Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
1988. március 5. OO felelősség? . fenntartani a felelősség- iliség intézményes mecha- usait. Felelősre találása, /ezése, leváltása és meg- etése látványos akciók, de sztéma, amelyben a fele- iség újra termelődik, álján újra termeli a vélet- elelősöket. cább azt kellene vizsgál- :, hol tűnt el viszonyaink- iz erkölcsi felelősség. En- épp a múltelemzések ta- gai győznek meg arról, akkor és olyan mértékamikor és ahogyan el- k társadalmunk gazdasá- úitikai és személyes szfé- ól a gazdasági, politikai emélyes individumok. elősök és felelősségre vo- létezett akkor is, amikor ném létezett egyéni meg- ánulás. Felelősség azon- mint a tettek véghezvite- íegelőző és bennük közre- feltétel, az individuali- dtétele nélkül nem létez■a. hogy a körülmények mával takarózunk, hogy an azt állítjuk: semn mértékig sem lehetünk sek, ténylegesen korláto- felelős mivoltunk indít, inként vállalt felelősség ikei korlátozottak. S a sség ezért lesz kerülendő í, mert csak a felelősség- nás formájában találkozik vele. Felelős mivoltunk atározásában a felelősség :si szempontjai esetleváltak, s ez arra látszik I, hogy a felelősség, mint el, nem az erkölcs szfé- an, hanem a társadalom szeleteinek felelősségi vi- aiban jönnek létre.-.vetett bizonyítékul szol- tnak erre a szocialista ■s lényegét megfogalmazó kísérletek, amelyek an- illandó elvévé nem a fe- éget (a felelős magatar - amely eseti következmé- en lehet jó és rossz) tet- ianem a tökéletességet. A ilista erkölcstanban je- rő és állandósult tökéle- jeszmék egyenes követ- ányei a szocializmus, tökéletes társadalombe- zés, vagy tökéletes ál- ervezet előfeltevésének. sajátosságában őrződött a sztálini felfogás lényeié a felfogásé, amely tör- leg a 20-as évekbeli ország konkrét viszonyait ,e ki és amely ideológiája a berendezés kiépítésére uló politikai törekvésekidolatmenete a követke- kisajátított magántulaj- ilapján létrejött állami Ion — társadalmi tulajéi teljes érdekazonosságot teremt. Ezt a párt, a munkásosztály élcsapata közvetlenül fejezi ki. S minthogy az igazsággal ellentétes érdekeltsége ily módon nem lehet, s mert törekvésének világnézeti kiinduló elvei, nem szorulnak magyarázatra, lépései szükségképpen helyesek. Ez az okfejtés politikát, politikai tuuda- tosságot, mint abszolút tudást tételez fel. A morális-abszolu- tízáció a politika feltétlen igényéből ered. Lehet vétek nélküli, teljességgel feddhetetlen egyén, ha lehet tökéletes társadalom. Utóbbit a tökéletes politikai akarat reprezentálja, amely túlteheti magát gazdaságon, tudományon és erkölcsön. Ebben van csalhatat- lansága is. És mindenki vétek nélküli, aki a politikai kezdeményezéseket hajtja végre. Az abszolút tudás feltételezése olyan hiba, amelyet elméleti megfontolások alapján tudni lehetne, ami a megvalósulások felől is állandóan korrigálható lenne. Miért van mégis, hogy a politika nem az önhelyesbités, az önkorlátozás lehetőségeit választja? Minthogy elismertségének alapját nem csupán tényleges működésének mikéntje képezi, hanem e működés önmegítélése is, a hiányos tudás (egyébként természetes állapotának) előzetes (vagy utólagos) lerakásával kapcsolatban van bizonyos ellenérdekeltsége. Ezért a döntések mindig a nekik megfelelő megoldások légkörét hordozzák. Ennek rendkívül súlyos következményei lettek a felelősség, rfíint erkölcsi kategória szempontjából is. A felelősség abszolút és kizárólagos vállalásával általánossá tette a nem felelősséget — a felelőtlenséget. Saját hatókörében végletesen korlátozta az egyéni megnyilvánulást, a hirdetett bizonyosság által. Hiszen ahol nincs kételkedés (csak kételkedést nem ismerő hit) ott nem lehet felelősségtudat. . Aki nem lát problémát, nem élhet át felelősséget sem. S ahol a tettek helyessége abszolút garantált, ott a felelősség problémája csak mint szolgálatként vállalt érdem vetődhet fel. (Másrészt az elkülönült politikai intézményrendszer csak önmagának tartozik vele.) Maga ítéli meg saját felelősségét anélkül, hogy ezt mások számára lehetővé tenné. Az abszolutizált felelősségelhárítási törekvéseket is kitermel. Mindenekelőtt a félelem pszichózisát. Félelmet attól, hogy a társadalomban mégis csak meglévő visszásságok valamelyike a politika felelős cselekvőivel összefüggésbe hozható. A társadalomtól visszavont felelősség mellett ezért felelősöket kellett találni, s találtak is, ha a szükség ezt diktálta. Hangsúlyozni szeretném, hogy létrejöttének időszakában a politikai szféra túlsúlyossága indokolt volt, csak politikai eszközökkel, a politikai hegemónia társadalom egésze fölé történő kiterjesztésével lehetett megtörni a volt uralkodói osztály hatalmát. Ennyiben tehát a politika általános — közös érdekeket reprezentált. Ez azonban a felelősség egy fajta túlvállalását hozta magágával. Elvonatkoztatást az egyének tényleges szociális meghatározottságaitól. Megváltoztatásukat racionális nevelési eljárások alkalmazásával vélte megvalósíthatónak. Ezzel önmagát ruházta fel tiszta ésszerűség hordozójának tehetségével, s a tömegeket kis- korúsította, akadályozta azt, hogy a társadalom más szubjektumai és egyénei történelmi szubjektumokká válhassanak. Ráadásul lassan végbement a felelősség megszemélvesülé- se a pártban, megtestesülése egyes vezetőkben, amely akik egyedül képes, képesek és egyedül hivatott, hivatottak üdvözítő megoldásokat találni, amelyeknek, akiknek feltétlen igaza, igazuk van más egyénekkel szemben, amelynek, akiknek ez a képessége nem bizonyítandó, hanem előfeltételezett. A túldimenzionált tudás utópisztikus célokat szült, a megvalósításban türelmetlenséget és erőszakot. És ésszerűtlensé- get, amely mint elmaradott tudatállapotú, vagy ellenséges beállítódású egyének ésszerűtlen, vagy tudatosan kártékony cselekvése nyert magyarázatot. Természetesen nincs módomban részletezni a kérdés egyéb összefüggéseit. Ez a rövid áttekintés csak annyit szeretne jelezni, hogy a morális felelősség kérdése elméletileg és gyakorlatilag is megköveteli a szocializmus gazdasági viszonyainak újraértelmezését és a gazdaság olyan működésének megszervezését, amelyben saját törvényszerűségei érvényesülhetnek A vállalat és a vállalkozás csak a tényleges gazdasági szubjektumokként alakíthatják ki moráljukat. Politikai intézményeink csak relatíve és önálló egységekként, az egyének csak teljes jogú állampolgárként. Végül is: a mienk a felelősség. Felelősségünk, hogy miénk lehessen. Részlet az Erkölcs és világnézet a mai magyar társadalomban című békéscsabai elméleti konferencián elhangzott felszólalásból. Kiss Gábor Egy arc a Szomszédokból Beszélgetés Koltai Jánossal Koltai János az általa írt A! bért Schweitzer című darab címszerepében Bencze Ilonával — Amíg várakoztam önre, nézegettem a Madách Színház ajtajaira kiragasztott mii sorplakátokat. Csupán a Mohács című Hág Gyula-darabban találkoztam a nevével. — Valóban, most csak ebben az egyben játszom, a többi lekerült a repertoárról. Egyébként értem a fel nem tett kérdést, s válaszolok is rá: nem érzem „kisemmizettnek” magam, nem kenyerem a panaszikodás. Nem hasonlítok ,,az ide nekem az oroszlánt is!” — típusú színészekre. — Gondolom, azért nem kéri az „oroszlánt”, mert hires arról, milyen sokoldalú. Fest, díszleteket tervez, ír, dokumentumfilmeket rendez, játszik. — A felsoroltak többségét múltidőben kellett volna mondania. Valóban, rendeztem kisfilmeket, elismerő kritikákat kaptam, de a Balázs Béla Stúdióban is sok volt az eszkimó, és kevés a fóka. Kihasználhattam volna a kedvező szelj árást, de nem akartam elvenni a diplomás rendezők kenyerét. Különben sem vagyok könyöklős típus, az erőszakosságot gyűlölöm, s megérzem másokban ezer kilométerről, szél ellen is. A színdarabírás? Bemutatták a Madách Színházban első drámámat, az Albert Schweitzert. A kritikusok keményen nekimentek, ami nem volna baj, de olyan értetlenséggel szemlélték, s annyira mást kerestek benne, mint amit én megírtam, hogy elment a kedvem a színdarabírástól. Említette a díszlettervezést is. Amikor felkértek, örömmel dolgoztam, de már évek óta nem kaptam megbízást, s mint előbb mondtam, nem szeretek erőszakoskodni, munkáért házalni. — Akkor hát mivei tölti a napjait? — Festek, mert a képzőművészet jelentős helyet foglal el az életemben, dolgozom a televízióban, s most a Madách Színházban is újabb munka vár rám. Februárban mutattuk be a Dr. Herz című új magyar musicalt, ebben kaptam szerepet. — Már többször említette a festészetet. Ügy tudom, ön nemcsak lelkes amatőr ... — Valóban, négy évig jártam a képzőművészeti főiskolára, elvégeztem a festő tanszakot. Igaz, a diplomát nem vártam meg, több társammal átmentünk a szín- művészeti főiskolára. Egyikükből-másikukból filmrendező, belőlem színész lett. Az ecsetet azonban sose tettem He — Mikor végezte el a színművészeti főiskolát? — 1963-ban. Nagyon jó évfolyam volt a miénk, együtt jártam Koncz Gáborral, Hau- mann Péterrel, Nagy Annával, Horesnyi. Lászlóval (ma mindannyian a Madách Színházban dolgozunk), Gyön- gyössy Katalinnal, Högye Zsuzsával, Szabó Kálmánnal, Harsányi Frigyessel. A főiskola után Szegedre kerültem, s az első évadban sok szép feladatot bíztak rám. Játszottam a Romeo és Jeanette-ben (Anouilh darabjában), az Altona foglyaiban, A tanítónőben éri voltam a tanító, a Hamletben a Színészkirály, s még operettben is színre léptem: Kossuth szerepét alakítottam a Mária főhadnagyban. Aztán közbeszólt a film: Kosa Ferenc, aki szobatársam volt a kollégiumban, fontos szerepet bízott rám első alkotásában a Tízezer napban. Ezt több mint két évig forgattuk, fantasztikusan nehéz és gyönyörűségesen szép munka volt. Azt sem bántam, hogy „kiköpök’’ a színpadról, hogy lehetetlen egyeztetni a forgatást a színházi próbákkal. A színház vezetői egy idő után már nem nézték jó szemmel, hogy a társulat tagja vagyok ugyan, de szerepet nem bízhatnak rám. 1965-ben már nem újították meg a szerződésemet. — Viszont a Tízezer nap hatalmas sikert aratott... — Később. Előbb azonban — bár több jelenetet újra kellett forgatni — dobozba parancsolták a filmet, s csak 1967 májusában kerülhetett a közönség elé. Szinte egyidő- ben mutatták be itthon és a canríes-1 fesztiválon. Kosa Ferenc rendezői díjat kapott, s a kritikusok (idehaza és külföldöm egyaránt) felsőfok - ban írtak a filmről. — Ügy tudom, önnek nem ez volt a bemutatkozása, hiszen már főiskolásként felfedezték Fábry Zoltántól jelentős feladatot kapott a Két félidő a pokolban című emlékezetes alkotásában. Sosem felejtem el azt a jelenetet, amikor az otthoni hírekre vágyakozó munkaszolgálatosoknak az őrmester postai levél helyett száraz faleveleket oszt szét. Egyikük, Géza, a humanista irodalmár a falevélről olvasni kezdi József Attila Ódáját, Géza szerepét ön játszotta, s a nézők és a kritikusok azonnal felfedezték a még ismeretlen főiskolást .. . — Nagyon szerettem ezt a filmet, Fábry Zoltánnal öröm volt dolgozni, akárcsak később Jancsó Miklóssal, Kovács Andrással, akik több filmjükben is szerepeltették.. De ennek ma már lflf-15 éve. Azóta sem tudom, mér+ej/an a Lumumba utcai filmgyár. — De azt tudja merre van a televízió^ .. — Azt hiszem, most a Szomszédok című sorozatra gondol. Amikor felhívott Horváth Ádám rendező, hogy játsszam el Gábor Gábort, akkor még úgy tűnt, kis epizódszereplő lesz az egyik részben. De aztán valahogy beleszövődött a történetbe ez a furcsa alak. K. Gy. uskó Károly képe: Utca SZEPESI ATTILA: ■ A szárnvlrvelű fa közel az első tücsökszóhoz hamvazószerdához közel bábrej.tő fára fölfelé kapaszkodva fiam után ^ limeszek bolyongója kandi sárkányeregető szél si káról muzsikaszó arktiszi kutyák ugatása fönn szarkafészek őskori ég s föld között a bozótávors éteri létrán fölfelé lombot álmodva szárnyakat jégcsap-szimfóniát fülelve két odú között a télutói napsütésben országló lecsupált bohóc szemem lehúnyom hallani | ezer csivogó magtörő szárnyak vöröse közelít csapatban kószáló pirók I s függve a kristály ég alatt hőkölve madárijesztőként szárnyleveiű fa ) | viszi a kopár évszakot
