Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

lSjf^ április 19. Kelet-Magyarország ISKOLABŐVÍTÉS TISZALÖKÖN. A nyíregyházi ÉPSZER Vállalat 60 millió forintos beruházással 12 tantermes álta­lános iskolát épít Tiszalökön. (Elek Emil felvétele) Eladtak •gy dombot Teherautó rakodik. Szállít­ja a zsíros földet jó pénzért Nyíregyházára. A közterület­fenntartó vállalat vásárolta meg. Butykai földdel frissí­tik fel most az Északi kör­úton a védősávokat, amelye­ket évek alatt kilúgozott a téli sózás. Értéke a földnek Ismét kezd értéke lenni a földnék Butykán. — Korábban nem sok be­csülete volt — magyarázza az elnök. — Sokan annyit fog­tak a ház körül, amennyit le­hetett. Két évtizedes mulasz­tást kell véglegesen tisztáz­nunk. Tavaszi reggel. Sok a vá­rakozó. Egy idősebb, fekete ruhás asszonyt tessékel iro­Rendteremtés Bütykén Butykán eladtak egy dombnyi (félezer köbméter) földet. Ott húz el mellette terepjárónk. Dr. Tóth Jó­zsef, a nyíregyházi Béke Tsz alig egy éve megválasz­tott elnöke megjegyzi: — A jövőben tasakolva, kerti földként szeretnénk árusítani. dájába az elnök. A néni sé­relmesnek találja, hogy egy darab földjét bevetették fű­maggal. Mutatja a birtok- ívet az elnöknek. Abból ki­derül, bizony ezt a darabot eddig jogtalanul használta. Megérti, távozik. Most oszt­ják a háztáji földeket. A többletet visszaveszik a kö­zösbe. Rendteremtés kezdődött Butykán, vagyis a nyíregy­házi Béke Tsz-ben, amely félezer aktív, nyugdíjas, já­radékos tagot számlál. Két­Tv-jegyzet Vodka — gumikesztyűben Kényelmetlen érzéssel áll­tam fel vasárnap este a té­vé elöl'. A szovjet televízió dokumenitumfiknet készített üzemi szarkákról, felelős be­osztásban dolgozó vezetők sikkasztásáról. MegszólaLtat- rták őket a 'bör.tönlban, és tudósítottak a dolgozók szí­ne előitt lezajlott társadal­mi bírósági ülésről. A kényelmetlan érzést ta­lán a szokatlan hangvétel okozta. Olyan, általánosnak vélt magatamtásfortnókról rántotta le a leplet, mint az állítólagos becsületes mun­ka, a közvagyon tiszteletben tartása, a család boldogu­lásának nem mindig tisz­tességes eszközökkel 'törté­nő támogatása. Hiittük, mert tanultuk, és mert csak ilyen példákat tártak elénk, hogy a szocialista társadalomban ezeket a nemkívánatos vi­selkedéseket a közmorál viisz- szaszorítja. (Éppen a peresztrojka irá­nyította rá a figyelmünket, hogy a kívánalom és a rea­litás között — helyenként — mély űr tátong. Számtalan (tennivalót találunk, ha nyi­tott szemmel és cselekvés­re tárt (karokkal nézünk szét környezetünkben. Hosszú az út, amíg az üzemi szarkák nemcsak azért nem lopják ki a vodkával feltöltött gu­mikesztyűt, mert senki nem venné át tőlük a „Szajnát”, hanem azért, mert a társa­dalmi közvélemény mélysé­gesen elítélné és kiközösí­tené őket. Az egyik fontos vonása a szovjet tévé demokratiz­musénak, hogy nevekre, cí­mekre, korábban szerzett ér­demekre való tekintet nél­kül magát az embert és az áltlaila elkövetett (tettet tárja a közvélemény élé. Nincs tekán/tettel magas rangú be­osztásokra, az árnyékban maradt megbízókra. A be­csületes nagy többség igaz­ságérzetét így támogathatja a megújulásra (kész szovjet sajtó. Megdöbbentő volt látni, hallani, milyen kendőzetlen egyszerűséggel mutatták be a becsületnek hátraarcot fordító embereket. Még a szóhasználat sem virágnyel­ven fogalmazott, hanem ne­vén nevezte a dolgokat. Aki lop, az tolvaj, aki hamisam könyvel, az csal. Ügy lát­szik, a szovjet társadalom­ban végbemenő átalakulás, a megújulás, a peresztrojka tv-kaimera előtt is őszinte­séget követel. Attól, aki mondja, és attól, aki azt közvetíti. Tóth Kornélia száznyolcvan darabban van a közös földje, sok apró ta­nya tarkítja. Átszeli a vasút, szabdalja a régi, és az új 4- es fő közlekedési út, de a 8- as főcsatorna és számos mel­lékfolyás. Szép, változatos táj, csak éppen a művelése embert próbáló. De jó föl­dek! Csáknem 4 ezer hektár a város alatt, kilenc kilomé­ter közelségben. Korábban kihasználni, de megbecsülni sem tudták. Évek óta rossz hírek keltek szárnyra csak e tájról. Se­gítséggel próbálták a veszte­ségbe rohanó szekeret meg­állítani. — Három esztendeje 14,3, két éve 16,4 millió veszteség­gel zárták az évet. Kétszer szanálták, kétszer volt el­nökválasztás — mondják a butykai emberek. — Nem járt eredménnyel. Pályázat adósság­elengedésre Tavaly május óta kedve­zőek az előrejelzésék. Ekkor választották elnöknek Tóth Józsefet, a tsz-szövetség ad­digi titkárhelyettesét. Pará­nyi irodájában éppen a reg­geli postabontás miatt sza­badkozik, hogy várakoztat. Fontos levelet, információt vár. — Adósság-elengedési pá­lyázatot nyújtottunk be. El­fogadták azzal, hogy erre idén sort kerítenek. E pályá­zat összege 20 millió. Remé­lem a tartozás felét elenge­dik. Nagy segítség lenne — mondja bizakodva. A rendcsinálást szigorú ta­karékosság bevezetésével kezdte az. új elnök. Minden­fajta vásárlást megszigorí­tott. Olyan termékeket, amelyek­re meg nem volt szükség, ér­tékesítettek. Szalmából 7 ezer mázsát adtak el, 700 köbméter tűzifát termeltek ki. Üresen álltak istállók, dohánypajta, magtárak, rak­tárak. Felmérték, azóta a fó­liák alatt már szépen kikel­tek az apró dohánypalánták. Desszertgyár még az idén Tavaly 10 hektáron telepí­tettek meggyet és 19 hektár akácerdőt. Ha valaki eddig kételkedett volna, most be­bizonyítják, Butykán lehet intenzív búzavetőmagot ter­melni. A Vetőmnagtermeltető és Ellátó Vállalatnak 300 hektáron vetettek. — Megkezdtük egy jelen­tős beruházás megvalósítá­sát is. Gyümölcsdesszert- üzemet építünk — magya­rázza útközben. — Szemünk előtt kibontakozik az építke­zés, a hatalmas munkacsar­nok, amely a gépeket, beren­dezéseket várja. — Ezt közö­sen az Agroindustria Válla­lattal valósítjuk meg 40 mil­lióból. Idén remélhetően már ter­melni fog a butykai gyü- mölcsdesszertgyártó üzem. — Tízféle gyümölcsből és zöldségféléből készítjük, új technológiai eljárással és ki­zárólag tőkés exportra. A meggyet már ilyen céllal te­lepítettük — fűzi hozzá az elnök, aki mellett mindazok megmaradtak, akik úgy lát­ták: van jövője ennek a kö­zösségnek, s vállalják a fel­adatokat. Farkas Kálmán Varcánygyüre nyeresége Három dudás egy csárdában? Aki sokat utazik, mint az újságíró is, láthatja mennyi­re „lerobbant” megyénkben a közművelődési intézmények állapota: kidőlt-bedőlt kul- turházak, életveszélyes mo­zik, roggyant könyvtári he­lyiségek, lebontásra váró is­kolák. .. És a helyi vezetők ilyen helyzetben is kötelesek gondoskodni a kulturális alapellátás feltételeinek meg­teremtéséről. Ezt a kérdést fontolgatták Varsánygyűrében is: iskola is kellene, művelődési ház is, mit csináljanak? Hallottak ugyan a község vezetői egy új kísérletről, az intézmé­nyek afféle „összeházasításá­ról” — egy-két helyen az or­szágban (a megyében is) már ezt az új formát gyakorol­ják: egy fedél alá hozzák össze az iskolát, a könyvtárat és a művelődési házat — ezt nevezik általános művelődé­si központnak. Dehát ki hal­lott még ilyet? Háfom „du­dás” egy csárdában? Aztán mégis belevágtak... És most itt vagyunk Var- sánygyüre legújabb büszke­ségében, amit az intézmény igazgatója, Szűcs Gyula se­gítségével fedezünk fel. Az általános művelődési központ címszóval jelölt kulturális centrum leginkább és alap­vetően természetesen iskola, hiszen oktatási célokra nap mint nap használják. Tizen­két tanulócsoport fér el ben­ne kényelmesen, kabinet- rendszerű oktatásban, kitű­nően felszerelt szaktanter­mekben. Halljuk, nehezen ment a körzetesítés, a szülők nem fogadták egyértelműen, hogy Gyüréből ezután át kell járniuk a felsősöknek. Most már, érzékelve a különbsé­get, csillapodnak a kedélyek a körülmények láttán, és az sem mellékes, hogy itt min­den tantárgyat képesített szaktanár tanít, nem úgy, mint Gyürében volt. Szinte mindenük megvan itt a gye­rekeknek, korszerű szemlél­tető, kísérletező eszközöktől kezdve a számítógépeken át a videoláncig. A könyvtárban éppen gye­rekek szorgoskodnak, nagy gonddal törölgetve át por­ronggyal a most átköltözte­tett könyveket — Kopácsi Irén felügyelete alatt, aki harmadéves könyvtárszakos hallgató a nyíregyházi főis- ■ kólán, levelező tagozaton, és itt állt munkába. Hétezer kö­tetnyi könyv gazdája jelen­leg, amit egyelőre még in­kább csak a gyerekek forgat­nak, száz körül van eddig a beiratkozott olvasók száma. Ha elkészül a fonotéka, ak­kor lemezeket, kazettákat is lehet majd hallgatni. Ámulunk és bámulunk az épület leglátványosabb ré­szében : ilyen színháztermet a fővárosban is elfogadnának. Elegáns a bíborszínű kárpit, tágas a terem, bár itt már mutatják az árulkodó jelek, hogy a pénztárca idő közben kiürült: az első három szék­sor megvásárlására csak ez­után telik majd. A színházat az iskolával összekötő folyosó valósággal kínálja a helyet egy miniga­lériának: itt látható jelenleg Bernáth Sándor és Tóth Sán­dor amatőr festők kiállítása, amelynek szép sikere van a vendégkönyv tanúsága sze­rint. Itt kapott helyet a nép­művelő Végh Valéria is. Íme, egész jól megférnek egymás mellett, egy igazgató felügyeletével, egymásra ügyelve, a programokat ösz- szeegyeztetve. így elkerülhe­tők az átfedések, a ráduplá­zások, és még a takarékos- sági szempontok is érvénye­sülnek — például itt a könyvtárban tartották a ta­nácstagi beszámolót, vagy a felnőtt futballcsapat itt ed­zett a gyerekek tornatermé­ben. Mégis, a nagy nyereséget a szemlélet változása jelenti. Mint azt Szűcs Gyulától hall­juk, korábban az iskola nem érezte magáénak a közmű­velődést, és sok községben így van ez ma is, szétforgá- csolódnak az erők. Itt is ne­hezen ment, és a pedagógu­sok sokkal többet dolgoznak, mint a hagyományos általá­nos iskolában, de többet is kapnak szellemiekben, hi­szen a napközis nevelő a színpadon tarthatja a kultu­rális foglalkozást, az irodal­mi szakkör a könyvtárban, nézhetik a videót, író-olvasó találkozókon, előadói esteken vehetnek részt. Most már képesek feltá­masztani a régi énekkart, előrelépni a község zenei, néptáncos hagyományainak ápolásában, összegyűjteni a népszokásokat, művelődő közösségeket szervezni — felnőttek körében is. Terve­zik egy helytörténeti doku­mentumtár összeállítását, ahol bemutathatják a telepü­lés gazdag történetét. Ügy látszik, büszkék a var- sánygyüreiek erre az új ok­tatási-művelődési házra. Az iskolában komoly társadalmi munkával, lambériával borí­tották a gyerekek szülei a használatnak jobban kitett falakat — ami feltétlenül di­cséretes szorgoskodás. Az új kísérletnek az igazi nyertesei a gyermekek, akik­nek nem lesz már gond, ho­gyan kell bentenni egy könyvtárba vagy színházi előadásra... Baraksó Erzsébet £ béd után másfél órá­val megkapta a zá­rójelentést. Együtt van minden, mondta a fiatal doktor úr. Kitöltve a receptek is,. beválthatók a legközelebbi gyógyszer- tárban. Az értékelő jelen­tés egy példánya a körzeti orvosnál marad. Az idős, nyugdíjas férfi vigyázva teszi le a záró- jelentést a három hétig használt, hófehér huzatok­kal ellátott vaságyra. Ma­ga is leül a szélére, s ki­csit türelmetlenül gondol rá: jöhetne már az asz- szony, akinek a tegnapi vizit utáni látogatáskor megmondta, ma délután hazamehet, jöjjön be érte. Segítsen felöltözni, meg el­érni a taxiig, otthon a la­kásba jutni, mert kicsit még nehézkes a járás. „Itt Zárójelentés lesz mindjárt az asszony. Itt. És segít mindenben” — gondolta. Maga sem tudta, hogyan tört rá oly hirtelen az em­lékezet. Csak már azt vet­te észre, azt próbálja le­hetőleg pontosan rekonst­ruálni, hogyan került, mi­ként volt hatvannyolc éves korában immár nyolcadszor a kórházban. Hát bizony, ami azt il­leti, a fájás akkomap es­téjére rettenetesen felfoko­zódott. Nem a hónappal korábban kezdődött — fi­gyelmeztető!? —, valami­képp még kibírható saj­gás volt az már, hanem igazi mellkasi veszedelem, nehéz légzéssel súlyosbít­va. Este fél tízkor vitték be a mentősök a kórházba, ö, a beteg, már csak ho­mályosan érzékelte, hogy történik körülötte valami. Három nap telt el ilyen állapotában. Különösen az éjszakák voltak számára kegyetlenül hosszúak. Azután jött az érezhető­en könnyebbítő változás. Közben pontosan, rendsze­res orvosi, nővéri felügye­let, vizsgálatok, kezelések. Érdeklődő barátkozások, beszélgetések a kórterem többi hat betegével. Már a látogatási idők! Kik jön­nek ma? Percenként, órán­ként mind jobban vissza­kerülni az élethez, vágya­kozva tovább, szilárdítani az ehhez vezető reményt. Ami íme: újra van! Szerető szavú látogató volt mindkét fiú a család­jával. Egyik innen a város­ból, a másik a távolabbi szülőfaluból. Mint a még élő nőtestvér, unokaöcs, a sógorasszony, a családos keresztlány. S az asszony, a feleség? „ő meg egyene­sen a hűség, a ragaszko­dás mintaképe" — mele­gedett át az idős férfi végveszedelemtől szabadult szíve. A három hétnek egyetlen napja sem volt olyan, amelyiken a min­denről gondoskodó feleség férje kórházi látogatását elmulasztotta volna. „Sem­mi sem számít, csak te gyógyulj meg, apjuk ked­ves”, szokta mondani, ha a beteg férj hangjában féltékenység csendült. „De jöhetne már a fe­leségem” — döbbent a valóságra a kórházat ha­gyó nyugdíjas bácsi. S az ablakhoz lépked, hogy ki­nézzen a bejárathoz. Kinn süt a nap. Tava- sziamn, melegítő fényeién: A közeli fákon látni a rügybomlást, a friss levél­kéket, a nyuladozó fű üdé zöldjét. A legszebbet: az igazi tavaszt. Ami az élet erejét hirdeti. Látni, benne lenni, mindenkor elnyert remény... Feltűnik a bejáratnál a hitves. Nyugodt tartással, tiszta, derűs- arccal lépked. Viszi, segíti haza a nagy megpróbáltatáson átesett párját. Asztalos Bálint 3

Next

/
Thumbnails
Contents