Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-19 / 92. szám
lSjf^ április 19. Kelet-Magyarország ISKOLABŐVÍTÉS TISZALÖKÖN. A nyíregyházi ÉPSZER Vállalat 60 millió forintos beruházással 12 tantermes általános iskolát épít Tiszalökön. (Elek Emil felvétele) Eladtak •gy dombot Teherautó rakodik. Szállítja a zsíros földet jó pénzért Nyíregyházára. A közterületfenntartó vállalat vásárolta meg. Butykai földdel frissítik fel most az Északi körúton a védősávokat, amelyeket évek alatt kilúgozott a téli sózás. Értéke a földnek Ismét kezd értéke lenni a földnék Butykán. — Korábban nem sok becsülete volt — magyarázza az elnök. — Sokan annyit fogtak a ház körül, amennyit lehetett. Két évtizedes mulasztást kell véglegesen tisztáznunk. Tavaszi reggel. Sok a várakozó. Egy idősebb, fekete ruhás asszonyt tessékel iroRendteremtés Bütykén Butykán eladtak egy dombnyi (félezer köbméter) földet. Ott húz el mellette terepjárónk. Dr. Tóth József, a nyíregyházi Béke Tsz alig egy éve megválasztott elnöke megjegyzi: — A jövőben tasakolva, kerti földként szeretnénk árusítani. dájába az elnök. A néni sérelmesnek találja, hogy egy darab földjét bevetették fűmaggal. Mutatja a birtok- ívet az elnöknek. Abból kiderül, bizony ezt a darabot eddig jogtalanul használta. Megérti, távozik. Most osztják a háztáji földeket. A többletet visszaveszik a közösbe. Rendteremtés kezdődött Butykán, vagyis a nyíregyházi Béke Tsz-ben, amely félezer aktív, nyugdíjas, járadékos tagot számlál. KétTv-jegyzet Vodka — gumikesztyűben Kényelmetlen érzéssel álltam fel vasárnap este a tévé elöl'. A szovjet televízió dokumenitumfiknet készített üzemi szarkákról, felelős beosztásban dolgozó vezetők sikkasztásáról. MegszólaLtat- rták őket a 'bör.tönlban, és tudósítottak a dolgozók színe előitt lezajlott társadalmi bírósági ülésről. A kényelmetlan érzést talán a szokatlan hangvétel okozta. Olyan, általánosnak vélt magatamtásfortnókról rántotta le a leplet, mint az állítólagos becsületes munka, a közvagyon tiszteletben tartása, a család boldogulásának nem mindig tisztességes eszközökkel 'történő támogatása. Hiittük, mert tanultuk, és mert csak ilyen példákat tártak elénk, hogy a szocialista társadalomban ezeket a nemkívánatos viselkedéseket a közmorál viisz- szaszorítja. (Éppen a peresztrojka irányította rá a figyelmünket, hogy a kívánalom és a realitás között — helyenként — mély űr tátong. Számtalan (tennivalót találunk, ha nyitott szemmel és cselekvésre tárt (karokkal nézünk szét környezetünkben. Hosszú az út, amíg az üzemi szarkák nemcsak azért nem lopják ki a vodkával feltöltött gumikesztyűt, mert senki nem venné át tőlük a „Szajnát”, hanem azért, mert a társadalmi közvélemény mélységesen elítélné és kiközösítené őket. Az egyik fontos vonása a szovjet tévé demokratizmusénak, hogy nevekre, címekre, korábban szerzett érdemekre való tekintet nélkül magát az embert és az áltlaila elkövetett (tettet tárja a közvélemény élé. Nincs tekán/tettel magas rangú beosztásokra, az árnyékban maradt megbízókra. A becsületes nagy többség igazságérzetét így támogathatja a megújulásra (kész szovjet sajtó. Megdöbbentő volt látni, hallani, milyen kendőzetlen egyszerűséggel mutatták be a becsületnek hátraarcot fordító embereket. Még a szóhasználat sem virágnyelven fogalmazott, hanem nevén nevezte a dolgokat. Aki lop, az tolvaj, aki hamisam könyvel, az csal. Ügy látszik, a szovjet társadalomban végbemenő átalakulás, a megújulás, a peresztrojka tv-kaimera előtt is őszinteséget követel. Attól, aki mondja, és attól, aki azt közvetíti. Tóth Kornélia száznyolcvan darabban van a közös földje, sok apró tanya tarkítja. Átszeli a vasút, szabdalja a régi, és az új 4- es fő közlekedési út, de a 8- as főcsatorna és számos mellékfolyás. Szép, változatos táj, csak éppen a művelése embert próbáló. De jó földek! Csáknem 4 ezer hektár a város alatt, kilenc kilométer közelségben. Korábban kihasználni, de megbecsülni sem tudták. Évek óta rossz hírek keltek szárnyra csak e tájról. Segítséggel próbálták a veszteségbe rohanó szekeret megállítani. — Három esztendeje 14,3, két éve 16,4 millió veszteséggel zárták az évet. Kétszer szanálták, kétszer volt elnökválasztás — mondják a butykai emberek. — Nem járt eredménnyel. Pályázat adósságelengedésre Tavaly május óta kedvezőek az előrejelzésék. Ekkor választották elnöknek Tóth Józsefet, a tsz-szövetség addigi titkárhelyettesét. Parányi irodájában éppen a reggeli postabontás miatt szabadkozik, hogy várakoztat. Fontos levelet, információt vár. — Adósság-elengedési pályázatot nyújtottunk be. Elfogadták azzal, hogy erre idén sort kerítenek. E pályázat összege 20 millió. Remélem a tartozás felét elengedik. Nagy segítség lenne — mondja bizakodva. A rendcsinálást szigorú takarékosság bevezetésével kezdte az. új elnök. Mindenfajta vásárlást megszigorított. Olyan termékeket, amelyekre meg nem volt szükség, értékesítettek. Szalmából 7 ezer mázsát adtak el, 700 köbméter tűzifát termeltek ki. Üresen álltak istállók, dohánypajta, magtárak, raktárak. Felmérték, azóta a fóliák alatt már szépen kikeltek az apró dohánypalánták. Desszertgyár még az idén Tavaly 10 hektáron telepítettek meggyet és 19 hektár akácerdőt. Ha valaki eddig kételkedett volna, most bebizonyítják, Butykán lehet intenzív búzavetőmagot termelni. A Vetőmnagtermeltető és Ellátó Vállalatnak 300 hektáron vetettek. — Megkezdtük egy jelentős beruházás megvalósítását is. Gyümölcsdesszert- üzemet építünk — magyarázza útközben. — Szemünk előtt kibontakozik az építkezés, a hatalmas munkacsarnok, amely a gépeket, berendezéseket várja. — Ezt közösen az Agroindustria Vállalattal valósítjuk meg 40 millióból. Idén remélhetően már termelni fog a butykai gyü- mölcsdesszertgyártó üzem. — Tízféle gyümölcsből és zöldségféléből készítjük, új technológiai eljárással és kizárólag tőkés exportra. A meggyet már ilyen céllal telepítettük — fűzi hozzá az elnök, aki mellett mindazok megmaradtak, akik úgy látták: van jövője ennek a közösségnek, s vállalják a feladatokat. Farkas Kálmán Varcánygyüre nyeresége Három dudás egy csárdában? Aki sokat utazik, mint az újságíró is, láthatja mennyire „lerobbant” megyénkben a közművelődési intézmények állapota: kidőlt-bedőlt kul- turházak, életveszélyes mozik, roggyant könyvtári helyiségek, lebontásra váró iskolák. .. És a helyi vezetők ilyen helyzetben is kötelesek gondoskodni a kulturális alapellátás feltételeinek megteremtéséről. Ezt a kérdést fontolgatták Varsánygyűrében is: iskola is kellene, művelődési ház is, mit csináljanak? Hallottak ugyan a község vezetői egy új kísérletről, az intézmények afféle „összeházasításáról” — egy-két helyen az országban (a megyében is) már ezt az új formát gyakorolják: egy fedél alá hozzák össze az iskolát, a könyvtárat és a művelődési házat — ezt nevezik általános művelődési központnak. Dehát ki hallott még ilyet? Háfom „dudás” egy csárdában? Aztán mégis belevágtak... És most itt vagyunk Var- sánygyüre legújabb büszkeségében, amit az intézmény igazgatója, Szűcs Gyula segítségével fedezünk fel. Az általános művelődési központ címszóval jelölt kulturális centrum leginkább és alapvetően természetesen iskola, hiszen oktatási célokra nap mint nap használják. Tizenkét tanulócsoport fér el benne kényelmesen, kabinet- rendszerű oktatásban, kitűnően felszerelt szaktantermekben. Halljuk, nehezen ment a körzetesítés, a szülők nem fogadták egyértelműen, hogy Gyüréből ezután át kell járniuk a felsősöknek. Most már, érzékelve a különbséget, csillapodnak a kedélyek a körülmények láttán, és az sem mellékes, hogy itt minden tantárgyat képesített szaktanár tanít, nem úgy, mint Gyürében volt. Szinte mindenük megvan itt a gyerekeknek, korszerű szemléltető, kísérletező eszközöktől kezdve a számítógépeken át a videoláncig. A könyvtárban éppen gyerekek szorgoskodnak, nagy gonddal törölgetve át porronggyal a most átköltöztetett könyveket — Kopácsi Irén felügyelete alatt, aki harmadéves könyvtárszakos hallgató a nyíregyházi főis- ■ kólán, levelező tagozaton, és itt állt munkába. Hétezer kötetnyi könyv gazdája jelenleg, amit egyelőre még inkább csak a gyerekek forgatnak, száz körül van eddig a beiratkozott olvasók száma. Ha elkészül a fonotéka, akkor lemezeket, kazettákat is lehet majd hallgatni. Ámulunk és bámulunk az épület leglátványosabb részében : ilyen színháztermet a fővárosban is elfogadnának. Elegáns a bíborszínű kárpit, tágas a terem, bár itt már mutatják az árulkodó jelek, hogy a pénztárca idő közben kiürült: az első három széksor megvásárlására csak ezután telik majd. A színházat az iskolával összekötő folyosó valósággal kínálja a helyet egy minigalériának: itt látható jelenleg Bernáth Sándor és Tóth Sándor amatőr festők kiállítása, amelynek szép sikere van a vendégkönyv tanúsága szerint. Itt kapott helyet a népművelő Végh Valéria is. Íme, egész jól megférnek egymás mellett, egy igazgató felügyeletével, egymásra ügyelve, a programokat ösz- szeegyeztetve. így elkerülhetők az átfedések, a ráduplázások, és még a takarékos- sági szempontok is érvényesülnek — például itt a könyvtárban tartották a tanácstagi beszámolót, vagy a felnőtt futballcsapat itt edzett a gyerekek tornatermében. Mégis, a nagy nyereséget a szemlélet változása jelenti. Mint azt Szűcs Gyulától halljuk, korábban az iskola nem érezte magáénak a közművelődést, és sok községben így van ez ma is, szétforgá- csolódnak az erők. Itt is nehezen ment, és a pedagógusok sokkal többet dolgoznak, mint a hagyományos általános iskolában, de többet is kapnak szellemiekben, hiszen a napközis nevelő a színpadon tarthatja a kulturális foglalkozást, az irodalmi szakkör a könyvtárban, nézhetik a videót, író-olvasó találkozókon, előadói esteken vehetnek részt. Most már képesek feltámasztani a régi énekkart, előrelépni a község zenei, néptáncos hagyományainak ápolásában, összegyűjteni a népszokásokat, művelődő közösségeket szervezni — felnőttek körében is. Tervezik egy helytörténeti dokumentumtár összeállítását, ahol bemutathatják a település gazdag történetét. Ügy látszik, büszkék a var- sánygyüreiek erre az új oktatási-művelődési házra. Az iskolában komoly társadalmi munkával, lambériával borították a gyerekek szülei a használatnak jobban kitett falakat — ami feltétlenül dicséretes szorgoskodás. Az új kísérletnek az igazi nyertesei a gyermekek, akiknek nem lesz már gond, hogyan kell bentenni egy könyvtárba vagy színházi előadásra... Baraksó Erzsébet £ béd után másfél órával megkapta a zárójelentést. Együtt van minden, mondta a fiatal doktor úr. Kitöltve a receptek is,. beválthatók a legközelebbi gyógyszer- tárban. Az értékelő jelentés egy példánya a körzeti orvosnál marad. Az idős, nyugdíjas férfi vigyázva teszi le a záró- jelentést a három hétig használt, hófehér huzatokkal ellátott vaságyra. Maga is leül a szélére, s kicsit türelmetlenül gondol rá: jöhetne már az asz- szony, akinek a tegnapi vizit utáni látogatáskor megmondta, ma délután hazamehet, jöjjön be érte. Segítsen felöltözni, meg elérni a taxiig, otthon a lakásba jutni, mert kicsit még nehézkes a járás. „Itt Zárójelentés lesz mindjárt az asszony. Itt. És segít mindenben” — gondolta. Maga sem tudta, hogyan tört rá oly hirtelen az emlékezet. Csak már azt vette észre, azt próbálja lehetőleg pontosan rekonstruálni, hogyan került, miként volt hatvannyolc éves korában immár nyolcadszor a kórházban. Hát bizony, ami azt illeti, a fájás akkomap estéjére rettenetesen felfokozódott. Nem a hónappal korábban kezdődött — figyelmeztető!? —, valamiképp még kibírható sajgás volt az már, hanem igazi mellkasi veszedelem, nehéz légzéssel súlyosbítva. Este fél tízkor vitték be a mentősök a kórházba, ö, a beteg, már csak homályosan érzékelte, hogy történik körülötte valami. Három nap telt el ilyen állapotában. Különösen az éjszakák voltak számára kegyetlenül hosszúak. Azután jött az érezhetően könnyebbítő változás. Közben pontosan, rendszeres orvosi, nővéri felügyelet, vizsgálatok, kezelések. Érdeklődő barátkozások, beszélgetések a kórterem többi hat betegével. Már a látogatási idők! Kik jönnek ma? Percenként, óránként mind jobban visszakerülni az élethez, vágyakozva tovább, szilárdítani az ehhez vezető reményt. Ami íme: újra van! Szerető szavú látogató volt mindkét fiú a családjával. Egyik innen a városból, a másik a távolabbi szülőfaluból. Mint a még élő nőtestvér, unokaöcs, a sógorasszony, a családos keresztlány. S az asszony, a feleség? „ő meg egyenesen a hűség, a ragaszkodás mintaképe" — melegedett át az idős férfi végveszedelemtől szabadult szíve. A három hétnek egyetlen napja sem volt olyan, amelyiken a mindenről gondoskodó feleség férje kórházi látogatását elmulasztotta volna. „Semmi sem számít, csak te gyógyulj meg, apjuk kedves”, szokta mondani, ha a beteg férj hangjában féltékenység csendült. „De jöhetne már a feleségem” — döbbent a valóságra a kórházat hagyó nyugdíjas bácsi. S az ablakhoz lépked, hogy kinézzen a bejárathoz. Kinn süt a nap. Tava- sziamn, melegítő fényeién: A közeli fákon látni a rügybomlást, a friss levélkéket, a nyuladozó fű üdé zöldjét. A legszebbet: az igazi tavaszt. Ami az élet erejét hirdeti. Látni, benne lenni, mindenkor elnyert remény... Feltűnik a bejáratnál a hitves. Nyugodt tartással, tiszta, derűs- arccal lépked. Viszi, segíti haza a nagy megpróbáltatáson átesett párját. Asztalos Bálint 3
