Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-26 / 98. szám

1988. április 26. Kelet-Ma gyarország 3 Kiürített raktárak? ELÉGEDETTEN DÖR­ZSÖLTÉK kezüket a Papír­ipari Vállalat nyíregyházi gyárának vezetői. Az utóbbi években ugyan véres veríté­ket izzadtak, de a műszaki' fejlesztés bevált. Korszerű, számítógép-vezérlésű gépei­ken az alapanyagtól a fel­dolgozásig minőségi termé­ket szállíthatnak partnere­iknek, akik a nyugati ex­portra szánt áruikat ebbe csomagolják. A gyár vezetői hogyne lettek volna elége­dettek, hiszen bármilyen összehasonlításban megáll- ták helyüket a tőkés part­nerrel szemben. Mégis, a partner első mondata után szinte lefor­rázva álltak. A beszélgető- társ ugyanis kijelentette, hogy szép, szép, amit pro­dukáltak, de ők mindezt kétszáz dolgozóval keveseb­ben csinálták. Hiába, ebben Önök még el vannak ma­radva, tette hozzá. Sajnos, ezek szerint ott állunk, ahol a part szakad, jegyezték meg a gyár vezetői. De hogy lehet mindez? A felismerés nem sokáig váratott magára. A nyugati vállalat ugyanis nem alkal­maz karbantartókat, szállí­tókat, raktárosokat. Minek, magyarázták, ezt elvégzik az erre szakosodott szolgál­tató egységek. Pontosan, precízen, mert ha nem, ak­kor tudják, hogy legköze­lebb mást hívunk. Mi erre elkülönítettünk egy költsé­get, ami sokkal kisebb, mintha emberéket alkal­maznánk ezekre a munka­körökre. A fuvarozó cég is megbízás alapján szállítja a termékeinket. A RAKTÁROZÁS sem jelent gondot, folytatta a nyugati partper. A csomag­küldő szolgalat előteremti és már szállítja is. Nincse­nek felhalmozott készletek, ha szükség van egy csavar­ra, megrendeljük. Hazafelé számolgatták a nyíregyháziak, mennyit le­hetne megtakarítani. A gyár majdnem kétszázmilliós raktárkészlettel gazdálko­dik. Sajnos, van olyan al­katrész, amelyik öt évig nem kell, de be kell „spáj­zolni”, mert ha pont akkor nincs, amikor kellene, az utánajárás miatt milliókat vesztene a gyár. Ehhez az összeghez hozzáadták a karbantartók, szállítók, rak­tárosok bérét, még belekal­kulálták a karbantartók, szállítók színvonalasabb, gondosabb munkáját — s elborzadva a végösszegtől, letették a tollakat. MIT LEHETNE EBBŐL megvalósítani nálunk, tör­ték a fejüket. Elsősorban a karbantartók és szállítók bevonása az érdekeltségi rendszerbe, amit kezdenek a gyakorlatba is bevezetni. A szerelőt is ösztönözze az, hogy minél kevesebbet áll­jon a gép, a szállítót pedig, hogy az áru sérülésmentesen eljusson a megrendelőhöz. Felvetődött javaslatként, hogy az üzemrészeket kü­lönítsék el a karbantartók­tól, a szállítóktól, és az el­végzett munka után, annak arányában külön költségke­retből fizessen az egyik üzem a másiknak. Egy gyá­ron belül nehéz megoldani, de van rá lehetőség. Csök­kenteni kellene a raktár- készletet, ez egyöntetű véle­mény volt, de mi van, ha ... épp azt az alkatrészt adják el, ami egy hónap múlva kellene? Vagy pont az a tő­kés importból származó speciális részecske szüksé­ges, amin túladnak? Min­denesetre ésszerűbb raktá­rozást, a gépekhez legszük­ségesebb elemek megtartá­sát szeretnék bevezetni. Persze, azt ők sem képzelik, hogy reggel repülőgépre ül munkatársuk, s este már itt­hon van az igényelt csavar­ral. Ezt nem, de azt igen, hogy meg lehet találni a belföldi kapcsolatot, amely pótolná ezeket a tőkés be­szerzéseket. (máthé) f gy szakfolyóiratban olvastam, hogy tudó­sok bebizonyították: a szobanövények fejlődé­se szorosan összefügg az adott családi légkörrel. Minél harmonikusabb egy házasság, annál szorgal­masabban virágzanak a növények. Mintha a jó há­zasság rájuk is kisugároz­na. Nekem sem kellett több, kritikusan elemezni kezd­tem a szobánkban található növényeket. Sajnos, be kell vallanom, nagyon meg­rémültem. A vízipálmánk kezdett elszáradni, a mir­tusz már évek óta nem ho­zott virágot, a fikusz pe­dig fokozatosan sárgává színeződik. önkritikusan megállapítottam: a házas­ságommal tényleg nem stimmel valami. Lehet, hogy különösnek tűnik, de úgy határoztam: beszélek növényeinkkel úgy mint férfi a „férfinö­vényekkel”. Családi életem néhány összefüggését mindenkép­pen szükséges elmagya­ráznom. —-.Emberek! — kezdtem a mondanivalómat. — Ha néha kicsit hangosabbak vagyunk a feleségemmel, ez még nem azt jelenti, hogy nem szeretjük egy­mást. Igazán kijelenthe­tem: nagyon szeretjük egymást. Boldog házas­ságban élünk. Csak akkor van feszültség bennünk, ha rátok nézünk. Tehát szed­jétek össze magatokat, vi­rágozzatok, ezzel is segít­setek nekünk! Az ilyen jellegű be­szédeket háromnaponta megismételtem, s a hatás nem maradt el. Két hét múlva a vízipálma csodá­latos zöld színben pompá­zott, a mirtusz virágozni kezdett. A feleségem oda­volt a bámulattól. Gyakran folytattam ezután is beszélgetéseimet a nö­vényekkel. Jó reggelt, jó északét köszöntem nekik, dicsértem őket szép virá­gaikért, pompázatos leve­leikért. S ők meghálálták a törődést. Soha nem lá­tott virágzásnak indultak. A feleségem természetesen nem tudott semmit titkos érintkezéseinkről. A növényekkel kapcso­latos tapasztalataim azon­ban egy idő után végtele­nül terhesek lettek szá­momra. Ha látogatóba mentünk barátainkhoz, azonnal a növényeket vet­tem szemügyre, s levontam a megfelelő következteté­seket Egyik este például Hermannéknál a szoba­pálma olyan szomorú be­nyomást tett rám, hogy ön­kéntelenül is kiszaladt a számon: a házasságotokkal nincs valami rendben. Azóta egyetlen egyszer sem hívtak magukhoz. A főnökömet is rögtön ana­lizálni tudtam, hiszen mi­A Tungsram Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT győri gyára az Idén már több mint 600 millió forint értékben ké­szít gyártógépeket, berendezéseket. Termékeik jelentős részét — 85 százalékát — szállítják külföldi megrendelőknek, töb­bek között a Szovjetunióba. A győri gyárban ezekben a napokban készül el a Szovjetunió részére az a lámpagyártó gép­sor, amely óránként 1500 halogén lámpát tud gyártani. (MTI fotó: Matusz Károly.) Osztoznak a pénzen Nem gmk-ban — hanem KISZ-vállalkozásban Két fiatal gépjármű-villamossági szerelő munkahelyük, a Szabolcs Volán Vállalat agyában kisebb-nagyobb ötletek születtek KISZ-bizottságának vállalkozásában, meg. Hasznosításukra jó alkalmat találtak Benkei László és Rippel Gyula most feszültségszabá­lyozót és villogó automatát gyárt. Példájuk ékes bizo­nyítéka annak, hogyan lehet önmaguknak hasznot hajtani úgy, hogy általuk a közösség gazdagodjék. — A vállalkozási formák közül eléggé ismeretlen a KISZ-vállalkozás. Hogyan ju­tott eszükbe, hogy épp a kor megláttam íróasztalán a hervadt fokföldi ibolyát, már sejtettem mindent. Egyik reggel, miután fe­leségem dolgozni ment, furcsa neszt halottam. A növények beszélgettek. A fikusz pedig a nevemet mondta. A hideg futkosott a hátamon. Így ment ez egy ideig. A növények egy­re bizalmasabbak lettek. Az egyik vizet kért, a másik a szűk hely miatt pa­naszkodott. Állandóan ve­lük kellett törődnöm. A fe­leségem előtt egyre kényel­metlenebbül éreztem ma­gam, s bizalmatlansága napról napra nőtt. Egy idő után így szólt: — Ügy látom a növénye­ket jobban szereted, mint engem. Ezt nem viselem el tovább. Vagy a növények, vagy én! Választhatsz!. aa omjaimban hevertem. Ir Most mit csináljak? Kicsit lehiggadva megbeszéltem a feleségem­mel az ügyet, s úgy döntöt­tünk: elajándékozzuk a növényeket a barátaink­nak. Így is tettünk. Mind­egyikük nagyon örült az ajándéknak. A fikusz, amely koráb­ban arra kért, hogy leve­leit sörrel tisztogassam, nagyon előkelő helyre ke­rült — a főnökömhöz. Azóta tökéletes a há­zasságom, újra nyugalom uralkodik. A hivatalban viszont a főnököm ma­gánéletéről nem túl sok jót hallani. (Fordította: Szabó Béla) KISZ-nek ajánlják föl széllé- vállalkozások tiszta hasznából mi tőkéjüket és munkaerejű- átutalnak majd egy bizonyos két? összeget a vállalati lakásalap­Benkei László belemoso- ba, és ebből is részesednének lyog a szakállába: a KISZ tagjai. Mindezek szép és nagyra- törő tervek, ám az új adózá­si forma sújtja a gazdasági tevékenységgel foglalkozó if­júsági szövetséget is. (Az adó­törvény alkotói talán felül­vizsgálhatnák ezt, és valamit könnyíthetnének a KISZ ter­hein.) Tóth István mondja is: Harmadáron gyártják — Ezzel mindenki jól jár — mondja. — A vállalat azért, mert mi körülbelül harmadáron gyártjuk ezeket az alkatrészeket, ráadásul ja­víthatók, míg a gyári készü­lékeket el kellett dobni, ha meghibásodtak. Most nem gond a beszerzése sem, mert a Magyarországon gyártott alkatrészekből szereljük ösz- sze. Mi munkadíjat kapunk érte, és a munkadíjból be­folyt összeg egy része a vál­lalat KISZ-bizottságának a számlájára kerül. Ezzel vi­szont a KISZ a fiatalok ja­vára gazdálkodik... Tóth István, a vállalat KISZ-ti.tkára belekapcsolódik a beszélgetésbe. — Mi alkalmazzuk őket, hogy munkaidő után ne gé- emkában, hanem KlSZ-vál- lalkozásban gyártsák ezeket az alkatrészeket. Mivel a KISZ viszonylag szabadon vállalkozhat, mi élünk is ez­zel a lehetőséggel, mert az így szerzett jövedelem negy­ven százaléka nálunk, a fia­taloknál marad. Tavaly egy­millió-kétszázezer forint ér­tékű munkát végeztünk, nyolcvanöt szerződést kötöt­tünk, mintegy hetvenet más vállalatokkal. Most — a ta­valyi vállalkozásaink eredmé­nyeként — négyszázötven­ezer forinttal gazdálkodha­tunk. Pénz lakókocsira, klubra A vállalat KlSZ-bizottsá- gának tervei közt szerepel egy lakókocsi vásárlása, ami valamelyik kedvelt, népszerű üdülőhelyen nyújtana idősza­kos pihenőhelyet a kikapcso­lódni vágyó fiataloknak. Az életveszélyessé vált és bezárt ifjúsági klub helyett új ifjú­sági klubhelyiséget kívánnak bérelni, és azt berendezni. A — A feszültségszabályozó és a villogó automata gyártá­sát tovább folytatjuk, mert az Autótechnikai Vállalat már jelezte, hogy forgalmazná az országban. Jelenleg épp a mi­nősítő iratra vár a vállalat, és akkor termékeinkkel meg­jelenünk a kereskedelemben is. De erősen gondolkodunk azon, hogy más szerződéseket kössünk-e az adó miatt. Ha megindul a sorozat- gyártás A két fiatal ötletember ta­valy közel százezer forint ki­adást takarított meg a válla­latnak, s úgy hozott hasznot önmagának, hogy közben má­sokon is segített. Mivel e két termék gyártása könnyebb fi­zikai munka, ha megindulna egy sorozatgyártás, megoldód­na a rehabilitáció is a vál­lalatnál, mert kialakíthatná­nak egy rehabilitációs mű­helyt. Újításokban nincs hi­ány, most elektronikus ütem- vezérlőt csináltak az autóbu­szok ablaktörlő motorjához, a vállalat pedig megrendelt tőlük ötven darab villogó el­akadásjelzőt. A KISZ szervezi és fizeti a munkát. Keretén belül műkö­dik a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa, amelynek tagjai szakdolgoza­tokkal, javaslatokkal nyújta­nak segítséget a vállalatnak. Ötletbörzét is szerveznek ahol a hasznosítható újításo­kat azonnal jutalmazzák. A KISZ-esekben tehát erő van és lehetőség, csak teret kell adni nekik a bizonyításhoz. Tóth M. Ildikó .^isszgro Csalogató? A Kietet-Magyaranszág áp­rilis 20-ii számában a Csalo­gató című cikk olvasói levél alapján arra a következte bős­re jut, hogy egy kisváirdai vBilMaltoál csalafinta módom elcsábítják az ügyfeleket az ÁB-tód, rávesznek embereket arra, hogy o.kirasthamisítást kövessenek el. Elmarasztal­ják a vállalatot, ahol' enge­dik idáig fajulni a dolgokat és a munkahelyi demokrácia tisztaságát kérdőjelezik meg. Niem feltűnő-e, hogy ilyen irányú panaszos levél éppen az ÁB fcisvárdai fiókjának körzetéből érkezik? A „két­kezi dolgozódnak csak úgy, magáitól eszébe jut és ír egy levelet az újságnak. A kétke­zi dolgo zónák manapság nincs nagyobb gondja, mint az, hogy az ÁB vagy a HB fogja tőle ezután a CSÉB- díjat bevasalrui. Ha én a társulat ügyvezető igazgatója lennék, az ÁB ilyen manővere után nem engedném meg, hegy ÁB-üz- letkötők lábukat az üzem te­rületére betegyék... Végtére is az adminisztráció a vállalat dolga, ami munkaidőben tör­ténik. Aki azt kívánja, hogy az ÁB-mái legyen biztosítva, fizesse be az ÁB által megje­lölt helyen a biztosítás díjált. Mindezt szóvá sem tettem volna, hogyha hasonló eset nem fordulit volna elő jószág- hiztosítás ügyében. Azzal a különbséggel, hogy ott néma sajtó, hanem a bűnüldöző ap­parátus szolgálatait, kívánta igénybe venni az ÁB kisvár - dai fiókja. Micsoda véletlen egybeesések! Ofcirathamisí- táisok Dombrádon! Okiraltha- misiítások Kisváráén! Egy bűnszövetkezet van kialaku­lóba^ amely Hungária fedő­névvel szervezkedik, hogy csalafinta módon kijátssza az ÁB kisvárüai fiókját! Megyei összefogásra, a bűnüldöző apparátus és a sajtó közreműködésére van szükség, hogy üzletemberek­nek lehetővé tegyék a napon való sültkér ezést, a langyos vízben való lubickolást, mint ahogy volt a régi szép idők­ben, a monopolhedyzet idején. Arra való tekintettel, hogy ezekben az ügyekben érde­kelve vágyóik, és a szerző írását az ÁB melletti propa­gandának minősítem, kérem e levél közlését. Gábor Jenő Dombrád Thomas Reuter: A növények is csak emberek

Next

/
Thumbnails
Contents