Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-22 / 69. szám
1988. március 22. Kelet-Magyarország 3 Manőverek a gazdaságban Beszélgetés Nyers Rezsővel Az MSZMP Központi Bizottságának 1966. május 25— 27-i ülésén Nyers Rezső előterjesztette az új mechanizmustervezetet, s 1968-ban elkezdődött a gazdaságirányítás rendszerének átfogó reformja. Tehát éppen húsz évvel ezelőtt. Tulajdonképpen ennek apropóján kerestük fel Nyers Rezsőt, aki jelenleg az MTA Közgazdaság- tudományi Intézetének tudományos tanácsadója, s az elmúlt idők tapasztalatairól, jelenlegi helyzetünkről beszélgettünk. — A Központi Bizottság 1972 novemberi ülése a reformfolyamatot tulajdonképpen még pozitívan értékelte, a határozatának lényege: tovább a reform útján. Centrális intézkedések kezdődtek vagy inkább felújultak. A jól gazdálkodóktól egyre több jövedelmet elvontak, ismét megjelentek az utasítások. Mi volt az oka annak, hogy ezek a visszahúzó folyamatok elkezdődhettek? — A politikai akarat elegendő volt a reform elindításához. de kevés volt a véghezviteléhez. Emiatt és más okok miatt az ország reformképessége a hetvenes évtizedben már nem bizonyult megfelelőnek. A vállalatok egy része megfelelően tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, másik része viszont nem tudta átalakítani a termelési szerkezetét, a piaci értékesítésben lemaradt, s elgyengült. A reform első éveiben az 1—3 százalékos infláció mellett a lakosságot kedvezőtlenül érintette a stabil árak változása. A párt felső vezetésében megoszlottak a vélemények a gazdaságpolitika fontos kérdéseiben. így a reformpolitika értelmezésében is. — Egyik munkájában azt írta, hogy a politikai szilárdság és a folyamatos gazdasági növekedés egymással szoros kölcsönhatásban érvényesülhet. Az elmúlt húsz évben gazdasági fejlődésünket erőteljes hullámzás jellemezte. Tehát hullámzó volt a politikai szilárdság is? — Igen. A dinamikus növekedés javította az életviszonyokat, a reform pedig a nemzeti közérzetet javította, hiszen az ország nemzetközi elismertségét szélesítette. A hetvenes évtized végétől változott a helyzet: a gazdasági problémák robbanásszerűen felszínre kerültek, a növekedés lényegében megállt, ez gyengítette és gyengíti a politika eredményességének tudatát. A nemzeti sikertudat is veszített erejéből. — Sokan rokonszenveztek a 7 0-es években a kompromisszummal! ... — Eleinte valóban sokan. Például a gyenge vállalatok, mert támogatást kaptak. Az életszínvonal emelkedése pedig folytatódott, ez váltotta ki a legnagyobb rokonszen- vet, Ugyanakkor nem támogatta a politika a termelés konvertibilis piacokhoz való' igazodását, hanem inkább csak ' rásegítő intézkedésekkel próbálta elősegíteni a konvertibilis exportot? A termelőkapacitás fejlesztésében nem jött létre a haza és a nyugati piac közötti szerves kapcsolat. Az évtized fordulóján már jelentkeztek a politikai problémák, az alacsony jövedelmezőség, és az életszínvonal javítására épült kompromisszum tarthatatlanná vált. — Most. 1988-ban milyen garanciákat lát az intézményrendszer változási képességére? — Ma úgy ítélem meg a helyzetünket, hogy a politikának, a gazdaságpolitikának a korábbinál nagyobb a változóképessége. Kedvezőnek tartom a nemzetközi politika jelenlegi irányát, azon belül azt, hogy a kommunista világmozgalom nagy részében felismerték az ideológiai és politikai reform szükségességét, s egyre inkább friss szemmel tanulmányozzuk a valóságot. Hogy végül a lehetőségeinkből mennyit tudunk hasznosítani, az számomra még nem látható. Tehát az irány ma jó. de még kérdés, hogy mekkorát lépünk majd. — Mi a véleménye az új szabályozórendszer vállalatokat sújtó hatásáról? — A vállalati teher valóban nagy. Ebből is látszik. Rogy tízéves késedelme van a kormánynak a pénzügyi egyensúly tartós megteremtésében. Ezért aztán maximális követelményekkel igyekszik behozni a hátrányt, egy- ké< éven belül. Hasonló a terhelése a szociális-jóléti szférának és a lakosságnak. Én elvileg olyan mértékű szabályozószigorítást tartok helyesnek, ami kemény munkával teljesíthető. Azt még ma nem tudom a magam . részéről jól megítélni, hogy a kormány szabályozói milyen körben teljesíthetetlenek: egyes vállalatok vagy széles vállalati kör számára. — Mi lesz velük? — Egyfelől az inflációs módszer, másfelől pedig a pénzügyi restrikció között manőverezik a kormány, hogy helyzete megszilárduljon v Manőverezniük kell a vállalatoknak is, hogy a saját helyzetük megszilárduljon. Ennek hogyanját és mikéntjét maguknak a vállalatoknak kell megtalálni. — Megítélése szerint az infláció merre tendál az idén? — Az már biztos, hogy az utóbbi évek csúcspontja felé. Az idén a 15 százalékot eléri, amire az utóbbi 40 évben nem volt példa. Remélem, hogy ezt a csúcsot jövőre nem szárnyalja túl, inkább lefelé halad. De ez csak remény, teljesüléséhez az kell. hogy az inflációs folyamat a terv által jól szabályozott, és a programmederben tartott legyem — A gyárkapun belül a jövedelmek között lényeges különbség nincs. A nagyobb eltérések általában a főmunkaidő utáni teljesítményekből származnak. A gyárkapun belül mi ösztönzi a dolgozót? — Nincs elegendő ösztönzés. A túlzott állami bérszabályozás rendszere keresztezi a teljesítményérdekeltséget. Ettől minél előbb meg kell szabadulni. A kereseti differenciálásról még annyit: szerintem nadrágszíj-megszorí- tás ideién lehetetlen komolyan differenciálni. Mégis, ösztönös reagálással diffe- renciálgatunk. részint elvi okokból, részint pedig azért, mert helyileg és helyenként azért tényleg lehetséges javítani a helyzeten. — Véleménye szerint a személyi jövedelemadónak van teljesítmény-visszafogó hatása? — Minden adónak van ilyen hatása, de azt más ösztönzőknek túl kell kompen- zálniok. Megjegyzem, hogy bérezési rendszerünknek legalább akkora — régóta fennálló — visszafogó hatása van. Mindenesetre véleményem szerint egyes rétegeknél valószínűsíthetően erősen fékező hatása lehet. Ezt a kormány is vizsgálja, mi az Országgyűlésben külön is vizsgáljuk. Nyíregyházán egyre több mode rn, szép kivitelű utcát láthat a járókelő. Képünkön a Csaló köz egy részlete látható. (Farkas. Zoltán felvétele) Nyíregyházi áfész Sikeres év után Szlovákul tanuló tirpák utódok Kötidés a nemzetiség nyelvéhez A Nyíregyháza környéki bokortanyákon, községekben élő tirpák családokban a szülök ma már legfeljebb csak értik, a nagyszülők, még inkább a dédszülők hcllyel-közzcl beszélik is a szlovákot. S az unokák, dédunokák? Küldöttgyűlést tartott a Nyíregyháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet március 19- én, szombaton a megyeszékhelyen, a KPVDSZ művelődési házban. A múlt évi tevékenységről szólva Nagy István, a szövetkezet elnöke többek között elmondta, hogy a főbb célokat a feszültségekkel terhes piaci feltételek mellett is sikerült teljesíteni. A nyereségük az előirányzott 50 millió forinttal szemben 58,9 millió forint. A nyíregyházi áfész árbevételének jelentős része a bolti kiskereskedelemből származik. A lakossági kereslet főként a tartós fogyasztási cikkek iránt élénkült meg, de a forgalom a vegyes iparcikkek esetében is dinamikusan emelkedett. Növekedett a határ menti árucsere. A vendéglátásban elért eredményekben a tájjellegű olcsó ételek választéka növekedésének, a családi és társadalmi rendezvények szervezésének, valamint a Nyíregyházára érkező turisták főtt étellel való ellátásának volt fontos szerepe. A mezőgazdasági termeltetés — felvásárlás a gondok ellenére is biztatóan alakult: burgonyából és zöldségféléből 7,6, a gyümölcsökből pedig 31 százalékkal vásároltak fel többet, mint egy évvel korábban. A nyíregyházi áfész a múlt évi feladatainak 814 dolgozóval tett eleget. Sajnos a fluk- táció nagy mértékű volt, ami jórészt az alacsony technikai színvonalnak, a nagy fizikai és idegi megterhelésnek, az osztott munkarendnek és a mindehhez képest alacsony keresetnek tudható be. Ahol lehetett, korszerűsítették a vásárlási körülményeket. A Nyírteleki Általános Iskola ezer tanulója közül évente egy-egy szakkörre való érdeklődő akad. Hiányzik az élő beszéd — A mi községünkben már alig van olyan család, ahol tudnának szlovákul, egy osztályra való gyerek nem is jött össze sosem — mondja Majoros Józsefné, az iskola igazgatója. — Azért a szakkör még egy évtizede is jól ment, sőt, három évvel ezelőtt is voltak a gyerekek a borsodi olvasótáborban. De most már, az igazat megvallva, a szakkör is csak vegetál. Nincs, ami táplálná a gyerekek érdeklődését. Hiányzik az élő beszéd. Ezt sajnos itt, az iskolában sem tudjuk pótolni, mert egy orosz szakos kolléganő vállalta el a szakkör vezetését — engedve a rábeszélésnek ... Heti két órában, amiért alig töbo, mint nyolcvan forintot kap... Ezért a pénzért szlovákul beszélő kolléga nem fog ide máshonnan eljárni. Egyéb nyelvekhez sem kapunk tanárt. A honvédségnél próbálkoztunk, ott sok, idegen nyelvet jól beszélő ember van, de megmosolyogják az általunk fizethető, maximum 60—90 forintos óradíjat... Tehát félő, hogy a 15—20 gyerekben még pislákoló érdeklődés előbb-utóbb kialszik, s ezért bajosan lehetne hibáztatni bárkit is. Annál kevésbé, mert ha mégis akadna egv-két kivétel, a nyírtelekinél lényegesen jobb lehetősége van a szlovák tanulására pár kilométerre innen,- ; Megvan, ami keH Szlovák nyelvóra a Nagy- cserkeszi Általános Iskolában. Megnézem a mellettem ülő kislány könyvét: a Tan- könyvkiadónál jelent meg 1983-ban. — Ez már az új tantervhez készült — igazít el a kicsöngetés után Bánszki János tanár úri — Most már szinte mindenünk megvan, amit ehhez a tárgyhoz kapni lehet. Az iskola költségvetéséből 12 ezer forintot költöttünk szemléltetőeszközökre, hangszalagokra, diapozitívokra. Pozsonyból gyönyörű könyveket szoktak küldeni, egy részüket jutalomkönyvként szétosztjuk a gyerekek között. A közös községi-iskolái könyvtár 7 ezres állományából ezer kötet szlovák nyelvű. A nagycserkeszi általános iskolában éppen négy évtizedes hagyománya van a szlovák nyelvtanításnak. A tirpák családok gyermekei, a Szlovákiában rokonságot tartó szülők, nagyszülők gyermekei, unokái ismerkednek a nyelvvel (valamit csaknem mindannyian hoznak már otthonról is), ciklusonként — azaz kéthetenként — 7 órában. Vállalva azt is, hogy emiatt nekik kevesebb órájuk van rajzból, énekből, technikából, és még így is mindennap „hatóráznak", legalábbis már hetedikben-nyolcadik- ban. Persze, mint számos más tárgy esetében, itt is az alsóbb osztályokban a legnagyobb a tudásszomj — még a cigánygyerekek is lelkesen jelentkeznek nyelvet tanulni, pedig náluk igazán hiányzik a kötődés. Ami viszont igen erős a többieknél. — A nyolcadikosok között ^ tán egy sincs, aki ne járt volna Szlovákiában. Rendszeresek a rokonlátogatások. , A téeszünknek cserekapcso- j lata van a lévaiakkal, az is alkalom a nyelvgyakorlásra. A tanár úr nagyszüleitől tanulta a nyelvet. Aztán orosz—magyar szakja mellé a szlovákot is elvégezte a szegedi főiskolán. Csakúgy, mint egykori tanítványa, je- f lenlegi kollégája, Pokoraczki * József. Most ketten tanítják a szlovákot Nagycserkeszen, s mindketten tagjai a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének. (Az ősszel lesz a szövetség VIII. kongresszusa — épp ottjártamkor hozott a kéz- i besítő egy ezzel kapcsolatos í levelet Bánszki Jánosnak, aki az országos választmánynak is tagja.) Gulyás Mihály, az iskola j igazgatója említi, milyen jó lenne, ha megvalósulna az elképzelés: — Szó van róla, hogy amennyiben legalább egy félosztálynyi jelentkező volna, akkor a gyerekek tovább tanulhatnák a szlovákot a Zrínyi gimnáziumban. Eddig ugyanis kicsit szár- j nyát szegte a lelkesedésnek, hogy az általános elvégzése után nem volt mód a folytatásra. Most már van egy lehetőség, ha nem is a közelben: — Miskolcon indul szlo- | vák tagozatos osztály, készül is oda egy gyerekünk. Gyűjtik a tirpákok még fellelhető néprajzi tárgyait; . behoztak a gyerekek egy öltözet ruhát, a kenderfeldolgozás eszközeit, napi használati tárgyakat. Szekrények- j ben tárolják őket — másutt ■ nincs hely. A község tájház létesítését tervezi, ha sikerűi, j ott találnak majd végleges ' helyükre a nem is olyan távoli múlt még emlékei. Gönczi Mária mjaszkin, már megint úgy dolgozol, hogy nem nézed a műszaki művelettervet! Hányszor figyelmeztesselek a műszaki leírás fontosságára? — kérdezte a műhelyfőnök a munkáshoz lépve. — Minek az nekem Pjotr Petrovics? — válaszolt némi kihívással a hangjában Vaszkin. — Már csukott szemmel is ösz- sze tudom szegeim. — Nem összeszegel- ni, hanem előállítani — javította ki a mü- helyfőnök. — Az egyre gyorsabban fejlődő tudomány és technika századában minden munkánál, műveletnél tudományos megközelítésre van szükség, nem pedig lélektelen gépiességre. Most pedig icapd magad, b arátocskám', menj fel a dokumentációba, kérd el a műszaki leírást! — fejezte be a társalgást a főnök. Tíz perc múlva jött is vissza Vaszkin, de műveletterv nélkül. — Miért nincs nálad a leírás? kíséretében kereste fel Vaszkint. — Köszöntelek — mondta neki. — Ismerkedjetek meg! Ez itt Vera és Natasa. A fötechnológusi iroda munkatársai. Te ne Át stögttfes tudománya — Nincs meg a dokumentációban, Pjotr Petrovics — mondta kedveszegetten Vaszkin. Látszott rajta, hogy elege van a főnökével elkezdett vitából, legszívesebben a munkáját folytatná tovább. A műhelyfőnök mérgesen nézett Vasz- kinra, sóhajtott egyet és továbbment. Másnap, kora reggel az üzemtechnológus két szép leányzó zavartasd magad, dolgozz, ahogy szoktál, mi pedig leírjuk a munkafolyamatokat, a műveletek sorrendjét, a- gyár technológiai részlege számára elkészítjük a művelettervet. A lányok nekem fognak segíteni. A technológusi trió munkához látott. Több órán át figyelték Vaszkint, minden műveletet rögzítettek, mindent feljegyeztek. Egy hét múlva a műhelyfőnök negyvenkét oldalas technológiai művelettervet nyújtott át Vaszkinnak. — Tessék, itt a teljes műszaki leírás, amit kidolgoztunk. Neked ezután szigorúan e dokumentumok alapján kell dolgoznod — hangsúlyozta a műhely főnök, s a tudományosműszaki forradalomról is mondott még néhány fontos gondolatot. Amikor a főnök elment, Vaszkin kalapácsot vett a kezébe, meg egy nagy szöget, és belemélyedt a műszaki műveletterv tanulmányozásába. Mellette ott tornyosult egy halom gyümölcs- tároló farekesz, amit a múlt héten szögeit össze. Mondani sem kell, hogy felelőtlenül, minden technológiai leírás nélkül. Ha lenne -folytatás... T. L.
