Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-30 / 76. szám
1988. március 30. Kelet-Magyarország 3 Húsminoségi panaszok te ügyeskedő hentesek meg a többiek A HÁZIASSZONYOK félve mennek a húsboltba. Először is azt- tapasztalják, hogy a hentes a nemes hús- részekhez hozzátoanyarít ,kisebb-thagy abb értéktele- mebb darabot, ezáltal az árat is tisztességtelenül ■emeli. Azt az árat, amelyik, voltaképpen önmayában is magas, s nem győzik sokaiban! a vásárlóik. A íköz elmúltban elfogadott adózási szabályokból következett, hogy az élelmiszerek ártámogatása megszűnt vagy mérséklődött, s ez megint csalk a húsok és húskészítmények áremelkedésével jár együtt. A húsipari szakemberek nem osztják véleményüket a vásárlókkal. Ügy érvelnék, hogy Nyugat-Európá- ban szokásos árakhoz képest nem magasak a magyarországi boltokban a húsárak. Azt persze elismerik, hogy a hazai fogyasztóknak igazuk van, ha a saját fizetésükhöz viszonyítják az áraikat. Gyakrabban mégis azt hangoztatják,, hogy a hazai termékek minősége nem indokolja a szerény áraikat, hiszen a termékek küllemét, ízét,. zamatét illetően a világ élvonalában állunk. Az amerikai piacon például a magyar sonka mennyiségben a negyedik helyen’ áll. A háziasszonyok persze vitathatják e nézeteket, hiszen őket nem általában érdekli a hús ára és minősége, hanem elsősorban akkor, amikor a boltban vásárolnak. S mit látnak sorbánéi lás közben? Megérkezik a húsipari vállalat hű- tőkócsiija a bolt elé, ^a szállítómunkások véres ruhában, hátukon hordják be a félbevágott állatokat. A boltban vagy az üzlet mögötti raktárban elnagyoltan bontanak a hentesek, s mire a mérlegre kerül az áru, a karaj keveredik a tarjával, vagy még annál is zsírosabb falatokkal. S aki nem ismeri pontosan a hús- részékjet, nem eléggé tájékozott a szabványos bontásról, becsapottnak érzi magát a pult előtt. Ha nem is nyugszunk belé a helyzetbe, gyakorta megváltoztathatatlannak ■véljük. Pedig egyáltalán nem kellene így lennie. A világ számos pontján ugyanis alig találkoznak e gyakorlattal a vásárlóik. Sok országban a sertéseket nem a boltban, hanem a központi üzemekben bontják, az' eltérő miriöségü húsrészekét' válogatják, minősítik, majd csomagolják, s csak ezután kerülnek a bol- tokbá. Franciaországban például az üzletekben kínált árunak mintegy a fele a központi bontóból származik. A ma még oly széles körben tapasztalható áldatlan állapot megszűntetésének Magyarországon is csak egyetlen módja lehet, a központi bontás elterjesztése. Ehhez persze gép, csomagolóanyag, hűtőpult, összefoglalva: sok-sok pénz kell, amelyben jelenleg egyáltalán nem bővelkedik az ország. A technikai feltételek megteremtése tehát a gazdaság jelenlegi helyzetében nem könnyű, de nem .is lehetetlen. A Zalaegerszegi Húsipari Vállalatnál például megoldották a központi bontást és a csomagolást, s o környékbeli kistelepülésekre előrecsomagolt húst szállítanak. A PÉLDA .még meglehetősen egyedi, s várhatóan nem is számíthatunk gyors elterjedésére. A háziasszonyokkal is egyetérthetünk, V amikor a húsok minőségére, a hentesek ügyeskedéseire panaszkodnak, de mi- ■ közben ezen dohogunk, nem feledfcezhetünlk meg a közeli, s a kissé távolabbi ■múltról sem. Negyedszázada még csupán kétmillió sertést vágtunk évente, s akkor az első és legfontosabb feladat’ az árubőség megteremtése volt. Ma már mennyiségi gondjaink nincsenek, hiszen az egy főre jutó hús- fogyasztás 75 kilogramm Magyarországon, s ezzel a nemzetközi középmezőnyt is megelőztük. Egyfajta, nemrég még legfontosabb feladatunknak tekintett tennivalón, az ellátás mennyiségi megteremtésén tehát túl vagyunk. Ezt is 'kellőképpen keli értékelnünk, közben nem feledkezve meg arról, hogy ezt a szó szoros értelmében vett minőségi változásoknak kell követniük. A mai helyzetet úgy értékelhetjük, hogy egy új fejlődési szakasz elején állunk. Ha körültekintően és tárgyilagosan akarjuk minősíteni a mostani gyakorlatot, .meg kell állapítanunk; a húsok változó minősége nemcsak a kereskedelem és az ipar hiányosságai miatt tapasztalható.' A' szakemberek mondogatják is sokszor, hogy az ipar ' egyenetlen minőségű alapanyagot — sertést, vágómarhát — kap a termelőktől. S ebben nekik is igazuk van, s minél több az alapanyaggal a baj, annál nagyobb a gyártási veszteség. annál drágább lesz a húskészítmény. E látszólag felszínen mozgó, közhelyes megállapítást a vizsgálati, tapasztalatok is megerősítik. Az egyik legtöbbet emlegetett ellentmondás, hogy a termelők sokféle fajtát tartanak. Ez persze érthető, hiszen a felvásárolt sertéseknek a kisebb feliét kistermelők hizlalják, s az ő gazdálkodási módszereikre kisebb a ráhatás, mint a nagyüzemekére. A másik, sokszor emlegetett hiba, hogy a meghizlalt állatok húsának és zsírjának aránya kedvezőtlen, következésképpen a feldolgozható áru minősége is gyengébb lesz. Ennék takarmányozási okai vannak elsősorban, de ezért sem csak a hizlalók marasztalhatok el. Szakmai körökben közismert tény, hogy a hazai abraktakarmányok minősége ingadozó, fehérjetartalmuk alacsony, s így valóban nem lehet velük a legjobb minőségű húst előállítani. ELLENTMONDÁSOK ■egész sora alakult ki, majd mélyült el a hús előállításához, feldolgozásához és forgalmazásához kötődő szakmákban. Az ágazati érdekeknek megfelelően mindenki a másik félre igyekszik hárítani a felelősséget, s ebben a mutogatás-sorozatban voltaképpen csak a vásárló védtelen. Rájuk érvényes igazán az a régi rmondás: eszi, nem eszi, nem kap mást. Az ma már nagy biztonsággal megállapítható, hogy az érdekellentétek kibontakoztak, többségük alaposan ismert. Megszüntetésükre is számos próbálkozás van, de anyagi, technikái és személyi feltételek hiánya miatt a vásárlók még ritkán érzékelhetik a végső megoldási. r Ebben az évben 40 tonna lángolt kolbászt készítenek a nyíregyházi állatforgalmi és húsipari vállalatnál. Képünkön: az érlelőben Frank Tibor ellenőrzi a száradást. (Farkas Zoltán felvétele) Nagyüzemileg nem művelhető Eladó földek A hatvanas években beadtuk földjeinket a közösbe, néhány éve egy részét kiadták bérbe, most meg el akarják adni — kérdezik csodálkozva, de egyúttal értetlenül a termelőszövetkezeti tagok. Miért akarnak túladni ezeken a területeken — teszik hozzá, az új földtörvény nemhogy védené a termelőszövetkezeti tulajdont, még lehetőséget is ad a magánosoknak arra, hogy a mi földjeinket megvásárolhassák? Földhivatali engedély — Az új földtörvény a nagyüzemi művelésre alkalmatlan és a termelőszövetkezet tulajdonában álló földek eladását könnyíti meg — válaszolja megnyugtatásul Oroszvári István, a megyei földhivatal földvédelmi és földértékelési osztályvezetője. — A tagok által bevitt földeken továbbra sem adhat túl a téesz, hanem azokon, amelyeket megváltott, kifizetett tulajdonosának, vagy a téesztag elhunyta után a tulajdonosi jog a szövetkezeté lett. Azokat a földeket adta eddig is' bérbe a gazdaság, amelyeket gépekkel, nagyüzemi módon nem tudott megművelni. Gyümölcsösöket, dinnyeföldeket, legelőket, vagy például a vajai tó partját üdülőteleknek. Ezeken minimális volt a haszon, sokszor ráfizetett a szövetkezet a kpltségek miatt. w, / Az eladásra szánt földeket a megyei földhivatal bírálja el, ha engedélyezi, a téesz azonnal túladhat rajta. Legelőször térmérték szerint vizsgálják a földeket, traktorral művelhető-e. Azért elsődleges, mert beadhat egy szövetkezet 6—10 hektáros egybefüggő földterületre kérelmet, amin a gép nyugodtan mozoghat, de az belvizes, meredek domborzatú. A zárt kerteket, ahol eddig is konyhakerti növényeket termesztettek, szőlőt, gyümölcsöst telepítettek, vagy tanyák közötti területeket eladhatja a téesz. Húsz téesz, tanács kérelme Eddig húsz termelőszövetkezet illetve városi és községi tanács küldte be kérelmét. Az eladók között szerepel Nyíregyházáról á Ság- ■ vári 300, a'Vörös-Csillag 350, Nyírtelekről a Dózsa 74, Orosr ról a Váci termelőszövetkezet 163 hektárral. Rajtuk kívül Nyírbátor és Tiszalök környékéről érkeztek be kérelmek. A nagyüzemi művelésre alkalmatlan, földet egy kivételével bárki megveheti. Magánosok maximum hatezer négyzetmétert vásárolhatnak. Az országos táblázat alapján a terület nagysága még nőhet, ha valaki kedvezőtlen adottságú földet akar megművelni. Csak a papírmunka volt velük * I Ha az elbírálás után a termelőszövetkezet nem kapja meg az eladási jogot, továbbra is haszonbérbe adhatja földjét. A könnyebbség annyi, hogy a szerződéshez már nem kell kérni a megyei földhivatal jóváhagyását. A termelőszövetkezeti tagok hiába veszik meg a földet, azt ugyanúgy be kell vinni a közösbe, mint eddig. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvényjavaslat ezen is módosít. A lehetőséggel élnek a termelőszövetkezetek, megszabadulnak azoktól a földektől, amelyek eddig csak a papírmunkát szaporították. A magánosok igyekeznek megragadni a kedvező alkalmat, számukra az új adózás 500 ezer forint értékű termelésig nyújt adómentességet. KISAR, CSAHOLC, PENYIGE Szárító közösen A Tiszahátra utazók Pe- nyigét elhagyva a közelmúltig építési szakembereket láttak dolgozni a határban. A kisari, a csaholci és a penyigei termelőszövetkezetek összefogásában elkészült a B1—15 típusú szárító-tá- roló, mely véglegesen megoldja a terményszárítási és -tárolási gondokat. A három termelőszövetkezetnek segített a megyei tanács 8 millió forintos fejlesztési támogatása. A 26 milliós ’ beruházás nagyban hozzájárul az aratási munkák zökkenőmentes végzéséhez; nem kell az átadóhelyeken sorba állni, illetve fizetni az esetleges szárítási, illetve tárolási díjat. A szárító - és tárolóüzem a tervek szerint évente 4 millió forintos bevételt eredményez. Természetesen ezt befolyásolja a mindenkori időjárás A szövetkezet — a kapacitástól függően — más gazdaságoknak is vállal szárítást a jövőben. NAGYKALLÓ MUNKÁT AD A vevő ellenőriz Sikeres három hónapot tudhat maga mögött a Mezőgép nagykállói gyáregysége. A 172 dolgozó közül senkit nem kellett elküldeni, sőt még a külső kooperációt is növelhették. így munkát adtak az ibrányi kisszövetkezetnek és a helyi vasipari szövetkezetnek. Ennek magyarázata abban van, hogy a Vahta-programból az alváz, a zsámoly, illetve a borítólemezek készítésével a nagykállói üzemet bízták meg. A belföldi megrendelések közül kiemelkedik a takarmánykiosztó, amiből 22 darabot már elkészítettek. Tőkés exportra szállítják a rácsládákat. A kétezredik rácsláda is túljutott a Cont- rolco ellenőrzésén. A nyugatnémet vevő ugyanis minden darabot nagyon aprólékosan megvizsgált. (máthé) A busz, amely leszoktat a dohányzásról £ z bizony pech, konstatáltam helyzetem kilépve a trafikból. Pizetéskor megengedhetek magamnak egy doboz márkás cigarettát, erre ahogy az utcára léptem, megláttam a Dezsőt. Ez még nem lenne pech, de ő is észrevett, és messziről integetni kezdett. A Dezső, bár nagy dohányos, még nagyobb lejmolós, a dohányzókészletéből csak a ■ szója van meg. Hogy ne legyen nagy az öröme, elhatároztam, hogy megelő- ■ zöm és megkínálom. — Nesze, itt van — köszöntöttem barátságosan I felé nyújtva a frissiben megbontott Marlborós paklit és ekkor váratlan do- ■ log történt. Dezső nem ' csapott le keselyűként az értékes prédára, hanem va- ■ lamiféle felsőbbrendűség- ! gél rámpillantva csak eny- nyit mondott. | — Nem dohányzom! — Fölényes magabiztossággal várta érdeklődésemet. Én persze azonnal rágyújtottam, majd a csodától még kábultan kérdeztem, volt-e már orvosnál, mennyire komoly a baj. Mert bizonyára nagyon beteg az, aki máskor a buszmegállóban is képes guberálni, most meg a márkás cigit utasítja el. — Már több mint egy hete nem dohányzom, és téged is nagyon sajnállak, hogy eme káros szenvedély rabja vagy. Az ember azért ember, hogy le tudjon mondani a cigiről — kezdte agitációs beszédét, ám én a konkrétumra voltam kíváncsi. Mivel éppen felé fújtam a füstöt, aprókat köhintett. és elegáns mozdulatokkal hessegette a füstöt, majd folytatta. — Tudod, a múltkoriban összefutottam Bélával, hajdanán jó haverok voltunk a suliban. Jól megy neki, valami 'maszekféle. így joggal reméltem tőle Multifiltert vagy Camelt. Utóbbit nagyon kamelom. Erre közli, hogy nem cigizik. Azért még lehetsz ember — gondoltam és a szembejövő postástól kunyeráltam egy Szimfóniát Ezek ellenére dumáltunk, és csak sikerült kicsikarnom tőle, hogy ugorjunk el a Vén Sztrovacsekbe, tudod, az egy úri hely, — amikor hirtelen bekanyarodik a busz, mi még tanakodunk: fussunk vagy nem, aztán döntöttünk. Ebben nagy szerepet játszott a busz hátuljában álló szépség, aki nem tudott ellenállni. Tudod elengedtem egy földimogyoró-reklámos mosolyt, amire persze visszavigyorgott. Ez kihívás — vettem az adást, és mindketten felhúztuk a nyúlcipőt. Amíg rohantunk, nem is volt gond. tudod, mindig jól futottam, főként, ha meg akartak verni. Na, de ahogy felléptem a lépcsőre, minden levegőm elfogyott, kö- hécseltem, ziháltam, bizony elkelt volna egy oxigénpalack. Szóval stírolás- ról szó sem lehetett, pedig sportosan viselkedtem: mint az öttusázók a futásnál célba éréskor. Levágódtam egy ülésre, fújtattam, mint egy biciklipumpa. Persze, a Bélának meg sem kottyant a rövid vágta, és félig kábultan még hallottam, hogy a szépséggel valamiféle holnapi moziról beszélgetnek. # tt járt Dezső sztorijának fonala, amikor az órámra pillantottam. Szent ég már elkéstem — szerencsére ekkor fordult be a sarkon a busz, és a hátuljában álldogáló szőke bombázó mintha rám mosolygott volna. Futtában köszöntem el Dezsőtől, még egy jó nagyot szívtam a cigibe, majd eldobtam, és rohantam a busz után ... Mán László
