Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-14 / 88. szám
1988. április 14. Kelet-Magyarország 3 Szabolcsi kommunisták az állásfoglalás-tervezetről Kisvárda, Vulkán Visszaszerezni a párt tekintélyét A kisvárdal Vulkán vasöntöde a megye Angyalföldje, régi munkásbázisa — fogalmazta az egyik hozzászóló, hangsúlyozva, hogy az ő véleményűkre oda kell figyelni. A melegüzemi alapszervezetben az elbeszélgetéseken, az ideológiai munkát, a politikai intézményrendszert tárgyaló taggyűléseken már korábban megindult a vita — mondta Vámos Lászlóné. Szerinte a fiataloknak egyre kevesebb a lehetőségük az általános műveltség gyarapítására. A választási rendszer változtatását helyeselte Bíró József, aki a több jelölt mellett tette le a voksot. Megszívlelendő, hogy a politikai oktatásban sokkal jobban a napi gyakorlat segítését kéri számon — például az esti egyetem különböző tanfolyamain. A 43 tagú pártalapszerve- zetben egyáltalán nem rejtették véka alá kétségeiket a hozzászólók. Gölöncsér Pál például arról beszélt, hogy az állásfoglalásban hosszú távú követelményeket határoztak meg, ugyanakkor ez rengeteg helyen ütközik sok ember rövid távú céljaival. Eszenyi Gábor egyenesen úgy jellemezte a mai helyzetet, hogy elbizakodottság következett be a párton belül is, nem volt hatékony a gazdaságot ellenőrző tevékenység, ezért is került az ország nehéz helyzetbe. Szenvedélyes volt Csizmadia Ferenc, a párt tekintélyének visszaszerzését tartotta fontosnak, de külön szólt arról, hogy jobban meg kell becsüljük az eredményeket is. A taggyűlés vitájában részt vett Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára is. összegzés helyett arra kértük, mondja el véleményét a vitáról. — Tetszett az a légkör, ami a vitában kialakult. Nem kellett noszogatni senkit a hozzászólásra, látszott, hogy az embereknek van mondanivalójuk, s van bátorságuk azt kimondani. Nem mérlegeltek, hogyan érint valakit az, amit mondanak. — Tetszett az a felelősség, hogy nem kívülállóként gondolkodtak, nem felfelé tolták a „labdát”, hanem a saját helyzetükből indultak ki. Többes szám első személyben fogalmaztak, mondanivalójukból a párt féltése csendült ki. A társadalom működési zavarairól azért beszéltek, mert érzik, hogy vissza kell szerezni a párt tekintélyét, az emberek bizalmát. Ez a nyílt vita megmutatta, hogy a demokrácia fejlesztése legfontosabb feladataink egyike. A párt megújulása, az intézményrendszer reformja hihetetlenül nehéz folyamat, s ezt ugyanannak a nyolcszázezer kommunistának kell csinálnia, akik eddig is a legjobb szándékkal dolgoztak. — Mivel nem értett egyet, mi nem tetszett? — Még mindig visszaköszön sok beidegződés, amin változtatni szükséges. Hiszen aki azt hiányolta az állásfoglalás-tervezetből, hogy felülről mondják meg: kinek, mikor, mit kell csinálnia, az megint arra a régi megoldásra gondolt, amikor egy helyről mindent kitaláltak. Nem a pártnak kell megmondania, mi a kormány, vagy a társadalmi szervezetek feladata, hanem politikai munkával segítse, ellenőrizze azok munkáját. Volt olyan érzésem is — s ez más taggyűléseken szerzett tapasztalatokkal erősödött —, hogy a meg nem szólalok között nem csak azok voltak, akik egyetértettek, van akiknek a véleményét más hozzászólók már elmondták. Látszik, hogy sajnos olyanok is vannak, akik nem ismerték eléggé a dokumentumot, legfeljebb egyszer olvasták el, de kellő mélységében nem tanulmányozták. L. B. Mátészalka, sütőipar Szigorúbb ellenőrzést! A mondatokat nyitva hagyó, pontatlanul fogalmazó szónokoknak a korábbiaknál sokkal többször kellene megfordulniuk a munkásemberek között. Ez volt az egyik legfontosabb tanulság a Mátészalkai Sütőipari Vállalat kettes számú alapszervezetének minapi ülésén, ahol az MSZMP országos értekezlete állásfoglalásának tervezetét vitatták meg. Békék, gépkocsivezetőik, íté- amkások mondták el gondolataikat, s ahogy az mór ilyenkor szokás, nem ragaszkodtok mereven a tervezet szövegéhez, hozzászóHásaiik felölelték a haza szinte vasla- meninyi mái gondját. Kiér teles nélkül, őszintén, néhol már-már nyersen fogalmaztak, de minden szavukon érződött, hogy szívükön viselik az ország sorsát. Vitájukba ibelehaflllgaitván a felüleítes szemlélődő akár arra a következtetésre .is juthatott volna, hogy „a kábienek semmi sem drága” — ám ennek éppen a fordítottja igaz. Mer.t megengedheti-e manapság magának azt egy pánt- tag, hogy végiigkilbioeli e nehéz időszakot? Aligha. Amiben a szálkái sütőüzem párttagjai megegyeztek: helyes dolog az, hogy a tervezet •tötolb helyütt is keményen fogalmaz, s újból felhívja a figyelmet: a .tagságnak igenis erőteljesebben kell kiállnia a párt politikája mellett. Sokakkal ellentétben itt azzal is egyetértettek, hogy a .tervezet nem elaprózott dokumentum, hanem a főbb itemnivaJők csokra. Ám kétségeiknek is hangot adtok a hozzászólók: mi a biztosítéka annak, hogy a mostend kormányprogram teljesül-e? .Azzal ők .tisztában vannak, hogy külön-külön mindegyikük is sokat ítéhet annak sikeréért, de az idő- sebb jelnek a tervezet néhány kitétele bizony már régitől fogva ismerős. Tulajdonképpen itt érte el a v.itta a csúcspontját — hiszen a résztvevők nemcsak a tervezetről mondták el véleményüket, értékelték egyben az előttük szólók mondatait is — amikor a határozatok végrehajtásának szigorúbb ellenőrzését sürgették. Mint elmondták: őket, ha munkájuk során hibáznak, nyomban felelősségre vonják. Senki sem berzenkedik emiatt. De vajon minden poszton ilyen követfceziétes az elszámoltatás? Tudják, a bűnbakkeresés nem vezetne eredményre, nem is a korábban elkövetett bilbák felelősiéit kutatják, de edőbb-utóbb olyan kiválasztási mechanizmusra van szükség, mélynek során valóban a legrátermettebb emberek kerülhetnek a különféle posztokra. Nem tartozott szorosan a témához, de a hozzászólók közül többen is kifogásolták — és nem az állami szektorban — a munka nélkül szerzett, .illetve a munkáival arányban nem álló, rendkívül magas jövedelmieket, vagy az egészségügyi ellátásban tapasztalható visszásságokat, a mind durvább formában elharapódzó, már sok helyen kötelező hálapénzt. A szálkái pékek tudják: az ailapszervezatük gyűlésén elhangzott véleményeik, javaslatok nem rengetik meg a világot. Nem is várják ezt. De azt igen, hogy a már korábban is elhatározott döntéseknek érvényt is szereznek, sa sikerrel kecsegtető döntések valóra is válnak. B. G. Nyíregyháza, mezőgazdasági főiskola Konkrétabban rangsorait feladatokat! Minden korábbi sablonnal szakítva tizennyolc nyíregyházi mezőgazdasági főiskolai oktató, gépész szakember két és fél óráig, szinte pontról- pontra vitatta, értelmezte és gondolta újra az állásfoglalás-tervezetet. Csaknem teljes létszámmal ott volit laz 1-es .pántalap- szervezet tagsága. Tizenöten fejiteitíték ki véleményüket és fűzitek megjegyzéseiket, javaslatokat a dokumentumhoz. Szóvá tették: szerintük több homályos rész fedezhető fel a tervezetben. Bár a do- kumenlium hangsúlyozza az alternatív megoldások szük- ségiességét, de erre maga nfem miitat példát! Végső Károly így fogalmazott: „Ügy tűnik belőle, hogy kész állásfoglalást kapott a párttagság. Ezt sugallják a fogalmazások, holott még nem tudják mi hangzik majd el az alapszervezetekben.’' Szerinte helyes lett volna, ha világosabban megfogalmazzák például a személyi konzekvenciákat. Sokan boncolgatták a demokratikus centralizmus elvének érvényesítését. Különösen a demokratizmus bővítésének szükségességét igényelték. Nagy Kálmán és mások nem értenék egyet a káderek ciklushoz kötött választásáról száló megfogalmazással. „Gúzsba kötjük a kezünket. Csak az alkalmasság tehet az elv, s mondják ki: aki méJtatiianmá váliik a vezetésre, két ciklus között is Váltsák le. Kertész János hozzáfűzte: a kollektív vezetés elve — ahogyan az eddig érvényesült — pártbélii gyermekbetegség, csak elmosta a felelősséget. Hliányofliták, hogy nincs megfelelő kontroll, a pántban és az állásfoglalásban is a „másikra mutogatás” a jellemző. Hangoztatjuk, hogy rosszul dolgozott a KISZ, a szakszervezet, a népfront sbb. De vajon ki .mozgatta őket? A régi felfogásnál most sem mond sok újat ebben a kérdésben a dokumentum. Sajnos, a ma is működő adminisztrációs eszközrendszer gátolja a mozgalmi jelleg kibontakozását. Szűkíteni szükséges a pártapparátust is, hatékonyabbá tenni a vezetést. „Politizáló pártra van szükség, amelynek egysége vitákban kristályosodik ki, s rangot, elismerést kap más vélemény is.” Idézték Széchenyi Istvánt, de a párt korábbi dokumentumai is egyértelműen fogalmazzák: az ország haladásában nélkülözhetetlen a tudás, ezzel összefüggésben az értelmiség. A felszólalók úgy ítélték mag: gondjai megoldásának döntő része az értelmiség megbecsülésétől, az oktatás hatékonyabb anyagi segítésétől, a jövő kiművelt emberfőinek kinevelésétől függ. Ezt — úgy érzik — nem kezeli súlyának megfelelően a tervezet. E taggyűlés egyértelműen sugallta: lényegi módosításokra van szükség a tervezetben, amely világos célt jelöl meg a tagság, a lakosság és az ország számára, amelyet cselekedetekkel támogat. F. K. AQ Demecser, Kossuth Tsz IV. 't'-j Van lehetiség a kibontakozásra A demecseri Kossuth Termelőszövetkezet pártalap- szervezetének taggyűlésén a hozzászólásokból kitűnt: készült a tagság a vélemény- mondásra. A párttitkár Péter Zéta az MSZMP KB állásfoglalásának tervezetét vitára ösztönzően ismertette. N Bornemissza Gyula kijelentette: időszerű az országos értekezlet összehívása, amelyre már korábban szükség lett volna, hiszen a hibák és tévedések a gazdasági megítélésekben nem mosit jelentkeztek. A reformfolyamat fel- gyorsítása, az ideológiai kérdések tisztázása halaszthatatlan. És szükség van az őszintébb, szókimondóbb fogalmazásra is. A tervezetben szerepel például a művészetekkel kapcsolatban: teret nyertek az ízléstelen, silány, eszmeileg zavaros művek és produkciók. Ez így túl általános megfogalmazás, s nem mutat rá a felelősökre. Azzal, hogy a magyar nemzetiségit — bármely országban is él — segítjük és támogatjuk, egyetértek — jelentette ki Forgács Sándor. — De jelenleg nem látunk tisztán. A romániai magyarok ideiglenes letelepedéséről ellentétesek az információk. öszinltébben, nyíltabban kellene erről is szólni. Ez után azt hangoztatta a felszólaló: fent sokszor nem tudják mi történik lent az üzemekben, s különösen nem, hogy mi van vidéken. Az áremelkedés a falusi lakosságot éppúgy sújtja, mint a fővárosiakat, viszont a jövedelmekben nagy a különbség. A háztájiban végzett többletmunka sem elég a korábbi életszínvonal megtartásához. Lukács Sándor szavai folytatták az előző gondolatsort. „A kormány stabilizációs programja lehetőség a kibontakozáshoz, de azzal számolunk-e, hogy ma már a termelőszövetkezetekben sem jut mindenkinek munka? A gépesítés, a kemizálás miatt a mezőgazdaságban is kevesebb munkaerőre van szükség. Űj kérdés: kaphat-e a tsz-tag munkanélküli segélyt?” Ha a tsz-t a vezetők elrontják, * ha a gazdálkodás eredménye az egymást követő években rossz, akkor a vezetőket leváltják és ez helyes — mondta Klapcsik Károly — de arról nem sokat, sőt semmit sem hallunk, mi van azokkal, akik országosan elrontottak valamit. Ha nem voltak jók a gazdasági célok, kik tűzték ki azokat. A megoldásra való törekvés reális, viszont a nagyobb terheket, például az adózásnál is — most megint azok viselik, akik többet és jól dolgoznak. Egy másik kérdés: ha kiderül, hogy megint nem jó a meghatározott cél és eszköz a kibontakozáshoz, ki mondja majd meg annak, aki ezeket az intézkedéseket hozta? Volt bőven szó az árkérdésről, az életszínvonal csökkenéséről, de Molnár András mondandójában azzal is foglalkozott: több tehetőséget kell adni a fiataloknak az alkotó munkára, legyen helyük az irányításban! Minden szinten megérett a helyzet a személycserékre, és aki már nem képes megújulni, a nagyobb követelményeknek megfelelni, az ne csak helyet változtasson. S. E. Nagyüzem volt az elmúlt hetekben a máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezet agrokémiai központjában. Éjjel-nappal készítették a folyékony műtrágyát, kielégítve a környező termelőszövetkezetek igényét is. A fejtrágyázással kombinált vegyszeres gyomirtás az őszi kalászosoknál már befejeződött. (Jávor felv.) Tegnap megyénk pártalapszervezeteinek nagy többségében befejeződött az a vita, amelyet a májusi párt- értekezlet állásfoglalás-tervezetéről rendeztek. Őszinte vélemények, szókimondás, a szó igazi értelmében vett vita jellemezte az eszmecseréket. A teljesség igénye nélkül, most négy helyszínről adnnk tudósítást. 1 i ..... javasolják Á Vulkán Öntödei Vállalat I- számú pártalap- szervezete javasolja a megyei pártbizottságnak: Kulinák József főművezetőt válassza meg küldöttnek az országos pártértekezletre. Hogyan érintette ez a 32 éves fiatalembert? — Véleményem nem változott, a vitában is elmondtam, hogy a döntések végrehajtásában nem volt következetesség. A munkákkal kell bizonyítani. A lényeg hogy vágyálmokat ne tűzzünk ki. — Vagyunk néhányan az alapszervezetben, akik a KISZ-ből jöttünk, nem túl régen vagyunk párttagok. Ügy érzem, hoztunk egy fiatalos lendületet, megmondjuk a véleményünket, hajlandók vagyunk vitatkozni. Mi, fiatalok magunknak építjük ezt a társadalmat, mi fogjuk élvezni előnyeit, s a mi felelősségünk az is, hogy boldog, nyugodt öregkort teremtsünk az időseknek is. — A magam példáját hozom fel: éreztem, hogy bíznak bennem a vezetőim, mindig egyre több feladatot kaptam. Hét évvel ezelőtt középiskolai végzettséggel egyszerű gépkezelőnek, betanított munkásnak jöttem ide. Végigjártam az utat, komolyabb beosztást kaptam, egy éve már üzemmérnöki diplomám is van. Ehhez kellett persze a család segítsége, a feleségem megértése, aki — amíg tanultam — a két kisgyereket egyedül látta el.
