Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
1988. április 2. Kelet-Magyarország 3 Ö n mérséklés vagy áremelés Vállalóéi vélemények a megyéből Nyakló nélkül? — ____________________________ Április elsejétől megszűnik az áremeléseknél az előzetes bejelentési kötelezettség. Éppen ezért félnek sokan; „elszabadul a pokol”, nyakló nélkül ! emelik egyes vállalatok az j áraikat, hogy minél maga- ! sabb nyereségre tegyenek szert. Valóban ettől kell | félni akkor, amikor a ' kormány önmérséklésre kérte fel a vállalatokat? — A kereskedelem alapvetően kényszerpályán van. sokszor diktálják az árakat a termelők — vélekedik Nagy János, a megyei iparcikk-kiskereskedelmi vállalat igazgatóhelyettese. Hoz is egy példát; még tavaly ősszel arra szólította fel az akkori Belkereskedelmi Minisztérium a vállalatokat, hogy ne engedjék az áremeléseket. Ennek alapján Nyíregyházán leírták, hogy a szombathelyi szőnyeggyár árait nem fogadják el. Csakhogy egyedül maradtak, más elfogadta az emelt árat, így kénytelenek voltak ők is ehhez igazodni. — Amíg keresleti piac van, kevesebb árut kínálnak, mint keresnek, ez az áralku nem funkcionál úgy, ahogy szeretnénk — teszi hozzá az előbbiekhez Fekete Istvánná csoportvezető. A januártól érvényes új termelői árak és a változott adórendszer egyes hatásai sem úgy alakultak, ahogy a vállalatok szerették volna. Legjobb példa erre a kamasz- és bakfisruházati cikkek hirtelen megnövekedett ára, amikor pedig az aránytalanságokat (hogy némely kamaszruha drágább volt, mint a hasonló felnőtt méret) korrigálni akarták, kiderült', hogy a nagykereskedelmi vállalatok nem érzik magukat partnernak, az iparcikk vállalatnak a saját kockázatára kellett ezt elvégezni. — Azért akadt kedvező magatartás is — említi Nagy János. — A Domus például mérsékelte a gyermekbútorok árát. Áprilisban nem emelnek — A Szatmár Bútorgyárnak az az álláspontja, amíg megfelelő nyereségtartalma van az általa gyártott bútoroknak, addig nem emelünk árat — tájékoztat Kertész István gazdasági igazgató- helyettes. — Pedig olyan most is a bútorok iránt a kereslet, hogy nagyobb áron is megvennék őket. Azonban mi ezt a keresletet nem tartjuk valósnak, hosszú távúnak, s a jövőben is szeretnénk meg; irtani vevőinket. Mindez legalábbis pillanatnyilag megnyugtató. Ugyanis az előzetes jelzések szerint jó néhány alapanyag- szállító a későbbiekben magasabb árat szeretne. Többek között a furnérnál, az élfóliánál, a műanyagtermékeknél számíthatnak magasabb árakra, a kárpitos habanyagoknál pedig már engedélyezték az áremelést. — Gyűjtögetjük a költségtöbbletet — folytatja Kertész István — azonban minden határon túl ezt nem vállalhatjuk át, nincs annyi tartalék a gyártásban, hogy ezt ellensúlyaim tudjuk. Vagyis előbb-utóbb rákényszerül a Szatmár Bútorgyár is arra, hogy emelje termékei árát, vagy beszüntesse azoknak a modelleknek a gyártását, amelyeken nincs nyeresége. — Be kell látni, hogy az önmérséklés vajmi kevés a gazdasági érdek mellett ■— jegyzi meg erre. — Éppen az előbbiek mia kicsi az esély, hogy az idén ne kelljen kis mértékben árat emelnünk. Diktál 0 szállító * 75 — Kevesen tudják, hogy a cipőiparban költségek 73— 75 százaléka az anyagáraktól függ — kezd a magyarázatot Gacsályi József kereskedelmi igazgatóhelyettes a Szabolcs Cipőgyárban. — Vagyis nekürh minimális lehetőségünk van az árak befolyásolására. A cipőgyártókat már február végén érle a (várt) meglepetés. A bő gyárak, kellék- gyártók bejei ntették az akkor megrendezett börzéknél, hogy a második negyedévben áré: lelésekre számíthatnak. Igaz, ekkorra már megkötötték az első fél évre a szállítási szerződéseket, így ha ti szik, ha nem, le kell nyelni ezt a többletet. Azonban min, lenképpen azt kell fontolgatni, hogy ha valóban 8—10 százalékkal drágábban ka: nak meg egyes, alapvető alap nyagokat, akkor azoknak jgkésőbb a következő évi lodellek árában jelentkezni kell. — Hivatko: iák * az alapanyag-szállító az import drágulására, úközben a cipőiparban e. iteljesen csökken a kérésit éppen a magas árak mir I. — folytatja Gacsályi Józs i. — Mi éppen ezért új mod lekkel, jó minőséggel akar :nk jelentkezni. mert egv dűl ezt fogadja el a vásárló. S természetesen a tőkés export növelésére kell nagyobb erőfeszítéseket tennünk. Nem kap mást... Nem árt ezek után visszatérni az iparcikk-kiskereskedelmi vállalathoz egy újabb példáért. A Skála szállított egy tétel cipőt úgy, hogy a hasonló termékekhez képest száz forinttal drágább lett volna a bolti ára. Az áralku elmaradt, mert azt mondták, inkább küldjék vissza, de az árból nem engednek. így maradit a saját kockázat. — A boltvezetőink szinte az egész országot bejárják, hogy megfelelő árukészletet kínáljanak, mondja erről Fekete Istvánná. — S tényleg van olyan tapasztalat, hogy engedményeket tudnak kiharcolni. Mi magunk pedig a vállalat nevében lépünk fel, próbálunk engedményeket elérni. Így jártak jól — közös megállapodással — a Szabolcs Cipőgyárral, ahonnan a téli vásárra kaptak árut. Ugyancsak a velük való kapcsolatban kedvező, hogy közvetlen a beszerzés, megosztoznak a nagykereskedelmi árrésen. — Tulajdonképpen a bútoriparra sem panaszkodhatunk, mert a nagy kereslet ellenére nem igyekezett feltétlenül áremeléssel válaszolni — fűzi hozzá Nagy János igazgatóhelyettes. Közben viszont oldalnyi kimutatást tudnának adni arról, hogy jó néhány, hiánycikknek számító terméket szállító kisiparossal, gazdasági munkaközösséggel nem kötöttek újabb szerződést, mert aránytalanul magas árakat ajánlottak. — Különösen a ruházati cikkeknél gyakran előfordul, hogy minimális módosítással már új termékként tűntetik fel az adott cikket, s ezért magasabb árat kérnek — adja tovább tapasztalatát Fekete Istvánná. — Ez papíron . ugyan nem minősül áremelésnek, de a végén a vásárló csak úgy érzi, hogy drágábban vette meg ugyanazt. Mint az említett példák mutatják, attól ugyan nem kell félni április elsejétől, hogy meglódulnak az árak. Azonban reális veszély marad az áremelési törekvés, ami ellen mindenképpen fel kell lépni. Lányi Botond — Állami díjasok között —------------------------------—....... .................. ^ Amnesztia az időjárásnak Rudi Béla Az országban először a Nyírség Konzervipari Vállalatnak sikerült. Nagy felelősség ilyesmit ki jelentetni, de nem mindennapi bizonyíték támasztja alá: felszabadulásunk évfordulója alkalmából Állami Díjat kapott a gyár három dolgozója és két másik társuk, akik a számítás- technikára alkalmazott vállalatvezetési modellt kidolgozták és sikerrel bevezették. Az öt kitüntetett: Rudi Béla vezérigazgató, Bay Ernő közgazdasági igazgató, Mi- kecz Tamás szervezési csoportvezető, aki a vállalat által gesztaráit ÉLCOMP nevű számítás-, irányítás-technikai. kutatási fejlesztési vállalat munkatársa, dr. Antal Emánuél, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnökhelyettese és dr. Sánta Istvánná, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályveze- tője. Az elismerésben részesültek közül a gyáriaknak lapunk nevében az elsők között gratulálhattunk. A felszabadult, boldog mosoly a mának szól, de nem feledhető az a rögös út, amelyet a több mint tíz esztendő alatt megtettek. — Kemény évtized volt — néz vissza a múltba Rudi Béla. — A hajdani Nyíregyházi Konzervgyár, valamikor ’73 tájékán elsősorban vezetői gondokkal küzdött, ezért került a mélypontra. Főképp ezen kellett javítani ahhoz, hogy tovább lehessen lépni. A kollégákkal — a többiekre pillant — tizenöt éves tervet dolgoztunk ki, amelynek 1976-tól 1990-dg kellett vég- hezvinnie annak a modellnek a bevezetését, aminek most a vége felé tartunk. Egy pillanatra megállítjuk az elbeszélést. Közbevetésünk az, hogy ilyen időtávra államok fcoktak tervet készíteni, nem vállalatok. Rudi Béla rendületlenül folytatja: — A komplex modell felépítése és alkalmazása nem tévesztendő össze néhány számítógép beállításával. Az valóban nagyon egyszerű. A termeltetési, felvásárlási folyamatok, valamint a gyártás számítógépesítése, az teljesen más. Valami hasonló a Coco Cola cégnek nem keSzámítástechnikára alkalmazott vállalatvezetési modell.. . Azt hihetnénk, hogy ma, az elektronika és az informatika forradalmának korában mind több gazdálkodó egység tudhat magáénak ilyesmit. A korszakváltás egyre sürgetőbb, de olyan cég, amelynél mindez a maga valóságában és teljességében megvalósult már, nagyon kevés van. sőt! vesebb, mint nyolc évébe került. Egyedül nem is sikerült volna véghez vinnünk. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az OMFB, és a meteorológiai szolgálat tudásbéli és anyagi támogatása nélkül nem jutottunk volna még másfél évtized alatt sem a befejező szakaszba. A számítógépes borsótermelési módszer országszerte híres, de mint Miikecz Tamástól megtudhat. Jk, csak egy szelete az egésznek. — Már alkalmazzuk csemege kukoricára, cukorrépára és egyéb növényekre is. Sőt, továbbfejlesztve más vállalatoknak is eladjuk a szisztémát. Szerettük ennek a rendszernek a kifejlesztését. Amnesztiát adtunk vele Mikecz Tamás az időjárásnak: „nagyszerű” kifogás lehetőségétől fosztottuk meg -azokat, akik előszeretettel hivatkoztak rá késedelmeik esetén. Voltak már előtte is próbálkozások, például a betakarítás és a felvásárlás programozására, mi annyival tettünk többet, hogy a vetésig mentünk vissza. Azt kell programozni elsősorban, mert, ha a mag a földben van, annak utána már a számítógép sem parancsol. A számítógép egyébként sem parancsol senkinek, hanem nagyszerű szolgáló. Vagy inkább munkatárs? Bay Ernő: — Ahogy teljesedett, erősödött a rendszerben való gondolkodás, úgy vált mindinkább élővé az egész. A részek integrációjával vált lehetővé, hogy a vezetés minden szintjén minden nap friss információval táplálkozzék azoknak az agya, akik a döntéseket hozzák. Nemcsak a felső vezetés néhány csúcsemberére gondolok, hanem mindenkire a vállalatnál, akiknek valami befolyása van a dolgok menetére. Mi ezt úgy hívjuk, hogy munkahely-orientált számítástechnika. Elkerültük például a részfeladatok látváBay Ernő nyos megoldásának buktatóit. Nem tündökölhet -itt kü- lön-külön senki, a közös eredmény számít, abból részesedik mindenki. Hogy csak egyet említsek: nálunk nem anyagbeszerzés van, hanem anyaggazdálkodós. Micsoda különbség! Rudi Béla az eredményhez és a részesedéshez fűz néhány nagyon fontos gondolatot: — Ha nem lenne meg ez a számítógépes rendszer, nem lehetne a szekrényünkben 1988-ra nyolc alternatív tervünk. Annyi van ... — szükségesnek tartja nyomatékosan megismételni, mert hitetlenséget lát szemünkben. — Ilyen bizonytalan közgazda- sági környezetben egyszerűen nem lehet másként eredményesen rövid távon előre gondolkodni. Eltelt egy negyedév, de ennek a vállalatnak nincs végleges, aláírt terve. Nem is lehet, amikor a Pénzügyminisztérium egyes funkcionáriusainak sem egyezik sok kérdésben az álláspontja. Mi a nyoilc tervünk közül azt választjuk, amely a dolgozók legmagasabb személyi érdekeltségéhez leginkább közel áll. Egy ilyen döntés mai bonyolult világunkban a mi számítástechnikára alkalmazott vállalat- vezetési modellünk nélkül meghozni enyhén szólva kockázatos. A modell tehát él, jökéle- tesítése két év múlva befejeződik. Hogyan tovább? — Amikor 1976-ban ezt a koncepciót kigondoltuk, kissé fantasztának tartottuk magunkat, és utópiának magát a tervet — emlékeznek viiisz- sza a kitüntetettek egymás szavait kiegészítve. — Ma pedig már azon mosolygunk, hogy milyen keveset is akartunk. Igaz. a technika is fejlődött közben, de mi magunk is rengeteget. Az emberek, akik itt dolgoznak . . . Esik Sándor
