Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET Kiállításon az életmű----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A lázadó szobrász A Tanácsköztá Anyám (1933) Jövőre Janóé nyolcvanéves Farkas Aladár szobrászművész, a láziadó ,politikus” szobrász, akiinek egész élete és művészete harcos agitáció volt a proletárság forradalmáért, Minden tudatos pillanatát a munkásmozgalomnak szentelte, minden szobra az emberiség felszabadulásért vívott harc korszerű kifejezése. Szobrai szorosan tárgyhoz kötöttek, évtizedeink politikai háborúinak megrázó dokumentumai. Keserves életében talán kereste is azokat az eseményeket, ahol élebre-halálra folyt a küzdelem. A politikai indulat mellett a nagy tét drá- miaisága, a sorsfordulók emberpróbáló ereje alakította szobrait, vezette kezét az expresszív formázásban. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum most megnyalt kiállítása ízelítőt ad munkásságából, mélynek a jövő évben szülővárosa Újpest ad végleges otthont. 1909-ben született, sokgyermekes proletárcsaládban. Volt munkás, kifutó, inas, autókarosszéria-készítő asztalos, majd faszobrász. Életrajzában elmondja küzdelmes életét, de jól jellemzi azt a lángot is, amely a művelődés iránt korán kígyóit benne. Esti tanfolyamokon tanult, ahogy és ahol tudott. Az első kitörölhetetlen társadalmi benyomásokat a környezet mellett az 1914- es világháborúban' szerezte. Az 1918—19-es forrongásokban, tüntetésékben, mint az „utca gyereke” vett részt. Hallgatta Kun Bélát, bátyja megbízásából propaganda- anyagokat hordott szét. Rezi | Károlyon keresztül kapcsolódott be a munkásmozgalomba, a Vörös Segély munkájába. Mozgalmi és művészeti te- 1 vékenysége az 'első p'illaina- toktól kezdve egybefcapcsoló- I datt, forma- és témavilágát, a proletariátussal való szolidaritás jellemezte. Munkássága mégsem képes I történélem, a jelen izgalmán j minduntalan átüt az örök I ember gigantikus küzdelme ja létért, a karhoz kötött for- | maadáson keresztül a min- | tázás és a kifejezés egyre | fokozódó drámaisága túlmu- | tat a pillanaton. Megpróbáltatásokkal teli | életének tiszteletet érdemlő I pátosza szenvedésekben ed- | zett erkölcsi ereje lobog j szobraiban Is, melyek plasz- l'tikal önéletrajzát is képezik: j „Nem tudom cselekedeteimet I elválasztani szobrászmuniká- j imtóJ” — vallja önéletírásában. V Farkas Aladár emlékezete Minden szobra vallomás, amely állásfoglalásra kényszerít. Vannak szobrai közt „vltriolos” világnézetűek, vannak 'szarkasztikusak, vannak megrendítőek. Járt Párizsban is, és a Képzőművészeti Főiskola látogatása mellett ott is jelentős pántmunkát fejtett ki, majd tanulmányait abbahagyva a párt intenciójára hazajött, és 1939-ben az akkor már teljesen szétesett Szocialista Művészcsoportot próbálta egyesíteni. 1942-ben egy politikai jellegű munkásszázaddal Újvidékre, majd Ukrajnába került, ahonnan 1943-han Kijevije sikerült szöknie. Itt a magyar szekció politikai vezetője lett. 1946 őszén jött haza, teljes erejével bekapcsolódott az ország újjáépítésébe, megszervezte a művészeti szervezeteket és az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítást. Munkásságában a munkásmozgalom nagy alakjait, sorsdöntő élményeit mintázta meg. 1952—53-ban Koreáiban járt, ahol a háború elképzelhetetlen szenvedései alapján született meg nagy nemzetközi feltűnést keltő Koreai sorozata, amelyért a koreai Nemzeti Zászló éremrenddel tüntették ki. 1956—57-foen mintázta meg Ellenforradalmi sorozatát, az akkor felvetődött kínzó kérdéseik egész sorára adva megrázó, sokszor szarkasztikus feleletet a különféle társadalmi magatartások bírálatával. Művészi kifejezési formái — bár nagy fejlődésen ment keresztül — mindvégig a realizmus körében maradtak. A kifejezés érdekében felhasználta az expresszion izmus teljes eszköztárát. Némely szobra — talán a pillanat okozta vázlatosság miatt — a drámai expresszioniz- mus legtisztább megvalósulása (Morrison, 1964—65, Amerika lelkiismerete., 1964— 65). A fasizmus áldozatai emlékműben az extázisig' fokozta ezzel a kifejezésmóddal a :tömegmészárlásban bitófára hurcolt- milliók tragikumát (1968). Az itthon és külföldön sok jeles kitüntetésben részesült művész 1981. december 11-én halt meg. A március 21. előtti hetek eseményei azt mutatták, hogy vidékünkön, Szabolcs és Szat- már megyében, a nép körében meglehetősen nagyfokú volt a szociális és a politikai elégedetlenség. Ebből viszont nem szabad arra következtetni, mintha itt a társadalom érettebb és főleg felkészültebb lett volna a forradalom szocialista típusú továbblendíté- sére, mint az ország más helyein. Ha éltették a szocialista köztársaságot az 1919. március 15-i nyíregyházi és más helyeken tartott tömeggyűléseken, ez csak azt jelentette, hogy a szívek és a lelkek vágytak valami más, valami jobb után, mint ami volt, semmiképpen sem azt, hogy a fejek, az értelem is pontosan tudta volna, mi a teendője. A tömegek alig vagy egyáltalán nem, a vékony politikai vezető rétegtől is csak igen kevesen voltak tisztában politikailag, elméletileg a jövendő cselekvés irányával és tartalmával. Igaz, Kiss Roland szociáldemokrata kormánybiztos azt írja visszaemlékezéseiben, hogy a nyíregyházi munkásság, sőt a falvak parasztsága is meglepő politikai aktivitásról tett tanúságot. A nyíregyházi munkásság „határozottan forradalmi szellemű volt — jól szervezett, tettrekész és eredményes poltikai akciókra képes”. „Nemcsak gyűléseiken, hanem magánbeszélgetéseiben, családi vendégségekben, piaci ácsorgásaikban. Minden köznapinak látszó kérdést keresz- tül-kasul politizáltak.” Ideológiai szintjüket azonban már ő sem tartotta különösebben magasnak. Ezen nem is lehet csodálkozni. Nem volt itt egyetlen olyan iparág vagy egyetlen üzem, ahol valamennyire is "nagyobb tömegben, jól szervezhetően, kellő politikai ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező munkásság élt volna együtt. Kun Béla úgy jellemezte Nyíregyházát: olyan város, „ahol szlovák parasztok, kis kézművesek, s igen kis számú kézművesipari munkások alkotják a lakosság dolgozó zömét, s ahol régi magyar dzsentri családok kapitalizálódó ivadékai, új zsidó kapitalisták, földbirtokosok és gabonakereskedők keskeny rétege képviseli az uralkodó osztályt”. A vidéki parasztságnak a politikai öntudata is messze elmaradt aktivitása mögött. Igaz, élt még itt Várkonyi, sőt Dózsa emléke is elevenen, de a legutolsó, századvégi nagy mozgalom is, mely majdnem minden falut érintett, amelyen messiásváró, vallásos- szektás szellemű szervezkedés volt, pár hétig tartott, sohasem tudott megújulni. A háború előtti évtizedekben a szociáldemokrata munkásmozgalommal e vidék falvainak, semmi kapcsolatuk nem volt. Az 1918 őszi és 1919 eleji földosztó mozgalmakban is nagyobb szerepe volt á felfokozott indulatnak és a föld utáni spontán vágynak, mint az érett, megfontolt politikai cselekvésnek. Az 1919. március 21. előtti hetekben azonban kétségtelen egyre erősödő, jó kapcsolata volt a nyíregyházi szociáldemokrata pártnak a környékbeli falvak szegénységével. A forradalmi tömegmozgalom szinte kizárólagos irányítója megyénkben a kétségtelenül tehetséges és tapasztalt nyíregyházi szociáldemokrata pártvezetőség volt, személy szerint Kazimir Károly, Schmidt Mihály, a Beregi testvérek, Fazekas János és még néhányan, akikkel a későbbi események folyamán találkozunk. A nyíregyházi pártvezetőség — úgy látjuk — komolyabban vette a szociálist* forradalmat, mint az országos Hajlandó is volt annak megvalósításáért harcolni, kezde ményezni azonban központ utasítás nélkül nemigen mert Nem sokat tudunk arról, ho gyan szervezkedett, milyer erős lehetett a KMP befolyá sa megyénkben. Mai ismere teink alapján bizonysággal az sem állíthatjuk, hogy Nyír egyházán vagy másutt a párt nak szervezete, tagsága let volna. • Kommunista agitációt Nyír egyházán 1919 januárjában Szamuely testvérek kezdetné nyeztek. Az ellenük szervezel merénylet után azonban ő sem maradtak a városbar csak a legfiatalabb testvér, műegyetemista György. C Körösi Jenő, Zsoldos Pété és a katonák között Musson Károly, s talán még néhánya vallották magukat kommt nistának. Tevékenységük erec ményét, hatását pontosan fe mérni még nem tudjuk, de jf • lenlétük, és munkájuk komc lyan érezhető volt a városba] A proletárdiktatúra győze mének híre Nyíregyházái március 22-én hajnali fél ke tőkor érkezett meg. A szociá demokrata párt központi ti kársága értesítette táviratba a történtekről Kiss Roland ko mánybiztost. Amint a Nyírv dékben olvashatjuk, „ennek í egy táviratnak a nyomán m hány óra alatt erélyes ké; zel, határozott Intézkedései kel a szociáldemokrata pártv; zetőség és a kormánybiztc már be is iktatták, meg is ért sítették a munkáshatalm; Nyíregyházán”. Ennek a néhány órának i eseményeit és izgalmát neh< ma már visszaidézni. Már kortársak _ memoárjaiban megfakultak azok — vagy ej; kicsit megszépültek. A Nyí vidék terjedelmes tudósítás; ból azért sok mindent megtuc hatunk. Szombati galéria Kassák Lajos: Paraszti sorok Nem unalomból szántottam fel a tarlót de azért, hogy bevethessem. Nem azért nemzettem fiúkat és lányokat hogy léhűtőn elcsatangoljanak de azért, hogy gazdagodjon és szépüljön a világ. Hiába csábít a lidérc, nem lépek ingoványba, se tűzbe, se vérbe. Szeretem a vad pipacsot meg a lányok szemére emlékeztető szelíd búzavirágot de jobban szeretem az alattuk csírázó magot miből majd ízes kenyeret süt az asszony. Láthatod hát nem unalomból szántottam fel a tarlót de azért, hogy elvessem belé a kenyér magját hogy füvet kaszáljak róla az állatoknak hogy télen, ha majd a sötét egekből alászáll a kegyetlen fehér sivatag el ne pusztuljanak a hidegtől és éhségtől. Lefekvés után a lányomra és fiamra gondolok felkelés előtt a tehenemre és lovamra gondolok s ha pirkad a hajnal, ó mély ragaszkodásom hozzád, bánatokkal és reményekkel teli élet elindulok a nagy kapu felé mely az ég alján kinyílik előttünk. Köszöntőm az új nap kezdetét madaraink új dalát a magasban az új csipkéit és selymeiket lengető virágokat és mindazokat a szomszédaimat akik hozzám hasonlóan tiszta bizalommal a szívükben ismét munkához látnak e szép és békességes hajnalon. Szatmári parasztház (Csizmadia Attila fametszete) KM Simon Ferenc (dombormű 1958) JAzaef Attila (dombormű 1958)
