Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-09 / 58. szám
1988. március 9. Kelet-Magyarortzág 3 Munkahely, bér, lakás Választ a kritikára is VÁLTpZÓ NYÍREGYHÁZA. A' megyeszékhely -központjában a Zrínyi Ilona utca és a Felszabadulás útja kereszteződésében épül — Finta József tervei alapján — az Állami Biztosító új megyei központja. Ki ért a földhöz? Elcsendesedett a falu, az utcák néptelenek, már a csarnokos is az ajtóban áll, várja ki nem hozta még be a tejet. Háromnegyed hat van, és Kisnaményban ezen a napon még a korcsma is korán zár. A boltvezető becsukja az „egységet” és átvonul az elöljáróságra. A kisközség pártalapszervezete gyűlik össze beszámoló taggyűlésre. Fiataloktól volt hangos március 4-től 6-ig Nyírlugo- son a Hotel Cserhágó. Háromnapos tanácskozást rendeztek ott az élelmiszer- gazdaságban dolgozó Sza- bolcs-Szatmár megyei ifjak részére. Az összejövetel célját, feladatát Boros Tibor, a KISZ megyei bizottság politikai munkatársa eképp foglalta össze: — Ez a találkozó már hagyományosnak mondható, hiszen minden évben megrendezzük. Célunk az, hogy az itt lévő fiatalok első kézből kapjanak szakmai és politikai tájékoztatást megyei vezetőktől. Az élelmiszer-gazdaság tág fogalom, magában foglalja a következő egységeket: állami gazdaságok, tér« melőszövetkezetek, húsipar, tejipar, konzervipar, gabonaipar, szövetkezeti kereskedelem, erdő- és fafeldolgoFigeczky Emil zás, a vízügy. Sok fiatal tartozik ide, s ez a rendezvény kontroll is egyben, az itt szerzett tapasztalatok alapján próbáljuk megszervezni további munkánkat. — Jó alkalom ez a rendezvény tapasztalatcserére is — kapcsolódott be a beszélgetésbe Keszler János, a helyi állami gazdaság állattenyésztési osztályvezetője és egyben alapszenvezeti KISZ-tit- kára. — Elmondhatjuk egymásnak véleményünket, megismerhetjük azt, hogy máshol milyenek a munkakörülmények, hogyan élnek és dolgoznak a velünk egy idősek. A mi állami gazdaságunkban látottakat mindenki viszonyíthatja a saját üzeméhez, lehetőségeikhez. Bízom benne, ha visszamennek innen a fiatalok a munkahelyükre, amit itt láttak és hallottak, .abból a körülményeikhez képest valamit igyekeznek majd megvalósítani. A rendezvényen csaknem százan vettek részt, akik a megye városait és legkisebb településeit -egyaránt képviselték. Volt közöttük szakmunkás és felsőfokú végzettséggel rendelkező.- Egyesek még alig fejezték be tanulmányaikat, mások -több éve dolgoznak. Közös bennük azonban az, hogy mindnyájan szeretik munkájukat és felelősséget éreznek iránta. Figeczky Emil a nyíregyházi Ségvári Termelőszövetkezet gépüzemeltetője, öt éve dolgozik már munkahelyén, ahová a mezőgazdasági főiskola befejezése utá-n került. — Gondolom .nem mondok újat, hogy a fiatalok számára a legfontosabb kérdés a munkahelyi beilleszkedés, a bér >és a lakás. Futólagosán érintettünk néhány problémát a fórumon is, de mivél a KISZ a szervező, inkább a politikai vonal érvényesül jobban. Egyébként a fórumon felmerülő politikai kérdésekre pontosabb válaszokat várt-am. Ez utóbbi megállapítással az asztalnál ülő társak is egyetértettek. — Az általunk feltett kérdésekre -reális választ kell adni! — mondta Rácz Gyula, aki Tuzséron a Kun-garofruct hűtőház gépkoc s i -e lőad ój a. — Nincs egy stabil pont, -amiben megkapaszkodhatnánk, nincs perspektíva a fiatalok előtt. A tények beszélnek, azokat azonban másképp magyarázzák. — A hibákat, a tévedéseket fel kell tárni, szembe kell nézni velük — szögezte le Karikás Sándor, ,az újfe- h-ér-tói Lenin Termelőszövetkezet növénytermesztő agro- nómusa. Hiszen abból csak okulhatunk, s a következtetések levonása utón jobb eredményeket érhetünk -el. Újra Emilé a szó: — A munkahelyen felmerülő problémákat nekem kell megoldanom, -és sokszor én sem tudom rá a választ. Az emberek kritikusak, feszegetik a dolgokat, az igazságot szeretnék tudni, s mindezt tőlem akarják hallani. Észrevétlen új témába kezdtünk, s arról beszélgettünk, milyen beilleszkedési problémákkal kell megbirKarikás Sándor koznia a fiatal szakembernek. Egybehangzó mindhármuk véleménye, hogy az emberekkel való foglalkozás a legnehezebb. A -szakmáit -az iskolában elsajátították, de ott a beosztottakkal való kapcsolat kialakítását nem -tanították. Arra az élet szorítja majd rá az embert. M. Magyar László A megyei szövetkezetek sorra úgy alakítják ki az előnyösebb kisszövetkezeti formát, hogy a tagság létszámát lecsökkentik száz alá, a többieket alkalmazottként foglalkoztatják. Mivel utóbbiak egyre többen lesznek, egy- egy kisszövetkezetnél 300— 400-an, munkahelyhez kötődő érdekképviseletüket a szakszervezet vállalja át. A dolgozó a kollektív szerződés megkötésével visszaszerzi azokat a jogosítványokat, amelyeket a tagsági viszony megszüntetésével elvesztett. A szakszervezeti bizottságok megalakulásáról Szepesi Emilt, a Helyiipari és Város- gazdasági Dolgozók Szakszervezetének megyei titkárát kérdeztük. — Az OKISZ és a HVDSZ közös javaslata alapján a több mint 20 alkalmazottat foglalkoztató kisszövetkezeteknél kezdjük meg a szak- szervezeti bizottságok kialaTizenketten alkotják az MSZMP helyi „sejt”-jét. Tuba Antal párttitkár egy pillantással megállapítja, hogy egy híján mindenki jelen van. A jegyzőkönyvvezető, „aki szokott”, ifjú Végh Ferenc. A névsorból kiderül, hogy a tagságban három apa és három fia, tehát fele „közeli” rokon, a többiek idős, nyugdíjas emberek, köztük a volt tsz-elnök Varga István. A jánkmajtisi nagyközségi pártbizottságot Tar Áron vb- tag képviseli, aki egyúttal az ottani székhelyű, de ezt a községet is magáénak tudó tsz főagronómusa. „Elbujdokolnék...” A párttitkár beszámolójából itt-ott visszaköszönnek a brossurák mondatai, a mozgalmi élet állomásainak felsorolása tükröz egyéni jelleget. Megvolt minden gyűlés, egy tag kivételével mindenki rendesen eljárt. Neki fel is hívják a figyelmét: a jövőben kevesebbet mulasszon. A jegyzőkönyvvezetőnek viszont dicséret, amiért időben elküldte a jegyzőkönyvet minden alkalommal. Tar Áron az alapszervezet minősítésében viszont éppen első kifogásként ennek késlekedését említi. A KISZ-szel sincs megelégedve a felsőbb pártkítását. Az év első két hónapjában lezajlottak közgyűlések, ahol kimondták az új formára való áttérést. — Mi a szervezés menete? — Az Ipari Szövetkezetek Szabolcs-Szatmár megyei Szövetségének jelzik a kisszövetkezetek a tagok és alkalmazottak létszámát. Valamennyi helyen az alkalmazottak döntenek, hogy létre akarják-e hozni a szakszervezeti bizottságot, amely közvetlenül a megyei titkársághoz tartozik, önálló pénzgazdálkodással rendelkezik és a szakszervezeti tagok választják a társadalmi titkárt. — A létrejövő szakszervezeti bizottság a kisszövetkezet vezetésével szemben, de mégis együttműködve képviseli a tagok érdekeit. Ezt az ellentmondást hogy tudják feloldani? — A legfontosabb feladat, hogy akiknek eddig szövetkezeti tagként beleszólásuk szerv, azonkívül nincs más elmarasztaló észrevétele. Hosszú — nagyon hosszú szünet következett ezután. Már-már arra gyanakodtam, hogy az idegennek szóló bizalmatlanság áz oka, de mégsem. Elsőként — több biztatás után — Varga István, a volt tsz-elnök mondta el búját-baját. Szavaiból hiányzott a visszafogott bevezetés, azonnal a kesergésé volt az alaphang. — Halljátok, én legszívesebben elbujdokolnék. Azon esszük egymást, hogy el- ment-e a jegyzőkönyv, amit talán el se olvasnak, közben pedig felfordul a világ. Elbujdokolnék, mert látom, hogy nem jót csináltunk annak idején. Megteremtettük a közöst, most meg osztjuk visszafelé. Hetvenben, amikor egyesültünk, még 150 fogat volt, meg 1500 tag a négy községben, ma pedig 150 tag sincs tán, és az utolsó fogatot is megszüntette a tsz, az sincs amin kivigyenek bennünket a temetőbe. volt bármilyen döntésbe, ne érezzék magukat kirekesztettnek. Küldöttük továbbra is képviselje érdekeiket a kisszövetkezet vezetőségében és a közgyűléseken. A kollektiv szerződés megkötésével pedig hasonló jogai lesznek, mint a tagoknak. Az, hogy az alkalmazottak véleménye eljusson a vezetéshez, a kisszövetkezetnek érdeke, hiszen ők ugyanúgy részt vesznek a termelésben, a nagyobb nyereség elérésében. A legjobb példa erre a Nyíregyházi Háziipari Szövetkezet, ahol 1975 óta működik szakszervezeti bizottság, amely a jóléti alap felosztásától kezdve képviseli az alkalmazottak érdekeit. Az újonnan megalakult kisszövetkezet közül a Nyíregyházi Vas- és Fémipari jelezte, hogy ilyen szervezetet fog létrehozni. (máthé) Sorol az öreg emberből a panasz, és láthatóan komolyan gondolja az önvádat. Vele szemben ül ifjú Drótos Lajos, a falu KISZ-titkára. Valóban ifjú, huszonéves. Ö veszi át a szót. Komoly az öovád — A párt patronálna bennünket, ha volna kit. Azt a néhány fiatalt azonban aki a mi korosztályunk, egészen más dolgok érdeklik és kötik le, mint amit mi ajánlunk. Mindenekelőtt a megélhetés. — Pedig mi mindent úgy csinálunk, ahogy azt a párt- határozatok előírták — veszi vissza a szót Varga István. De vajon fent tudták és tudják-e, hogy az én időmben a tanító fizetése 2100 forint volt, a hetedikből kimaradt túlkoros meg elment a városba 3400-ért az építőiparba. Hívta a többit is: gyertek ide, itt nem kell dolgozni. Ezért halt ki a falu, már csak 35 család él itt. És úgy hallom ott meg már nem kellenek, jönnének haza. A tsz meg szabadulna a földtől, de ki ért hozzá? Ezért van a sok rablás, lopás. Csak nehogy megint ’56 legyen. Hová lett az ország? Amikor ezt az egészet megcsinálták, senkit sem kérdeztek meg közülünk, jól csinálják-e? Most amikor baj van, nyeljünk és szenvedjünk mi? Idős Drótos Lajos a titkár beszámolóját vette célba. — Azt mondtad, hogy a tagság megelégedéssel fogadta a párt és a kormány tavalyi határozatát. Én ehhez nem csatlakozom. Nem értem meg és nem fogadom el az áremelést, és az életszínvonal-csökkentést. Amit felülről cselekvésre kiadtak, mi hiánytalanul végrehajtottuk. De a hitelfelvételről senki senj kérdezett bennünket. Ki vette fel? Miért vette fel? Mire költötte? Ha tudta, akkor mondja meg, hogy miből adjuk meg! Igaz, hogy tapsoltunk a jólétnek, de hová lett az már. A dobozüzemből élünk, máról holnapra. Ifjú Drótos: — Mert mit is mondott Berecz János Szegeden: eddig a meggyőzés eszköze a gazdaság volt, ma pedig a gazdaság semmiről sem győz meg" bennünket. Kovács László kissé visz- szább tekint: — Nem mondták meg, mibe kerül a jólét. Nagyon drágába került. Én mondom: az a régi központilag irányított gazdaság kellene, ami ’68 előtt volt. Akkor nem jutottunk volna ide. Csak kiállás? A párttitkár megpróbálja összébb fogni az elkalandozó gondolatokat: — Azért a mi falunkban politikai baj nincsen, elvtársak. Nekünk az a feladatunk, hogy megmagyarázzuk és elfogadtassuk a párt politikáját. Hogy is tanultuk? A felsőbb szinten született határozatot tudomásul kell venni, azt megmagyarázni és mellette érveket felhozni. Megoldottunk mi már ennél nehezebb ügyeket is. Én azt hiszem, a mi falunkban nem lesz baj. Akkor is álljunk ki az MSZMP politikája melleit, ha így áll a dolog. Ifjú Drótos: — Nem úgy van az Anti bátyám! Eddig volt mivel érvelni, de ma mivel agitáljunk? Az adóval? Az adóssággal? A munkanélküliséggel? Tar Áron átfogó módon csatlakozik a beszélgetéssé szélesedett hozzászólásokhoz. — Későn vettük észre a párt tekintélyvesztcsét, elvtársak. Mégis, ennek ellenére is, az itteni problémákat rajtunk kívül nem oldja meg senki. A tsz-t ért kritika jogos. Az utolsó fogat hajtója részeges volt, azért kellett levenni a szekérről, de gondunk lesz rá, hogy legyen fogata a négy községnek. Az, hogy a tsz, ami tulajdonképpen az itteniek gazdasága, ma már alig képes eltartani a lakosságot, az annak köszönhető, hogy nem tehettünk mást, mint követtük a szabályozókat. Más ezelől kitérhetett, de errefelé nincs annyi erő. Aki tehette elment, Gyarmaton építkezett a Rózsalaposon, vagy még távolabb. Akik maradtak, azoknak össze kell fogniuk. A párt, a KISZ, a HNF munkájának koordinálásában még nagyon sok a tartalék. Ami pedig az ország belsejében történik, arra a kisna- ményi pártalapszervezetnek nincs befolyása — nagyjából ezzel a tanulsággal zárult a hosszúra nyúlt, és nagyon élesen vitázó taggyűlés. Esik Sándor Ne érezzék magukat kirekesztettnek A kisszövetkezet érdekképviselete Vitázók Kisnaményban Rácz Gyűl»
