Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-29 / 75. szám

1988. március 29. Kelet-Magyarorszáf T bik-n vefclorp Csillagfürt a homoktalajok termékenységének fokozásában A csillagfürt termesztése egészen a közelmúltig csak­nem kizáróan a savanyú ho­moktalajokra korlátozódott, s mint ilyen sohasem tarto­zott az igazán „nagy növé­nyek” közé. Ennek ellenére Somogybán, de különösen Nyírségben az 1930-as évek­től az 1950-es évek közepé­ig jelentős szerepet töltött be a tájegységek talajerő-, és takarmánygazdálkodásá­ban. A sárga virágú édes csil­lagfürt vetőmag, — melyet elsősorban export célra, s főleg Németország részére termeltek, — jelentős áru volt és számottevő bevételi forrást biztosított. Ugyan­akkor szalmája mind a szarvasmarhák, mind a ju­hok értékes téli takarmánya volt. De hasznosították zöl­den, bükkönnyel, zabbal és szénát is készítettek belőle. Csökkenő termelési kedv A mezőgazdasági terme­léssel szemben támasztott követelmények, mind szerke­zetben, mind a gazdálkodás szemléletében és felfogásá­ban időközben lényeges vál­tozásokat idéztek elő. Az iparszerű termelés fo­lyamatában nehezen beil­leszthető növények, így a csillagfürt termesztése hát­térbe szorult, mindinkább a tájegység leggyengébb ter- mékenységű tábláira, a pe­rifériára került, amolyan kitöltő vetésnek. A termés­átlagok — a termesztés kö­rülményeit híven tükrözve — általában alacsonyak vol­tak. A termesztés könyvelé- sileg kimutatható eredmé­nyessége csaknem minden esetben ráfizetéses. Tovább csökkentette a ter­melési kedvet, ill. a vetésterü­letet, hogy az egyre növekvő termelési költségek ellenére, a" csillagfürt tényleges, bioló­giai és gazdasági értékét messze nem tükröző alacsony termelői ár az évek hosszú során semmit sem változott. I vegyi eredetű anyagok veszélye Az egyre intenzívebbé vá­ló mezőgazdasági termelés folyamatában a szakembe­rek az egyre nagyobb ho­zamok elérése érdekében, mind több vegyi eredetű anyagot, — műtrágyákat, kü­lönböző növényvédő és gyomirtó szereket stb. — alkalmaznak. Ez az alapja annak a szé­les körű vitának, mely a termelők, felhasználók és a természetvédők között vi­lágszerte kialakult és me­lyek során — a különböző szaksajtóban és napilapok­ban — sokszor igen szélsősé­ges nézetek látnak napvilá­got. Tekintettel arra, hogy a homoktalajok természetes szervesanyag-tartalma — éppen a homok fizikai, ké­miai tulajdonságai követ­keztében — általában igen csekély, fontos a szerves- anyag-tartalom növelése. Az utóbbi években sajnos erről eléggé elfeledkezünk, pedig a Westsik-féle homok­javító vetésforgó rendsze­reknek is — amelyeket a Vetőmag Vállalat Kutató Központjában változatlan formában tovább vizsgálunk — a szervesanyag bevitel áll a középpontjában. A Westsik-féle vetésforgó adatainak legutóbbi elemzé­se során, — mely alkalom­mal 1931—1986. évek, vagyis 56 év adatai kerültek fel­dolgozásra — messzemenően beigazolódott, hogy a szerves anyagnak a savanyú homok­talajok termékenységének fokozásában igen nagy a szerepe es jelentősége. A Westsik-i vetésforgó fő trágyázási rendszerei: az is- tállótrágyázás, a nyers-, és er­jesztett szalmatrágyázás, a fő- és másodvetésű csillag- fürt-zöldtrágyázás, illetve csillagfürttermesztés. E trá­gyázási rendszereknek a ta­laj termékenységére gya­korolt hatását legszembetű­nőbben a termésmennyisé­gek mutatják. Csillagfürt a vetésforgóban f Az 56 év átlagtermései szerint az istállótrágyázás (három évenként 26 tonna istállótrágya hektáronként), a parlagoltató rendszerhez viszonyítva a rozs termését megduplázta. Ha a három évenkénti istállótrágyázással talajba juttatott szerves, il­letve tápanyagokat a rozs alá adott igen szerény meny- nyiségű műtrágyákkal (hek­táronként N=0, P=31, K= 28 kg hatóanyag) kiegészít­jük, további, mintegy 50 százalékos a termésnöveke­dés. Igen érdekesek számunkra azok a trágyázási rendszerek, — amelyekben a szerves anyag tulajdonképpen csak mint gyökér- és tarlómarad­vány kerül a talajba. Az ered­mények rendkívül meglepő­ek és figyelemre méltó. A csillagfürt magtermeszté- ses rendszerben ugyanis, a rozs alá ugyanannyi műtrá­gyát adva mint a zöldtrágyá- zásosban, — a termés csak 14 százalékkal, vagyis hektá­ronként csupán 314 kilo­grammal kevesebb, mint a fővetésű csillagfürt zöld- trágyás vetésforgóban. A csillagfürt zöldtakarmányos rendszerben viszont csak 4 százalékkal, vagyis 100 kilo­grammal termett keveseb­bet a rozs hektáronként, mint a főnövényi zöldtrágyázás rendszerben, ami 56 év át­lagában szinte elhanyagol­hatóan csekély. A kevesebb rozstermés­sel szemben áll, hogy a csil­lagfürttel hektáronként át­lagosan mintegy 600—900 ki­logramm magas biológiai ér­tékű fehérjét )ehet megter­melni, amellyel dollárért be­szerezhető import fehérje- takarmány takarítható meg. Érdemes összehasonlítani a vetésforgókban 56 év átlagá­ban elért adatokat, Szabolcs- Szatmár megye rozs termés­átlagaival. A Központi Sta­tisztikai Hivatal 1986. évi adatai szerint a rozs termés­átlaga a megyében 1976—1980 évek átlagában 1844 ki­logramm, 1981—1985 évek átlagában 2134 kilogramm, 1986-ban 2195 kilogramm volt. A termésátlagok gya­korlatilag tehát azonosnak tekinthetők azonban, míg a Westsik-féle homokjavító vetésforgókban ehhez a ter­mésátlaghoz kereken .60 ki­logramm vegyes hatóanyagú műtrágyát kellett a talajba juttatni, addig az üzemek ennek 4—4,5 szeresét, vagy­is átlagosan mintegy 240— 280 kilogrammot használtak fel. Igen nagy jelentőségű, hogy a savanyú homoktala­jokon a szervesanyag-vissza- pótlás nemcsak istállótrá- gyázással történhet, hanem ugyanolyan hatékony a ta­laj termékenységének foko­zásában a csillagfürt mag- és zöldtakarmány-termelés ve­tésforgóba iktatása is, vagy­is a csillagfürt gyökér- és tarlómaradványai, illetve a gyökerek közvetett hatása. A MÉM által 1987. áprili­sában meghirdetett fehér­jeprogram 1990-re mintegy 15 000 hektár vetésterületet irányoz elő, amelynek érde­kében takarmánynak ter­melt csillagfürtmag tonnán­ként 2000 forint termelői ár- kiegészítésben részesül, ami reméljük ösztönzően hat mind a vetésterület, mind a ter­mésátlagok növelésére. Borbély Ferenc Vetőmag Vállalat Kutató Központja TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Hanna helyett hagyma Vöröshagyma-termesztés családi szükségletre Papirusztekercseken leírás vaui arról, hogy Egyiptomiban a vöröshagymát emberemlé­kezet óta termesztik. A leírá­sok egyike hírül adja, hogy időszámításunk előtt 2900- ban a Cheops-piramis épít­kezésénél a munkások mi­lyen temérdek hagymát fo­gyasztottak. A Biblia szerint Mózes népe a sivatagban zú­golódott az egyhangú manna miatt: húst akartaik enni, halra, uborkára, dinnyére, veres- és póréhagymára gon­doltak, amiket Egyiptomban ingyen, szabadon fogyaszt­hattak munkájuk fejében. Bizonyított, hogy Mátyás ki­rály asztalára is gyalkran ke­rült hagymával készült étel — igaz Beatrix királyné a nyersanyagot, a vöröshagy­mát Olaszországból szerezte 'be. Mákón 277 év óta termesz­tik és nemesítik a fokhagy­mát a kertészek. Munkájuk eredményeként talaj és klí­ma hatására kialakult a vi­lághírű makói vöröshagyma. Az értékes tájfajtákat a ku­tatók tovább, formálták, s ma ás teszik ezt a nemesítők, a faj tafenn tartók. A vöröshagyma, továbbá a (belőle izolált illóolaj számos biológiailag aktív vegyületet tartalmaz (flavonoidok, feno­lok, nyomelemek, vitaminok, kénvegyületek stb.). Anti- mikrobiális hatása elsősor­ban a tioszulíinát-, diszulifid és fenolsav-tartalmánaik tu­lajdonítható. Kísérleti úton azt is bizonyították, hogy a vöröshagymaolaj csökkenti a vér lipid- és koleszterintar­talmát, továbbá a vérouikőr- szintet és a véralvadási időt. Rendszeres fogyasztása csök­kenti a szívtrombózis veszé­lyét. Ezért és egyéb hatásai miatt, a vöröshagyma fűsze­rező tulajdonsága mellett, gyógyászati szempontból is jelentős. A házi kerti vöröshagyma- termesztés elsődleges célja, hogy biztosítsa a család fo­lyamatos ellátását. Az így hasznosított terület nagysá­gát ezért a családok létszá­mához méretezzük, fejenként hozzávetőlegesen 4 négyzet­métert számolva. A terület 10 százalékát célszerű kora- tavaszi zöldhagymiaellátásra tartalékolni, 70 százalékán termeljük meg az évközi hagymaellátást biztosító árut és mintegy 20 százalékán ál­lítsunk elő téli sarjadékhagy- mát, póréhagymát és metélő­hagymát. A vöröshagyma napCényrigényies növény, ezért fáik alá, árnyékos kertzugok­ba ne telepítsük. A betegsé­gek, kártevők megelőzésére ugyancsak kerülni kell az előzőleg hagymafélékkel hasznosított területeket is. Hagymaterimesztésre legal­kalmasabbak a humuszban gazdag, jó vízgazdáikodású talajok. Istállótrágyázás, ■vagy túlzott Nitrogén-adago­lás helyett a K-iműtrágyákat részesítsük előnyben. Legbiz­tosabb ha dughagymáról ál­lítjuk elő. Fontos, hogy a sza­porítóanyag egészséges és jól osztályozott legyen. Lényeges követelmény, hogy a dug- hagyma hőkezelt formában kerüljön elrakásra. A dug- hagymát 20—30 centiméter sortávolságra, 8—10 centimé­ter tőtáivolságra kell duggat­n.i, úgy, hogy a dughagyma felett 3—4 centiméter földré­teg kerüljön. Szaporítóanyag­nak legbiztonságosabbak az 1—2 centiméter átmérőjű dughagymá'k. Ellenkező eset­iben növényeink felmagzanak és nem fejlesztenek fogyasz­tásra alkalmas hagymiafeje- ket. A hőkezelés minőségét vá­sárlás előtt feltétlenül elle­nőrizzük. Akkor megnyugta­tó, ha keresztbe vágott hagy­mácskák gyűrűi nem zárnak szorosan, kissé töppedtek, egymástól eltávolodnak. A dughagymáról termesztett ét­kezési hagyma erőteljes fej­lődésnek indul, és mind mechanikai mind vegyszeres Makói CR. A Nemesített Makói fajta korszerűsített változata. Különös sajátos­sága az örökletesen rögzí­tett klímarezisztencia, amely alacsonyabb hőkeze­lési energiaköltség mellett nagyobb terméshozamot és fokozott termésbiztonságot jelent. Elsősorban öntözési feltételekkel nem rendelke­ző gazdaságok és kisterme­lők részére javasolható, dughagymás technológiá­val. gyomirtás minden nehézség nélkül alkalmazható. A talaj legfelső rétegét állandóan porhanyó állapotban tartsuk. Évi átlagban 2—3 öntözés­re szükség lehet. A fejkép­ződés júLius második felében már annyira előre halad, •hogy folyamatosan szedhetők konyhai felhasználásra föző- ihagymaiként. A kártevők és kórokozók károsításától az egész tenyészidő folyamán védeni kell az állományt. Legveszélyesebb betegsége a hagyma-peronoszpóna. A hagymaleveleken először ki­fakult, szürkészöld foltok je­lennek meg, amelyeken pár nap múlva lilés penészbevo­natot a kórokozó szaporító­képleteit láthatjuk. A véde­kezésre felhasználható a Dit- hane M—45 (0,2 százalék), a Curzate Super CZ (0,3 száza­lék) és a réztartalmú készít­mények. A fuzáriumos tőher- vadás nemcsak a csíra/korú, A Nemesített Makói fajtá­ból előállított fehér héjszi- nű változat. Héjszín recesz- sziv öröklésóienetű, a hagy­mák felületen esetenként anthociános héjfoszlányok előfordulhatnak. hanem a fejlődő növényeket lis fertőzi. A betegség első tü­nete a levélcsúcs sárgulása, majd a sárgulás kiterjed az egész levélre. A hagyma sár­ga levélcsíkossága vírus az utóbbi években egyre gyak­rabban fordul elő. A levele­iken hosszirányú sárgászöld csíkok húzódnak végig. A tü­netet mutató növényeket tá­volítsuk el az állományiból és semmisítsük meg. A vöröshagyma szedésé­nek, illetve betakarításának legmegfelelőbb időpotja, ami­kor a lomb lehajliik. Ekkor a hagymát felszedjük a földből, rendre rakjuk és 8—10 napon át a szabadban szárítjuk. A megtisztított hagymát száraz, szellős, helyen tároljuk. Téli fagyok ellen enyhén takar­juk. Hazai vöröshagymafiajták- ból a következő választók áll rendelkezésünkre: Nemesí­tett Makói, Makói CR, Makói Fehér (dughagymáról szapo­rítva termeszthetők), Makó 104, Makói Bronz (magról termeszthető változatok). Üj faj táj elöltek sorát a Piroska és a Tisza I. egészítik ki. Halász Bálint kertészmérnök Fogyasztási szövetkezetek a megyében Hit mutat a mérleg? A Szabolcs-Szatmár megyei fo­gyasztási szövetkezetek, a megye kiskereskedelmi forgalmának csaknem felét bonyolítják, de ez az arány a megye településhá­lózatára oly jellemző aprófalvak esetében gyakorlatilag a 100 szá­zalékot is eléri. Az életszínvonal csökkentése miatt egyre inkább érezhetővé válik az a kettős szo­rítás, amelynek feltételei között a szövetkezeti szervek gazdál­kodnak. Egyik oldalán az ellátá­si problémákra mind érzéke­nyebb lakosság, a másik oldalon pedig a hatékonyság követelmé­nyei motiválják a szövetkezetek tevékenységét. A hatékonyság követelményeinek éppen ezekben az apró falvakban a legnehezebb eleget tenni. „Elveszett” egy szövetkezet A megye múlt évi 26,2 milliárd forint kiskereskedelmi forgalmá­ból 12,1 milliárd forintot bonyo­lítanak az AFÉSZ-ek. 1987-ben a szövetkezeti szektor forgalmazási dinamikája a legkisebb a keres­kedelem összes szektora közül, nagyjából a fogyasztói árváltozá­sok hatásával azonos. A kisebb fejlődési tendencia mind a bolti kiskereskedelem, mind a ven­déglátás területén jellemző. Mindezek eredményeként a fo­gyasztási szövetkezetek piaci po­zíciója — követve az előző évek tendenciáját — ismét romlott. A 46 százalékos összforgalmi része­sedés 1,5 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Ez abszolút értékben egy 340 millió forint éves forgal­mat lebonyolító, közepes nagy­ságú AFÉSZ-nek felel meg. A piaci pozíció gyengülését a kon- kurrencia egyre nagyobb térnye­rése okozta. A ruházati szakmá­ban az olcsó, ún. ,,kilós” boltok, a kiskereskedelem egyéb terüle­tein és a vendéglátásban a ma­gánkereskedők hódították el a vásárlók jelentős részét. A piaci verseny vállalásához megfelelő feltételeket jelentenek az új üzemelési formák. Ehhez azonban lényegesen szélesebb körben kellene alkalmazni őket. Különösen a bolti kiskereskede­lem területén sok még a tenni­való, hiszen itt az új üzemelési formában működő egységek ará­nya 1986. óta gyakorlatilag vál­tozatlan. alig éri el a 20 száza­lékot. Erre annál is inkább szük­ség lenne, mivel az új üzemelési formában működő egységek jó­val alacsonyabb árrésszint mel­lett is nagyobb ütemü árbevétel­növekedést értek el a hagyomá­nyos üzemelésű boltoknál. Komoly probléma, hogy az AFÉSZ-ek átlagos árrésszintje — mely már 1986-ban is igen ala­csony volt — 1987-ben jelentős mértékben csökkent, alig halad­ta meg a 13.6 százalékot. Ugyan­akkor ezzel ellentétes tendencia — 2,5 százalékos növekedés — ta­pasztalható a nem szövetkezeti kereskedelem területén. Csökkentek a költségek Mindezek ellenére az 1987. évi eredmények jóval meghaladják az előző évi eredményt. Az ár­bevételnek a költségeket megha­ladó ütemű növekedése a mérleg szerinti nyereség 13. százalékos emelkedését eredményezte. A fo­gyasztási szövetkezetek összesen több, mint 466 millió forint nye­reséget realizáltak. Ez ugyan ma­gasabb a kereskedelem átlagos nyereségszintjétől, de a népgaz­daság többi szektorához, illetve az ország más területeihez mér­ten még mindig rendkívül ala­csony. alig éri el' azok egyhar- mad részét. Az eredmények kedvező ala­kulásában jelentős szerepet ját­szott a költségek relatív csökke­nése. Az árbevétel minden 1 szá­zalékos növekedését csupán a költségek 0,6 százalékos emelke­dése követte. A pozitív tendencia mellett meg kell említenünk, hogy még mindig magas a köz­ponti igazgatás költsége, megha­ladja az összes költség 16 száza­lékát. Kedvező jelenség, hogy a költ­ségek mellett a készletek növe­kedési dinamikája is lényegesen kisebb az árbevétel növekedési ütemétől. Számottevően javult a készletek forgási sebessége is, 34 napról 30 napra csökkent. így egy éven belül az előző évi 11 alkalom helyett 12-szer fordult meg a készlet 1987-ben. Legin­kább a vegyesiparcikkek forgási sebessége javult, ami elsősorban a lakossági felvásárlási láznak (az előrehozott vásárlásoknak) tudható be. Az 1987. évi kedvező eredményt csökkenő létszám mellett érték el a szövetkezetek, ami a termelékenység emelkedé­sét jelenti. A nem Tizikai és a fizikai dolgozók létszáma egy­aránt csökkent, bár ez utóbbi nagyobb arányban. Ez a haté­konyság szempontjából fontos je­lenség, ugyanakkor tovább növe­li a megye amúgy is súlyos fog­lalkoztatási gondjait. A csökkenő létszám és a nö­vekvő árbevétel (illetve nyere­ség) lehetővé tette az átlagkere­setek viszonylag nagyobb ará­nyú. 9 százalékos növelését. így a szövetkezetekben az átlagkere­set az 1986. évi 59 000 forintról 65 000 forintra nőtt. Ez az átlag- kereset még így is mind a me­gyén belüli többi ágazathoz, és főként az országos adatokhoz vi­szonyítva nagyon szerénynek mondható, hiszen ez havonta alig haladja meg az 5400 forintot. Lehetne több a fizetés A számos pozitívum mellett több olyan negatív vonás is fel­fedezhető, amely a következő évek gazdálkodására is kedve zőtlenül hathat. így a piaci po zícióvesztés (amely több éve ta­pasztalható tendencia), a még mindig meglehetősen lassú for­gási sebesség, a fel nem osztott költségek magas részaránya, (mely a számítógépes háttér megteremtésével még növekedni is fog), az előrehozott vásárlások várhatóan 1988-ban erőteljesebb hatást gyakorolhatnak. Mindezek mellett az adó- és árreform mi­att változni fog a kereslet nagy­sága és szerkezete is, ennek elő­relátása nagyon bizonytalan. Ugyanakkor mind a közgazdasá­gi szabályozórendszer, mind pe­dig a pénzügyi feltételrendszei (pl. hitelfeltételek, állami támo­gatások csökkenése) jelentőser szigorodik. László Zsolt főrevizor Adó- és Pénzügyi Ellenőrzés Hivata;! megyei igazgatósága

Next

/
Thumbnails
Contents