Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-20 / 93. szám
1988. április 20. Kelet-Magyarország 3 Jegyzet Falun élni Vógzősök a jövőről Szakmát szereznek - de mi lesz velük? HAJNALI FÉL ÖTKOR KELEK, éppen csak tisztálkodom és harapok néhány falatot, s már indulnom is kell az autóbusz- megállóba. öt óra után néhány perccel megérkezik a busz, háromnegyed hatkor a gyárban vagyok, átöltözöm, szót váltok a haverokkal, s már indul is a gép. Naphosszat mellette állok, teljesítménybérben dolgozom, nem lazsálhatok. Néhány perccel a munkaidő vége előtt úgyis ott kell hagynom a masinát, mert fél háromkor indul a busz hazafelé. Nem késhetem le, mert akkor otthon nem végzek a délutáni munkámmal. Vár a kert, a szőlő, az állatok. Egyszer kapálni kell, máskor permetezni, az állatgondozás pedig naponta rendszeres elfoglaltság. Este legfeljebb annyi időm marad, hogy vacsora közben átfutom az újságot, időnként a haverokkal megiszom néhány korsó sört. Örülök, ha ágyba jutok, hiszen este kilenckor már illik a hajnali vekkercsörgésre gondolni. A meglehetősen egyhangú és fegyelmezett programot ifjú szakmunkás ismerősöm szinte egy szuszra mesélte el. Nevezhetnénk őt Kovács Jánosnak vagy Kiss Sándornak, hiszen úgysem a megszólítás a fontos. Sok tízezer társa jellemezhetné hasonlóképpen napi időbeosztását. Két dologban hasonlítanak egymáshoz: falun élnek, városban dolgoznak. S még csak azt sem mondhatnánk, hogy panaszkodnak emiatt. Inkább csak egykedvűen élik megszokott napjaikat. Ennyire rossz volna falun élni? Bizonyára nem, hiszen aligha választanák ezt az életet megközelítően ötmillióan. Az persze igaz, hogy sokan, akik végképpen nem bírták a falusi életkörülményeket, elköltöztek onnét. A városban tanultak, s a bizonyítvány vagy az oklevél megszerzése után is ott maradtak. S aki falun ragadt? Minden bizonnyal felmérte helyzetét, mérlegelte a hátrányokat és az előnyöket, s nem mozdult a szülőház portájáról. A RÉGI HÁZBÓL már sokan átköltöztek a telken épített nagyobbá. A nagy és a közepes lélekszámú falvakban szinte gombamódra szaporodnak, de a kistelepüléseken is épülnek az új házak. Többségüknél huszonéves fiatalok serénykednek, középkorú vagy annál is idősebb szülők irányításával és anyagi támogatásával. A pénz persze a legtöbbször közös, a háztájiból származik, amelynek munkáiból a fiatalok is kiveszik a részüket. Nem is tehetnek másként. Megszokták az efféle elfoglaltságot, s többségüknek nem is igazán hiányzik a másfajta időtöltés. A gazdaság szüli a gazdagságot. Falusi gazdagnak az számít, akinek há- rom-négyszobás háza, autója, keveseknek távoli és kihasználatlan nyaralója van. Ehhez pedig gazdaság kell a hátsó udvarban. A falusi ember alapos, előbb pénzt gyűjt, s amikor már biztos lehet a sikerben, áll neki az építkezésnek, az életben egyszeri vállalkozásnak. A V, ____________________ gyűjtés alapja pedig a háztáji. A munkálkodást serkenti az állam, gazdasági érdeke a rá vállalkozónak, s a kölcsönös érdekeltség miatt virulhat a kistermelés. Ritkán gondolnak a naphosszat tartó munka egészségre gyakorolt hatására, nem sajnálják az olvasástól, szórakozástól ellopott időt. Dolgoznak, mert megszokták ezt az életmódot, s anyagilag is szükség van rá. SOKAT DOLGOZNAK, ugyanis a háztáji termelést könnyítő eszközök jórészt hiányoznak a gazdaságokból. Kevés a gép, a meglévők drágák, javíttatásuk nehézkes. A termelést segítő, az életkörülményeket javító infrastruktúra pedig még a gépesítésnél is elmaradottabb. A villany ugyan szokványos dolog, de a vezetékes víz még sokfelé újdonság, a csatornázás szinte ismeretlen, a telefonról pedig nem is álmodnak a falusiak. Hosszú ideje érvényes elv, hogy az anyagi-műszaki fejlesztés a termelés bővítését szolgálja, mintegy megfeledkezve arról, hogy a termelő beruházások alacsony hatékonyságának egyik oka a halogatott infrastrukturális fejlesztés. Mindez persze városokban is ismert, de a magyar falu mögöttük is messze kullog. A községek urbanizáltsága elmarad a mezőgazdasági termelés színvonalától, a lakosság igényeitől, és a XX. század végi Európától egyaránt. E sommás megállapítás persze nagy különbségeket takar, de a gyengén fejlett községek lakóit alig vigasztalhatja az a tény, hogy náluk még rosszabb helyzetben is vannak települések. Hiányzik a pénz a közösségi létesítmények épí-' téséhez, a meglévők karbantartásához. A magyar falu nemcsak a városokkal pörölhet, hanem a határán belüli lakásokkal is. A legtöbb házban több rádió, televízió van, nem újdonság már a lemezjátszó, a magnetofon sem. A kultúra házában viszont régi televízió, magnó recseg, falain omladozik a vakolat. Rosszabb körülmények közé kerül az, aki családi fészkét elhagyva, társas szórakozásra vágyódva, a fcultúrházba készülődik. A kocsma az más, azt sok helyen felújították, rcndbetették, s a benne eltöltött idővel arányosan az igényesség is megcsappan. AZ INGÁZÁST VÁLLALÓ kovácsjánosok persze nem kényszerülnének kocsmába, recsegő hangú készülékek mellé a kul- itúrházafcba. Nekik a városban, munkahelyükön is kínálnak szórakoztató, kulturálódási szolgáló programokat. De a munkahelyi művelődési házak sem zsúfoltak, s látogatóik sem elsősorban falusiak. Nem is pótolhatják a falusi közösségi létesítmények hiányát, hiszen az overallból kibújva nem akarnak azonnal kultúr - házba menni az emberek. Sem kedvük, sem idejük nincs hozzá, így marad az azonnali utazás, utána a háztáji, a sör, a felszínes szórakozás. Reggel pedig minden kezdődik elölről. (V. Farkas) ___________________________________) Végzős szakmunkástanulók, szakközépiskolások. Néhány hétig kóstolgathatják még a munkát a szakmai gyakorlatokon, eltölthetik így- úgy az időt, hiszen az a kis ösztöndíj, amit most kapnak, csak zsebpénz, nem ebből kell megélniük. Az ügyesebb lányok ugyan már exportra készülő ruhát varrnak a Nyírség Ruházati Szövetkezetben, de ha selejt kerül ki a kezük alól, még nem a teljesítmény rovására megy az elrontott öltések felfejtése. — Igazán kedvesek velünk az itt dolgozó asszonyok, biztosan amiatt is, hogy sok köztük a fiatal — mondja Fodor Nóra, aki Pátroháról jött Nyíregyházára szakmát tanulni. — Mi viszont nem szívesen zavarjuk őket. ha valami gondunk van, mert tudjuk, hogy pénzt jelent nekik minden kieső perc, inkább a szakoktatónkhoz fordulunk. De azért az a néni, aki mögöttem ül a szalagnál, tegnap is magától segített, amikor látta, hogy megálltam valami miatt. Maga varrja a ruháit Bodnár Ildikó, Eiben Beáta és Orosz Ildikó azon vitatkoznak, hogy mennyit lehet ezzel a munkával majd keresni. Végül megállapodnak, hogy körülbelül kétezer forint lesz a kezdő fizetésük. Számolgatják, hogy lehet azt beosztani, hogy meg is lehessen élni egy egész hónapon keresztül. — Egyelőre úgyis mindannyian a szüléinkkel fogunk lakni, addig semmit sem változik a helyzet. A férjhez menést pedig nem kell elkapkodni, jól kereső fiút kell választani. Masze- kolni is lehet otthon, meg ha már szereztünk egy kis gyakorlatot az üzemben, bedolgozhatunk a butikosoknak is. Csak tudnám, hogy kell azt elkezdeni... csak úgy egyszerűen besétálok egy butikba, és kijelentem, hogy adjanak egy kis munkát, mert én varrónő vagyok? — morfondírozik Bodnár Ildikó. — Az egyik nyugdíj előtt álló néni elég sokat keres, hatezret — vetik közbe a lányok. Amikor oktatójuk, Kalán Lászlóné megszólal, hogy volt már arra is példa, amikor valaki kilencet kapott, felhördülnek. Ismerik már annyira a munkát, hogy tudják, azért szinte éjjel- nappal dolgozni kell. Pedig ők mást is szeretnének csinálni: ruhát varrni maguknak, továbbtanulni... Az érettségiről még Eiben Beáta is elismeri, hogy szükséges, aki pedig a Kossuth gimnáziumot hagyta ott első év után. — Egyszerűbb lesz estin megszerezni, így még a munkahely is támogat. Eleinte nem akartam varrónő lenni, de a mamám itt dolgozik, meg rájöttem, hogy sokkal jobb, ha magam csinálok meg valamit, és nem a butikban veszem meg méregdrágán, rossz minőségben. Csak a pénz lesz kevés, szerintem akkor lesz lakásunk, ha egyszer valamelyikünk lottón pénzt nyer ... Á lényeg: a szakma A bánki donátos fiúk is alacsony kezdőfizetésről panaszkodnak. A tiszadobi Do- pita György, aki divatos vita van otthon. Kunyerál- nak, követelőznek, fenyegetőznek. És új természeti jelenséget fedeztem fel a lakásban, a tihanyi — ez nejem leánykori neve — visz- szapofázást. Már a gyerekek is eltanulták. Hogy akkor én is mondjak le az esti sörömről. Meg, hogy ne járjak a haverokkal a meccsre. Én ez ideig keményen visszavertem mindenféle családellenes, széthúzó megnyilvánulást: gyereknek hallgass a neve; amíg az én házamban laksz, és az én kenyeremet eszed, itt én parancsolok; asszony maradj a fakanálnál. Sajnos azonban a ház befejezéséhez munkásokra van szükségem, és csak a család ingyenmunkájára szászakmát választott, mert autószerelő lesz, úgy döntött, megpróbálja inkább a miskolci műszaki egyetem gépészmérnöki karát. — Piszkos munka, hosszú ideig nem jó csinálni. A vállalatoknál nem lehet keresni, ahhoz pedig, hogy elmenjek maszeknak, gyakorlat és főleg alaptőke kell. Azért lehet, hogy ha elvégzem az egyetemet, nyitok egy kis autósboltot valahol. — Addigra talán csak megoldódik a műszaki értelmiség megbecsülése! — így Polonkai László. — A gépjármű-villamossági szak. — ahová én járok, — jövőre megszűnik, telítődött a szakma. A vidékről jött osztálytársaimnak nagyobb az esélye az elhelyezkedésre a falujuk környékén, mint nekünk, városiaknak. Nálunk mindenki, aki elérte a 3,5-ös átlagot, beadta a továbbtanulási kérelmét, mindegy hová, kinézték az olyan felsőoktatási intézményeket, ahol a legalacsonyabb a felvételi ponthatár. Bár van olyan osztálytársam is, aki elmegy maszek fagylaltosnak — az a lényeg, hogy van egy szakma a kezében! Berecz László eredetileg nem géplakatosnak jelentkezett, de ide vették fel helyhiány miatt. Megszerette ezt a szakmát, lelkesen beszél róla, hogy mi mindenhez értenek, szivattyútól kezdve a szellőzőig — s mégis elmegy inkább tévészerelőnek. Tiszateleken nincs szükség géplakatosra, tévészerelő viszont csak a szomszéd faluban van. míthatok. Látom, hogy a cél érdekében nekem is engednem kell. El is határoztam, hogy a tv előtti egyetlen magas hátú fotelbe engedek mást is beleülni — hagyom, hogy egyszer-egyszer a gyerekeknek is igaza legyen, amikor az ízlésemet akarják eltalálni. A jövőben nem mindig én határozom meg a napszakokat, és a családfőválasztásokon is többes jelölés lesz. A nagylányok bárkivel összebarátkozhatnak, én csak a vejeimet kívánom megválogatni, azt is csak annyiban, hogy az apjuk katonacimborám legyen, és „ a fiú pedig Dózsa-drukker. A jövőben mindenki azzal lehet haragba, akivel akar, de a tömbházfelügyelővel összeveszni senkit nem — Különben is. elrettentenek bennünket azok a munkahelyek, ahová járunk gyakorlatra. Akkor van csak kitakarítva, ha mi oda megyünk, .nem sokat foglalkoznak velünk, és sajnos azt látjuk, hogy a szakmáján kívül minden munkás mást is kénytelen csinálni. Leteszik az első műszakot, aztán jöhet a második ... Hit lát a tanuló? Igaza van Madura Lászlónak: „Mit kezdjek én egy sima érettségivel?” Azért jelentkezett vezetékes távközléstechnikai műszerésznek, hogy az elektronikával foglalkozhasson, magasabb szinten és több haszonnal, mint a gimnáziumokban. Elhelyezkedni azonban ők sem tudnak sokfelé: a postánál,a MÁV-nál. Aki nem tanul tovább. annak jut hely. aki pedig főiskolára, egyetemre pályázik, az először az érettségin szeretne sikeresen túljutni : — Szükség van rá. jó, hogy meglesz, de azért nem égethetem le magam azokkal a tantárgyakkal sem. amik különösebben nem érdekelnek. Ügyhogy: lassan ideje lesz a tanulást elkezdeni! Bartha Andrea Címképünkön: Madura László munká közben. Fehérgyarmat arborétum a város pereméo Fehérgyarmaton a Hazafias Népfront Városi Bizottsága dicséretes vállalkozás összehangolását váLlalta: az alsó- és középfokú iskolák diákjai segítségével kis arborétum megépítését kezdték meg. A cél: bemutatni Szat- már-Bereg őshonos, valamint hazánk jelentősebb fás szárú növényeit Fehérgyarmaton. A létesítmény szervesen csatlakozik a város peremén telepített parkerdőhöz. A mini arborétum megvalósítása ez év őszére várható, negyedhektáros területen. A telepített fajták latin és magyar neveit egyaránt kiírják. Nyár, fűz, eper, szil, juhar, tölgy, de berkenye, szivar- és csörgőfa, japán császárfa és kínai mézesfa egyaránt szemlélhető lesz majd a közel százféle fa, sövény, cserje között. engedek, mert annak is tartozunk, és régi iskolatárs am. Tudom, hogy egyesek az engedményeket gyengeségnek vélik, és megpróbálják aláásni családunk stabilitását. A szomszéd egyre lep- lezetlenebbül meresztgeti a szemét a feleségemre, a lányok tömegszexről ábrándoznak, és a fiúk is eldugták a múltkor a horgászfelszerelésemet. De én résen vagyok, és kétfrontos harcot folytatok. Előbb egy falat felfalazunk házunkon, aztán lerombolhatunk egy téglasort a családi fegyelem stabil intézményéből. A család a társadalom legkisebb sejtje. Ügy hallom, valami ilyesmire készülnek nagyban is. Azt írja az újság, hogy a politikai intézményrendszer reformja ... Nálunk már elkezdődött. Jöhetnek tanulni hozzánk. Kulcsár Attila A szakoktató és lányai, (császár) Családi reform T7Jz a csáládiház-építés fi, minden tartalékunkat felemésztette. Teljesen eladósodtunk. Az OTP- nél, a vállalatnál, a rokonságban, mindenhol. A ház ugyan még nincs tető alatt, de alapjaiban is impozáns ... Ha készen áll, nem szorongunk tovább a nagyszülőknél, itt mindenkinek külön szobája lesz. A fürdőszobákban halacskázni is lehet majd, az étkezőben ülőfogadásokat is tarthatunk. A kutyának — mert kutyánk is lesz —, külön WC-je épül. Sajnos a cél érdekében össze kell húzni a nadrágszíjat. Magamon már nem is tudom a kívánatosra. Az asszonynak kiporciózom a kosztpénzt, a gyerekek mozinként kapják a zsebpénzt, a nagylányok öltözködjenek a visszavitt üres üvegek árából. Persze, hogy egyre több
