Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-25 / 72. szám

1988. március. 25.

Kelet-Magyar ország

>

Partner lesz a Pepsi Cola?

Két igazolatlan=egy munkakönyv

Cseng a telefon.

— Európába tudunk eladni sűrítményt? — kérdezi a termelési igazgató a Hun- garofruct illetékesétől: —

Mire számithatumk? (Később tudom meg, hogy a válasz megnyugtató.)

Megtartani a piacot

Néhány percnyi szusszan- tás, egy-két korty a feketéből, cigarettára gyújt, s derült, bizakodó arccal mondja:

— Amerikába ás adunk el sűrítményt, de most az európai piac érdekel bennünket. Itt van már a hollandok megrendelése uborkára, s egy NSZ.K-beli cég is érdéklődiik — sorolja.

Sűrűbbek a tárgyalások, áregyeztetésék. S amiótar élvezik az önállóságot, már ott ülnek képviselőik az ár- egyeztetéseknél is. Nélkülük nem jöhet létre üzlet. Megtudom, hogy ez részben már lezajlott a nyugati vevőkkel.

— Egyik szemünkkel még a múlt évi rendelések szállításaira figyelünk, a -másikkal az Idei termékek értékesítéséről tárgyalunk — magyarázza Buglyó Tibor.

. Előtte vaskos inatköteg a vállalati stratégiáról, vagyis a „helyi” kibontakozás teljes, átfogó programjáról. Valamennyi fórumon megvitatták, így vált a cselekvés dokumentumává.

— Holnap -indultunk volna Angliába, de közbejött okok miatt lemondták az utat. No, nem hiúsult meg. Űj gyártástechnológiát vásárolunk, s ez ügyben újabb megbeszélési időpontot

egyeztetünk — folytatja a termelési igazgató.

Pillanatnyi megállás sincs. A piac -megnyerése, megtartása állandó feladat. Angliáiban azért -is tárgyalnak ottani kereskedétoiii vállalatuk magyar igazgatójával, ihogy ismerjék a dzsemeknél várható keresletet, az új egr-esbefőttdk fogadtatását, és friss információkat kérnek a legújabb piaci helyzetről.

A Nyírség Konzervipari Vállalat önállóságának im- -már hatodik esztendeje a bizonyíték rá: ha élni is tud ezzel a vezetés, és rendszeresen ápolja, felelősséggel felkészül rá, akkor olyan vii-lágcógek is tárgyalópartnereivé válnak, mint a Pepsi Cola cég.

— Holnap -érkezik a mérnökük. Az almasűrítmény gyártásánál egy új eljárást szeretnének megvalósítani. Extra igénye van a Pepsi Colának. Olyan, amelyet eddig Magyarországon még egyetlen üzem sem tudott kielégíteni. Mi megpróbáljuk. Reméljük, sikerül — bizakodik Buglyó Tibor.

A felvásárlástól az értékesítésig

Ez is a Nyírség Konzervipari Vállalat stratégiájába tartozik. Csakhogy egy a lényeg: milyen a -háttér, hogyan vannak felkészülve rá a munkások? Mert önállósága óta jelentős minőségi színvonalat már elért a vállalat. Most egy újabb szint teljesítésére kell fel-' -készülni.

— Ez a stratégiai program a felvásárlástól az értékesítésig mindenre kiterjed — magyarázza Zborai István, az aszeptikus" üzem művezetője. — Számunkra az a legfontosabb, hogy a termelés -minden szükséges feltételét biztosítsuk. Ha ezt a termelésirányítás — vagyis mi — megoldjuk, akikor a leglényegesebb a minőség magas színvonalom -tartása.

— Igazából csak akkor felelhetünk meg a legmagasabb igényeknek, ha kétIzraeli partnert vár Buglyó Tibor, a Nyírség Konzervipari Vállalat termelési igazgatója.

— Az aszeptikus termékeink részére vásároltunk tőle speciális „zsákokat”, és most egy újabb mennyiségiminőségi áregyeztetésünk lesz. Ezt tárgyaljuk meg — mondja a zsúfolt programot lebonyolító vezető.

ezer-ötszáz (!) mirtőségi ellenőrünk lesz — veti közbe Bácskái Sándor főcsoportvezető.

— Vagyis az egész gyár?

— Ügy van — magyarázza Buglyó.

— A legfontosabb, hogy senki ne tűrje el a hanyag munkát, a trehányságot — veszi át a szót Zborai. — A vállalati stratégiáról szóló tanulmányt olvastuk, tanulmányoztuk, vitatta termelési tanácskozás, pártfórumok, ismerik a munkások — fűzi hozzá.

Percnyi

pontossággal

Aszeptikus üzem: a gyár egyik „lelke”, büszkesége. Ha egy-egy műszakból 4-5 ember hiányoznia, megbénulna a gyártás Dollárezrektől esnének el. Megrendülne a japán, a kanadai, az izraeli, az amerikai partner bizalma.

— Percnyi pontossággal kell ellátni nyersanyaggal, minden feltételt biztosítani a termeléshez — tájékoztat a termelési igazgató.

— Eljutottunk odáig, hogy ha valaki . -betegség miatt nem tud bejönni Bujról, Kó tájból vagy máshonnan, ■telefonál! Növekszik felelősségérzet az -emberekben — -konstatálja Zborai.

Nem tudom, nevetségesen ihangzik-e, de tény: a vállalat munka ügyi osztálya nem -tervezett idén igazolatlan mulasztást! Már a múlt évben is az öt évvel ezelőttinek a tizedére csökkent az arány.

— A kollektív szerződésben elfogadtuk: ha valakinek 2 igazolatlan napja van, vagy egy alkalommal eLszí- n-eződik a szonda, megkapja a munkakönyvét — tájékoztat Bácskái Sándor. — Az a folyamat, amely már korábban is jellemző volt a vállalatra, most felgyorsulni látszik a rendben, fegyelemben, a minőség javulásálban.

— De felerősödtek a kontrasztok lis — fűzi hozzá Buglyó. — A magasabb technikai, technológiai színvonal már nem „tűni”, hogy az üveget kézzel rakják. Es ezen is változtatnunk kell. Meg sok máson -is!

Űj minőségi pályára áll a gyár. Ezt szükségszerűen 'követeli a világpiaci helytállás.

— És remélhetően meg lesz az önálló exportjog is! — mondja Buglyó Tibor termelési igazgató. — Benn van a kérelmünk.

— Tudnak róla már sokan a gyárban — egészíti tó Zborai. — S ha korábban ódzkodtak az emberek egy- egy új termék bevezetésétől, most majd megértéssel fogadják, mert -nekünk kell elfogadtatnunk, „befuttat- mtmlk” a világpiacon.

Az önálló exportjog — ha megkapja a Nyírség Konzervipar,i Vállalat (!) — újiafob megmérettetésük lesz.. Bizonyos: -ismét -egy lehetőség arra, hogy bizonyítsanak' a nyírségiek;

Farkas Kálmán

NÉZŐPONT. Nyíregyházi utcarészlet. (Farkas Zoltán felvétele)

Minél több halat kifogni

ft Tisza gyéren „termett

Működési területünkön gazdagabbá tesszük a halellátást — határozta el a tavalyi év elején 1987 feladataként a Nyíregyházi Halászati Közös Vállalat. Arról, hogy miként sikerült ennek eleget tenni a napokban számolt be Radóczi János az igazgató- tanács ülésén.

Az igazgató elmondta, hogy nagyjában egészében teljesítették tervüket, mégpedig nyereséges gazdálkodás mellett.

A három nyíregyházi halboltban állandóan folyamatos volt az ellátás,

és nem csak mennyiségben, hanem választékban is. Az idei tervekről szólva megtudhatták a résztvevők, hogy valamivel csökken az ellátásnak ez a szintje. A tavalyi aszályos idő ugyanis arra kényszerítette a vállalatot, hogy tavaiból minél több halat fogjon ki, mentsen meg. Természetesen nem békülnek meg ezzel a helyzettel. Szükséges egy olyan tároló-rendszer kialakítása, amelybe biztonságosan áttelepíthető mintegy kétszáz tonnányi hal.

Oros határában terveznek létrehozni egy másfél két millió köbméter víz tárolására alkalmas létesítményt. Ez kapcsolódna arra a vízfolyásra, amelyen a harangodi tároló is elhelyezkedik. A két tó megfelelően programozott lehalászásával lehetővé válik majd a folyamatos ellátás. A közös vállalatban való részvétel iránt a nyíregyházi Béke Termelőszövetkezet is érdeklődik, mégpedig azzal a szándékkal, hogy együtt létesítenek egy további 25 hektáros tavat.

Az idén növelni kívánja a közös vállalat a piaci ponty tenyésztését

amelynek megvalósításához pályázatot nyújtottak be az illetékes főhatósághoz. A korábbi esztendőkben nem fordítottak akkora figyelmet a ragadozó halak nevelésére mint lehetett volna, ezen is változás lesz tapasztalható. Már most tervezik előnevelt süllő és harcsa beszerzését tavaikba, telepítés céljából.

A természetes vízi halászat szintén teljesítette tervét. Az ágazat bevételében jelentős összeget képvisel a horgász területi jegyek ára, bár a tógazdaságok jövedelmével nem vetekszik. A MO- HOSZ-szal kötött szerződés alapján maradéktalanul eleget tettek az élővízi ivadékkihelyezési kötelezettségeiknek,

a partokon pedig halőr- brigádot szerveztek,

amely megfelelő hírnevet vívott ki magának. A tiszai halászok tavalyi fogásai a kemény tél, és az alacsony nyári vízállások miatt alatta maradtak az átlagos években meszokottaknak. Remélhetőleg csak múló

epizód marad a tikkasztó ’87-es nyár emléke,

és ismét több lesz a tiszai hal. Ennek érdekében a közös vállalat sokat»áldoz, és a halászok nagy többségének igyekezete és tapasztalata is biztosíték rá.

A tettenérés feltételei

T

allózok leveleimben, amelyekkel az olvasók keresnek meg. Bizonyára a megnőtt érzékenység és az igazság keresése eredményezi, hogy hamar ösz- szegyűlik néhány, amely azonos témát feszeget. A vagyonit, a többszörös milliomos magatartását, a hirtelen és nem mindig tisztességesen gazdagodó ügyét.

Az egyikben például azt kérdezi az olvasó, hogy mit szólok ahhoz: van egy 20 ezer forintos nyugdíjas(’), aki kétes birkaüzletekkel csinál magának mellékest, nem is keveset. A birgéket nem is látja, ő csak a közvetítő láncszem. A másiik levélíró azt feszegeti, hogy egy oktató, aki hatezer forintos munkásokkal őrizteti csirkefarmját, milliókat keres és éppen most akar régiségboltot nyitni, hogyan juthat ilyen jövedelemhez? Aztán itt egy harmadik ügy. A rokkant nyugdíjassá vált akárki, akinek több lakása, háza van, aíct üzletel, kijárta, hogy gyermeke kollégiumot kapjon. A levelek, mondani sem kell, ingerültek. íróik nyugdíjasok, kisfizetésű emberek, akik számára a napi lét is nehéz.

Gondolkodom az ügyeken. Biztos, hogy minden fenti ügy legalizált. Garantálom, hogy egyikőjük sem érhető tetten. Nem bizonyítható az sem, hogy a rokkantsági jogot pénzért vette az orvostól. Hiszem, hogy minden a legszabályosabb. Mégis, értem, érzem, hogy a társadalmi igazságérzet jogosan kérdezi: korrekt ez? Mert érdekes módon soha senki nem ír a levelekben azokról, akik erejüket megfeszítve dolgoznak és sokat keresnek. Az emberi figyelem

viszont azonnal kiszúrja az olyan esetet, ami etikailag elítélhető, számonkérhető, kifogásolható.

Amikor ideérek, akkor jön valaki és panaszolja: a fia olyan társaságba került, ahol a hírhedt pilótajátékot játsszák. Nyíregyházán egyelőre 15 ezer a beugró. Pedig ez tiltott szerencsejáték. De vannak vállalkozók, akiknek van pénzük, s lezseren dobálják a -tízezreket. Miből? Munkából szerzett a pénz? És hogyan van bátorságuk másokat kifosztani — hangzik a kérdés. Nem tagadható, igen jóleső, amikor az olvasó bizalmával tiszteli meg a hírlapírót. Tenni az ügyekben csak annyit tudok, hogy a jelenségeket megírom. Azért, hogy erősödjék az a társadalmi közérzet, amely mélységesen elítéli a spekulálót, az üzérkedőt, a nyerészkedőt, a legalitás mögé bújót, aki szívesen tetszeleg a ma oly divatos vállalkozói mezben.

H

iggyék el: a társadalmi megítélés és ítélet komoly dolog. Néha töb-b, mint egy enyhe bírói döntés. Ha sikerűi kialakítani azt az erkölcsi vélekedést, tartást, amely kirekeszti azokat, akik tisztességtelenek, akkor jutunk valahová. Azt mondják, ez alig érdekes, hiszen ők addig is gyűjtik a milliókat... Lehet, nagyon banális, de van az a bizonyos mondás a korsóról és kútról. És a malmokról, melyek ha lassan is, de biztosan őrölnek. Szeretnék hinni a malmokban, s magam is örülök majd, ha törik a korsó.

Bürget Lajos

L

ehet-e hatezer négyzetkilométert, egy teljes megyényi területet fenntartás nélkül szeretni? Igen. Ha vannak az embernek biztos támpontjai. Egy-egy család, erdőfolt, folyópart, néhány falu. Ahová mindig szívesen tér vissza az ember.

így vagyok immár lassan évtizede Szamoskérrel, a nagy szilvások falujával. Ha csak tehetem — még akkor is, ha semmi dolgom itt — időről időre erre irányítom szekerem rúdját.

Mi ez a ragaszkodás? Hiszen se rokonom, se barátom, ismerősöm is legfeljebb egy, kettő. Megfoghatatlan.

A százados diófák, a komor szilvafasorok, a hófehér házak vonzanak mágnesként? Vagy az a szívós küzdelem, ahogy az itthonmaradó kériek megpróbálnak ellenállni a könnyebb élet csábításának? A szülőföldjéhez ragaszkodó ember csodálata térít vissza mindig akaratlanul is?

Kihűlnek a fészkek...

Magas, fehér üstökű férfi integet a főutcán, s szakítja félbe töprengésem. „Átvinné a feleségem Számos- szegre?”

Hogyne vinném, hiszen arra megyek.

Már indulnánk, de meg kell magyarázni ezt a szokatlan tettet. A nénike holnap indul Miskolcra, a rokonokhoz, fodrász pedig csak Szamosszegen van. A buszt meg lekéste ... S mit gondolnak a faluról a nagy városban, ha ilyen hajjal állít oda az ember?

Az „ilyen haj”-ból mindössze annyit látni, hogy már majdnem hófehér, erősen türemkedik ki a kendő alól.

Két szempillantásnyi csak az út a faluvégéig, de elég, hogy megtudjam, melyik ház kié, mióta üres. Rengeteg az elhagyatott porta,

egy-egy szakaszon háromnégy is sorakozik egymás mellett. A kerítés kidűlőfélben, az udvart felverte a gaz, s lent elvadult a kert is. Az erős, elpusztíthatat- lannak hitt szilvafákat lassan elborítja már a sok fattyú, csak a diófák tornyosulnak ki a dzsungelból.

A folyó túlsó partjáról, Szamoskér ikerfalujából ismert a legmulatósabb szatmári nóta talán: „Kérsem- jéni templom előtt, háromágú diófa nőtt, csuhajja .. Ideáira jobban illenének a sorok, csak éppen vigadni nincs kedvük mostanában a kérieknek.

Mondja az utasom, nekik is van ötszáz liter boruk, de nagyon régen pirosodott meg attól embernek az arca. Gyermekük nincs, más tájra vándoroltak a szomszédban születettek is. Hébe-hóba hazatérnek, eltűnődve járják a három kis utcát. Hová lettek az emberek? Hisz tavaly itt még kiscsirke szaladgált az udvar porában, legutóbb még nyikorgóit a kútágas.

A falu végéről szabadon mehet a tekintet, ellátni messzire. El egészen'Panyo- láig, el Pályiig. Ahol e sorok írója is felnőtt, s megborzong a lelke tornyai láttán. Vajon milyen sors vár arra a falura? Mint Kér- re ... ? S mi lesz a sorsa a többi apró szatmári falunak? Ott is kidűlnek majd a kerítések, megroggyannak a házak? Vajon mit kell még megérnie e maréknyi földnek a haza leg becsesebb csücskének ,.. ?

Mi lesz velünk, ha kihűlnek a fészkek?

Balogh Géza