Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-31 / 77. szám

4 Kelet-Magyarország 1988. március 31. Ezt az oldalt az Ingva­ron megjelenő Kárpáti Igaz Szó munkatársai ír­ták — hazánk felszaba­dulásának 43. évfordulója tiszteletére. „Csak tavasz legyen szintéin...” zés egy kissé még új dolog számára, bár mint elmondta, nagyon igyekszik, hogy pó­tolj ja 'mulasztásalit. Férje 'ter­vezőmérnök. Lánya a 4. sz. Kossuth Laljos középiskola .hetedikes- tanulója. Már ő is próbálgatja toliét, néhány prózai írása lapuinkban ik megjelent. — Mint minden édesanya, én ,is a legjobbakat alkarom lányomnak — mondja. — Azt, hogy ns hagyja magát emberkéket, akiket el akar­tak hurcolni. A sorsukra ha­gyott gyermekeket, akik így menekültek meg a haláltól, Cserverjyovö község lakosai vették gondjaikba. Néhányan tér üte tünkön telepeditek le, de a 'többiek közül sokan még mindig visszajárnak. Kriszti­na Kerita róluk int poémájá­ban. — Mostanában mintha haj­lamosabbak lennénk arra, hogy felnagyítsuk bajainkat A harmincasok nemzedé­kéhez tartoznak. Ahhoz a korosztályhoz, mely számára a háború már csak történe­lem. Füzesi Magdát és Hrisztina Keritát — róluk van ugyanis szó — nemcsak a nemzedéki egyiüvíétartozás rbkonitja, ha­nem a hivatásuk is. Mind­ketten költők, de amíg Mag­da magyarul, Hrisztina ukrá­nul fejezi ki gondolatait, ér­zéseit. Örülni a szépnek Füzesi Magda, a Vörös Zászló c. beregszászi járási lap munkatársa, a Szovjet­unió írószövetségének tagja, területünk .ismert költő je. — Nagyon rossz gyerek voltam — meséli. — Édes­anyámnak sok baja volt ve­lem, mert állandóan cstota- lanságokon törtem a fejem. Valószínűleg csak a kíván­csiság hajtotta. Mindent tud­ni, ismerni akart. S elmon­dani gondolatait, érzéseit. Gyermekkori verseit nem őrizte meg. Valahogyan ak­kor még nem tulajdonított nagy jelentőséget áz egész­nek. Pedig már akkor ;is vol­taik olvasói. Egykori pedagó­gusaitól tudjam, hogy szülő­falujában, Nagyberegien kéz­ről kézre adták verseit. Érettségi után még - köze­lebbi kapcsolatba került a betűkkel. Nyomdász, majd újságíró lett. 25 éves korá­ban Gyöngyvirágok címmel adják közre első versesköte­tét, melyet még kettő követ. — Mindig lelkiiismenetfur- dalásom van, ha a költészet­tel szembeni adósságaimra gondotok — folytatja Magda. — De a versíráshoz magány­ra van szükségem. Az pedig nem mindig adódik. Kevés olyan alkotót isme­rek, aki olyan szigorú lenne önmagával szemben, mint ő. Nyíltan beszél hibáiról. Azt mond'jla, így könnyebben győzi le az akadályokat. S erre okítja azokat a tollfor- gató gyerekeket is, akiket a Kísstúdióha tömörített. Feleség és édekanya. Nem­rég költöztek külön a szülők­től. Beregovón élnek. A fő­Az ukrán és magyar költészet estjén Páldi András magyar főkonzul megnyitja a rendezvényt. eltéríteni szándékától, legyen határozott, tudjon örülni a szépnek. Természetesen mindehhez békére, nyuga­lomra van szükség. Áz egész élet Ungvár egyik új lakóne­gyedében álló tömibház hato­dik emeletén kicsapódik a lift ajtaja. Rövid csengetés után egy vékony . gyermek- hang érdeklődik kilétünk fe­löl. Hamarosan a háziasszony invitál béljeibfo bennünket: Hrisztina Kerita. Szerencsére 'kötetlen a munkaideje, úgy osztja be, ahogyan áz néki megfelel. De azért körülbelül minden nap vannak ismétlődő feladatai. Ilyen példáq! a főzés. Azt Valija, hogy az együtt 'töltött órák szilárdítják a családot, szorosabbá fűzik annak kötélékeit. Faluhelyen imég most ,is. .'kevesebb a vá­lások száma, s ebben annak lis szerepe van, hogy több időt töltenek, együtt, jobban megismerik egymás termé­szetét. Egyébként ő is falun született, a huszti járási Dna- govón, ahol ma is otthon ér­zi magát. Az 1988-ias esztendő a köl­tő Hrisztina Kerita számára sikeresen indult. Odkrovenn- jia (Kinyilatkoztatás) címmel nemrég jelent meg harmadik könyve, melyben versek és költő} elbeszélések Ikaptaik helyet. Poémái között az egyik legsikerültebb az „ .,. I vsze zsityja" („ ... S az egész élet”) című, melyben a hábo­rú egyilk szörnyű mozzana­tát eleveníti fel. 1941. június 18-án a belorussziai Banano- vicsi közelében egy úttörőtá­bor nyílt. A szovjet gyere­kekkel együtt külföldön élő antifasiszták lányai és fiai pihentek itt. Néhány nap múlva horogkeresztes német repülőgépek jelenték meg az úttörőtábor felett... Később 1944 augusztusában a ikárpá- tontúli Zsormava közelében a hitleristák kikergették a va­gonokból a megkínzott, ki­éheztetett, különböző nyel­ven beszélő, védtelen, apró — fogalmazza meg. — De a imúit vetületében felértéke­lődik j,elen'ünk. Nekünk, nők­nek, anyákrtíák, feleségeknek 'jobban kell odafigyelni arra, hogy az öröm ne kerüljön el bennünket. Hiszen ezer és ezer olyan dolog van, ami el- 'íéledteti az apró bosszűsógo- ,kat. Engem például az is jó­kedvre tud deríteni, ha ke­Fflzesi Magda kötőnő közép­iskolások között. (M. Marko­vi cs) zem nyomán gyökeret ereszt .egy növény, vagy virágba bonul az orgonatookor. Nyugodt, kiegyensúlyozott ember, termékeny költő. S mindez nemcsialk tehetségé­nek, akanatámalk tudható be, hanem annak is^ hogy férjé­ben, Vaszil Váradi hatköte­tes költőben, hű segítőtársra talált. ... / Csak taivasz legyen szüntelen... j meg nyár és ősz és újra tél / — írja egyik legszebb versében Füzesi Magda. Az élet folytonossá­gának, a békének az óhaja hallatszik ki a fentebb meg­szólaltatott költőik szavaiból is. Ezen a szép tavaszi ünne­pen lehet-e ennél szebb kí­vánság? Bornemissza Eszter Eiyeiraigí partnerek A mikor annak idején a mozdonyszínbe kerültem dolgozni, védnök-szakoktatóm mindjár az ele­jén elbeszélgetett velem a munkáról, annak szépségéről és nehézségeiről, majd végezetül, mintegy összegezésként, megjegyezte: véssem egy életre az eszembe, hogy soknemzetiségű egységes családba kerül­tem. Bár sokan más-más nyelven gondolkoznak-be- szélnek, mégis jól megértik egymást, hisz a célok, fel­adatok közösek, vállvetve, együttesen kell azok va­lóra váltására törekedni. Nos, azóta hosszú idő telt el, de ez az elv. szemlélet mitsem változott. Az együvétartozás érzése tehát természetes dolog vállalatunknál. Mindazon túl alapszervezetünk és párt- bizottságunk egyik fontos feladatának tekinti a dolgo­zók internacionalista nevelését. A megkülönböztetett figyelmet mindenekelőtt az indokolja, hogy a közel 900 főnyi munkaegyüttesben 17 különböző nemzetiség kép­viselői tevékenykednek, a 17 tagú alapszervezet révén pedig jól érvényesül a pártbefolyás. Kivált a pártcso­portokon keresztül, amelyek a tömegek sűrűjében szer­vezik és irányítják a munkát. Élszerepük növekedésére utal, hpgy legutóbbi beszámoló-választó kampány során még két részlegen — a mozdoriyszín ügyeletén és. az üzemanyagraktárban — alakítottak pártcsoportót, s ezzel számuk 14-re emelkedett. Jellemző példaként az utasszállítás említhető. E munkaterületen foglalkoztatott 42 főnyi kollektívában 11 féle nemzetiség képviselői dolgoznak. Köztük az ukrán Mikola Voloszik pártcsoport-szervező, a magyar Soltész György, a lengyel Ivan Januszewicz és a bel­orusz Ivan Zsuk mozdonyvezetők, valamint az orosz Viktor Potyin segédmozdonyvezető. De hasonló a hely­zet a külföldre irányuló szerelvényeken is. Hiszen Va­szil Fedesik (a köztársaság kommunistái legmagasabb fórumának küldötte) ukrán, az Anyikaalcsuk testvérek — Venjamto és Leonyid — oroszok, Lukács Lajos ma­gyar, Mihail Baran szlovák, s a felsorolást még itt és más részlegen is hosszasan lehetne folytatni. A jó munkahelyi légkör biztos alapul szolgál ah­hoz, hogy gyümölcsöző internacionalista kapcsolatokat tartsunk fenn a szomszédos szocialista országok test­vérmegyeinek rokonvállalataival is. A záhonyi vasuta­sokhoz például több mint két évtizedes baráti szálak fűznek bennünket, ami elsősorban lendületes szocialis­ta versenyben nyilvánul meg. Az internacionalista kapcsolatok évről' évre mind szorosabbá válnak, új tartalommal telítődnek. Tavaly decemberben például egy héttagú, fiatal szakemberek­ből álló csoport utazott Záhonyba, hogy egy hétig a gyakorlatban sajátítsák el magyar barátaink haladó munkamódszereit. Nemrég tőlük delegáltak hozzánk fi­atalokat ugyanezzel a céllal. Küldöttségek eddig is utaztak egymáshoz, de tulajdonképpen ez volt az első eset, amikor az kimondottan munkajelleggel történt. V édnöki kapcsolatainkról is szeretnék említést itenni. A mozdonyszín a helyi 2. sz. magyar nyelvű középiskolát patronálja, s ez nemcsak a tanintézmény anyagi támogatásában nyilvánul meg, hanem az ideológiai tevékenységben is. Elsősorban az iskolában működő ifjú vasutasok szakkörén keresztül, úgy, hogy a szakma megszerettetésén túlmenően a peda­gógusoknak is segítségükre igyekszünk lenni a tanulók internacionalista nevelésében. Soknemzetiségű kollek­tívánk példáján illusztráljuk a lenini nemzetiségi po­litika érvényesülését, emberformáló voltát. Kovács Zoltán, csapi mozdonyvezető Amikor majd két évvel ez­előtt feloszlott az egykori Mezőgép, a gazdaságokban tevékenykedő megbízottatok­nak, mive} ezeket az álláso­kat megszüntették, bizony más elfoglaltság után kellett nézniük. Különösebben nem fájlalta senki hiányukat, mi­vel a géphibák diagnosztizá­lása, az új technika népsze-. rűsítése helyett — a mérnök­technológusoknak' ugyanis ez lett volna alapvető feladatuk — inkább csak az alkatré­szek beszerzésével foglalkoz­tak. Ki több, ki kevesebb si­kerrel. Mégiscsak használható em-' berek voltak, mondhatnánk, hisz a tartozékok beszerzése ma sem könnyű feladat. Ám de a gazdaságokban egy idő után arra is rájöttek, hogy a technológusok jobbára nem az éppen szükséges pótalkat­részeket hozzák meg, hanem azt, amit kapcsolataik révén éppen ki tudtak íratni a köz­ponti raktárból. Hogy mi lett ennek az évtizedekig tartó káros gyakorlatnak a követ­kezménye? Amikor tavaly október 1-jére felmértük a gazdaságok raktárkészleteit, ott 400 ezer rubel értékű el­heverő alkatrészt találtunk. Hogy sok ez vagy kevés, er­ről egy ideig szenvedélyes vi­ta folyt. Hamarosan az is ki­derült, hogy a tartalékalap egy jelentős része hasznave­hetetlen, mivel a polcokon olyan gépek részegységeit ta­láltuk, melyek azóta a kiser lejtezés sorsára jutottak. A gomb tehát megvolt, mondhatnánk stílusosan, ám a kabát időközben elkopott. A többi csapágy, tömítés stb. te­temes hányada is holt tőke­Agráripar: az átépítés útján Bevált-e a beregszászi Egyre inkább belterjesedé gazdaságunkat a szervezési hi­ányosságok mellett az érinti a legérzékenyebben, hogy a meglevő gépállomány kihasználtsági-foka még mindig igen alacsony. Ez utóbbi oka a rossz alkatrészellátásban, vala­mint az elhúzódó, sokszor lelkiismeretienül elvégzett javí­tásokban keresendő. Ügy tűnik, hogy a beregszászi járásban megtalálták an­nak a módját, miként lehet elérni a mezőgazdasági gépek folyamatos üzemeltetését, felújítását. ként hevert, mivel annak ide­jén nem rendszerezték őket. a raktárosok többnyire szét­tárták karjukat, ha a gépke­zelők valamely tartozék után érdeklődtek. „Itt van előtted az egész készlet, keresd ki a megfelelőt” — utasították a hozzájuk fordulókat nem nagy meggyőződéssel. Üjjáalakult szervezetünk a létszámot erősen lecsökken­tette, s megbízottaink most már valóban a géphibák fel­tárását végzik, segítenek a hiánylisták összeállításában. A kolhozok és szovhozok egy-egy idénykezdet, például a kaszálás, a gabonabetakarí­tás, az őszi szántás előtt el­juttatják hozzánk igénylései­ket. (Ez eddig is így volt, mondhatná valaki.) Ám ezzel párhuzamosan külön-külön konténerbe begyűjtjük a ki­selejtezett alkatrészeket. A kérvényt csak ezzel a konté­nerrel fogadjuk el, így bizto­sítva, hogy a lista a reális igé­nyeket tükrözze. Ezután nyomban megkezdődik a kon­téner tartalmának kicserélé­se, Vészben az új, részben a felújított alkatrészkészletből. Hogy gyorsítsuk az ügyinté­zést, s a drága berendezések is folyamatosan működjenek, a meglehetősen bürokratikus szervezetből kiiktattunk egy láncszemet: a felújítandó földművelő eszközöket a gaz­daságoktól mi magunk szed­jük össze, és adjuk le a sza­kosított műhelybe. Csodák persze nincsenek, tehát nem állíthatjuk, hogy ezzel egycsapásra megoldot­tunk minden problémát. Ám de azzal, hogy rászoktattuk a mezőgazdasági nagyüzemeket a gépjavítás előrelátóbb, gon­dosabb megtervezésére, giáris a felére csökkent az ún. vész- helyzetes javítások száma. Először sokan a szemünkre vetették: a túlzott központo­sítás újra csak kiszolgáltatott helyzetbe hozza partnerein­ket. De erről szó sincs. Mint említettem, nem felszámoltuk a gazdaságok raktárait, ha­nem rendet teremtettünk bennük. Mostanában gyakran felte­szik a kérdést: javul-e majd a jövőben az alkatrészellátás, kevesebb lesz-e a meghibáso­dásból bekövetkezett gépál­lás? Kell, hogy javuljon a helyzet ezen a téren, ám ezt nem csupán újabb és újabb alkatrészek vásárlásával ér­hetjük el. Hisz az idei év mind a gazdaságok, mind a vállalatok számára az önel­számolásra való áttérés idő­szaka lesz, ami pedig minden téren anyagtakarékosságot követel. A gépek műszaki ál­lapotának ellenőrzését már csak azért is a szívükön fog­ják viselni a gépkezelők, mi­vel megszűnik a mezőgazda- sági berendezések állami do­tációja. (Például egy Nyiva kombájnért, melynek előállí­tási ára kb. 11 ezer rubel, a gazdaságok csupán hétezer rubelt fizettek mostanáig.) Megtettük az első lépést af- felé, hogy valamennyiünk jö­vedelme munkánk végered­ményétől függjön. Prémium-> ra, pótfizetésre a továbbiak­ban csak azok számíthatnak, akikre nem érkezik panasz a megrendelőktől. Bevált-e a beregovói mód­szer? Végső soron a kérdésre a gazdaságok növénytermesz­tői, gépkezelői adják meg a végleges választ. Szabó István a beregszászi járási Mezőgazdasági Gépellátó vezetője /^Portré-^X / vázlat két \ költőről / & Világ proletárjai, egyesüljetek! i€AKJrAF i = = IGAZ SZÓ Az Mkrajnai Kommunista Póri Kárpátontúli Területi Bizottságának és a Népképviselők Területi Tanácsónaf: lápjjj| OproM 3anapnatcbKoro o6zo«y Kom/híctkshoí naptil Y npaÍHM 1 o6jiocmoI PoflM napoflHKX pe«y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents