Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-03 / 53. szám

1988. március 3.

Kelet-Magyarország

3

■ ..... —■ — —1 - ■■■ ...................

Válogatás a KSH megyei igazgatáságának jeleotésébál

Tudja-e, hogy...

... Szabolcs-Szatmár megye szocialista iparában a termelési volumen 1987-ben az országost meghaladó mértékben (4,1 százalékkal) emelkedett, összességében kedvezően alakult a termelékenység is.

... az ipari termelési érték felét a nehéz-, háromtizedét az élelmiszer-, egyötödét pedig a könnyűipar állította elő.

... a korábbi éveknél dinamikusabban, 6 és fél százalékkal nőtt a nehézipar termelése, lényegében bázisszintű foglalkoztatás mellett. A termelékenység (az egy foglalkoztatottra jutó termelés) növekedése is meghaladta a többi iparfőcsoportét.

... a könnyűipar termelése továbbra is stagnál, s ebben az ágazatban kismértékű létszám- csökkenés következett be. A megye cipőipari vállalatainál, szövetkezeteinél visszaesett a termelés és az export is.

... a korábbiakhoz képest mérsékeltebben nőtt a 12 ezer főt foglalkoztató élelmiszeripar termelése és termelékenysége.

... 1987-ben a munkanapok száma 257 volt, hárommal több, mint 1986-ban.

... a szocialista iparban 55 és fél ezren dolgoztak, elsősorban a fizikai foglalkozásúak számának csökkenése következtében 400-zal kevesebben, mint 1986-ban. Az ágazatok közül kizárólag az élelmiszeriparban nőtt a dolgozók létszáma. ... az ipari foglalkoztatottak havi átlagkeresete 5988 forint volt, ami 8,1 százalékos emelkedést jelent. Ezen belül az állami vállalatok 8,3, az ipari szövetkezetek 7,4 százalékos keresetnövelést hajtottak végre.

... a megyei székhelyű ipar értékesítése az előző év szintjén maradt. Az értékesítés több mint harmada a nagy- és a kiskereskedelem, ötödé az állami iparvállalatok és az ipari szövetkezetek irányába történt.

... a külkereskedelmi értékesítés részesedése az ösz- szes eladáson belül csökkent, elsősorban a rubelelszámolású export visszaesése következtében. A konvertibilis export növekedése a nehézipari gazdálkodóknál volt a legnagyobb.

... a kereslet élénkült az építőipari tevékenység iránt. Az év végéig beérkezett 6,9 milliárd forint összes igény egyötödével több volt, mint egy évvel korábban.

... a kivitelező építőipari szervezetek éves előirányzatukat túlteljesítették, a saját építési-szerelési tevékenység értéke összehasonlítható áron 2,3 százalékkal nőtt az előző évihez képest.

... a kivitelezők az előző évinél nagyobb termelést 8 százalékkal kisebb létszámmal valósították meg, így a termelékenység javult.

... az előző évinél 320-szal kevesebbet, mindössze 909 lakást adtak át a megrendelőknek.

... a tanácsok 2,3 milliárd forintot, az előző évinél folyóáron 0,6 milliárd forinttal többet fordítottak beruházásokra. Az anyagi ágakban egyhatodával nőtt a felhasználás, ezen belül legnagyobb mértékben a víz- gazdálkodásban.

... a tanácsok a nem anyagi ágakban felével többet, 1,5 milliárd forintot fordítottak fejlesztésekre. A kommunális beruházások kétharmada kulturális célokat szolgált, ahol a pénzügyi teljesítés kétszerese az előző évinek. Egészségügyi célokra is többet, lakásokra viszont kevesebbet fordítottak.

... a mezőgazdasági termelőszövetkezetek beruházásokra 1,7 milliárd forintot teljesítettek, az üzembe helyezések értéke meghaladta az 1,5 milliárd forintot. Növekedett az építés aránya, a gépbeszerzések felét tették ki a belföldi gépek. ... a mezőgazdaság 1987. évi teljesítménye számottevően elmaradt az 1986. évitől. Ebben főleg a fontosabb szántóföldi növények és gyümölcsök hozamának csökkenése, a gyengébb minőségű termés játszott szerepet. A figyelemre méltó árbevétel-elmaradás mérsékelte a termelőszövetkezetek önfinanszírozó képességét.

Csökkennek az állami támogatások és a hitelfelvételi lehetőségek. Több termelőszövetkezetben szanálási eljárásra kerül sor.

. .. búzából — a vetésterület- és termésátlag-csökkenés hatására — az előző évinél 22 ezer tonnával termett kevesebb. A megyei átlagos hozam (3601 kilogramm hektáranként) az országosnak alig több mint nyolctizede.

... a kukorica termésmeny- nyisége is kevesebb az 1986. évinél, termésátlaga számottevően csökkent, az országos háromnegyede. Nagy volt a gyenge szemtermésű kukorica aránya, amit siló- kukoricaként hasznosítottak.

Mesék a parton

4 Tisza nyugodt és mél- tóságos. Vízén nem játszanak . huncut napsugarak, a februári vastag felhőréteg szigorú őr: még egy fénycsík sem bírja átverekedni rajta magát. A part elhagyatott, néma. Csupán a kcrmp motorja zakatol halk, monoton hangon. Nyári napokon alig győzi a forgalmat, most meg senki sem kéri segítségét. Irigykedve nézi pár száz méterrel lejjebb lévő társát, mert az nem unatkozik, gyakran akad munkája. A termelőszövetkezet gépjármüveit szállítja a két part között.

Amint a révész meglát, felcsillant a tekintette, azt hiszi, át szeretnék kelni a folyón. Miután elmondom, csak nézelődöm, nem keseredik el, örül, hogy beszélőtársra akadt. Inkább ő beszél, én hallgatom. Nem tudja, ki vagyok, honnan jöttem Balsára, s merre megyek tovább, csak érzi, hogy szeretem a folyót és a természetet. Történetei nyomán megelevenedik a Tisza élete. Magam előtt látom azt a négy csónakot, amellyel a kétméteres harcsa megfogására indultak a helybéli halászok. Szinte már legenda volt a környéken a hatalmas hal, amelyet addig senkinek * sem sikerült horogra akasztani. Végül a nyolc halász eredménnyel járt. Azonban sok időbe került, míg az árral szembe úszó és a csónakokat vontató harcsát teljesen kifárasztották. Az öreg csak mesél: a tiszai

uszályokról, a sárospataki gimnáziumba járó diákokról, munkájáról, gondjairól, örömeiről. Több évtizede már, hogy élete ösz- szekapcsolódott a folyóval, az adja kenyerét. Már nem tudna elszakadni innen.

m enyűgözve hallgatom.

m. Elfelejtem a városi nyüzsgést, a rohanást, a versenyt az idővel. Béke és nyugalom uralkodik a tájon. Szedelőzködöm. Egyedül marad a révész meséivel, történeteivel, álmaival ...

M. Magyar László

Hírlik: visszaosztják a tiszabecsi tsz-t. Van, aki tudni véli: annak is adnak földet, aki nem akar. De van egy másik oldala is a hírnek: idejárnak a bajban lévő tsz-ek, ötletért. Mi is történik Tiszabecsen?

bői fogunk kitörni!

— A hírben warn valami, de nem így igaz — mondja mosolyogva Engi Zsigmond elnök. — Lényegében arról van szó, hogy sok-sok, évi vergődés után megkíséreljük itlt, Szaitmár szegletében, hogy a magunk erejéből törjünk ki. Sokminderüt próbáltunk, egyik sem volt az igazi. Amiit most csinálunk, kétségtelen új, de hiszem, hogy csak idő kérdése, és a kormányzat is elismeri létjogosultságát.

szó arról, hogy valaki is Visszaosztana, hogy alapjában sértené meg a tulajdonra vonatkozó elveket.

Nemzetközi

kapcsolatok

Tíz kárpátaljai ikoilhozél- nök és ugyanennyi szatmári tsz-vezető tanácskozott a közelmúltban egy jobb együttműködésről. Ez is a témához kapcsolódik, ám halljuk arról Engi Zsigmond eszmefut- tatósát:

— Remek ajánlóitokat kaptunk. Az a kolhoz, amelyik Kelendö a becsi sóder.

Á szarvas- marhával kezdődött

Hogy, hogy nem, a szarvias- manha-áigazait ebben a tsz- ben mindig ráfizetéses volt. Nem nagyon törődtek a gondozók az állatokkal, pnédál- ták a takarmányt. Ez adta a műit évben az ötletet: kiadják az egészet háztáji gondozásba. A itsz adja az istállót, eladja a itagnak a takarmányt, átveszi a tejet, értékesíti a hízómarhát. De minden munka, kockázat, felelősség, na és a haszon a gazdáé. Minit kiderült: nagy ötlet volt. Az 1987-es évben a tsz-nek több imlnit egymilliót hozott a szarvasmarha. Az öitszáz marha, az 1400 anyajuh, a 200 jérce komoly pénzt hozott a tagnak, a tsz-nek, az állomány csodás, az idei kilátások még jobbak. Aki kezdetben még ódzkodott, az a leglelkesebb híve lett e módszernek.

Tovább kell lépni

— Tovább kall lépni — ezt tudtuk. Így aztán a következőiben kiadtuk átalánydíjba a teherkocsikat — fejtegeti Sarkadi Károly főkönyvelő. — Hogy mi lett? Azóta nem áll egy kocsi sem. Már hajnalban indulnak. Senki nem várdogál 'kényelmesen a műhelynél, maga is javít. A kocsik ötven százalékban nekünk dolgoznak, fizetjük. De miiilyen lelkesen keresik a munkát, a fuvart! Vált olyan sofőr, aki egy hónap alatt 12 ezret keresett. Pedig mennyire vonakodtak kezdetben.

— És jött az ötlet. Mit kezdjünk ezzel a rossz földdel. Rossz? Nem. Csak más, mint másutt, s bizony a 8—12 aranykorona igencsak próbára teszi az emberit. Az első az vofit — mondja Engi Zsigmond —, hogy tavaly kiadtuk a 17 hektáros almást. Két család vette ki. Húsz százaiéiként. Az idén már harmincért. És megtörtént a csoda. ök kerestek tisztán egymilliót, mi se jártunk rosz- szul. Olyan alma lett, mint még soha! A nyóleforintos átlagár magáért beszél.

— Ha ez megy, mi ént ne

menne a földdel? Ügy döntöttünk, !}ogy alki akar, foghat. Maximum tizenöt hektárt. Kivételt képeznek az öregek nekik lehet kevesebb. A bérleti idő: minimálisan

öt, maximálisan tizenöt év. A bérleti díj: nyolc aranykorona esetén hektáronként évi 2700 forint, aztán minden két aranykorona emelkedés esetén plusz háromszáz forint.

Voltak viták

— Ne ;tagadjuk voltak, s vannak is viták — veszi át a szót Gyulai Gáspár, a nagyközségi párthizottság titkára —, de főleg az öregeknél. Kérdezték: most a saját földünket béreljük? Sókan azt is szóvá tették, tsz ez még? Nem kétséges, kell ide a gyors, . pontos politikai munka, meg kell értetni, hogy jobb kiút ma aligha van.

— A helyzet az, hogy aki földet bérel — ez körülbelül 300 hektárt tesz ki eddig — az minden szolgáltatást megkap a tsz-től, éllenszölgáíta- ■tásért. Ha igényli. Azt termői, amit akar. Mi vállaljuk az értékesítést is. A vállalkozó azonban dönthet úgy, hogy maga viszi piacra az áruját. A tapasztalat az — fejtegeti az elnök —, hogy elsősorban árunövényt akarnak termelni, van, aki zöldséggel próbálkozik, die az, aki állatot 'tart, takarmányt fog vetni.

— Vita témája volt az is, hogy tag marad-e a tag, hiszen aki 15 hektárt bérel, az aligha fog a közösben dolgozni. így — folytatja a főkönyvelő — meg kellett találni a megoldást. Ha valaki befizeti az SZTK-t és a nyugdíjjárulékot, tag marad. Minden joggal. Még azt is megválaszthatja, hogy milyen fizetés utáni nyugdíjra fizet. Egy gondunk van csak: e kitörési kísérletet az ÁFA öli meg. Pedig az ilyen hátrányos területéknél legalább a siker első pár évéig lehetnének méltányosabbák. Ne innen akarjanak elvenni, ahol nincs. Majd ha lesz, fizetünk mi örömest!

A közös szolgáltat

— Természetesen nem minden iterülletet akarunk bérbe adni — mondja Engi Zsigmond —, de azt már mi döntjük él, hogy mit termelünk. Elsősorban takarmányt, aztán árunövényt, repcét, napraforgót, lóbabot. Alkalmazkodunk ahhoz, hogy az állattenyésztés itt meghatározó, a faluban több mint ezer tehén van. Szolgáltatunk ezenkívül fuvart, szántást, permetezést, adunk gépet bérletbe. Értékes ütünk. De megtartjuk a banisnyaüze- met, a rongyosboltakat, most 11 van, a sód erb anyát, az építőibrigádot. így tudunk munkát adni azoknak, akik nem bérelnek, gondoskodunk az öregeinkről is. De az új módi arra is lehetőséget ad, hogy csökkentsünk nemter- malőket. Minek már annyi mezőőr, raktáros, kerülő, készletkezelő, adminisztratív? Olcsóbban fogunk termelni!

— Nekem tetszik az — mondja a páirttitkár —, hogy a tsz a szerződés végén olyan záradékot alkalmaz, ami szabad mozgását nem köti meg. Így akkor, ha stabilizálódik a gazdasági' helyzet, szabadon dönthet, hogy fenntartja-e ezt a rendszer, vagy másat választ. Nincsen tehát

kel mi írtu-nik alá együttműködési megállapodást, például ajánlott olcsó ládákat, raklapokat, fenyőárut, akár rönkben, akár feldolgozva, ajánlott hűtőtárolót, kedvező feltételekkel. Mindezt egyszerű árucsere kompenzációval. Harcolok azént, hogy ez megvalósuljon! Nem is képzelik sokan, milyen hatalmas lehetőség van abban a kezdeményezésben, ami szovjet részről indult! Üzlet ez a javából, újabb lehetőség, hogy mi, itt az ország szélén, kitörjünk, magunk erejét, eszét, ügyességét vessük latba azért, hogy végre gazdagabbak lehessünk. Az államnak se érdieké, hogy mi itt megbukjunk! Ha ezt a kezdeményezést ókosan karolják fel, akkor meggyőződésem, hogy a vártnál rövidebb idő alatt kijutunk a gondokból.

Buzdítjuk a gazdaságokat a vállalkozásra, az újra. Tiszteletre méltó, hogy vannak próbálkozók. Nem mehetünk el mellettük szó nélkül, nem nézhetjük részvétlenül törekvéseiket. Ha még szokatlan is az új, kapjon támogatást, hiszen, ez sokkal olcsóbb, mint milliókkal mentegetni a megbukót. Mi buzdítunk az újra. A mi dolgunk felkarolni.

Bürget Lajos

Szakmunkások az egyetemen

Ledoktorált a lakatos

Tizenéves korunkban nehezen tndjuk eldönteni, hogy mik szeretnénk lenni. Sok mesterség, hivatás megfordul a fejünkben és majd évekkel később derül ki,- hogy jól választottunk-e. Akiben van még erő, kitartás, tudásvágy, az megpróbál új szakmát elsajátítani, s szerencsés esetben egyéni elképzelései, céljai a népgazdaság érdekeivel találkoznak. Ezt a lehetőséget adja szakmunkásoknak az a tanfolyam, amely felsőfokú tanulmányokra készíti elő őket (SZÉT).

Dr. Resán László, a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság \ jogi főelőadója szintén azv egyik előkészítő tanfolyam eredményes elvégzése után került egyetemre, s szerezte meg a jogi diplomát. Azonban míg odáig eljutott, sok mindent meg kellett tanulnia. Az általános iskola elvégzése után a nyíregyházi Kossuth gimnáziumba jelentkezett azzal, hogy az érettségi után katonatisztnek tanul majd tovább. Mivel az orosz nyelv nehéznek bizonyult, a következő évben már a 110. sz. ipari szakmunkásképző intézetben volt géplakatos tanuló. Tanulmányait befejezve sorkatonai szolgálatra

vonult be 19 évesen. A leszerelést követően a HA- FE-nél helyezkedett el szakmájában, s közben beiratkozott a Kossuth gimnázium levelező tagozatára. Akkor hallott az előkészítő tanfolyam lehetőségéről, hogy sikeres elvégzése esetén még egyetemre is lehet menni.

— Gondoltam, veszteni semmit sem veszthetek — emlékezik vissza Resán László. — Beküldtem a jelentkezési lapot és elfogadták. Hatszázunfcat(!) hívtak be elbeszélgetésre, pályaalkalmassági szaktanácsadásra, s végül nyolcvanén mehettünk a tanfolyamra. Ezt több városban rendezték, körülbelül

húszán Debrecenbe jártunk. Nagyon intenzíven ta-. nultuk a magyart és a történelmet. A 10 hónap alatt több óránk volt ebből a két tantárgyból, mint a gimnáziumban a 4 év során Egy életre szóló élményt jelentett néhány tanárunk szakmai tudása, tanítási módszerei és emberi magatartása. Szüleim fizikai munkások voltak, nemigen volt idejük arra, hogy velém foglalkozzanak. Édesanyám érzékenységét, fogékonyságát a jó és a szép iránit azonban örököltem. Sokat tanultam tőle ilyen téren.

A tanfolyam elvégzése után (1979) felvették a szegedi egyetem jogi karára. Kezdetben voltak nehézségek a tanulással, de ahogy teltek az évek, egyre jobb lett a tanulmányi eredménye.

— Az biztos, lakatosként nyugodtabban éltem, most több mindenre ügyelnem kell, nagyobb a felelősség, de szeretem ezt a munkát. Ismerőseimnek, rokonaimnak eddig is ajánlottam, de most a nyilvánosság lehetőségével élve minden olyan fiatal szakmunkásnak javaslom a tanfolyamot, aki érez magában erőt tanulmányainak folytatásához, s minél többet szeretne tudni az őt körülvevő világból.

M. M. L.