Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
dr. Mócsán János megyei főügyészhelyettestől Január 1-jétől jelentősen módosult két alapvető törvény: a Büntetőtörvénykönyv és a Büntető Eljárási Törvény. Mielőtt erről kérdezem, az aggályomat fogalmazom meg: a túlzottan gyakori változások miatt még a jogász sem igazodik el könnyen a paragrafusok között. Akkor miért ez a módosítás? — A jogalkotás iránt mindig is alapvető igény, hogy kövesse az élet változásait, így felelhet meg a lehető legnagyobb mértékben funkciójának. Jogosnak tartom az aggályait — amelyek szakmai körökben is megfogalmazódnak — ugyanakkor azt is hangsúlyozom, hogy hazánkban a gazdaság és a társadalom rohamosan változik. Egyben fel kell használni a bevált tapasztalatokat és egyszerűsíteni is kell. Ezek magyarázzák, hogy a valamikor 100 évig is mozdulatlan Btk most egy évtizedet sem „bír” ki. Vagyis a jog akkor szolgálja jól a társadalmat, ha figyelembe veszi az abban bekövetkező változásokat, így mentesítheti a közösséget a káros hatásoktól, segítheti az eredményes bűnüldözést. Aki nálunk él sok mindent mondhat társadalmunkra, csak azt az egyet nem. hogy az állapota változatlan. A jog még így sem képes napra készen nyomon követni a fejlődést — ez azt hiszem természetes is. A Vagyis a társadalmi-gazdasági élet új ^ jelenségei indokolták a változásokat. Milyen újdonságokról van szó tulajdonképpen? — Ezek közül bármit is nehéz kiemelni. A büntetések és intézkedések körébe lépett be néhány, jogrendünkben eddig nem alkalmazott módosítás és egy új büntetési forma. Ezek lényege, hogy árnyaltabban lehet ítélkezni; a bíróság a bűnt elkövető személyéhez és a cselekményhez jobban igazodó büntetést szabhat ki. Ilyen új büntetési forma például a közérdekű munkára való kötelezés, amely a javító-nevelő munka új végrehajtási formája. A bíróság ezután arra is kötelezhet, hogy szombaton, vasárnap, illetve a szabadság vagy a szabadnap terhére, díjazás nélkül dolgozzon a bűnelkövető. Hol és mit? — Hogy hol, azt a megyei tanács illetékes osztálya jelöli ki. Elsősorban szolgáltató jellegű munkahelyeken, mint mondjuk a közterület-fenntartó vállalatnál, a kórházban — vagyis olyan munkahelyeken, ahol szombaton és vasárnap is üzemelnek. ^ Elképzelhető, hogy a büntetést utcák takarításával tudják le? — Természetesen. Ide kívánkozik azonban, hogy ha a közérdekű munkára kötelezett nem tesz eleget az ítéletben megfogalmazottaknak, büntetését szabadságvesztésre változtatják. Ettől eltekintve a munkavégzéssel kapcsolatban személyes szabadsága nem korlátozható. A Milyen esetekben és kiknél alkalmaz- ^ zák a büntetésnek ezt az enyhe formáját? — Elsősorban azokkal, akik a társadalomra kevésbé veszélyes cselekményt követnek el. Hangsúlyoznám még, hogy a közérdekű munka nem azonos a szigorított javító-nevelő munkával, de a megjelölt helyen végzendő javító-nevelő munkával sem. És el kell határolni természetesen a közhasznú munkától, amely nem büntetés. Ha már itt tartunk: bővült a szigorított javító-nevelő munka alkalmazási lehetősége. Eddig csak a közveszélyes munkakerülés miatt elítélteknél lehetett ezt a büntetést alkalmazni, most a bíróság a vétségnek minősülő üzérkedés, gyermek-, szülő-, stb. tartás elmulasztása, üzletszerű kéjelgés, vagy annak elősegítése esetében is. Tiltott szerencsejáték szervezése, orgazdaság, kitartottság és a kerítés bűntette miatt elítéltekkel szemben is el lehet még járni ílv módon. Tehát a munkára nevelés skálája bő- vült? — Igen. És külön hangsúlyt kapott a módosított Btk-ban a közélet tisztasága. Megszűntek a korábbi ellentmondások, joghézagod önmagában is jelzi ez, hogy a közélet tisztaságának megóvásához alapvető társadalmi érdek fűződik. Lényegesen súlyosabb büntetőjogi következményekkel kell számolnia annak, aki lyen bűncselekményt elkövet. Legfontosabb változást az úgynevezett gazdasági vesztegetés körében találhatunk. A korábbitól eltérően — amikor az állami-társadalmi, illetve szövetkezeti szerv vagy egyesület önálló intézkedésre jogosult dolgozója volt csak büntethető, most már a szervek valamennyi dolgozóját, illetőleg tagját büntethetik kötelességszegésért, vagy azért, mert kötelessége teljesítéséért előnyt kér, azt, illetve annak ígéretét elfogadja. Büntetendő ezután nem csak az lesz, aki kapja, de az is, aki adja, vagy ígéri az előnyt. Egyszerűsítés, könnyítés, egyértelműbb felelősség... Vajon ez a jogalkalmazás új célja? — Miért és hogyan változott a büntetőjog? — Kit kötelezhetnek közérdekű munkára? — Mikor bűncselekmény az üzérkedés? — Hogyan és meddig lehet letartóztatni? Dr. Mócsán János (51 éves) 1981 óta a megyei főügyész büntetőjogi helyettese. Tősgyökeres nyíregyházi, az ELTE állam- és jogtudományi karának elvégzése után visszajött szülővárosába. Mindmáig első és egyetlen munkahelye az ügyészi szervezet, ahol 29 éve dolgozik különböző beosztásokban. Konkrét területe a nyomozás törvényessége feletti felügyelet és a büntetőbírósági ügyekkel kapcsolatos ügyészi tevékenység irányítása, ellenőrzése. — A módosítás jelentős része e célt szolgálja. Az élet tűzte napirendre a gazdálkodási kötelezettség megszegése vétségével összefüggő változásokat. Ezt a bűncselekményt az követheti el, aki termék előállítására, felhasználására, forgalmazására, bejelentésére, rendelkezésre bocsátására, készletben tartására, vagy kezelésére vonatkozó kötelezettségét úgy szegi meg, hogy az a népgazdaság érdekeit sérti. Lényegében egyszerűsített ez a módosítás is. E kötelezettségeket eddig gazdasági szabályok, illetve országos hatáskörű szervek utasításai írták elő, ezután kormányhatározat mondja ki: milyen gazdasági szabályok megsértése bűn- cselekmény. így megszűnik az eddigi bizonytalanság, egyértelművé válik a felelősség és a bűnösség megállapítása is. A A módosított Btk lehetőséget ad arra, w hogy a bíróságok több bűncselekmény esetében a próbára bocsátás alkalmazásával éljenek. Mi lehet az oka ennek az egyértelmű enyhítésnek? Ki se merem mondani: talán csak nem az, hogy az elítéltek nem férnek el a büntetés- végrehajtási intézetekben? — Valóban zsúfoltak a BV-intézetek, a módosítás oka mégsem ez. Inkább az, hogy akiket eddig próbára bocsátott a bíróság, kevés kivétellel kiállták ezt a próbát. Ezért látták úgy a törvényhozók, hogy ha eddig 2 éves büntetési tételig alkalmazhatták, ezt most 3 évnél nem súlyosabb esetekre is kiterjesztik. A próbára bocsátás egyébként gyakorlatilag azt jelenti, hogy a bíróság a büntetés kiszabását halasztja el. Mit takar az új Btk-ban megfogalmazott kifejezés, amely szerint az üzérkedést akkor büntetik, ha az folyamatos? — Nyilvánvalóan azt, hogy egyetlen — e jogi szabályozás körébe tartozó — cselekmény (így a jogosulatlan kereskedelmi tevékenység, jogosulatlan vállalkozás, áruval gazdaságilag indokolatlan közbenső kereskedés) nem bűncselekmény, még csak nem is szabálysértés. Akkor sem, ha mondjuk ezer kvarcórát vásárol és ad tovább egyszerre egy üzér? — Ügy tűnik: akkor sem. Azt hiszem, hogy ennek a módosításnak is az élet lesz a próbája. Az majd eldönti, helyes-e a kialakuló joggyakorlat, vagyN nem. Hiszen itt még arról is szó van, hogy aki a jogosulatlan tevékenységhez utóbb — vagyis még az elsőfokú bíróság érdemi döntéséig — a hatósági engedélyt megkapja, büntetése korlátlanul enyhíthető, vagy mellőzhető. ^ Az eddigiek alapján bizonyosan másban is felvetődik: nem túlságosan elnéző-e a módosított Btk? — Azt hiszem, nem ok nélkül. Már most is felbukkannak kételyek — és nemcsak az ügyészi szervezetben, — egy-egy ilyen „egymozzanatú” cselekmény megítélése hogyanjáról — például a kísérlet, az értékesítési szándék tekintetében. Ismétlem: az élet adja majd meg erre is a végső választ. Reméljük nem csattanósat, mert például az üzérkedés esetében a folyamatosság elbírálásához a magyar nyelv vastag értelmező szótára sem ad kielégítő választ... ^ Beszéljünk inkább a büntető eljárás változásairól. Mi vezette erre az illetékeseket? — Alapvetően az eljárás gyorsítása, egyszerűsítése. Megerősíteni a bevált rendelkezéseket, megszüntetni a felesleges és az eljárást bonyolító szabályokat. A törvény jellemző vonása: jobban elkülönülnek a rendőri nyomozószervek és az ügyészség feladatai. A rendőrség önállóbban, erőteljesebb parancsnoki irányítás és ellenőrzés mellett gyorsabban, hatékonyabban és felelősségteljesebben dolgozhat. Ez nem jelent visszalépést az előzőekhez képest? — Egyáltalán nem! A törvényességi garancia változatlan, csak a forma és a mechanizmus más. Az ügyész ezután is gyakorolja a törvényességi felügyeletet, s indokolt esetben bármikor közbelép. De feleslegesen soha. A Ezután kizárólag az ügyész dönt az előzetes letartóztatás elrendeléséről. Ezt mi indokolja? — Erről eddig is az ügyész döntött. Most erősödött az a törekvés, hogy jobban érvényesüljenek a személyes szabadság alkotmányos garanciái. A változás fő oka azonban, hogy hazánk egy sor nemzetközi egyezményhez csatlakozott, amelyek e garanciákat egyenesen megkövetelik. Ez a megoldás közelít a nyugati jogrendszerből ismert vizsgálóbírói intézmény gyakorlatához. Az előzetes letartóztatást kiváltó okok száma csökkent, feltételei szigorodtak. A letartóztatás csak akkor rendelhető el, ha elengedhetetlenül szükséges is. A személyi szabadság alkotmányos garanciáit csak helyeselni lehet. A kérdés másik oldala viszont: maradt-e elegendő garanciája a társadalom védelmének? — A jelenlegi szabályozás biztosítékot nyújt arra is, hogy a szűkebb vagy tágabb környezetre különösen veszélyes (a súlyos bűncselekményt elkövető) személyeket a jövőben is előzetes letartóztatásba helyezzük. Megváltozott a nyomozás határideje is. Mennyiben? — A törvény a bűnügyi nyomozásra az eddigi egy hónap helyett — amit havonként kellett meghosszabbítani — a vétkességnél 6 hónapos, a bűntettnél egyéves időt maximált. A nyomozást elrendelő rendőr, vágj' az ügyész egyben határidőt köteles tűzni a nyomozás befejezésére. Ettől is a bürokratikus vonások kiiktatását, az ügyintézés gyorsulását remélhetjük. Nyugati jogrendszerben a szabadlábra helyezés feltétele az óvadék. Ehhez hasonlít a nálunk most bevezetett „biztosíték”? — Nem. Ez kizárólag a külföldön élő (aki egyébként lehet magyar is) terhelt ellen folytatott nyomozás során engedélyezhető! Kérelmére a vádirat benyújtásáig az ügyész, ezután a bíró engedélyezheti bizonyos ösz- szegű biztosíték letétbe helyezését. Az is csak akkor, ha a terheltet előre láthatóan pénzbüntetés kiszabására, vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezik majd. A külföldi így a bíróság döntése előtt elhagyhatja az országot. Előzetes letartóztatást viszont nem helyettesíthet a biztosíték. Most, hogy nagyjából sikerült bemutatni az új törvényeket, zárhatjuk-e azzal a beszélgetést, hogy a jövőben nyugod- tabban alhat a becsületes, törvénytisztelő állampolgár? — Miért ne! A törvényesség garantálására változatlanul rendelkezésre állnak a jogi eszközök. • A főügyészhelyettes is nyugodt afelől, hogy minden tekintetben hasznosak a módosító rendelkezések? — Teljes meggyőződéssel vallom, hogy általában igen. Köszönöm a válaszait. Kopka János ... jó néhány dicséretnél érdemes odafigyelni a cinikus megjegyzésre: mihez képest. Mármint milyen viszonyítási alaphoz mérünk, mennyire reális a büszkélkedés. Mondok is gyorsan egy példát. A fehérgyarmati ruházati szövetkezetben — írtuk meg lapunkban — a bérklubhoz csatlakoznak. Vagyis olyan termelési feltételeket vállalnak, a itőkésexportot úgy akarják növelni, hogy ennek ellentételeként az átlagostól jobban emelhessék a béreket. Dicséretes a törekvés, de ha mellé tesszük, hogy ennél a szövetkezetnél a dolgozók havi bére közelebb van a négyezer forinthoz, mint az ötezerhez, miközben az országos átlag meghaladta a hatezret is, már korántsem olyan kedvező a kép. A törekvés, hogy végre behozzák a lemaradást Fehérgyarmaton is, mindenképpen elismerésre méltó. Hiszen már alig vannak olyan régi emberek a szövetkezetben, akik emlékeznének a húsz évvel ezelőtti magatartásra, amikor többek között azért nem emeltek béreket, mert az alacsony pénzért is bőven volt jelentkező, másrészt nagyon tetszetős volt az év végi részesedés, mégha a tíezetök többszörösét vették is fel a munkásokénak. Ennek a böjtjét jelenti a mostani alacsony átlagbér, amin (változtatni kell. A viszonyítási alappal máskor is baj lehet. Sokszor örvendezünk azon, hogy termelőszövetkezeti melléküzemekben megteremtik a helyi foglalkoztatást. Közben sokszor elfelejtjük nézni, milyen munkát, milyen feltételeket vállaltak. Mert gyakran megesik, hogy másutt már az ócskatelepre kerülnének azok a textilipari gépek, amelyekkel „vidáman” termelnek nálunk — természetesen alacsony hatékonysággal, valóban csak a pillanatnyi foglalkoztatás érdekében, mert az időnként megszűnő, gazdaságtalanná váló üzletek bizonyítják, hogy ez csak pillanatnyi előny. Egyáltalán nem akarom lefitymálni azokat az erőfeszítéseket, amelyek egy-egy eredmény elérése mögött rejlenek. Csak éppen észre kell venni, hogy néha érdemes elővenni a népi mondást: többet ésszel, mint erővel. Ezúttal azokra a pályázatokra gondolok, amelyek lehetőséget adnak a gyorsabb növekedésre, olyan beruházásokra, amelyek révén javulhat a minőségi munka. A területfejlesztési alapból például a megyei tanács több milliót osztott ki, Kisvárdán a Vulkán Öntödei Vállalatnál ezek a forintok is kellettek a lakossági kötvények és a hitel pénzével együtt ahhoz, hogy energiatakarékos főzőlapokat gyártsanak. Már próbálják az új, elektromos kemencéket, amelyek a korábbi, nyers fizikai munka helyett sokkal jobb körülmények között, magasabb minőségű öntvények előállítására képesek. Márpedig ha a vállalati gondolkodás megmaradt volna azon a szinten, hogy majdcsak segít valaki nekik, akkor ebből a beruházásból aligha lett volna valami. A változtatások érdekében felfokozott tempót szükséges diktálni a legtöbb helyen. Így bizony nem maradhatnak meg nyugodtan párnázott székükben azok a vezetők, akiknek eddig elég volt némi kis többlet az előző évhez képest, hogy utána learassák a babérokat. Ismerem az egyik példát, a nyírbogdányi köolajfeldolgozó munkáját, ahol évente 10—15 új termékkel jelentkeznek a piacon, mert tudják, hogy ha tökésexportra akarnak termelni, akkor az nyer, aki mindig a legújabbat produkálja. Itt nyilván nyugodtan nézhetnek a jövőbe. Ám nem biztos, hogy ugyanez mondható el a MEZŐGÉP néhány egységénél, ahol — vagy a saját nehézkességük, vagy a központi korlátozás miatt — évek óta alig változott valami, régi gépekkel olyan berendezéseket állítanak elő, melyek aligha volnának versenyképesek a világpiacon. Könnyű bírálni — mondják, ezért a mihez képest megfogalmazásban mégiscsak elismerem a külső körülményeket, az önmagunkhoz történő fejlődést. Azonban újra hozzáteszem, hogy ez nem lehet mentség, mégcsak elégedettségre sem adhat okot, mert a megmérettetésünk egyre inkább a világhoz képest történik, a nagy versenyben azok maradnak le, akiknek alacsonyabb a mércéjük. Lányi Boton d KM HÉTVÉGI melléklet 1988. március 5.
