Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-21 / 68. szám
2 Kelet-MagyaroMzág 1988. március 21 Akik a vonatokat takarítják A szerelvény megérkezik Nyíregyházára. „Végállomás, tovább nem közlekedik. . .” Lányokból, asszonyokból álló kis csapat közeledik az előbb érkezett vonathoz. Kezükben seprű, vödör. Takarítani mennek — utánunk. — Nehéz munka ez — Tógád Völgyi Sándor kocsitisztító művezető, mikor hallja, hogy az asszonyokról szeretnék írni. — Régen az utasok is jobban megbecsülték őket. Az utóbbi években jönnek- menmek az asszonyok. Mostanában a hozzánk jövők mostoha családi körülmények között élő emberek; van, akit először az egyéni higiéniára kell megtanítani, hogy éljen a tisztálkodási lehetőségekkel a munka után. Sok o hiányzó Jelenleg 97 •nő dolgozik a nyíregyházi állomáson kocsi- tisztítóként. Gondot jelent, hogy sok a hiányzó, s így kevesebb dolgozónak több munkát kell elvégeznie. Talán ha lehet rangsorolni a kocsitakarítók munkáját, azoké a legnehezebb, akik az alaptisztítást végzik: ők tulajdonképpen a padlótól a plafonig mindent lemosnak, az ülést és az ablakot is. Ugyanakkor kívülről is lemossák a kocsikat. Mint megtudom, ez a tejcsonka'’ vágányon történik. (Nevét onnan kapta, hogy valamikor régen ezen a csonka vágányon álltak a tejszállító vagonok.) Gapsu Zsuzsanna már hat éve van itt a takarítóknál. Fázósan húzom össze a kabátom, hiszen ezek a kocsik fűtetlenek, s a gyenge márciusi nap inkább csaK játszik, de nem melegít. — Igen, kicsit hideg van — nevet —, de én már megszoktam. Nemsokára elkészül az új takarítótoázisutík, s akkor majd előfűtótt kocsiban dolgozhatunk. Először nehéz volt ez a muinká. de most már könnyebb, rutinból csinálom. Állandó nappalos vagyok, mivel van. három gyermekem, de még így sem tudok velük annyit foglalkozni, amennyit szeretnék. Én 22,99 forintos órabérben dolgozom, a havi 3800-hoz még 4500 forint családi pótlékot kapok. Sajnos a nyolcadik osztály elvégzése után nem sikerűit továbbtanulnom, pedig nagyon szerettem volna. Igaz, 30 éves vagyok, de ha lenne valamilyen tanfolyam, szívesen elvégezném. összetaposott ütések Egy kézikönyvet nézegetek, melyet a kocsitisztítói szolgálat részére adott ki a MÁV vezérigazgatósága. Az előszóban olvasom, hogy „Ez a kézikönyv képekben és szövegben mutatja be a kocsitisztítás munkafolyamatait és eszközeinek használatát. A ko- cslitisztítók munkája lényegesen hozzájárul a MÁV-ról alkotott kép kedvezőbbé tételéhez, és az utaskomfort no„Kérem a személyi számát!“ „Tessék, Főtaxi! Kérek egy autót a Rezeda utca 2. alá! Én pedig kérem az ön személyi számát!” Nem kitalált a beszélgetés, március 14-e óta ezt tapasztalják Nyíregyházán a Főtaxihoz forduló uta- 'sok. Többen megrémültek: vajon iáiért kérdezik a személyi számukat? Feltételezik, hogy a Főtaxi akkor nyilvántartja az emberek más személyi adatait is. Van-e alapja a rémületnek? Ezt kérdeztük Szabó Jánostól, a Főtaxi megbízott kirendeltségvezetőjétöl. — Az igaz, hogy a személyi számokat megkérdezzük, mert naponta 7—S00 forint értéket tesz ki a vakhívásra futó autók költsége. Nejcünk, több más megyei céghez hasonlóan, csak a személyi számok vizsgálatára szolgáló gépünk van. Tehát mi azt tudjuk megállapítani, hogy az ország egész területén van-e olyan személyi szám, amit a hívó közölt velünk. Semmilyen más adatot mi nem tárolunk, és így nem is tudunk az emberekről. Már több esetben vizsgázott sikerrel a személyi számokat vizsgáló gép az elmúlt napokban. Használata lehetővé tette, hogy a valótlan adatot közlő hívó kérését — aki egy jó hecc kedvéért rendelt autót — ne teljesítsük, illetve a fölöslegesen futott taxi költségét kifizettessük. Szeretnénk, hä az utasok nem a kellemetlenkedést látnák ebben az intézkedésben. Amelyre mindaddig szükség lesz, amíg „telefonbetyárok’’ lesznek... T. K. Megnyugodtam, semmi alapja a rémületünknek! A Főtaxi nem „tartja nyilván” adósságainkat, éves keresetünket, azt, hogy van-e útlevelünk, s milyen gyakran váltunk ki valutát stb. Eszembe jut viszont, hogy tőlünk napnyugatra pár éve az össznépi tiltakozáson bukott meg áz állampolgárokat azonosító számjegy bevezetésének terve, hivatkozva a személyiségi jogok védelmére. Mi ilyesmin nem höbőrgünk forró fejjel, észérvekkel meggyőztek bennünket a személyi szám fontosságáról. Bár az érvekben az egyáltalán nem szerepelt, hogy ezáltal sikerül majd a taxibetyárok megfékezése is. Persze örülünk, hogy ilyen, korábban beláthatatlan távlatokat is nyitott az a bizonyos tizenegy szám. Néhány kérdésem azért volna . . . Annyira fantáziátlanok ezek a kapca-, akarom mondani taxibetyárok, hogy nem tudnak hihető személyi számot kitalálni? Mi lesz a hazánkban élő nem magyar állampolgárokkal, akiknek nincs ilyen számuk? (Vagy a taxizás is szigorúan állampolgári jog lett?) És végül: hány szolgáltató, a mi érdekünkben tevékenykedő cég óhajtja még a továbbiakban álhatósági jogokkal felruházni önmagát? (pd) velőséhez.” A MÁV tehát mindent elkövet a kulturált utazás érdekében, ahhoz azonban kulturált utasok is kellenek. Feka Jolán 12 éve dolgozik itt, sok tapasztalatot szerzett már az utasok magatartásával kapcsolatban. — Kér, hogy nem korábban jött — forr benne még az indulat. — Látta volna legalább, hogy nézett ki az előbb takarított szerelvény. Nem túlzás, ha azt mondom, mint a disznóól. A szemetet szétszórják, az ülést összetapossák, a kólából jut az ablakira és a padlóra is. Sajnos máshol nemigen kapnék munkát, iskolai végzettségem nincs, mert 14-en voltunk testvérek, s én mint a legidősebb, állandóan otthon segítettem. Nem bírom megállni, hogy meg ne kérdezzem azt, az 5000 forintos jövedelméhez mennyi pluszt jelentenek a vonaton talált üres üvegek betétdíjai. — Hol van már a régi szép világ — sóhajt. Ami üveget találtunk, az a miénk lehetett, de az utóbbi években már sokan specializálódtak arra, hogy menet közben ösz- szeszedik az üvegeket, s mire mi felszállunk, alig találunk egyet-kettőt. Ezt nem lehet gépesíteni — Ellenben mást annál inkább hagynak az utasok a fülkében — kapcsolódik a beszélgetésbe Oláh Mihályné, a takarítók csoportvezetője. — Találtunk már rádiót, pénztárcát, kabátot. Természetesen ezt mind leadjuk. Oláh Mihályné 1964 óta dolgozik a MÁV-nál. Volt váltótisztító, hangosbemondó, kocsi takarító, szerel vényátvevő, s most csoportvezető. — Ezt az utóbbit szeretem a legjobban, mert itt emberekkel foglalkozhatom. Többször előfordul, hogy az utasak már bent ülnek, s akkor mennek az asszonyok takarítaná. Van aki ezt sérelmezi és durva hangot használ, de szerencsére a legtöbben megértők, s nem akadályoznak bennünket. Ezt a munkát sohasem lehet teljesen gépesíteni, a takarító asszonyokra mindig szükség lesz. M. Magyar László Vendégváró fatorony a Nyírtourist és a nyírlugosi gazdaság standján. Igazi vásári forgatagba csöppentünk a vásárvárosban; Kőbányán — a Budapesti Tavaszi Fesztivál első nagy rendezvényeként — pénteken megnyitotta kapuit az Utazás '88 idegenforgalmi kiállítás. A név pontos, bizony forog az idegen — már csak azért is, mert hiányzik néhány, jól látható eligazító tábla . .. A gond persze nem igazi, hiszen bármerre járjunk is, mindenütt akad megnézni, megcsodálni való. Jóleső érzéssel vehetjük tudomásul, hogy Szabolcs-Szatmár megye is markánsabban mutalja meg magát a nyári programot választók előtt. A Nyírtourist és a Nyírlugosi Állami Gazdaság közös strandjára — még ha stilizálva is — szatmári fatorony hívogat, színvonalas videofilm pereg a képernyőn — érdeklődőkben nincs hiány. „Nézzétek csak! Oda megyünk a nyáron” — hívjá fel három gyermeke figyelmét egy jól megtermett fiatalember a Vadcoop, a Caroline utazási iroda és a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság videójára, amely folyópartjainkat népszerűsíti. Kelendő a szíves szóval kínált piros alma is:-csalogatja a reménybeni vendégeket. A megye bemutatkozásának eredményeire még viszszatérünk lapunkban, a bőséges látnivalókból pedig csak találomra választhatunk. ki párat: az ÁISH sport- és szabadidő pavilonját, az omnibuszt, a pónifo- gatot, a bravúros bicikliro- deót, vetélkedőket, divatbemutatókat, koncerteket, élménybeszámolókat, játéktermet, számítógépkiállítást nézhet meg a jövő hét közepéig, aki ellátogat az Utazás ’88-ra. Kép és szöveg: Papp Dénes ...de legalább lufi van. Nem wurlitzer. Ez verkli! Pici pávián — a Süni Magazin képviseletében. Varga Kálmán Panyóláról Nyom nélkül eltűnt Nem crossmotoros — postás! (FZ) Vajon hol lehet Varga Kálmán? A harmincadik esztendős, nőtlen közgazdasági technikust, Panyola, Mezővég utca 70. szám alatti lakost, a fehérgyarmati áfész szeszfőzdéjének vezetőjét, a községbeli sportegyesület gazdasági vezetőjét március 9-e óta nem látták. A nyoma veszett ember március 9-i napjáról az édesapjával, a 69 éves Varga Miklóssal beszélgettünk. A bánattól, keserűségtől a hangja sokszor elcsuklik, a szeme könnvBe lábad. — A fiam március 9-én reggel a nyolcórai busszal jött haza. Itthon munkásruhába öltözött, megreggelizett, majd elment a közelben lakó barátjához, Balázshoz, a helyi sportegyesület elnökéhez, akit nem talált otthon. Hazatért, s ruhástól ledőlt a rekamiéra. Ekkor egy jó beszédű koma érkezett hozzánk. Hangosan köszönt, a feleségem mondta neki: Kálmán most feküdt le. A koma bement a szobába: Hé, legény, kelj fel! — szólt tréfásan. A fiam felkelt. Közben én a pincében egy zsákba krumplit szedtem. A fiam az ajtóban állt. Amint a zsák megtelt, Kálmánnal feltettük a kerékpárra s mentühk az udvaron. — A fiam mondta a rokonnak: 8-án volt a születésnapom — folytatta az édesapja. — A koma felkö- szöntötte, s mindketten megittak egy fél pohár pálinkát. Később a kománál letették a krumplit, majd a kocsmában megittak egy üveg sört. Ezután Varga Kálmán hazatért, újságot olvasott. Az édesanyja a konyhában tésztát gyúrt. — Mi lesz ebédre? — kérdezte a fiú. — Mindjárt kész a leves, csak belefőzöm a tésztát — mondta az édesanyja. Közben Kálmán kiment az udvarra (akkor az idő fél egy körül járt), és többé nem tért vissza. Útja a család szerint valószínűleg a kerten át a Szamos-partra vezetett. . — Nem látszott rajta semmi — mondja az apa. — Ittas sem volt... Az asztalnál az MHSZ nyíregyházi kö>nnyűbúvár- klubjának vezetői feszülten hallgatnak. Március 16-án Nánási Sándor klubtitkár, Miló András szakosztályvezető és Polacsek László műszaki vezető a Szamosban Varga Kálmánt keresték. A kutatás befejezése után tie- szélgettünk. — A Szamosnak körülbelül háromszszáz méteres meder- szakaszát kutattuk át — mondja Polacsek László. — A folyó itt 4—6 méter mély. A látástávolság nulla volt. A medret, mint egy vak, tapogattam végig. Különösen ott, ahol egy holttest fennakadhat. — Ilyenek a bedőlt fák, hídroncsok, meg örvények helyei — közli Miló András. — Számunkra sem veszélytelen az ilyen munka — említi Polacsek László. — Ahol nem ismerjük a helyszínt, mi is beleakadhatunk valamibe. A víz sodrásából, meg a parton, lévő biztosító búvár kezében lévő kötél által tudtunk tájékozódni. Sajnos, Varga Kálmánt nem találták meg. a fiatalembernek nyoma veszett... Cselényí György A Számos-párton. „Nem túlzás: mint a disznóól”
