Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
1988. március 19. 00 Nyomban a távirat vétele n — olvassuk a tudósítás- — összehívta Kiss Roland mámybiztos a nyíregyházi tvezetőséget, amely a kor- rybiztos Korona szállóbeli ísán gyűlt össze. Itt nagy nmei vették tudomásul a énteket...” ovid idő múlva dr. Laka- Imre Kálvin téri lakására itek, ahol folytatták a megéléseket. „A tanácskozás d, határozott volt és szinte ek alatt elkészültek a ter- a hatalom átvételéhez és szilárdításához.” Tanácsköztársaság gazda- olitikájában különös al jelentkezett a földkér- ;s a mezőgazdasági terme- folyamatosságának a bízása. íztudomású, hogy a nagy- k kisajátítása, állami tu- nba vétele és a termelés üzemi keretek közötti zervezése olyan meggon- alapján történt, hogy ez- közélelmezést előnyöseb- lehet biztosítani. Politikai pontból azonban ez a megölés kétségtelenül rontot- yengítette a munkás-pa- szövetséget. megyei direktórium a irtokpolitikai kérdésekés a mezőgazdasági ter- ; folyamatosságának a iításában általában a közszervek utasításai sze- árt el. tipikus eset az, ami Ki- ilekpusztán (ma Nyírte- örtént. A megyei direk- n március 24-én elren- az uradalom szövetkezeti Ionba vételét. De már az- amikor az uradalom al- izottai-cselédei a birto- „önkényesen tulajdonba t” — minden bizonnyal hogy felosszák maguk a Dessewffyek földjét, eset önmagában mutat- parasztság . igényét és tartását, és a ploretár- úra álláspontját, mely eles volt a paraszti igéiéi a földkérdésben, násik érdekes eset a tu- Itt március 27-én az lom alkalmazottai és cse- gyűlésen kérték, hogy a ch-féle földbirtok egy napjai megyénkben Pogány József április 21-én egy zászlóalj jól felszerelt gyalogossal és tüzérséggel érkezett a városba. Az ekkor még átmeneti katonai vereség felbátorította a belső ellenforradalmat is, s április 18-án Nyírbátorban a régi rend hívei már kezükbe kaparintották a hatalmat. Ezt ugyan a Szamuely László által kiküldött vöröskatonák sikeresen leverték, a helyzet azonban mégis tarthatatlanná vált napokon belül. Pánikhangulat tört ki Nyíregyházán is. A szabolcsi direktórium sem állott hivatása magaslatán, s ahelyett, hogy az ellenállás erélyes szervezésén fáradozott volna, elmenekült. A felsőbb katonai vezetés az ország e térségében igyekezett a katonai védelmet erősíteni és ellentámadást előkészíteni. A hadsereg I. hadosztályát is Szabolcs megye védelmére rendelték és Pogány Józsefet Nyíregyházára küldték teljes hatáskörű politikai és katonai biztosnak. kötött a románokkal, s az ő kiválásuk reménytelenné tette a város védelmét. Ekkor rendelte el Pogány József Nyíregyháza kiürítését. Nyíregyházára április 27-én délben vonultak be a román csapatok. A tanácshatalom azonban még ekkor sem szűnt meg véglegesen megyénkben. Az akkor Szabolcshoz tartozó Tak- taközben, 9 községben megvetette lábát a Vörös Hadsereg. Báj községben megalakult immár a harmadik szabolcsi direktórium, abban a reményben, hogy kedvező katonai fordulat esetén visszatérnek Nyíregyházára. A direktórium ügyvezetője Margittai Jánoi lett, Raffai András a helyettese. A direktórium munkájába bekapcsolódott Tompos Endri is, sőt csatlakozott hozzájuk az első direktórium tagjai közül Fazekas János, aztán Beregi Dezső és Beregi Sándor. A Tanácsköztársaság e kis szigetét, a megye hajótöröttjeinek székhelyét július végéig tartani tudták. (Részletek Hársfalvi Pétéi tanulmányaiból — A Magyar Tanácsköztársaság Szabolcs- Szatmárban c. kötetéből) A Tanácsköztársaság! emlékmű Budapesten. részét szövetkezeti alapon használhassák. A ránkmaradt jegyzőkönyv szövege szerint az egybegyűltek a szocialista eszméktől áthatva ezután „nem hajlandók magánosok önző érdekeinek dolgozni, hanem minden erejükkel a köz, a haza javára és gyarapodására fognak törekedni”. Szó van a jegyzőkönyvben arról is, hogy az egybegyűltek átérzik az „idő rendkívüliségét”, és a „többtermelés óriási fontosságát”. Végül az egybegyűltek azt is kívánták, hogy a szövetkezetei az uradalom régi alkalmazottai vezessék. Ez a jegyzőkönyv — mely nyilvánvalóan nem egészen a földműves szegények gondolkodását és észjárását fejezi ki — szinte sűrítve adja a Tanácsköztársaság agrárpolitikájának erényeit és fogyatékosságait. Ne kerülje el a figyelmünket Tuzsér esetében az sem, hogy a szövetkezeti gazdálkodás valóban csak a volt uradalmi föld egy — bár kétségtelen nagyobb — részére terjedt volna ki. A föld egy kis hányadát, a bezdédiek között kb. 204 holdat, a tuzséri- ak között kb. 450 holdat közös megállapodás alapján kiosztottak — talán kerteknek, vagy „háztájiként”. A munkáshatalom életét ha- ' mar kettévágta megyénkben a külső ellenforradalmi katonai támadás. Az április 16-án megindult román fegyveres előretörés napok alatt válságba sodorta az alig egy hónapos néphatalmat. Bár a Tanácsköztársaság vezetői nem számítottak támadásra, annak időpontját nem tudhatták kiszámítani. Így a védekezést nem lehetett idejében megszervezni. A magyar Vörös Hadsereg alakulatainak a gyengesége, a székely hadosztály ellenforradalmi szellemű vezetése miatt a csúcsai front hirtelen összeomlott, s április 20-dika körül már Szatmár megye egész területe ellenséges megszállás alatt volt, sőt a hadműveletek már Nyíregyházát fenyegették. Az első komolyabb katonai összecsapás április 25-én volt Nagykálló térségében. A magyar csapatok hamar hátrálni kényszerültek. Stromfeld Aurél vezérkari főnök külön utasítást adott ekkor Nyíregyháza védelmére. Legalább annyi időre tartani kellett a várost, amíg a hadsereg érintett kötelékeit a Tisza mögött biztonságba helyezik. E tervnek megfelelően Nyíregyháza védelme kitűnően sikerült. Az április 26-i kemény összecsapásból a magyar katonák kerültek ki győztesen. E harcokban a csepeli munkások mellett a nyíregyháziak is részt vettek, az 500 főnyi helyi munkásőrség. A hadseregparancsnokság elismeréssel adózott a munkásoknak a hősi helytállásért. Ez volt a Vörös Hadsereg első komoly és egyben győzelmes csatája. Biztató kezdett lenni a helyzet. A győzelmes csata előnyeit azonban nem lehetett kellően kiaknázni, A székely hadosztály, mely jelentékeny katonai erőt képviselt, parancsnokai révén közben fegyveszüneíet Tömeggyűlés a fővárosban — Kun Béla beszédét hallgatják a irésztvcvők. Vöröskatona temetési menete Nyíregyházán — 1919. (Egy nyíregyházi ügyvéd amatőr felvétele lakása ablakából) Támadjon fel a szeretet Exkluzív interjúnk Szokelay Sándor zeneszerzővel A nyíregyházi művészeti üietk alkalmából, melyet árcius'ban rendeznek me- reszékhelyünkön, vendé- iinik volt Szokolay Sándor ossuth-díjas zeneszerző, a odály Társaság elnöke, aki ívesen mondta él gondoláit olvasóinknak mun,káli, muzsikáról, művészetről. — ön felszólalt a Kodály írsaság szabolcs-szatmári oportjának közgyűlésén, 'ilyennek látja a csoport te- ékenységét? — Könnyű szívvel szólhatok: így kell csinálni, aihpgy- itt végzik ezt a munkát Nyíregyházán. Tarczai Zoltán beszámolóját hallgatva az volt az érzéseim, ritkán hangzik egy testület több esztendős munkáját értékelve olyan számvetés, ami a „hangyákhoz” szól, a muzsika 'egyszerű muinikésaiihoz. A szabolcs-szatmári csoport eredményei alapján arra lehet következtetni: olyan erő van itt, amely megújíthatja az országot, az egész Kodály Társaságot. Itt alakult meg elsőiként vidéki csoport, és azért kelett itt megalakulnia, mert itt él Kodály szelleme. Kodályé, aki az egyik utolsó nagy magyar volt... Olyan „apostolai” vannak itt a ko- dályi szellemnek, akik az elsők között vannak az országban, fantasztikus amit Tar- czái, Szabó Dénes, Fehér Ottó művel. És itt egy 3 oldalas listának kellene következnie a többiek nevével. Például a fiatal Kovács László . . . Elmondtam felszó Írásomban, hogy nagyon 'boldog vagyok, mert eljöhettem, ide, ahol tisztaságot tapasztaltam — sajnos, ma már ritkaság, hogy nem egymás ellen „dolgoznak” a különféle intézmények, fórumok. Azt kívánom, támadjon' fel a zenén keíesztül az a szeretet, melynek a jeleivel itt tarálkozitaim. — Hogyan érintette önt a 4-es iskola kórusának meglepetése, amikor a Kodály- koncert ráadásszámaként Szokolay-művet énekeltek? — A kedves gesztus természetesen meglepett, de nem ez volt a megdöbbentő, hanem az az élmény, amit ezeknek a gyerekeknek az énekétől kaptam. Nem for-, dúlt még velem ilyesmi elő, egy-egy Kodály-rhűvet mintha most hallottam volna először, és azelőtt soha nem ismertem volna. Magasiskolája az éneklésnek, amit tudnak Szabó Dénes, a karmesterük egy varázsló, egy vajákoló, a mesterségbeli tudás szédületes fokával, és már nem csupán egy tanár, aki betanít. De nem akarok nagy szavakkal dobálózni, amit csinálnak, nem Nyíregyházának, hanem az országnak is dicsőségére válik. — Mi a véleménye arról, hogy a művészetek közül főként a zenei élettel tűnnek ki a kisebb vidéki városok, a „végek”? — Érdekes kérdés megvizsgálni, hogy például itt, Nyíregyházán hogyan alakulhatott ki ilyen erőteljes zenei művészet, a nagy vonzáskörzetek. Debrecen, Miskolc, Sárospatak háromszögében... Azt bizonyítja ez a tény, hogy itt valami folyamatos, folytonos munkáról van szó, és nem látszatról vagy kirakatpolitikáról. Tudjuk, ki volt Vikár, milyen sziszifuszi munkát végzett — és a maiak is valami lebeszélhe- tetlen makacssággal teszik dolgukat, akkori s, ha kétkedők vennék körül őket. Na^y dolgok történnek most egyes kisvárosokban, korábban például Szombathely volt egy Nyíregyházához hasonló kisugárzó centrum. és ha ez a folyamat fennmarad, a „tündérkert vagy pusztaság” összehasonlításában bizony a vidék lesz a tündérkert. — A művészet, a kultúra szerepe napjainkban háttérbe kerül, a gazdaságiak mögé. De hogyan látja ezt ön? — A pluralizálódó országban nem tud meglenni az állami vezetés a tehetséges emberek nélkül. Gazdasági válság idején az embernek a gazdagodását belülről kel! megoldani, aibban kell arany- tartaléknak lenni. Az embernek annyi baja van, adó és bér és ár, fönt és lent, hopp és kopp — miért virágzik mégis például a zenei művészet? Mert emberi érték van veszélyben. A művészet — istenpótlék — ezt Aczél György mondta — Kodály szerint nemzetmentés, mert csaknem levegő kérdése, hogy hit nélkül nem lehet élni. A művészet úgy segíthet, mint régen a vallás — nekem, például egy ilyen kórusmű. mint amit itt hallottam, a legszebb templomi liturgia. Ma politikai kérdés a művészet, és mindazoknak, akik ezért felelősek vagyunk, nem azt kellene keresni, ami elválaszt, hanem azt, ami ösz- szeköt. A kenyérharcról és a féltékenységről ha le tudnánk mondani — ezért beszélek a szeretetről, az emberek összekapcsolásáról, hogy figyeljünk oda jobban értékeinkre, a családra, az iskolára, a kultúrára. Nemcsak senkiháziakból született ez a nagyszerű forradalmi nép — azt hiszem, ezt meg Pozsgay mondta — ezt foly1 tatnám: a művészetre hárul az a feladat, hogy az emberek és ez a nép ismét magára találjon. Olyan helyzetbe került a politika, hogy ebben a bajiban lévő, botladozó világban kénytelen talál;kozni az emberek véleményével, és itt jön a demokrácia kérdése — azt meg hogyan lehet gyakorolni kultúra nélkül? Anélkül, hogy megtanultunk volna, anélkül hogy bánni tudnánk vele? — A nagy sikerű Vérnász szerzője, amely egycsapásra világhírt hozott, az Ecce Homo komponistája, zenei közéletünk egyik kiemelkedő személye min dolgozik jelenleg? — Az Ecce Homo operám repertoáron van az Opera- házban, márciusban is ját- szuk, én vezénylem, azután most (készülök egy új darabbal, a címe Szávitri — egy indiai királylány története, az ihlető mű elolvasható Illés Endre: Méhrajzás című kö.te- tébe(n. — Oly nagy dicsérettel szólt a 4-es iskola kórusának művészi színvonaláról. Arra nem gondolt, hogy nekik is ír egy kórusművet? — Amikor ilyesmiről faggatnak, nem gondoltam-e erre- arra, azt szoktam mondani, nem én mondom meg, mikor készül el a mű, hanem a mű maga... Amikor egy jó gyermekkar megszólal, akkor megszűnik minden, megszűnnek az okos emberek, a nők ... csak varázslat van, ami ihletet adhat. Mindenesetre ez a varázslat itt Nyíregyházán megtörtént velem ... Baraksó Erzsébet saság
