Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-23 / 70. szám

1988. március 23. Kelet-Magyarország 3 Nyereség csak vezetőknek? Örömmel adunk hírt ar­ról, hogy jó néhány válla­latnál eredményesen gaz­dálkodtak a múlt évben. Mutatja ezt a megnöveke­dett nyereség is. Csakhogy minden jó példánál máris kell számolni az ellenvéle­ményekkel is. Ugyanis bár­mennyire titkolóznak, vagy bármennyire veszik igénybe a demokratikus fórumokat, ,a dolgozóknak arról is tu­domásuk van, hogy sok he­lyen a felső vezetők év végi ;prémiuma, jutalma a száz­ezer forintot is jócskán meghaladta, miközben egy munkás .egész évben nem keresett annyit. Kaptunk ilyen jelzést a MEZŐGÉP Vállalat magát megnevezni nem akaró munkásától, érkezett levél a ZÖLDÉRT Vállalat almatá­rolójából, de ugyancsak er­re panaszkodnak — névte­lenül — a Kisvárdai Szesz­ipari Vállalattól is. Mondhatjuk, hogy nincs, veszélyesebb, mint ha fél információt ismer valaki, de azt is igyekszik a szájíze szerint alakítani. Éppen ezért az utóbbi két vállalat vezetőitől is érdeklődtünk. De élőbb egy idézet: „Kinek az érdeme az, hogy a ZÖL­DÉRT nyereséggel zárt? A példa azt mutatja, hogy ez csak a vezetők érdeme, mert nyereséget csak ők kaptak.” Tény, hogy fennállásának legjobb esztendejét zárta a vállalat a 132 millió forin­tos eredménnyel. Ám látni kell, hogy ez a munkások jó munkáján túl egy meg­változott vezetői magatar­táson is múlott. (Korábban, amikor veszteséges volt a cég, senki sem reklamált a dolgozók közül, hogy ebben ők is hibásak...) Olyan jö­vedelemérdekeltségi rend­szert dolgoztak ki az egyes egységeknél, amely lehető­vé tette az eredményes gaz­dálkodást. S mindenütt a helyi társadalmi szervekkel közösen állapították meg, kik részesülhetnek ebből. Ám a dolgozókról sem fe­ledkeztek meg, amit mutat az átlagnál magasabb, 8,5 százalékos béremelés tavaly. A Kisvárdai Szeszipari Vállalat levélírója azt ne­hezményezi, hogy nem fi­zettek 1987 után nyereség- részesedést. Azt viszont már elfelejti, hogy tavaly meg­haladta a 11 százalékot a bérek emelése, ezentúl pe­dig karácsony előtt átlago­san 1700 forint jutalmat osztottak szét a dolgozók között. Mivel a tőkés ex­portját várakozáson felül növelte a vállalat, ezért le­hetett — már csak az idén — a vezetők között is szép prémiumokat osztani, amit az üzemi demokrácia fóru­main vitattak meg előtte. Ne gondolják azért, hogy mindenfajta vezetői pénz- kifizetést támogatunk. Hi­szen emlékeztetni szeret­nénk egy szintén kisvárdai cikkre, amelyben a Húnnia- coop baromfifeldolgozónál a vártnál kisebb — bár tisz­tes — nyereség ellenére ki­alakult helyzetről szóltunk. A MEZŐGÉP sem került a dicsőségtáblára lapunkban a többlet béradó fizetési köte­lezettség miatt. Mindenfajta következtetés helyett tehát egy valamit szeretnék tisztázni: igenis szükség van arra, hogy a kockázatot vállaló, a na­gyobb eredményt elérő ve­zetőket anyagilag is ösztö­nözzék. Ne sajnáljuk azok­tól a tízezreket, akik millió­kat hoznak a vállalatnak, a népgazdaságnak. De termé­szetesen fel kell lépnünk azok ellen, akik csak a sa­ját zsebük érdekeit nézik. Mint ahogy fiigyetaieztetm kell egy rosszul sikerült normatív szabályozásra is. Ugyanis nagy pénzeket ott oszthattak, ahol a tőkés ex­portot számottevően bőví­tették. Itt (a rendelet sze­rint!) az első számú veze­tők — egyes vélemények szerint — aránytalanul ma­gas prémiumokhoz juthat­tak. Erre van példa néhány ipari szövetkezetnél is. „Ilyen vállalatvezetőkkel akarunk mi kibontakozási programot megvalósítani?” — kérdezi a kisvárdai le­vélíró. A válasz: igen. Olya­nokkal, akik felismerték a program lényegét, annak megfelelően tervezik a vál­lalat jövőjét. Mert a szesz­iparnál az új beruházás egyszerre szolgálja a foglal­koztatást, a termékszerke­zet-váltást. A ZÖLDÉRT- nél is kétszázzal növelik az idén a létszámot, a megyei •termeltetésben érnek el eredményeket, a partnerek hasznára is. Ez az a válla­lati magatartás, amelyre ösztönöz a kormányzat. Ha pedig valahol ezzel ellenté­tesen cselekednek, ott ér­demes szólni — persze lehe­tőleg nem névtelenül, ha­nem vállalva érte a fele­lősséget is. Lányi Botond Kecsegtető klubtagság Béremelés csőd nélkül Megírták első vizsgadolgozatukat a klubtagok. A 361 je­lentkezőből 270-nek sikerült, ők lettek az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal bérklubjának tagjai. Nevezik őket elit­nek, kivételezetteknek is. Az ÁBMH ezeknek a haté­konyan gazdálkodó szervek­nek teszi lehetővé a közpon­tilag előírt 2,5 százalékos bérnövekedésnél magasabb béremelkedési lehetőséget. öten pályáztak A vizsgadolgozatot szigorú követelmények szabták meg. Legyen kiemelkedően haté­kony a termelés, 13 százalék­kal növelje az előző évhez képest tőkés exportját, ne vegyen igénybe állami támo­gatást, az esedékes fizetési kötelezettségeit pontosan tel­jesítse, ne kerüljön vitába tisztességtelen árképzés mi­att az árhatósággal. Ha mindezeknek megfelel, akkor kérheti belépését a bérklub­ba. Ebben az esetben emel­het 2,5 százaléknál magasabb bért, de 10 százalékon felül ehhez már konzultálni kell a munkaügyi "hivatallal. A ki­áramló többletbér mögött azonban az eddiginél jelen­tősebb teljesítménynöveke­dés szükséges. A megyéből öten adták be pályázatukat, négy szövetke­zet és egy vállalat. Előbbiek közül a Nyírség Ruházati Szövetkezet ugyan megkapta a bérklubtagsági könyvét, de visszalépett, mert kisszövet­kezetté alakul át, és ez ki­záró ok. Hasonló miatt nem vállalta a klubtagságot a fe­hérgyarmati Szamos menti Ruházati Szövetkezet is. A Háziipari és Népi Iparművé­szeti Szövetkezet utólagos számítások alapján mondta le a tagságot. A Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Szolgáltató Vállalat az ÁB­MH levelét várja, amely március 28-ig dönt. Túl nagy kockázat Megmaradt egy, a Raka- mazi Fa- és Fémipari Szövet­kezet. A Rafafémnek nincs hiteltartozása, nem vett fel forgóeszközhiteit sem, az APEH értékelése alapján nem vétett az áralkalmazás­ban. A rakamaziak tavaly 40 milliós tőkés exportot köny­velhettek el, idén 50 millió a terv. Az iskolakonténerek mellett újabb nyugati part­nerekkel tárgyalnak. Az elő­zetesek alapján 10 százalék­kal emelik a bért, így a dol­gozók éves keresete eléri a 100 ezer forintot. Nézzük, a többiek miért léptek vissza. A Nyírségnél az NSZK- és francia bér­munka a tavalyi hatékony ság mellett 41 millióról 47- re növelheti a tőkés expor­tot. Ezt a többletet külső ko­operáció bevonásával teljesí­tik. Ami kérdésként vetődött fel a szövetkezetnél: ha az árbevétel-növekményt bázis­nak tekintik, az érte kifize­tett bért miért nem. Erre az ÁBMH vezetői azt válaszol­ták, hogy a pályázati felhí­vást nem változtatják meg. A szövetkezetnél a számítások szerint az 1 millió 800 ezer forintos növekedés helyett csak 500 ezer forint bért ve­hetnek bázisként figyelembe. Ezért is választották az új formát, így, kisszövetkezet­ként, tíz százalékkal emelhe­tik a béreket. A Háziiparinál Péli Tóth Tibor főkönyvelő elmondta, a kockázat túi nagy számukra, ezért óvatosak. Ha elszalad­nak a bérekkel, és nem tel­jesül az export, akkor olyan büntetőadókat kell fizetni, ami akár csődöt is okozhat. Miután beadták kérelmüket, az amerikai megrendelő visz- szamondta a szállításokat, helyettük más céggel szeret­nének szerződést kötni. Rá­adásul a tervezett 10 száza­lékos bérnövekedés csak ak­kor lehetséges, ha a nyere­ségfedezet megvan rá, ezt pedig a szövetkezetnél a veszteséges termékek gyártá­sa kizárja. A szövetkezet idén a 2,5 százalékos bér- emelkedésen felül a bedolgozói létszám — 500 fő — csökke­nése és az exportnövelés után fizethet több bért. Körültekintően Az ÁBMH valamennyi gaz­dálkodó szerv figyelmét fel­hívta, hogy év közben körül­tekintően éljenek a béreme­lési lehetőségekkel. Továbbá az is megszívlelendő, hogy aki idén ugyan teljesíti a feltételeket, de jövőre visz- szamondja a klubtagságot, ha nem is mindet, de veszít a kedvezményekből. (máthé) A Ganz Villamos Művek részére 200 villanymozdony-vál- tóházat munkálnak meg a nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben. (Farkas Zoltán felvétele) Könyvvásár a nyíregyházi Kossuth téren. (E. E. felv.) rr itavaszodott. Csilla- gászatilag, meg amúgy is. A fák rü­gyei duzzadtak, a rigók fü- työrésznek, én meg megyek a piacra Stohanekkel. Ez a vékonypénzű szomszéd — sovány mint az ujjam — fá­zik. Fújnak a böjti szelek és a felöltő még nem egy ésszerű viselet. Megjegy­zem: — Figyelni kell a rádióra. A meteorológiai jelentés szerint hideg van. — Ne nekem mondja, mondja az asszonynak! Én télikabátban akartam jönni, de ő rámszólt, ne röhögtes- sem ki magam. Jóska nap­kor irhabundában? De néz­ze! Nézem. Árlesen vágyunk, mert mondta volt a tisztelt szomszéd, hogy a krumpli drágább mint a tojás. Az árjelző táblák most nem őt igazolják. Írva van: a tojás kettő negyven. — Vesztett — mondom. — Itt senki sem adja a tojást egy nyolcvanért, viszont a krumpli tényleg húsz forint. — Várjuk ki a végét. Ma szombat van és kora reggel. Dél körül már 1,50—1,80 lesz a tojás. — Addig megfagyunk. Különben is mi baja van magának a tojással, miért kellett nekünk most ide jönni? — Aggódom. Olvastam, hogy a tojástermelésnek és -értékesítésnek zavarai van­nak. A szakember úgy nyi­latkozott, hogy a nagyüze­mek és a kistermelők egy forint kilencvenért és kettő tízért tudják előállítani a tojást. Viszont ha a tojás piaci ára egy ötven vagy kettő forint, akkor arra csú­nyán ráfizetnek. Ennek be­láthatatlan következményei lehetnek. — Azt mondja, a nagy­üzemek és a kistermelők állítják elő a tojást. De naiv vagyok. Azt hittem eddig, hogy a tojást a tyúkok toj­jék. — Ne humorizáljon. In­kább azt magyarázza meg, miért van az, hogy a tojás előállítási költsége akkor sem csökken, ha a tyúkok többet tojnak. — Ezt kérdezze meg a tyúkoktól. És ha már szóba áll velük, azt se felejtse el megmondani, hogy visel­kedjenek. Hát micsoda do­Harmincon aluliaknak Tréning n tanfolyamon A KISZ KB Élelmiszer- gazdaságban dolgozó fiata­lok Tanácsa és a MÉM Mér­nök- és Vezető-továbbképző Intézet tanfolyamot szervez, hogy a változó társadalmi, gazdasági és politikai élet időszerű kérdéseiben jobban eligazodó vezetők közül vá­lasszanak a káderkérdések­ben döntő intézmények, ha­tóságok, szervezetek. A to­vábbképző tanfolyamon olyan ismereteket sajátíthatnak el a résztvevők, amelyeket a munkahelyeken eredménye­sen hasznosíthatnak az em­beri kapcsolatok megterem­tésében, a konfliktusok felol­dásában. A tanfolyamon részt vehet­nek mindazok a középfokú végzettséggel rendelkező KISZ-középvezetők, vagy az­zá válók, munkahelyi közép­vezetők és az állami vezetői káderutánpótlásban szerep­lők, akik még nem töltötték be a 30. életévüket. A képzés időtartama hat hónap, amely kétszer egy hét intenzív bentlakásos szakasz­ból és közte egyéni tanulás­ból áll. Az oktatás anyaga fel­öleli a társadalom integrációs útjainak és lehetőségeinek is­mertetését, a KISZ helyének és szerepének vizsgálatát a politikai intézményrendszer­ben. A tanfolyamon bemutat­ják, hogy a jelenlegi gazda­sági helyzetben milyen fejlő­dési lehetőségekkel rendelke­zik az élelmiszer-gazdaság, hogyan valósítható meg az itt dolgozó fiatalok érdekképvi­selete. Ezen keresztül szem­léltetik a tulajdonviszonyok és az érdekeltségi viszonyok kapcsolatát is. Vezetői tréning keretében a hallgatók megismerkednek a kommunikáció formáival az emberek között. Az önismeret és az emberismeret fejleszté­sével kívánják a résztvevőket még alkalmasabbá tenni a döntések mérlegelésére. A továbbképző tanfolyam záró szakasza a vizsgakonzul­táció, amikor a hallgatók az ismereteikről konzultáció ke­retében adnak számot. A tanfolyamra a KISZ me­gyei bizottságán lehet jelent­kezni március 30-ig. Várható részvételi költség 7 ezer fo­rint, amely a szállás és az ét­kezés mellett a könyvek ára­it is tartalmazza. A részvéte­li díjat a jelentkezéssel egy­idejűleg a KISZ megyei bi­zottságára kell befizetni. Eredményes végzés után a résztvevők államilag elismert vezetőképzési bizonyítványt kapnak. log az, hogy az elmúlt he- J tek enyhe időjárására úgy I reagáltak, hogy tojtak, mint \ a meszes, összezavarták az I üzemgazdászok számításait,* ( megkeverték a piaci ár- 1 arányt. Le az ilyen tyúkok- J kai! I f — Ezt maga nem mondja l komolyan!? \ I n ersze hogy nem mon- I jf dóm komolyan, de a \ f tyúkok idén már I ' harmadszor keverik meg a I kását. Olvastam róla, hogy \ Győrött és Pesten az év ele- J jén már volt „tojáshábo- [ rú”. Akkor és ott összekü- \ lönböztek az ártartók és az 1 árcsökkentők. Volt aki egy ( negyvenért adta a tojást, \ más kettő ötvenért sem J akarta. Bezzeg a paradi- f csőm, a paprika nem okoz 1 galibát. Paradicsomnál tart- 1 ja magát az ötszáz forintos / ár. Valami, ami stabil. To- I valy is 500 forint volt, idén \ sem kevesebb. Igaz egyszer I a Skála próbálkozott a 99 | forintos paradicsommal, de \ hol van az már? A piacon J Stohanekkel jól összefagy- [ tünk és nem lettünk oko- l sabbak. Végül is miért baj az, ha sok és olcsóbb a to­jás? Jön a húsvét, legalább tojásból legyen bőség. Ne együk meg)a tyúkokat! Seres Ernő Tgyze^W A tojás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents