Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-28 / 74. szám

1988. március 28. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Dr. Papp Dénes újságíró yilaszol • Ami az előző héten' kima- * radt. — Kisvárdai kérdezőnek: tudjuk, hogy sokan, főként az idősebbek, nehezen olvassák apróbetűs írásainkat. Arra tö­rekszünk, hogy a lehető leg­kevesebbszer használjuk eze­ket a betűket, de sajnos,', időnként a helyszűke rá- kényszerít bennünket. (Ezt úgy szoktuk mondani, hogy nincs gumiból az oldal...) Kérését, hogy közölje ismét lapunk a hirdetési díjakat, továbbítjuk a lapkiadó vál­lalat illetékeseinek. — Papírgyári szurkolónak: felveti, hogy futballmeccsen a rendőrök a közönség között helyezkedjenek el, biztosan kevesebb lenne a rendbon­tás. Tetszik az ötlet, ezennel nyilvánosságra hozzuk. — Liinzenbold Józsefnek: első kérdését továbbítottuk a városi tanács műszaki osztá­lyára; megvizsgálják. Máso­dik kérdésére is onnan kap­tunk választ. Sajnos idén nem lesz pénz a hiányolt út­szakasz kiépítésére a nyír­egyházi Kezdő utca és a 41- es út között. — Hónapok óta áll a Sko­da 105-ös gépkocsi sorszáma — várható-e változás, kérde­zi Nagy Zoltán Nyíregyházá­ról. A debreceni Merkur-tele- pen elmondták, hogy erre az évre összesen kétezer 105-ös szállítását vállálta a Skoda gyár, ebből négy-ötszáz da­rab kerül hozzájuk. Északi szomszédaink azt ígérték, hogy a teljes mennyiség meg­érkezik még az első fél év­ben. Várjuk. — Bányász Mihályné, Nyír­turáról az egy gyermek után járó jövedelempótlékról ér­deklődött. Kevés adatot közölt ahhoz, hogy egyértelmű választ ad­hassunk. Forduljon közvetle­nül a társadalombiztosítási igazgatóság családi pótlék csoportjához (Nyíregyháza, Széchenyi utca 2;), s írja le részletesen családi körülmé­nyeit. — Ungvárra készülő olva­sónk panaszolta, hogy bár a nyíregyházi busz oldalán azt hirdetik, utazzon minden kedden a Volán autóbuszával Ungvárra, kiderült, hogy csak áprilisban mehetne, akkor is csak egy időpontban. Ellenőriztük, nekünk is ezt a felvilágosítást adták, azzal, hogy ennyiért nem festik át a buszt... (Jó hírünk is van: a Cooptourist kínálatában szerepel, hogy minden napra megszervezik — saját gépko­csival — az utazást Ungvár­ra. A háromnapos út alig több, mint kétezer forint, s szállást, teljes ellátást bizto­sítanak.) — Laczkovszki József (Nyíregyháza) kíváncsi lenne arra, milyen összegű nyugdíj tekinthető magasnak, mert mostanában csak az ala­csonyról esik szó. A rövid idő kevés volt ar­ra, hogy választ találjak kér­désére (valószínűleg a Köz­ponti Statisztikai Hivatalnak erről is létezik kimutatása), de valószínűnek tartom, hogy elenyésző az arányuk. Hogy mekkora lehet ez az összeg? Csak sejtéseim vannak. Petrilla Attila, a megyei természetvédelmi egyesület titkára egy tavalyi írásomra kérdezett rá: szétválogatták, feldolgozták-e már az omi­nózus, indulatokat kavaró ál­latbőröket, amiket a megyé­ben tárolnak? A megyei Köjál válasza szerint egy kis részét már át­válogatták, elfogadták a tech­nológiát a feldolgozásra, s Demecserben lesz a komposz­táló telep. (Lassan forog az időmalom kereke ...) Déri Albert Nagycserkesz­ről írt, a buszközlekedéssel kapcsolatban. Idemásolom kérdését, csak ennyit tehetek: Mikor lesz már végre, hogy a Volán fe­lülvizsgálja a Tiszavasvári fe­lől Nyíregyházára közlekedők problémáját? Enyedi András nehezmé­nyezi, hogy kinéztek a nyír­egyházi Domus kiállítótermé­ben egy heverőt, az Orgona utcán szerették volna meg­rendelni, de közölték, hogy csak Kőlaposon lehet. A Nyír-Domus üzletvezető­je maga sem tartja jónak ezt a gyakorlatot, de olyan kis mennyiségben kapnak az egyes termékekből, hogy egyelőre nem tudják meg­osztani (szervezési nehézsé­gek miatt) a megrendelések felvételét. Ádám Zoltán azt is hozzátette: bízik benne, hogy két év múlva ezt a gon­dot is megoldja a Domus áruház felépítése. Olvasónk másik kérdése az ifjúsági takarékbetétre vo­natkozott. Választhatja azt a megol­dást, hogy a kislánya részére nyitott ifjúsági takarékbetét után (bár lakás céljára kí­vánják előreláthatólag fel­használni) nem veszi igénybe a jövedelemadó-kedvezményt — tájékoztatott Páskai János, az OTP megyei igazgatóságá­nak osztályvezetője. K. András (Nyíregyháza, Kun Béla utca) a vagyonát­ruházási illeték kiszabását tartja túlzottnak. Én is annak tartom, de ez önt nem vigasztalja. Furcsá­nak tűnik, hogy egy pár éve még hatvanezerért megvásá­rolt garázs, amely azóta né­mileg leromlott, az illetékhi­vatal szerint most 120 ezret ér. (Olvasónk százezer fo­rintért vásárolta, de 120 ezer után vetették ki az illetéket.) Sajnos, nem látok más meg­oldást, mint a fellebbezést, hátha eggyel magasabb szin­ten igazat adnak önnek. Rokkantnyugdíjas olvasónk leveléből nem idézhetek, ne­hogy ártsak vele, de némi se­gítséget talán tudok adni. Tartási kötelezettséget csak a bíróság állapíthat meg, eh­hez keresetet kellene benyúj­tania férje ellen. Másik lehe­tőség: írjon a városi tanács egészségügyi osztálya szociál­politikai csoportjának (Szé­chenyi utca 45. szám), s kér­je. vizsgálják ki ügyét még- egyszer. (Részletesen írja le azt, amit nekem is.) A bán­talmazások miatt — orvosi látlelettel — esetleg fordulhat a rendőrséghez is. K icsit megőszültem, né­mi pocakkal, egy megélt élet élményei­vel ültek a mozi nézőterén. Többnyire meghatottak voltak, hiszen búcsúzni jöt­tek. Obsit — Abschied — búcsú. A háború idején vol­tak kamaszok. Politikai harcok idején serdültek em­berré. Megélték az ötvenes esztendők ellentmondásos időszakát, ötvenhat krí­zisében tétováztak. Egy új korszakban szárnyakat kaptak. És kö2ben megöre­gedtek. Több mint ezren kapták meg a búcsú papírját, az obsitot. Csúnyábban szól­va: törölték őket a hadkö­telesek nyilvántartásából. De vajon véget ért ezzel minden? Kevesebb lett egy kötelességgel? Aligha. Mert ez a nemzedék na­gyon szereti a hazáját. Ha­zaszeretővé tette a kor, melyben minduntalan bizo­Áruház és lakosok Csengerben. Áprilisban tovább javul Áfész új, 700 négyzetméter sitményben 18 lakás is épül, Csenger lakóinak ellátása. A J ÍKͰ2 amÍt mÍÍU* Véffé" birtokba nagyközség központjában el- vációs Alap g több’ek között vehetnek a boldog lakástu- készül a Csenger és Vidéke a Budapest Bank Rt összefo- lajdonosok. Feléljük a holnapot? Juhnyáj kalapács alatt Miközben örülünk annak, hogy jó ára van a tejes- és pecsenyebáránynaik, aközben aggodalommal látjuk, hogy üzemeink eladnak mindent, ami eladható. Nincs tenyiész- u tán pótlás, hiszen az export­őr sem esett a fejére, a bá­rányok javát válogatja és to- vábbtenyésztésre marad a selejt, 'következésképpen gyengül a szaporodás, a hús, a gyapjú, a tejtermelés, to­vább romlik az ágazat jöve- delimezősége. Elvesztett előnyök Az országban — és tegyük hozzá mindjárt Szabolcs- Sziatmár megyében — ilyen kevés juh, miint most még ■soha sem volt. Dr. Fesztóry Sándor, a Debreceni Állatte­nyésztő Vállalat nyíregyházi állomásának tenyésztési ága­zatvezető je adatokkal is szol­gál: — Az összes juh 1986-ban Szabolcs-Szatmárban 278 ezer volt, ebből anyajuh 195 ezer 691. Egy évvel később, 1987 végére az anyajuhállomány 192 ezerre apadt. Ebben az időszakban a vágójuk hús­termelés 1206 tonnával csök­kent. Ha nem változtatunk a juhtenyésztéssel kapcsolatos magatartáson, feléljük a hol­napunkat, a nagyüzemek el­vesztik azokat az előnyöket és lehetőségeket, amelyet a juh'tartás ad. Ezek közül csak egyet említek, tavasszal nem csak jó, de szükséges pénz az, amit az üzemek a húsér­tékesítésért kapnak, később a gyapjú ára is segíti a za­vartalanabb üzemvitelt. A juh'tartás körül dúlnak a szenvedélyek. A vitáiban azoiknak van igazuk, akik az ágazat jövőjét, a gondok el­lenére is — a fejlesztésben, a meglévő állomány gyarapí­táséiban és felfrissítésében látják. Sokan vannak ilye­nek. A fejlesztés alapja, hogy magas genetikai értékű ko­sok kerüljenek a nyájba. Ezért nem kell messzire menni, a megye három törzstenyészetében, Tdszalö- kön, Nyírmeggyesein és Nyír- bogáton olyan a tenyészet, amelyek hozzájárulhatnak az ágazat termelési színvonalá­nak növeléséhez, ezáltal a jövedelmezőség javításához. nyítani kellett. A történelem, mely megújulóan diktálta az itt élni és halni gondo­latát. Olyan volt a haza, amilyen. Néha jó, néha nem. Ez a nemzedék ezzel vajmi kevesett törődött. Itthon voltak, tenni kellett a dol­gukat. A hazaszeretet nem csökkent, inkább nőtt. Ahogy az élet mind többet kívánt tőlük. Építeni, gyer­meket nevelni, megújulni, reformokat kibírni, vala­mi jobbért csatázni — ez lett a hűség motorja. Ültek, meghatottan, őszen, és kicsit pocakosán. Ha akarták, ha nem, vé­gigfutott agyukon az elmúlt évtizedek sora. A város, amely naggyá nőtt gyerme­kük, aki kiszolgált tatona, az asszony, aki már nem a szerelmesen doromboló, hanem a megértő társ a szerepeiben és gondban. Az üzem, a föld, az iskola, a hivatal, ahol úgy peregtek az évek, mint egy megker- gült rózsafüzér. Hogy ez a haza? Igen, valahol ez, meg a fa az utcán, a meleg szel­lő, a forró homok illata, a napi zajok muzsikája. B úcsúztak tőlük. Töröl­ték őket a nyilvántar­tásból. De nem töröl­hette ki szívükből senki a hazát, annak szeretetét, a hűséget. A fegyvert letet­ték, a ruhákat leadták. Csak egyet nem adtak: a készséget, hogy amennyiben kell, rájuk számítani lehet a jövőben is. Még akkor is, ha elmúlt felettük az idő, ha meg is kopaszodtak, őszültek, akkor is, ha meg- pocakosodtak. (bürget) Példa nélküli Szabolcsban A fejlesztésnek sok a jár­ható útja. Üj és nem min­dennapi esemény lesz ilyen vonatkozásban a Tiszalökön megrendezendő kosárverés május 4-én. Az eseménnyel kapcsolatban Szaladják Ist­ván, a Debreceni Állatte­nyésztő Vállalat juhtenyész- tésii főmérnöke megemlíti, hogy a felszabadulást követő években hasonlóra még nem volt példa Szabolcsban. — Harminckilenc Suffolk és ötven merinó kos kierül majd árverésre. Suffolk törzstenyészet csak négy van az országiban, közöttük a ti- szalöki rangos. A Suffolk jel­lemzője, hogy húshasznú, minden korban piacképes, húsáért a felvásárlók az át­lagnál többet fizetnek. Tisza­lökön 20 éve foglalkoznak az Angliából származó, -külalak­ra is tetszetős juhna/k a te­nyésztésével. Tenyészértéfcü- ket tekintve a merinók is ki­válóak. Tenyésztési támogatós A beszélgetés során az ds elhangzott, hogy korábban Hajdú megyében mór ren­deztek árveréseket és nagy sikere volt. Akkor 300 kos — 10—14 ezer forintos kikiáltási ár mellett — felárral kivétel nélkül gazdára talált. Az ér­deklődés valószínű Tiszalö­kön is nagy lesz, hiszen a vásárlási szándékot erősíti az állami támogatás. Az ár­verés igazi sikere természe­tesen nemcsak az lesz ha hozzájárul a juhágazat ége­tően szükséges fejlődéséhez. Seres Ernő SZERKESZTŐI NOTESZ Érdekek „Görgetjük magunk előtt az idejétmúlt fo­galmaikat, s a megkopott szavak olykor hiteltelenné teszik kézzel fogható és mérhető cselekedeteinket is.” Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára fogalmazott ilyen önkriti­kusan az elmúlt héten, amikor a megyei sajtó ve­zetőivel találkozott egy kötetlen eszmecserén. Nem szépítette a helyze­tet: intézményrendsze­rünk zavarai, feszültsé­gei kimutathatók a szak- szervezetekben is, ahol csakúgy szükség van a megújulásra, a korszerű­sítésre, mint az élet min­den területén. Sőt! A kö­zel 4 millió szakszervezeti tag éppen a nehezedő vi­szonyok közepette igény­li jogos érdekeinek kö­vetkezetes védelmét, azt, hogy egy-egy adott mun­kahelyen érezhető legyen az ott dolgozók szerve­zettségének az ereje. Er­ről pedig nem elég csu­pán országos méretekben és csak úgy általában be­szélni, hanem arra van szükség, hogy a szakszer­vezet érdekvédelmi tö­rekvése egy-egy adott munkahelyen felismer­hető, emberi léptékkel és mértékkel követhető, ki­tapintható legyen. Áz szb-nek ugyanis az ad hi­telt mindenütt, ha a szak- szervezeti tagság min­dennap és minden órában érzi, tapasztalja: van, „aki” az ő nevében, helyette és az ő érdekében a sarkára áll, keresi a legnehezebb helyzeteVt-mn js p / igrqzcá. gos és a humánus meg­oldást. Csakis az ad ön-" álló arculatot minden szinten a szakszervezetnek, ha nem késlekedik szem­benézni a valósággal, s időben megteszi a szük­séges lépéseket a tagsá­got közvetlenül érintő ügyekben (bér- és kere­setszabályozás, foglalkoz­tatáspolitika, szociálpoliti­kai ügyek). Mindenféle formalitás és az üres „te­vékenység” túlhangsúlyo­zása csak árthat a közös ügynek. Van, ahol a fog­lalkoztatáspolitikát kell előtérbe állítani, mert fe­nyeget az elbocsátás ré­me: másutt a bérbruttósí­tás utáni ellentmondások halmozódtak fel, amin mi­előbb változtatni kell; megint másutt a nagy- családosok vagy a lakás né káli fiatal házasok gon-.lj» feszít, s ezen szük­séges enyhíteni. Találó a titkárasszony fogalmazása: a szakszer­vezetek ma valóban a tár­sadalmi változás „lövész- árkában” vannak, ami másként a tűzvonalát je­lenti. Igaz az is, hogy a nehéz gazdasági helyzet szűkíti a szakszervezet cselekvési terét, bázisait. Kósáné dr. Kovács Mag­da mégis egyetértett az­zal a kiegészítéssel, hogy éppen a nehéz időkben mutathatja meg erejét igazán a szakszervezet, nem pedig amikor „jól megy a szekér”. Ama bi­zonyos „lövészárokban” pedig elbújni is lehet, — vetette közbe az egyik szerkesztő, utalván ar­ra: a szakszervezetnek egyszerre kell látni és lát­tatni önmagát, kilépni a nyilvánosság színtetére, s felvállalni a bizalmat adó milliók gondját-baját. Ez egyszerre jelent bölcses­séget és bátorságot, amit másként realitásnak isme­rünk. . A. S. Ma még a Tiszalöki Állami Gazdaság határában legelnek a Suffolk növendék kosok, de hamarosan kalapács alá kerül­nek és a megye juhnyájait gazdagítják. (Ifj. Szaladják István felvétele.) A búcsú

Next

/
Thumbnails
Contents