Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

1988. április 25. Kelet-Magyarország 3 BERECZ JÁNOS: A mai helyzetből nincs mis kint, mint aktivitásunk felgyorsítása — A pártban végbemenő minden vita egyre mélyebb, éppen ezért jobb és több tanulsággal is jár — kezdte felszólalását Berecz János, a Központi Bizottság titkára, majd hangsúlyozta, hogy az állásfoglalás-tervezetet megelőző viták­ban jóval több volt a pozitívum, mint a nega­tívum, s ezt kamatoztatni kell a párt munká­jában. A pártértekezlet legfontosabb feladatát abban határozta meg, hogy az igazi értékek megbecsülésével és gyarapításával ezt az egész­séges építkezést bontakoztassa ki. — A Magyar Szocialista Munkáspárton kívül erre más nem képes. Mert bár egyenlőek va­gyunk a politikában és a gyakorlatban, nem lehetünk egyenlőek a felelősségben, itt a kom­munisták súlyosabb terhet vállalnak — folytat­ta. majd arról szólt, hogy ma már tudjuk: a XIII. kongresszus által kitűzött célok jelentős részben nem valósíthatók meg. Nem kell szé­gyellnünk magunkat a múltért, s annak terhei­vel együtt tudnunk kell megjelölni a jelenből a jövőbe vezető utat. Ezt követően á pártértekezlet céljairól szólva elmondta, hogy a XIII. kongresszus fő vonalá­nak megtartása mellett kell felülvizsgálnia a részleteket, ehhez szükséges szélesebb alapokon dönteni. A pártértekezlet sok mindent felvállal­hat, de nem vállalhat, fel egy hosszú távra szó­ló pártprogramot. Jogosítvá­nya arra szól, hogy meghatá­rozza a ma problémáiból ki­vezető utat. Ez a pártbizottsági ülés is megmutatta, hogy a kommu­nisták sokféle módon értéke­lik a pártértekezlet állásfog­lalás-tervezetét. Ezzel kapcso­latban rámutatott: a bevezető rész nem vállalkozhat elem­zésre, az csupán helyzetképet és kapaszkodókat ad, azokat a legfőbb vívmányokat felso­rolva, amelyek nélkül nincs kibontakozás. — Mi ma a legfontosabb? Nyilvánvalóan az, hogy sor­rendek felállítása helyett fog­lalkozzunk a gazdasági stabi­litáshoz nélkülözhetetlen tár­sadalmi környezet radikális megjavításával. Ehhez a kulcs a párt vezető szerepének át­alakítása. az állam működé­sének normalizálása, az egész életünket átfogó nyilvános­ság, nyíltság megteremtése. Ezek rendkívül'nagy és nehéz feladatok, amelyek megoldá­sához olyan pártra van szük­ség. amely lüktet, vitázik és cselekvőképes, amely képes elfogadtatni határozatait, megszervezni és ellenőrizni a végrehajtást. Erre más nem képes, mint a párttagság egé­sze, a párt minden szerveze­te. Arról szólt ezt követően, hogy a párt ma belső életé­nek gyökeres átalakításán dolgozik, hiszen ez a cselek­vőképesség, a határozatok megvalósításának rendkívül fontos garanciája. Ehhez olyan fontos lépéseket kíván tenni, mint a vezető szerep újraértelmezése, a politikai intézményrendszer megújí­tás határait megjelöljék, s ha a keretek szűkek. azokat le­het tágítani. Berecz János végezetül el­mondta, hogy csupán a párt­vezetés gondolkodását, törek­véseit szerette volna felvázol­ni azért, hogy a Szabolcs- Szatmár Megyei Pártbizott­ság tagjai is világosan lássák: érdemes volt vitatkozni, s ér­demes lesz cselekedni is. Petruska Sára orvos, az egészségügyi pártlb izottság titkára fontosnak minősítet­te a mostani vitát az állllás- f oglalás - tér v ezetrö 1. mely kö­vetendő példa a munkamód­szer halaszthatatlan megúju­lására is. Szerinte is 'kívánni­valót hagy maga utón a ter­vezet helyzetelemző része, itt rendet .kei’l tenni. A párt megújulásával kapcsolatban azt hangozhatta: éhhez ve­gyük elő újra a lenini elve­ket, azok eligazítanak és azt érti a tagság is. Azzal kap­csolatban. hogy miit vár a tagság az országos pártérte- kezüettól, így szólt: — A-zit semmiképpen nem várja, hogy hotoiapra megforgatjuk az egész világot, csíak azt, hogy adjon fogódzót, követ­hető célt népünknek, s ez már öramiagában is egyfajta garanciát jelent az ölőibbre jutáshoz. Végezetül kérte, hogy az alapszervezetek a lehető leggyorsabban kapja­nak majd tájékoztatást az or­szágos páritérteikezletről. Vincze Jánosáé (Kisvárdia, Tungsram) ez utóbbi felve­téshez kapcsolódva azt java­solta. hogy a megyei -állás- foglalás pedig a titkári tájé­koztatóban mielőbb jusson el az alapszervezetekhez. tása, a személyi feltételek, s szükséges jogi garanciák megteremtése. Nem utolsó­sorban pedig a nyilvánosság fejlesztése, amely nem megy ráolvasásra. Ezeket most ta­nuljuk, mégpedig olyan kör- rülmények között, amikor ér­zékenyebb a társadalom, forrásban van sok minden, amikor új normákat kell ki­alakítani, hogy azokat azután betartsunk és másokkal be­tartassunk. Napjaink nagyon nagy fel­adata a pártviták tapasztala­tait több lépcsőben összegez­ni. Sokan kifogásolják a tem­pó gyorsaságát. Erre a vála­szom az, hogy reformidőszak­ban is lehet forradalmi mó­don dolgozni. A mai helyzet­ből nincs más kiút, mint ak­tivitásunk felgyorsítása. Oj módon kell felfogni a párt­egységet is. Három kérdésben szükséges tisztázni ezzel kap­csolatos nézeteinket és gya­korlatunkat. Az első. Jipgy a Magyar Szocialista Munkás­pártnak a rend pártjának kell lennie. A második, hogy e rend keretein belül radikális reformra, megújulásra van szükség, s aki erre képtelen, annak meg kell köszönni ed­digi tevékenységét. Végül tisztáznunk kell, hogy a párt tagja a párton belül korláto­zás nélkül hangoztathatja né­zeteit. míg azon kívül azt nem teheti. Teljesén logikus, hogy akinek terhes a párt normája, az hagyja el a pár­tot. Normáink arra valók, hogy a cselekvés és magatar­A testűid A vitát a pártbizottság ne­vében Varga Gyula foglalta össze. Kiemelte, hogy ha a mondatok nem is mindig csengtek egybe, a lényegben egyetértettek a felszólalók. A pártbizottság elküldi a Köz­ponti Bizottságnak az ülés vi­tája nyomán születendő állás- foglalást. A megyei pártbizottság el­ső titkára a vita alapján le­szögezte: a dokumentum jó alapot ad a továbbgondolko­dáshoz. A megyei állásfogla­lás javasolja, hogy a Közpon­ti Bizottság kellő súllyal szól­jon a felszabadulás óta meg­tett útunkról. A pártbizottság úgy látja, hogy tovább szük­séges magyarázni az állásfog­lalás-tervezetet, a felvetések egy részével azonban már május 20. előtt is foglalkozni kell. A reform kiterjesztésé­vel nem lehet várni. Ennek feltétele a párt működésének korszerűsítése, a politikai in­tézményrendszer fejlesztése,a bizalom visszaszerzése, a tár­sadalom működési zavarai­nak elhárítása. Mindehhez nélkülözhetetlen a párt veze­tő szerepe, választási demok­ratizmusának fejlesztése, a változások személyi feltétele­inek megteremtése. Az irá­nyító szervek megítélésének fő mércéje az legyen, milyen segítséget nyújtanak az alap­szervezeteknek, mennyire si­kerül mozgalmi eszközökkel dolgozniuk. Fontos, hogy a különböző posztokra kerülő kádereknek legyen közéleti jártasságuk, hogy a párttag­ság megfelelő információkat kapjon, de ez ne a vég nél­küli vitákat, hanem a cselek­véshez szükséges eszközt je­lentse. A felszólalók a pártdemok­rácia továbbfejlesztését szor­galmazták, ami nem lehet egyenlő a fegyelem lazulásá­val. Javítani szükséges az el­méleti tevékenységen, sok új kérdésre kell megfelelő vála­szokat adnunk. A pártmun­kában jelenleg is sok a for­malizmus, amitől meg kell szabadulni, s át kell gondolni az apparátus szerepét, létszá­mát is. Tovább gondolandó az egyik leggyakrabban érin­tett téma: a párttagság felké­szültsége, a káderek kiválasz­tása. Hasonlóan fontos a párt- és az állami, illetve társadalmi szervek közti kap­csolat korszerűsítése, a part­neri viszony kialakítása, amely a társadalmi ellenőr­zés nélkülözhetetlen eszköze. Sokan foglalkoztak azzal, hogy megyénknek az új vi­szonyok között egyre nehe­zebb felzárkóznia. A pártbi­zottság ennek kapcsán szor­galmazza, hogy az állam anyagi eszközeinek elosztása nyilvánosan és normatívák alapján történjék. Másként lehetetlen felszámolni a fog­lalkoztatásban, bérben, infra­struktúrában és sok egyéb területen meglévő nagyfokú elmaradottságot, amely a A vízválasztó mm rthetöen feszült figye- r lem kisérte a párt- bizottsági ülésen fel­szólaló Kovács Géza szava­it, amikor a nyíltság prob­lematikájával foglalkozott. Napjainkban ugyanis több­ször és több helyütt esik er­ről szó, mondván, elöbbre- jutásunk feltétele, hogy az emberek elől semmit se tit­koljunk el, legyenek tájé­kozottak. mindenki nyíltan kifejthesse véleményét. Ez eddig rendben is van, ez a párt célja is. Csakhogy — mint a felszólaló célzott rá — egyesek a nyíltság kön­tösébe bújva olyan nézete­ket, véleményeket is fen­nen hangoztatnak, amelyek nélkülözik a megalapozott­ságot. Kovács Géza szavaiból ki­tűnt, hogy ennek a nyíltság­nak nagyfokú felelősséggel kell párosulnia, senki sem dobálózhat súlyos szavakkal megalapozottság nélkül. A vízválasztó itt mindenkép­pen a szándék: a kritika rombolni avagy építeni akar. Felelősség... Radnóti sorai idéződnek önkéntelenül: ..Hisz bűnösek vagyunk mi... " — legalábis ezzel száll vitába Demendi László, a balkányi pártbizottság titkára. Szerinte nem le­het azt mondani a 850 ezres párttagságra, hogy egyként hibás, felelős az ország nehéz 'gazdasági helyzetéért. Egy tapasztalt pártmunkás Tar Imre szavai kapcsolódnak hoz­zá: ..A politikai felelősség mindnyájunkat terhel, de a pártértekezletnek meg kell határoznia a személyes felelős­séget is." Ezek után az ülés résztvevői előtt Berecz János véleményével válik teljesebbé a kép: kollektíi' felelősség kell a döntésben, de egyéni felelősség a végrehajtásban. vitájának összegzést népesség csökkenését, a fia­talok továbbtanulási esélyei­nek rendkívüli mértékű rom­lását hozza magával. A tes­tületi állásfoglalás kimondta: küldöttei az országos pártér­tekezleten adjanak hangot e ténynek. Elhangzott végezetül, hogy a jó munka fontos feltétele a közérzet megjavítása, ame­lyért országosan és helyben is többet kell tenni. A pártbizottság jóváhagyta az írásban kiadott dokumen­tumot, az elhangzott javasla­tokat, s úgy döntött, hogy ál­lásfoglalását megjelenteti a megyei titkári tájékoztató­ban. Ezt követően került sor a május 20-án kezdődő orszá­gos pártértekezlet küldöttei­nek megválasztására, majd a testület ülésé a délutáni órák­ban ért véget. Az országos pártértekezlet szabolcs-szatmári küldöttei Az országos pártértekezletre Szabolcs-Szatmár megyé­ből 34 küldöttet választhattak. (Ezer párttagonként egy kül­döttet.) A MÁV záhonyi pártbizottsága területéről köz­vetlen szavazással, a többi helyről az illetékes alapszer­vezetek, városok, nagyközségek javaslata alapján a megyei pártbizottság választotta meg a küldötteket. A megyei küldöttcsoport munkájában vesz részt az MSZMP Központi Bizottsága tagjai közül Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára,. Sarlós István, az Országgyűlés elnöke, Tóthné Kiss Mária a nyírbátori fúróra Cipőgyár sze­mélyzeti vezetője. A megyei küldöttek: Aranyosi László, az Ipari Műszergyár fehérgyarmati gyáregységének igazgatója, . dr. Balogh Árpád, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára, Baly János, a vásárosnaményi Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet erdészeti ágazatvezetője, Bánóczi Gyula, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács el­nöke, dr. Berecz István, a Jósa András Megyei Kórház és Rendelőintézet orvosa, Diczkó László, az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának titkára, Ferencz Lászlóné, a Hódmezővásárhelyi Divat Kötött­árugyár tiszalöki üzemének csoportvezetője, Gálné Kárpáti Agnes, a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese, Guthy Lajos, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár máté­szalkai gyáregységének osztályvezetője, Harbula István, a Kölesei Nagyközségi Közös Tanács elnöke, Huszti Lászlóné, a Vörös Október Ruhagyár vásáros­naményi gyárának közgazdasági csoportvezetője, Jókay László, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség megyei bizottságának első titkára, Juhász Jenő, a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárának karbantartás-vezetője, Kalinák József, a kisvárdai Vulkán Öntödei Vállalat főművezetője, dr. Kovács Géza, a szabolcsbákai Búzakalász Terme­lőszövetkezet elnöke, Kovács Lajos, a tímári Béke Termelőszövetkezet gu­miüzemének vezetője, Lengyel Ferencné, a nyírmeggyesi Petőfi Termelő- szövetkezet hűtőház telepvezetője, Nagy Sándor, a MÁV Záhonyi Üzemigazgatóságának műszaki ügyintézője, Nehéz Rudolfné, a kisvárdai Bessenyei Gimnázium tanára. Puskás Attila, a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár vegyészmérnöke, Saliga László, a Kelet-magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat KISZ-bizottságának titkára, Sárdi Sándor, a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyá­rának igazgatója, Soltésznc Pádár Ilona, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Szabó István, a szakolyi Egyetértés Termelőszövetke­zet műszaki ágazatvezetője, Szabó Sándor, a nagyecsedi Rákóczi Termelőszövetke­zet ipari főágazatvezetője, dr. Szemerszki Miklós, az MSZMP Nyíregyházi Vá­rosi Bizottságának első titkára, Szécsi Ferenc, a Csenger és Vidéke Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet elnöke. Szűcs András, a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet autószerelője. Tóth Géza, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkára, Vaíenf Sánöorné, a.nyíregyházi 107. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet személyügyi munkatársa, Varga Gyula, az ' MSZMP Sziabolcs-Szatmár Megyei Bizottsága első titkára. Varga Sándor, nyíregyházi ny. igazgatóhelyettes, Várnai Jánosné, a budapesti Bőrdíszmű Szövetkezet nagykállói telepének bőrdíszművese, dr. Veres János, az MSZMP Nyírbátori Városi Bizott­ságának titkára. A megyei pártbizottság a pártértekezleti küldöttcso­port, vezetőjévé Varga Gyula megyei első titkárt válasz­totta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents