a városban, a környékén, vagy a várostól messzebb el­helyezkedhetnek-e. A város ugyanis egyetlen egyet tehet. Megpróbál munkahelyeket te­remteni, központi támoga­tással, de anélkül is, és nyil­vánvalóan megpróbál otthont teremteni az itt születőknek. Sajnos számolni kell azokkal is, vagy talán ez nem is saj­nos, akik hazajönni szeret­nének. Egyre többen vannak, és még többen lesznek. VASÚTÁLLOMÁS s Folytatódik a rekonstrukció Új fejezethez érkezett a mátészalkai vasútállomás rekonstrukciója. Ebben a fá­zisban a vasútépítők kap­ják a főszerepet. A debre­ceni MÁV Építési Főnök­ség emberei eddig megépí­tettek egy új vonatfogadó vágányt, elkezdték a Volán rakodóvágány fektetését. Az elmúlt napokban négy vál­tócsoportot cseréltek ki, s ezzel egy időben a szerviz fe­lőli fénysorompót áthelyez­ték. De nemcsak a vasútépítők igyekeznek. A KEMÉV ha­marosan elkészül a MÁV ke­ÁUomási látkép Kocsord fe­lől. reskedelmi épületével. Ez­után elbontják az állomás raktárát, melynek helyén jú­niusban kezdi a SZÁÉV a fel­vételi épület alapozását. Az építési és felvonulási mun­kákhoz szükség van a volt Szunyogh féle vendéglő ál­tal elfoglalt területre is. Az építkezés idején jelentős te­rületet zárnak el a közúti forgalom elől, így a vonatra várakozó autósok — különö­sen a hétvégeken — csak tá­volabb a szomszédos utcában parkolhatnak majd. (zsoldos) KISIPAROSOK ÉS AZ ADÓ Javul a szolgáltatás? Az országos adatok riasztó­ak. Egyesek tizennyolc, má­sok húszezerre teszik azon kisiparosoknak a számát, akik részben az új adórend­szertől való félelmükben, részben az új könyvelési rendszertől való idegenkedés miatt visszaadják, illetve szü­neteltetik az iparukat. Mind­ez természetszerűleg a szol­gáltatás rosszabb színvonalát jelentheti. Opre Lászlót, a KIOSZ Vá­rosi Alapszervezetének titká­rát kérdeztük, hogy mi a helyzet Mátészalkán és a vá­ros térségében. Nos, megpró­báltak egy kicsit elébe menni az időnek. Februárban 13 he­lyen tartottak könyvvezetés­sel kapcsolatos tájékoztató­kat. Ezen 604 kisiparos vett részt. Megszervezték — a sok­szor ellentmondásos és nem egészen érthető utasítások duzsungelében, igen sok erő­feszítéssel — az egyéni felvi­lágosítás rendszerét. Ugyan­akkor a KIOSZ munkatársai tanfolyamokon jártak, vizs­gáztak, vagyis megpróbáltak hozzájutni minden lehetséges információhoz. A KIOSZ diszpécser irodá­ja vállalta, hogy külön ké­résre vezeti a kisiparosok naplófőkönyvét. Természete­sen azokét, akik ezt igénylik. Elkészültek azok a tervek is, amelyek a kisiparosok rend­szeres továbbképzését. a könyvelés megtanulását lehe­tővé teszik. Különböző tan­folyamaikon 106 kisiparos vett részt. Az idős, beteg és alacsony jövedelmű, egyedül dolgozó KlOSZ-tagok kérhet­ték a könyvvezetés alóli vég­leges. vagy részleges mente­sítést. Az eredmény. Mátészalkán és környékén 1988 áprilisá­ban több kisiparos dolgozik, mint 1987 áprilisában dolgo­zott. Egy kicsit különösen, de nőtt a kisiparosok száma. Elismerés a postásoknak Általában várni szoktuk a postást. Ezúttal viszont köszöntjük az 1. sz. körzeti postahivatal doilgozóit és a körzetben dolgozó vala­mennyi postás dolgozót. Az 1987. évi eredményei alap­ján a hivatal immár sokad­szor nyerte el a Kiváló címet. (Kilencszer Élüzem, hat al­kalommal Kiváló címet nyert az utóbbi tizenöt év­ben.) Szilágyi Gábor, a Debreceni Postaigazgatóság vezetője ünnepi köszöntőjé­ben arról beszélt, hogy eh­hez az eredményhez a kis közösségek jó munkája kel­lett. Nekünk városlakóknak a posta egyszerűen szolgál­tatás. Örömmel nyugtázzuk, amit a Kiváló cím is bizo­nyít, jó szolgáltatás. Épüld színházterem Arany a Szatmárnak Az eredeti itervek szerint, jó ütemben halad az új szín­házterem építése. A tervek szerint már novemberben vendégeket fogadhatnak a szervezők, ezért a művelődé­si központ munkatársai már tervezgetnek, hogy milyen előadásokkal kezdjék meg a kulturális életet az impozáns épületben. Biztos, hogy ellátogat a nyíregyházi Móricz Zsig- mon Színház társulata, de tárgyalások folynak a kecs­keméti és a békéscsabai színházzal is. A könnyűze­nei életet is színvonalas mű­sorral szeretnék indítani. A tervek szerint Koncz Zsuzsát és barátait, a volt Fonográf együttes tagjait láthatják a mátészalkaiak. Végül, de nem utolsósorban egy aktuális és örvendetes hír a művelődési központ háza tájáról. Áp­rilis 16-án, 17-én Sátoralja- úhelyen rendezték meg a szövetkezeti néptáncosok XII. országos találkozójának területi bemutatóját, ahol részt vett az arany III. mi­nősítéssel rendelkező Szat- már táncegyüttes is. Annak ellenére, hogy felkészülésük nem volt felhőtlen (vezető­váltás történt, több tag ki­vált) a lelkesedés, a tánc sze- retete, no meg természetesen a tudás, mégis győzött. Meg­védtek az arany III. minősí­tést, s színvonalas előadá­sukért megkapták a zsűri külön díj át is. S ezután jött az igazi kellemes meglepe­tés: mindezek mellett az együttes — sikeres szereplé­se jutalmaként — továbbju­tott a Magyar Televízió ál­tal megrendezésre kerülő „Ki mit tud” vetélkedőre is. (szamosi) Az oldalt összeállította: BARTHA GÁBOR A liääsSli MÁTÉSZALKÁN iiiiiiiL-~7—»-«uiailimilllliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Megforduló „fekete vonat” Á munkáért menni kell Mátészalka térségében fogy a népesség, meg annyira, ide ugyanis amíg munkahelye- 1980-tól számítva másfél százalékkal va- két kínálni tudtunk, a közvetlen vonzáskör- gyünk kevesebben. Ezt a város nem érezte bői is inkább csak jöttek az emberek. Nem változtak döntően az iparmegszüntetések okai. A természetes veszteség, az el­öregedés, a nyereség, hogy sokan jöttek és jönnek haza, eddig máshol foglalkoztatot­tak. Tevékenységükre igény van, az ipart váltók megél­hetése becsületes munkával biztosított. Opre László elmondta még, hogy a felvilágosító munkát az alacsonyabb képzettségű­ek segítését, a különböző tan­folyamok szervezését 1988- ban is folyamatosan végzi a KIOSZ. A szolgáltatás mi­lyensége a város közérzete is. És ebben az esetben nem is baj, ha itt Mátészalkán az országos adatoknak ellent­mondanak a számok. Ugyanez számokban. 1987 márciusában 537 kisiparos, ma 603 kisiparos gyakorolja az iparát. Valamelyest nőtt az iparengedéllyel rendelke­ző nyugdíjasok száma is. Ta­valy januárban 13-an kértek és kaptak iparengedélyt. Hú- ázan szüntették meg az ipa­rukat. Februárban és márci­usban ezek a számok már lé­nyegesen nem változtak. Megszűnt viszont egy tenden­cia, ugyanis 1988 januártól nőtt az iparengedélyt kérők száma. 87-ben 845 kisiparos dolgozott. Jelenleg 892.

Next

/
Thumbnails
Contents