Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-19 / 67. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET Kiállításon az életmű---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­-­A lázadó szobrász A Tanácsköztá Anyám (1933) Jövőre Janóé nyolcvanéves Farkas Aladár szobrászmű­vész, a láziadó ,politikus” szobrász, akiinek egész élete és művészete harcos agitáció volt a proletárság forradal­máért, Minden tudatos pil­lanatát a munkásmozgalom­nak szentelte, minden szob­ra az emberiség felszabadu­lásért vívott harc korszerű kifejezése. Szobrai szorosan tárgyhoz kötöttek, évtizede­ink politikai háborúinak megrázó dokumentumai. Ke­serves életében talán kereste is azokat az eseményeket, ahol élebre-halálra folyt a küzdelem. A politikai indu­lat mellett a nagy tét drá- miaisága, a sorsfordulók em­berpróbáló ereje alakította szobrait, vezette kezét az ex­presszív formázásban. A Ma­gyar Munkásmozgalmi Mú­zeum most megnyalt kiállí­tása ízelítőt ad munkásságá­ból, mélynek a jövő évben szülővárosa Újpest ad végle­ges otthont. 1909-ben született, sok­gyermekes proletárcsalád­ban. Volt munkás, kifutó, inas, autókarosszéria-készítő asztalos, majd faszobrász. Életrajzában elmondja küz­delmes életét, de jól jellem­zi azt a lángot is, amely a művelődés iránt korán kí­gyóit benne. Esti tanfolya­mokon tanult, ahogy és ahol tudott. Az első kitörölhetet­len társadalmi benyomásokat a környezet mellett az 1914- es világháborúban' szerezte. Az 1918—19-es forrongások­ban, tüntetésékben, mint az „utca gyereke” vett részt. Hallgatta Kun Bélát, bátyja megbízásából propaganda- anyagokat hordott szét. Rezi | Károlyon keresztül kapcsoló­dott be a munkásmozgalom­ba, a Vörös Segély munkájá­ba. Mozgalmi és művészeti te- 1 vékenysége az 'első p'illaina- toktól kezdve egybefcapcsoló- I datt, forma- és témavilágát, a proletariátussal való szoli­daritás jellemezte. Munkássága mégsem képes I történélem, a jelen izgalmán j minduntalan átüt az örök I ember gigantikus küzdelme ja létért, a karhoz kötött for- | maadáson keresztül a min- | tázás és a kifejezés egyre | fokozódó drámaisága túlmu- | tat a pillanaton. Megpróbáltatásokkal teli | életének tiszteletet érdemlő I pátosza szenvedésekben ed- | zett erkölcsi ereje lobog j szobraiban Is, melyek plasz- l'tikal önéletrajzát is képezik: j „Nem tudom cselekedeteimet I elválasztani szobrászmuniká- j imtóJ” — vallja önéletírásá­ban. V Farkas Aladár emlékezete Minden szobra vallomás, amely állásfoglalásra kény­szerít. Vannak szobrai közt „vltriolos” világnézetűek, vannak 'szarkasztikusak, van­nak megrendítőek. Járt Párizsban is, és a Kép­zőművészeti Főiskola látoga­tása mellett ott is jelentős pántmunkát fejtett ki, majd tanulmányait abbahagyva a párt intenciójára hazajött, és 1939-ben az akkor már telje­sen szétesett Szocialista Mű­vészcsoportot próbálta egye­síteni. 1942-ben egy politikai jellegű munkásszázaddal Új­vidékre, majd Ukrajnába ke­rült, ahonnan 1943-han Ki­jevije sikerült szöknie. Itt a magyar szekció politikai ve­zetője lett. 1946 őszén jött haza, teljes erejével bekap­csolódott az ország újjáépí­tésébe, megszervezte a mű­vészeti szervezeteket és az I. Magyar Képzőművészeti Ki­állítást. Munkásságában a munkásmozgalom nagy alak­jait, sorsdöntő élményeit mintázta meg. 1952—53-ban Koreáiban járt, ahol a háború elképzelhetetlen szenvedései alapján született meg nagy nemzetközi feltűnést keltő Koreai sorozata, amelyért a koreai Nemzeti Zászló érem­renddel tüntették ki. 1956—57-foen mintázta meg Ellenforradalmi sorozatát, az akkor felvetődött kínzó kér­déseik egész sorára adva megrázó, sokszor szarkaszti­kus feleletet a különféle tár­sadalmi magatartások bírála­tával. Művészi kifejezési formái — bár nagy fejlődésen ment keresztül — mindvégig a realizmus körében maradtak. A kifejezés érdekében fel­használta az expresszion iz­mus teljes eszköztárát. Né­mely szobra — talán a pilla­nat okozta vázlatosság miatt — a drámai expresszioniz- mus legtisztább megvalósu­lása (Morrison, 1964—65, Amerika lelkiismerete., 1964— 65). A fasizmus áldozatai em­lékműben az extázisig' fokoz­ta ezzel a kifejezésmóddal a :tömegmészárlásban bitófára hurcolt- milliók tragikumát (1968). Az itthon és külföldön sok jeles kitüntetésben részesült művész 1981. december 11-én halt meg. A március 21. előtti hetek eseményei azt mutatták, hogy vidékünkön, Szabolcs és Szat- már megyében, a nép körében meglehetősen nagyfokú volt a szociális és a politikai elé­gedetlenség. Ebből viszont nem szabad arra következtetni, mintha itt a társadalom éret­tebb és főleg felkészültebb lett volna a forradalom szo­cialista típusú továbblendíté- sére, mint az ország más he­lyein. Ha éltették a szocialista köztársaságot az 1919. márci­us 15-i nyíregyházi és más he­lyeken tartott tömeggyűlése­ken, ez csak azt jelentette, hogy a szívek és a lelkek vágy­tak valami más, valami jobb után, mint ami volt, semmi­képpen sem azt, hogy a fejek, az értelem is pontosan tudta volna, mi a teendője. A töme­gek alig vagy egyáltalán nem, a vékony politikai vezető ré­tegtől is csak igen kevesen voltak tisztában politikailag, elméletileg a jövendő cselek­vés irányával és tartalmával. Igaz, Kiss Roland szociálde­mokrata kormánybiztos azt ír­ja visszaemlékezéseiben, hogy a nyíregyházi munkásság, sőt a falvak parasztsága is meg­lepő politikai aktivitásról tett tanúságot. A nyíregyházi munkásság „határozottan for­radalmi szellemű volt — jól szervezett, tettrekész és ered­ményes poltikai akciókra ké­pes”. „Nemcsak gyűléseiken, hanem magánbeszélgetéseiben, családi vendégségekben, piaci ácsorgásaikban. Minden köz­napinak látszó kérdést keresz- tül-kasul politizáltak.” Ideo­lógiai szintjüket azonban már ő sem tartotta különösebben magasnak. Ezen nem is lehet csodálkoz­ni. Nem volt itt egyetlen olyan iparág vagy egyetlen üzem, ahol valamennyire is "nagyobb tömegben, jól szervezhetően, kellő politikai ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező munkásság élt vol­na együtt. Kun Béla úgy jel­lemezte Nyíregyházát: olyan város, „ahol szlovák parasztok, kis kézművesek, s igen kis számú kézművesipari munká­sok alkotják a lakosság dol­gozó zömét, s ahol régi ma­gyar dzsentri családok kapita­lizálódó ivadékai, új zsidó ka­pitalisták, földbirtokosok és gabonakereskedők keskeny ré­tege képviseli az uralkodó osz­tályt”. A vidéki parasztságnak a politikai öntudata is messze elmaradt aktivitása mögött. Igaz, élt még itt Várkonyi, sőt Dózsa emléke is elevenen, de a legutolsó, századvégi nagy mozgalom is, mely majdnem minden falut érintett, ame­lyen messiásváró, vallásos- szektás szellemű szervezkedés volt, pár hétig tartott, soha­sem tudott megújulni. A há­ború előtti évtizedekben a szo­ciáldemokrata munkásmozga­lommal e vidék falvainak, semmi kapcsolatuk nem volt. Az 1918 őszi és 1919 eleji föld­osztó mozgalmakban is nagyobb szerepe volt á felfokozott in­dulatnak és a föld utáni spon­tán vágynak, mint az érett, megfontolt politikai cselekvés­nek. Az 1919. március 21. előt­ti hetekben azonban kétségte­len egyre erősödő, jó kapcso­lata volt a nyíregyházi szoci­áldemokrata pártnak a kör­nyékbeli falvak szegénységé­vel. A forradalmi tömegmozga­lom szinte kizárólagos irányí­tója megyénkben a kétségte­lenül tehetséges és tapasztalt nyíregyházi szociáldemokrata pártvezetőség volt, személy szerint Kazimir Károly, Schmidt Mihály, a Beregi test­vérek, Fazekas János és még néhányan, akikkel a későbbi események folyamán találko­zunk. A nyíregyházi pártvezető­ség — úgy látjuk — komo­lyabban vette a szociálist* forradalmat, mint az országos Hajlandó is volt annak meg­valósításáért harcolni, kezde ményezni azonban központ utasítás nélkül nemigen mert Nem sokat tudunk arról, ho gyan szervezkedett, milyer erős lehetett a KMP befolyá sa megyénkben. Mai ismere teink alapján bizonysággal az sem állíthatjuk, hogy Nyír egyházán vagy másutt a párt nak szervezete, tagsága let volna. • Kommunista agitációt Nyír egyházán 1919 januárjában Szamuely testvérek kezdetné nyeztek. Az ellenük szervezel merénylet után azonban ő sem maradtak a városbar csak a legfiatalabb testvér, műegyetemista György. C Körösi Jenő, Zsoldos Pété és a katonák között Musson Károly, s talán még néhánya vallották magukat kommt nistának. Tevékenységük erec ményét, hatását pontosan fe mérni még nem tudjuk, de jf • lenlétük, és munkájuk komc lyan érezhető volt a városba] A proletárdiktatúra győze mének híre Nyíregyházái március 22-én hajnali fél ke tőkor érkezett meg. A szociá demokrata párt központi ti kársága értesítette táviratba a történtekről Kiss Roland ko mánybiztost. Amint a Nyírv dékben olvashatjuk, „ennek í egy táviratnak a nyomán m hány óra alatt erélyes ké; zel, határozott Intézkedései kel a szociáldemokrata pártv; zetőség és a kormánybiztc már be is iktatták, meg is ért sítették a munkáshatalm; Nyíregyházán”. Ennek a néhány órának i eseményeit és izgalmát neh< ma már visszaidézni. Már kortársak _ memoárjaiban megfakultak azok — vagy ej; kicsit megszépültek. A Nyí vidék terjedelmes tudósítás; ból azért sok mindent megtuc hatunk. Szombati galéria Kassák Lajos: Paraszti sorok Nem unalomból szántottam fel a tarlót de azért, hogy bevethessem. Nem azért nemzettem fiúkat és lányokat hogy léhűtőn elcsatangoljanak de azért, hogy gazdagodjon és szépüljön a világ. Hiába csábít a lidérc, nem lépek ingoványba, se tűzbe, se vérbe. Szeretem a vad pipacsot meg a lányok szemére emlékeztető szelíd búzavirágot de jobban szeretem az alattuk csírázó magot miből majd ízes kenyeret süt az asszony. Láthatod hát nem unalomból szántottam fel a tarlót de azért, hogy elvessem belé a kenyér magját hogy füvet kaszáljak róla az állatoknak hogy télen, ha majd a sötét egekből alászáll a kegyetlen fehér sivatag el ne pusztuljanak a hidegtől és éhségtől. Lefekvés után a lányomra és fiamra gondolok felkelés előtt a tehenemre és lovamra gondolok s ha pirkad a hajnal, ó mély ragaszkodásom hozzád, bánatokkal és reményekkel teli élet elindulok a nagy kapu felé mely az ég alján kinyílik előttünk. Köszöntőm az új nap kezdetét madaraink új dalát a magasban az új csipkéit és selymeiket lengető virágokat és mindazokat a szomszédaimat akik hozzám hasonlóan tiszta bizalommal a szívükben ismét munkához látnak e szép és békességes hajnalon. Szatmári parasztház (Csizmadia Attila fametszete) KM Simon Ferenc (dombormű 1958) JAzaef Attila (dombormű 1958)

Next

/
Thumbnails
Contents